Szerinted szívesen beszélgetnének szexről a munkahelyen?

Van egy őrült ötletem. Szeretnék szexről beszélgetni vállalatok falai között.

Szerinted működhet?

Abban bízom, léteznek ilyen nyitott munkahelyek. Ha ismersz ilyeneket, kérlek, segítsd blogger és előadói pályámat azzal, hogy elküldöd nekik a felhívásom.

Gondolt már rá, hogy egy különleges programmal lepje meg munkavállalóit Valentin napra?

Egy olyan programmal, ami a Valentin nap-szkeptikusok és az egyedülállók számára is nagy élményt jelenthet…

Tudom, elég őrült alternatívája ez a céges csapatépítéseknek, vagy jutalomprogramoknak, de szerintem működne.

Ébredő szexualitás

Polilili vagyok, az Ébredő szexualitás blog írója. (www.ebredoszexualitas.hu)

A blogom egy különleges hely, ahol tabuk nélkül tárom ki gondolataimat saját szexualitásomról.

Nem, ez nem pornó. Nem az izgalomkeltés a célom, hanem hogy segítsek ledönteni a szexualitást övező tabukat és szégyenérzetet. Szeretném, ha az emberek megtanulnának nyíltan és őszintén beszélni erről a témáról.

Valentin napra egy különleges ajánlatom van.

Szívesen ellátogatok az Önök cégéhez, ahol egy kis, meghitt csoport számára felolvasok  blogomból, majd azt követően nem csak hogy válaszolok bármilyen kérdésükre, de hiszek benne, hogy a csoportot is megnyitom, s egy igazán értékes tapasztalatcserét és beszélgetést generálok. Olyat, amiben talán még sosem volt részük, hisz csak ritkán merünk őszintén beszélgetni a szexről.

Nem szexológus vagyok, s nem is szexguru. Nem tudom a választ arra a kérdésre, „mitől lesz jó a szex”, de nagyon jó vagyok abban, hogy megnyissam az emberekben az őszinteséget. Szeretnek kitárulkozni előttem, hisz én is ezt teszem előttük.

Egy igazi csoda, mikor munkatársak szintén megnyílnak egymás előtt!

A közös titkok közel hozzák egymáshoz az embereket.

Nem is beszélve arról, hogy akinek boldog szexuális élete van, a munkahelyén is kiegyensúlyozottabb…

Így hangzok élőszóban: rádióműsor vendége voltam, mely itt és itt érhető el két részletben.

 *********

Magam mellé ajánlom két kedves kollégámat is – csokorba szedve még szebb hatást érnénk el.

Virágom, virágom – előadás női szeméremtest rejtelmeiről

Hoppál Bori, testtudat oktató megváltotta a világom.

Az ő előadásának köszönhetően mertem először nevet adni a saját vaginámnak. Az ő érdeme is, hogy ki mertem mondani hangosan: punci, s most szégyenérzet nélkül tudok nyíltan beszélgetni a szexről.

Beszélne anatómiáról és kultúrtörténetről is. Rengeteget adott nekem az, hogy megértettem, miért tekintünk úgy a szeméremtestünkre, ahogy tekintünk.

Férfiak számára is nagyon hasznos lehet mélyebb betekintést nyerni a női működésbe.

„Mit gondolnék én, mint kislány, akinek azt mondják: a csúnyád? És mit gondolunk mi felnőtt nők arról ott lent? Szembenéztünk-e valaha a meztelen igazsággal? És ha igen, milyennek találtuk? Mihez hasonlítottuk magunkban? Nem furcsa, hogy jószerivel fogalmunk sincs arról, hogy mi is van a lábunk között, pedig az életünk, női létünk szempontjából meghatározó történések színhelyéről van szó!

Az előadás célja éppen az, hogy különböző korok és kultúrák műalkotásainak, tárgyi emlékeinek, hagyományainak, hiedelmeinek bemutatásán keresztül árnyaltabb, színesebb képet alakítson ki bennünk arról a testrészünkről.”

Részletesebb leírás: http://www.noitestcsodai.hu/szemeremtest/index.html

Szexualitás és kapcsoaltok egy férfi szemszögéből

Micserics József – életmendzsment specialista a férfiak szemszögével egészíti ki mondanivalónkat.

Az Életvezetési és Gazdálkodási Iskola alapítójaként és vezető oktatójaként 2008 óta tart előadásokat életmenedzsment témában.

A férfiak szexuális és érzelmi működésének bemutatásán keresztül segít utat találni hallgatóinak a boldogsághoz, a sikerhez és az egészséges önbecsülés kialakításához mind a párkapcsolatok, mind a szexualitás terén is. Az általa felvázolt összefüggéseken keresztül jobban megérthetjük a férfi-női kapcsolatok dinamikáját (párkapcsolatok, munkahelyi kapcsolatok, szülő-gyerek kapcsolatok stb.), s új stratégiákat alakíthatunk ki azok fejlesztésére.

 ******************

Árajánlat kéréshez és időpontfoglaláshoz kérem, keresse Polililit az ebredoszex kukac gmail pont com -on.

/Szerző:

Szabad nem szexelni

Hogy vagyok most? Hetek óta szünetel a szexuális életem és ettől teljesen össze vagyok zavarodva. Vagy nem is ettől. Egyszerűen össze vagyok zavarodva.

Talán egy kicsit megint visszaestem.

A puncim lüktet, farokért kiált, s ezt még én is hallom. Fejlődtem annyit, hogy meghalljam, mit mond. Mégis a tudatom újra egy ijedt kis süni, aki fél a következő alkalomtól, fél, hogy nem fog tudni együtt repülni a puncival. És mindemellé még bezavarnak a betegségek is: Ádámnak a heréi fájnak, Ákosnak meg gyanús, hogy gombás fertőzése van, így nem is nagyon közelítenek.

Ez aztán még jobban összezavar, hisz ez a két pasi engem állandóan kíván, most pedig nincs szex?

Nem szeretem, hogy nem úgy van, ahogy szokott lenni, még akkor is, ha az egyik felem nem is akarja a szexet. Ahelyett, hogy megkönnyebbülten hátradőlnék, s örülnék neki, hogy szabadságot kaptam, s időt, hogy hazaérkezzek, én inkább sürgetném az együttlétet. Feszélyez, hogy nem úgy van, ahogy „lenni kéne„.

Még mindig nehéz megértenem, hogy sehogyan sem KELL lennie. Sehol sincs megírva, hányszor kell szexelnie egy párnak egy héten. Egyszerűen úgy kell lennie, ahogy én szeretném, ahogy nekem és a partneremnek jól esik. Még mindig nehéz beengedni a gondolatot, hogy az is oké, ha most nem kívánjuk a szexet, és hogy szabad nem szexelni.

– Lilikém, szépen nézz a szemedbe, s kérdezd meg magadtól: mit szeretnél igazán! Akarod te most a szexet?
– Igen.
– Akkor örülj neki! Mindig is erre vágytál, hogy vágyj a farokra. És Ádám akarja?
– Mostanában nem…
– Akkor pedig engedd meg neki, hogy ne vágyjon most dugásra és ne baszogasd. Te tudhatod a legjobban, milyen az, amikor valaki épp nem akar ágyba bújni a másikkal. Ne legyél olyan türelmetlen! El fog jönni újra a ti időtök!

A kép forrása itt.

/Szerző:

Fekete srácok, fehér srácok

Sokáig nem voltam oda az egzotikus pasikért. A klasszikus magyar srácok jöttek be. Jó, meg még a németek. A csajok persze odavoltak a mediterrán csődörökért, de én már azt sem értettem. Olyan megbízhatatlannak tűntek, akik csak szédítik a csajokat. De nem gondoltam bele, hogy tulajdonképpen az sem rossz, ha én is csak játszom, ha nem veszem komolyan őket én sem és hagyom magam körbeudvarolni.

Persze azért volt egy-két olasz, akinek a karjaiban kötöttem ki.
– Lilliana, te vagy életem értelme! Egész eddig rád vártam! – harsogta a szilveszteri buli forgatagában Ricardo.
– Ja, persze, ez hülyeség. – morogtam. – Részeg vagy és baromságokat beszélsz.
– Liliana, töltsd velem az éjszakát, könyörgöm!
– Szó sem lehet róla. – Nem tetszett, hogy ilyen könnyen osztja a nagy szavakat. Meg mondjuk ő sem tetszett.

„Szóval kizárt, hogy komoly kapcsolatba keveredjek egy mediterrán pasival.” – gondoltam.
„Az még oké, hogy egyszer-egyszer összesmároljak velük egy buliban, de semmi több.”

Soha ne mondd, hogy soha.

Azt is mondtam sokszor: nem fogok bepasizni Afrikában, hisz nekem nem jönnek be a feketék.
– Ne értsetek félre, nincs velük bajom, csak nem vonzanak. – mentegetőztem.
– Persze, persze. – mondták mind, a többiek. Egy barátnőm pedig, akinek már addigra volt csoki pasija, csak mosolygott, mint aki már többet tud, s megosztotta velem a bölcs mondást:
– Once you go black, you never go back. – azaz, ha egyszer megtetszik egy fekete pasi, onnantól nincs visszaút.

Teljesen megakadt a fejemben a mondás, mint egy prófécia. Valahogy tudtam, elhittem neki, hogy ha egyszer elindulok ezen az úton, tényleg nem lesz visszalépés.

Sima bőrű csokifiúk…
Jay-ben volt valami elementáris erő. A kiállása, a határozottsága és a fizikai ereje. Az izmok sem vonzottak különösebben, de nála egyszer csak ez is megváltozott: imádtam simogatni a bicepszeit. Ő egy csődör.

És vele elvesztem.
Azóta szentimentálisan utánafordulok minden fekete férfinak Budapesten. Valahogy mindegyiket gyönyörűnek látom, mindet meg akarom ismerni. Mosolyogva, nyitottan szemlélem őket és melléjük ülök ahelyett, aki régen voltam, amikor még lesütött szemmel húzódtam el tőlük a buszon. Most mindet akarom. Hirtelen csokoládéra lettem éhes.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a fehér pasik ne vonzanának továbbra is, csak ők máshogy, mással vesznek le a lábukról, ahogy azt az engem megihlető dal is mondja. És igaz az is, hogy a kedvenc kajádat sem kívánod mindig. Van, hogy egy kis változatosságra vágysz. Nekem pedig most rettentően hiányzik a csokoládé, s emiatt bármi más nehezen ízlik.

Milyen izgalmas, hogy folyton változunk!

A kép forrása itt:

/Szerző:

A pasiddal szexelni „kell”

Mindig is nagyon szabálykövető voltam. Párkapcsolatokban és szexualitásban egyaránt. Csakhogy nem nagyon tanítják sehol ezeket, és a szabályokat sem igazán szokás lefektetni, hacsak nem egy nagyon tudatos kapcsolatról van szó. De az én első párkapcsolatom egyáltalán nem ilyen volt.

16 éves voltam, amikor összejöttünk, és nagyon szerettem. Azaz könnyen lehet, hogy nem is őt szerettem annyira, mint amennyire azt a tudatot, hogy tartozom valakihez. 16 évesen már elég nagyok voltunk ahhoz, hogy szexuális életünk legyen – gondolták sokan a sulinkból. Mivel köztudott volt, hogy már fél éve járunk, de még mindig nem feküdtünk le egymással, a kortársaink elkezdték azt szajkózni, hogy a szex mennyire klassz dolog, ki kellene próbálni.

Folytatás a She.hu-n.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Hiányzik a farka

Isteni volt Jay-el a szex és most rettentően hiányzik. Hiányzik a társasága, a személye is, de sokkal meglepőbb számomra, hogy még a szex is tud hiányozni vele. Függővé tett.

Emlékszem, mikor először megpillantottam meztelen. Ugyanaz volt a reakcióm, mint minden más farokra: nem volt sem barátságos, sem volt vonzó, vagy gusztusos számomra. Azáltal, hogy fekete bőr fedte, egy fokkal érdekesebb volt, de ez még nem tette kívánatossá. Egyszerűen csak egy a szokásostól eltérő pénisz volt ez is.

A második együtt töltött éjszakával kezdett érdekessé válni a helyzet. Akkor kezdtem el imádni, ahogy belém hatol. Elakadt a szavam. Feszített, nyomott és megvesztem érte. Nem akartam, hogy abbahagyja, s szerencsére ő nem is hagyta abba.

Teljesen rászoktam, most már mindig a farkát akarnám. Tökéletes volt. Pont jó hosszú és pont jó vastag. Sosem okozott fájdalmat, s elég mélyre ért. Sosem lankadt, akármeddig bírta. És amilyen csípőmozgás társult hozzá! Még most sem találok szavakat…

Sosem fordult velem elő korábban, hogy ha egy barátnőm rákérdez, milyen volt vele a szex, én csak szuperlativuszokban tudok beszélni… De tudom, ez nem azért van, mert az előző pasik bénák voltak, csak még én nem álltam készen. Jay jó pillanatban kapott el, mikor teljesen nyitott voltam, még vágytam is a szexre és hiányzott a stressz az életemből. Mindemellé pedig addigra elmélyült bennem egy csomó tudás, amit az elmúlt év során szedtem magamra.

Most, hogy elváltam tőle, alig van kedvem szexelni. Az ő farkát akarom, sírok utána. Már nem ízlik, amit korábban imádtam, mert most csak arra tudok gondolni, hogy vele nem lehetek. S mikor azzal próbálom kárpótolni magam, hogy odaképzelem őt az ágyba, még csalódottabb leszek, s sírni kezdek.

Imádom, hogy imádtam vele a szexet, de most már nem szeretnék tovább keseregni. Szép emlékként szeretném őt őrizni, akihez esetleg visszatérhetek, de nem akarok fájdalmat okozni magamnak, és az itthoniaknak sem. Vissza akarok kerülni az itthoni életembe.

A kép forrása itt.

Érdekel, mekkora a péniszed a többiekhez képest? Derítsd ki! Nézd meg a kutatásom eredményeit!

Érdekel a tanulmány!
Péniszméretek kutatás
/Szerző:

Hogyan lehet visszaszokni a régi szexre?

Izgultam, mi lesz majd, ha hazatérek az afrikai kalandból. Vajon hogyan lesz más a szex itthon: nyitottabb leszek, jobban fogom tudni élvezni, vagy pont ellenkezőleg: túl magasra teszi a lécet, s ami addig jó volt, már nem fog tetszeni?

Még nem mernék ítéletet hirdetni, mert teljesen össze vagyok zavarodva.

Úgy tűnik, jobban megy az orgazmus. Már egy kis nyalástól is elélvezek. Dugás előtt vagy után – mindegy: néhány perc, és a fejemet dobálom a párnán.

A puncim érzékenyebb, tudatosabb lett. Jobban érzem, mi történik ott lent. Nem csak, hogy erősebbek az érzések, de jobban tisztában vagyok vele, most épp hol nyom, mit nyom, egyre jobban érzem, mire vágyom, milyen mozdulat esne jobban. Könnyebben megy az irányítás, mert javult az érzékelésem.

Nem kívánom a szexet. Annyira hiányzik Jay, hogy az étvágyam is elment tőle. Csak meglepetten pislogok a srácokra itthon: elszoktam tőlük. Elszoktam az illatuktól, a közeledésüktől, a testüktől, a farkuktól… Tudom, elméletben, ha Jay-re olyan könnyű volt rászokni, visszaszokni is annak kéne lennie, de sajnos nem így van. Össze vagyok zavarodva, azt sem tudom, hol vagyok és túlságosan hiányzik.

A kép forrása itt.

Túlságosan feszült vagyok, és ez a feszültség taszít. Eltaszítom magamtól, aki közelít. Begubóztam, mint a süni, a másik felem pedig ott guggol a rémült, zavarodott süni előtt, s piszkálja, próbálja rábírni, hogy engedjen ki.
– Ne félj, sünike, nincs veszély! – mondja az a Lili, aki el sem utazott.
– De én félek! Egy bottal piszkálsz most is!
– De hisz ezt a botot mindig is imádtad! A kedvenc játékod volt!
– Tudom, de most mégis ijesztő. Most nem akarok ezzel játszani! Hagyjál békén! – s még kisebbre próbál összetekeredni a süni, pedig jobban már nem is lehet. Minden izma feszül.
– Ne csináld már! El fogod ijeszteni a játszótársaid! Engem is! – rémül meg Lili. –  Nem szabad így bezárkóznod! Mi csak szeretünk!
– Ááááááááá! Hagyjatok! – sikítana, de helyette inkább csöndben marad, egy álmosolyt lejt, s résnyire kikukkant a tüskék közül. Erőt vesz magán, s szépen lassan kinyit. Pedig nem esik jól neki, de akar nyitni, mert nem szeretné bántani azokat, akik szeretik.

Nem akarom bántani azokat, akik szeretnek azzal, hogy nemet mondok.

/Szerző:

Első csókom egy lánnyal

Ugyanazzal a lány volt, aki először csókolt meg, mint aki nimfománnak gondolt. A gólyabálon voltunk, s ő lelkesen kérdezte:
– Na és te hány csajjal csókolóztál eddig?
– Eggyel sem…
– Nahát, az meg hogy lehet? – kérdezte csodálkozva.
– Nem tudom, nem úgy alakult. De szeretném kipróbálni…
– Oké! – mosolygott.

Később a táncparketten megtörtént: megcsókolt. Nem állítanám, hogy vonzódtam hozzá, pedig elég klassz csaj volt. Egyszerűen nem volt meg a kémia, s így a csók is inkább gépies volt, mint élvezetes, magával sodró. Inkább olyan volt, mint egy gyakorlat, amit utólag imádtam, mert körülnézve a srácok tekintetét látva sokkal klasszabb csajnak éreztem magam, mint előtte. Azt éreztem, ezzel le tudok tenni valamit az asztalra, hogy felfigyeljenek rám a pasik. Így még a szürke kisegér is láthatóvá válik. Mintha egy sámlira álltam volna.

Persze ez nem volt elég, hisz bár azzal az egy tettel vagány voltam, utána megmaradtam ugyanannak a kisegérnek. A következő reakcióimból már messziről sütött, hogy én nem az a vad vagyok, akire ők lesben álltak: én nem fogom összegyűrni a lepedőjüket. Nem álltam készen rá.

Tulajdonképpen még most sem igazán vagyok az a lány, akit egy buli végén haza lehet vinni, s ismeretlenként nagyot hancúrozni vele. Azt hiszem, nem vagyok még az. Még mindig vannak félelmeim a szex-szel kapcsolatban…

A kép forrása itt.

/Szerző:

Nem akarom, hogy nyomuljon rám!

– Azt hiszem, a vendéglátóm mégiscsak rám van állva. – mesélem a telefonban. – Nem tudom, hogy térjek ki a végtelenül hosszú „szép álmokat” és „jó reggelt” ölelésekből a vendégszoba küszöbjén. Bárcsak hazajönne a felesége, mert így nem tudom, hogyan bírom távol tartani magamtól ennyi ideig.
– Hát igen. Tényleg nem lenne jó veszélyeztetni a házasságát. – helyesel Laci.
– Igen, az is. És nem is vonzódom hozzá…

Egyszer egy buliban smároltunk. El voltam anyátlanodva nagyon, s a karjaiban kötöttem ki. De hamar rájöttem, hogy csak egy kis figyelemre volt szükségem, nem az ő csókjára. Nem vonzott. Őt viszont annál jobban vonzotta az én porcelánfehér bőröm.
– Gyere fel velem a szobába, had’ mutassam meg, hogy imádná a tested egész éjjel egy latin szerető!
– Nem lehet. Nem tehetem meg a pasimmal. – mondtam, mert nem mertem bevallani, hogy nem vonzódom hozzá. De közben nagyon nehezen tudtam elszabadulni tőle. Hosszasan kérlelt, én pedig hosszasan reménykedtem abban, hogy hátha mégis megtetszik… Vágytam egy kalandra, csak ő nem az a pasi volt, akivel…

– Olyan sóvárogva néz rám! – panaszkodok tovább Lacinak a telefonban.
– Megértem. Tudom milyen pasinak lenni, amikor már napok óta nem voltál nővel. Egyre jobban beindulnak a hormonok. Nem tehet róla szegény, hogy férfi. Dugnia kell.
– Bárcsak hazajönne a felesége és megmentene. – sóhajtoztok.

Örülök, hogy Laci beavatott ebbe. Nem akarok haragudni a vendéglátómra: jobb megérteni, mi zajlik (feltehetőleg) ilyenkor egy pasiban. Helyette inkább erőt gyűjtök és felvértezem magam a következő ostromokra. Nem, most nem fogom sajnálatból beadni neki a derekam. Minden egyes csók-kísérlet elöl ki fogok térni, mert ha egy is becsúszna, onnantól még nehezebb dolgom lenne. Bár sokszor hajlamos vagyok rá, most nem teszem magam áldozattá, hanem inkább szikla szilárdan ellenállok.

Milyen nehéz lehet azoknak a nőknek, akiknek a főnöküket kell ugyanígy visszautasítaniuk!

Egyre erősebbnek és okosabbnak érzem magam, aki egyre kevésbé hajszolja bele magát olyan szexuális helyzetekbe, amikre igazából nem vágyik. Talán azért mentem ágyba korábban olyan pasikkal, akik nem tetszettek igazán, mert vágytam arra, hogy vágyjak valakire, mert szerettem volna én is élvezni a szexet, s mert úgy éreztem, ezt várják el tőlem. Meg akartam felelni nekik még akkor is, amikor nem jelentettek nekem semmit. Azzá akartam válni, akivé úgy gondoltam, válnom kell, hogy elfogadjanak. Másnap aztán kigúnyoltak a barátaim:
– Hogy jöhettél össze épp vele?!? Nagyot csalódtunk benned. Nem gondoltuk, hogy ennyire alá adod! Te ennél jobbat érdemelsz!

Igen. Valóban jobbat érdemlek. És saját magammal is jobban kell bánnom.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A csókmegvonás beindít

Én az a lány vagyok, akit folyton ölelni, csókolni kell, bárhol vagyunk. Az utcán, a szüleimnél vendégségben, ébredéskor, lefekvéskor, bevásárláskor, a mozgólépcsőn, a villamoson, mindig. Ha a pasi nem ölel, nem csókol, elhanyagolva érzem magam és egy idő után pánikba is esem: „nem kívánja az érintésem”, vagy „biztos már nem szeret”.

Ehhez képest Jay kultúrájában ez tabu: náluk nem lehet nyilvános helyen csókolózni. És ez olyan mélyen benne van, hogy még nyitott szellemű szülei házában sem nagyon akar hozzám érni.

Mivel tudtam a kulturális mintát a viselkedése mögött, csak néha estem pánikba attól, hogy az érintés-szükségletem töredékét kaptam csak meg. Viszont így, hogy egész nap egy mély csók, egy forró érintés után vágyakoztam, a szex utáni vágy is folyamatos jelenlétet követelt az életemben, hisz tudtam: igazi öleléseket csak az ágyban kapok meg tőle. (Vagy fordítva: ha olyanok a körülmények, hogy meg tudja engedni magának az intimitást, már egyből meg is dug.)

Végre rendszeresen azon kaptam magam mellette, hogy azt akarom: dugjon meg.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Bárcsak nimfomán lennék…

Eszembe jutott egy régi emlék erről a cikkről. Egy gólyatábori rosszul elsült szereplés után (erről majd még később írok) bár a többség „büdös kurvának” tartott és szóba sem akart állni velem, egy lány teljesen rám kattant.
– Nahát, te is nimfomán vagy? De jó, tartsunk össze! – lelkendezett.
– Aha, igen… – hebegtem, s nem mertem neki bevallani az igazságot…

Boldog voltam, hogy van egyvalaki, aki szívesen tölt velem időt, hogy lett egy barátnőm. Nem mertem neki felfedni a valóságot, pedig utólag belegondolva tudott volna szeretni úgy is. Szerintem értékelte volna az őszinteségem, s talán még segített is volna rajtam, ha megosztom vele a nehézségeim.

De én nem fedtem fel magam. Nem árultam el, hogy én nem élvezem a szexet, és emiatt szeretni sem tudom azt. Imádom a pasikat, szeretek párkapcsolatban lenni, de a szex az mindig a gyenge pont, ami nem az élvezetről, hanem a kötelességről szól.

Végül elsodródtam mellőle, elkezdtem kerülni, mert túlságosan szégyelltem, hogy nekem az nem megy, ami neki csillogást hoz a szemébe. Nem akartam, s valószínűleg nem is tudtam volna hazudni neki, hisz fogalmam sem volt arról, amit el kellett volna játszanom.

Nem tartom valószínűnek, hogy tényleg nimfomán lett volna: egyszerűen csak imádta a szexet egészséges módon. Ettől volt ő igazán jó nő. Én pedig attól voltam szürke kisegér, mert nem szerettem a szexet, s így nem is tudtam szexin viselkedni. Hiányzott belőlem a huncutság, a csillogás.

Fájt, ahogy tükröt tartott elém. Fájt, hogy ő az, amivé én is válni szeretnék, de nem tudtam, hogyan. Millió kudarc volt addig a hátam mögött, amiből nem láttam kiutat.

Ha visszamehetnék az időben és újra 19 éves lennék, beszélgetnék vele. Meghallgatnám, ő miket élt át, mit szeret, mitől fél, mi nem megy neki. Hiszem, hogy ha korábban elkezdtem volna beszélgetni a szexről, jóval előbb eljuthattam volna oda, ahol most tartok.

A kép forrása itt.

/Szerző: