„Szia! Nekem az lenne a problémám, hogy jobban szeretek maszturbálni pornóra, mint hogy szexeljek. A szex egyáltalán nem hiányzik az életemből, sőt nyűgnek és macerának érzem. Viszont maszturbálás nélkül nem bírnám ki, mert nekem az hiányzik.

Maszturbálásnál át merem adni magam, el tudok lazulni, sokkal jobb, és erősebb az orgazmusom, mint a szexnél. Szexnél szinte soha nem volt orgazmusom, és sokszor untatott az egész. Csókolózásig élveztem, de utána már alig vártam, hogy vége legyen.

Kb. 11-12 evesen kezdtem el folyamatosan, napi szinten többször pornóra maszturbálni. Mi lehet velem a baj, hogy a szexet nem élvezem, de a maszturbálást igen? Hogy tudnék változtatni? Most 24 éves vagyok.

Emellett amikor szexeltem, féltem, milyen fejet vágok, milyen a hangom, és nem is éreztem azt, hogy fel lennék izgulva, mint mondjuk a pornónál.”

 „Brigi”

noi_onkielegites_maszturbalast_elvezi_szexet_nem_elvezi.jpg

Fotó: Mak Mozza, Unsplash

Több ponton is rezonáltam Brigi levelével, ezért megkértem, hogy egy bejegyzés formájában válaszolhassak neki.

Nemrég voltam Könyves Gusztáv és Salamon Krisztina szexuálterapeuták női intimitás workshopján, ahol rávilágítottak, hogy a női orgazmus tanulandó. Persze vannak olyan szerencsések, akiknek ez könnyen megy, de a többség leginkább 28-29 kora környékén éli át első „igazi” orgazmusát. Mármint azt, amit tényleg áttörésnek él meg. Tehát az, amit Brigi ír, valahol teljesen normális, hisz a maszturbálást sokat gyakorolta, már jól megy neki, biztos terep, ráadásul ott csak saját magával kell számolnia, nem kell máshoz alkalmazkodnia.

A partnerrel átélt szex ennél jóval bonyolultabb. Ott már nem magunkat izgatjuk, hanem a partnertől várjuk ugyanezt: aki vagy ismeri a testünket, vagy nem. De mindenképp segíthetünk neki, hogy elmagyarázzuk, mi a jó nekünk. Ez persze egy tanulási folyamat, ami a szerencsésebbeknél könnyen megy, de van, akiknek nagyon is nehéz. Én az utóbbiak táborába tartoztam a legtöbb partneremmel.

>> Hogyan mondjam el, mit szeretnék az ágyban?

Nekem mondjuk az önkielégítés, a saját magamhoz való kapcsolódás még nehezebb, mint a partnerrel átélt szex. Irigylem is Brigit emiatt, hogy nála legalább nem rakódott rá akkora adag bűntudat önmaga kényeztetésére.

 

Sokan állítják, hogy partnerrel jobb lehet a szex, mint saját magukkal. A szerencsésebbeknek ez kapásból megy, Brigi és az én esetemben nem: ezt is tanulni kell. Nem csak a partnerrel való szeretkezést, hanem azzal a bizonyos partnerrel való szeretkezést is. Meg kell tanulnunk az ő testének működését, és meg kell tanítani őt a mi testünk működésére. Lehet, hogy ez hamar megy, de az is lehet, hogy irtózatosan nagy feladat. Ha például az a helyzet áll fenn, mint nálam, hogy szinte egyáltalán nem ismertem a saját testem, akkor ez lesz az első feladat, és csak utána tudom megtanítani rá a párom. És akkor még ott volt az a feladat is, hogy tanuljak meg jól kommunikálni az ágyban.

A pornóra sok szakember többek között épp azért mondja, hogy veszélyes, amit Brigi is említ. Egyre intenzívebb ingereket fogadunk be a filmeken keresztül, ami kitolja az ingerküszöböt. Sok pornó-függő számolt be arról, hogy egy idő után már egyre kevésbé tudott megkívánni egy valós személyt, és egyre extrémebb szexre vágyott. Ráadásul egyre gyorsabban el is élvezett, ami férfiak esetében jelenthet komoly problémát. Így azt tanácsolom Briginek, kezdjen el pornó nélkül, befelé figyelve önkielégíteni.

Brigi mellett minden kedves olvasómnak ajánlom, hogy jöjjön el a december 5-i eseményemre, ahol élőben kérdezheti meg a szexuálterapeutát az ehhez hasonló problémáiról. (Vagy beküldheti előre levélben.)
Részletek itt. >>

Hullámvölgyek. Egyszer fent, egyszer lent. Gyakorlatilag ez jellemezte az egész szexuális életemet. Vagy legalább is az elmúlt három évet, amikor már végre megtapasztaltam azt, hogy lehetek fent is, nem csak lent. Azelőtt nem léteztek csúcspontok, csak mély gödrök.

hullámvasút a szexben Fotó: Will Myers, Unsplash

Persze valahol ez így normális. Nem lehetünk mindig a csúcson az élet semelyik területén. Van, amikor a sok stressz, a munkahelyi problémák, a kevés pénz, a gyereknevelés, a párkapcsolati gondok, vagy bármi más faktor rányomja a bélyegét a libidónkra is. Szóval érdemes elfogadni, hogy nem mindig lehetek igazi vadmacska.

Ez mind igaz, csakhogy sajnos hozzá kell tenni, hogy én nem vagyok hétköznapi nő. Persze senki sem az, mindenki más, tudom. Én abban vagyok más, hogy hatalmas hátránnyal indultam. Úgy érzem, az én libidóm nem egyszerűen halvány volt, hanem el volt temetve több méter mélyen a föld alá, sőt, még egy jókora betonréteget is húztak fölé.

Tudom, hogy sok nő a harmincas éveiben él át először orgazmust a párjával. Tudom, hogy a legtöbbeknek van egy második kivirágzásuk, amikor rádöbbennek, hogy az a szex, amit addig átéltek, az még semmi, és elindulnak felfelé egy új csúcs irányába. De minél több önismereti csoportba járok, ami a szexualitással foglalkozik, annál inkább azt érzem, hogy én tényleg iszonyat hátránnyal indulok.

És nem tudom miért.

És ez rettentő szar érzés. Mert tudom, hogy az a gyerekkori szexuális bántalmazás, amiről már meséltem hatalmas nyomot hagyott az egész felnőttkori szexualitásomon, de valahogy azt érzem, ez még nem minden. Még kell lennie egy traumának, amit mélyen eltemettem, amire nem emlékszem.

 

Három éve kezdtem el kivirágozni. Akkor kezdtem el szépen apránként élvezni a szexet. Apránként. Néha egy kicsit jobban, aztán visszazuhantam a start mezőre. Azaz ez nem igaz, mert ha épp optimista hangulatomban vagyok (mint amikor a fenti videót készítettem), akkor nagyon is azt tudom érezni, hogy egy csomót fejlődtem, és a startmezőre nem ugrok vissza soha, max. visszalépek pár mezőt.

Amikor optimista vagyok, látom, hogy nagyon sok mindenben fejlődtem. Már értem, amit a puncim mond, tudok vele beszélgetni. Már nem kalandozik el a tudatom állandóan szex közben. És sokszor van orgazmusom.

Sok-sok akadályt leküzdöttem, de az igazság az, hogy még most sem könnyű. Legtöbbször most sem tudok úgy elmerülni a szexben, ahogy néhányszor már sikerült. És ez rohadtul kétségbeejtő érzés tud lenni. Még most is félek a szextől, sokszor előtörnek iszonyat mély félelmeim, amiket nem értek, és sokszor elbőgöm magam orgazmus után. Ezeket még nem értem, mik. De nem adom fel. Bármilyen nehéz is leküzdeni a szexuális traumákat, én nem fogom feladni.

Ezzel a bejegyzéssel szeretném megünnepelni a blogom – és a kivirágzásom kezdetének harmadik évfordulóját. Köszönöm, hogy velem vagytok, köszönöm a sok hálás levelet!

3_eves_a_blog.jpg Fotó: Annie Spratt, Unsplash

Ha még nem olvastad a szülinapi hírlevelem, itt elolvashatod. (A bal felső sarokban találsz feliratkozó linket is.)

Vajon a nők hány százaléka tud és szokott ejakulálni? Mi is ez a spriccelés valójában?

Mostanság ez hatalmas divat, férfiak ezrei keresik a kulcsát, hogyan lehet „spricceltetni” a nőket.
Régen a „G-pontot” állították be úgy, mintha az lenne az a mágikus pont, amitől gombnyomásra gyönyört élhetünk át, most meg a „squirtinget” tartják sokan a szexualitás csúcsának.

Volt már, hogy sikerrel jártam.
Nem mintha nálam kimondottan cél lenne, hogy ejakuláljak, de azért örültem. Tulajdonképpen semmit sem vettem észre belőle, csak annyit, hogy a párom teli szájjal felnézett a puncimból, majd a hasamra ürítette a le nem nyelt folyadékot.

Bár nem volt célom, hogy spricceljek, de örültem. Izgalmasnak tartottam, ami a testemmel történt.

Fotó Naitian(Tony) Wang, Unsplash

Közben tisztán emlékszem egy történetre, amit egyszer hallottam.

Egy idős hölgy emlékezett vissza arra, ahogy az első fiújával vadul csókolóztak a srác új kocsijában. Annyira belemerültek, hogy a lány ejakulált. Egyiküknek sem volt fogalma róla, mi ez, csak azt látták, hogy eláztatta a vadi új ülést, amitől a srác teljesen kiakadt. Ez az eset évtizedekre tönkrevágta a hölgy szexuális életét. (Ezek után mondja valaki, hogy nem fontos beszélni a szexről!)

Amikor ezt a történetet hallottam, én is akkor szereztem tudomást a női ejakulációról.
Valószínűleg, ha ez előtte történik velem, én is azt hiszem, bepisiltem. Főleg, hogy ilyenkor egyeseknél a pisilést kísérő kéjérzet is felbukkanhat.


A spriccelés nem egyenlő az orgazmussal

Nem célom, hogy ejakuláljak, mert én elhiszem Végh Ildikónak és Deborah Sundahlnak, hogy ez nem feltétlenül jelent orgazmust. Ugyanakkor a kéjes orgazmusokat nagyon is vágyom. Szeretném én is elérni azt a tudatossági szintet, amit Ildikó említ az alábbi videóban: amikor már én magam is tudom, mikor fogok ejakulálni, és a) meg tudom engedni magamnak, el tudom engedni magam, b) úgy tudok dönteni, hogy én most nem szeretnék spriccelni.

 

Ha szeretnél az otthonod kényelmében fejleszteni a szexualitásod,
akkor az online előadások a szexről pont Neked szólnak!

G-pont és női ejakuláció Vágh Ildikó Ébredő Szexualitás Blog

Csoda érzés a G-ponti orgazmus. Nem mondom, hogy felsőbbrendű a többinél, de mennyei. Sajnos csak párszor volt benne részem, így aztán nagyon szeretném megtanulni, hogyan lehet felébreszteni ezt a részét a hüvelyemnek.

Azt mondják, az orgazmust is tanulni kell. Gyakorlással, kísérletezéssel javul. Csörgits Kinga, alternatív szexuálterapeuta is erre utalt. És tényleg így érzem én is. Gyakorolnom kell az ellazulást, a gátlások elengedését, illetve kitapasztalni, mi az, ami igazán jól esik.

Hogyan érhető el a G-pont? blog bejegyzés
Fotó: Karina Vorozheeva, Unsplash

Zágon videója is segített. Azt mondja, sima misszionárius pózban nem nagyon lehet elérni a G-pontot. Egyszerűen az nem az a szög, úgy elbújik a G-pont. Így aztán a legutóbbi szeretkezéskor elkezdtem megemelgetni a csípőm. Elég nehéz póz volt, néha belegörcsölt a combom, de rengeteget segített abban, hogy jobban tudjam élvezni a behatolást. Persze tudom, ez egy popsi alá tolt párnával is megoldható, de sokat hozzátett az is, hogy én pluszban mozoghattam, én is részt vettem a ritmus és a szög kialakításában.

Nagyon sok szó esik majd erről a témáról a szeptember 19-re szervezett előadáson. Ha érdekel, jelentkezz hamar, hogy ne maradj le az elővételi kedvezményről!

Van, hogy nem nedvesedek. És bár a száraz punci nagyon tud fájni behatoláskor, azt gondolom, ez nálam nem egy betegség, vagy testi rendellenesség. Persze sokáig így tekintettem rá, azt hittem, valami baj van velem, és haragudtam a testemre, amiért nem képes egyből izgalmi állapotot produkálni.

Most már egy kicsit másképp tekintek a helyzetre. Igaz, még nem sikerült száz százalékos változást elérnem a témában. Most is van, hogy amikor a puncimhoz ér a párom, azt még tök száraznak érzem. De ennek az oka valószínűleg nem a testi rendellenesség, hanem sokkal inkább az, hogy még nem állt készen a puncim arra, hogy a nagyajkaim közé hatoljon akár egy ujj is. Még nem volt felizgulva, sőt, az is lehet, hogy félt. Na nem azért, mert a páromtól félni kéne! Csak egyszerűen már annyi rossz történt vele az élete során, hogy már alapból félősebb. És sajnos sokszor beleragadok ezekbe a régi történetekbe, sokszor hajlamos vagyok azt hinni tudat alatt, hogy most se lesz jó. Még akkor is, ha már az utóbbi sok alkalom is jó volt, vagy jó lehetett volna, ha nem a múltban élnék még mindig.

De vissza a témára: szegény puncim egyszerűen nem állt készen.

nem_nedvesedek_lubrikacio_hianya_szaraz_punci.jpgFotó: Oscar Keys, Unsplash

Mit lehet ilyenkor tenni? Szólni. Szólni a partneremnek, hogy lassítson, izgasson még egy kicsit kívülről, vagy beszélgessünk, és segítsen eloszlatni a félelmeim. Lehet, hogy ez evidens, de nekem nagyon is nehéz ezt meglépnem. Nehéz kérnem, nehéz irányítanom.

Igyekszem a nedvesedés hiányát jelzésnek venni: most még nem szabad engedni a közeledést. Még időre van szüksége a puncimnak. És igyekszem nem elvárásokat támasztani a puncimmal szemben. De olyan nehéz!

A csökkent lubrikációról, és az erre vonatkozó megoldási javaslatokról is fog mesélni Lacsny Éva október 30-án. Már alig várom, hogy újabb eszköztárral vértezhessem fel magam az orgazmuszavarok ellen!

Mitől működik a szex? Hogy érhetem el, hogy a nő teljesen odaadja nekem magát? Néha a programjaimon, vagy egyéni beszélgetések során is fel szokott merülni ez a kérdés, így magamba néztem kicsit.

Bőven volt olyan az életemben, hogy nem voltam kezdeményező az ágyban. Leginkább olyan voltam, mint egy fadarab, aki odaadja magát a másiknak. Megengedi, hogy örömet leljenek a testében. Megengedi. Szerintem ez már alapból egy rossz állapot, ha nem vágy, hanem „megengedés” van. Itt már valaki áldozatot hoz, a másik meg „pitizik”. Persze most sarkítottam.

De mi kell ahhoz, hogy legyen hozzá kedvem? Hogy lelkes legyek? Hogy örömmel érintsem, és izgatottan menjek bele a játékba, és akár hagyjam, hogy bármit tegyen velem, mert élvezem?

Nekem leginkább a biztonságérzet fontos. Érezzem, hogy nem esik bántódásom, hogy a másik megért, szeret, megtart. És nem csak az ágyban, hisz minden mindennel összefügg. Ha azon a héten többször ingerülten csattant fel (még ha nem is miattam történt a dolog, hanem „csak” stresszes a munkája, akkor is), ha úgy éreztem, nem szívesen hallgatja meg, milyen volt a napom, az mind hat arra, mennyire tudok feloldódni a karjaiban. És persze hat az is, hogy milyen velem az ágyban. Tényleg azt érzem, hogy nyitott a vágyaimra, a visszajelzéseimre? Tényleg imádja a testem? Elbírja azt is, ha kiborulok?

keves_a_szex_nem_kivan_a_parom_mit_tegye.jpgFotó: Autri Taheri, Unsplash

Ezek mind hozzátesznek ahhoz, hogy őt igazán erős, engem megtartó, megértő, támogató férfinak lássam, aki mellett egyre jobban meg tudok tanulni önmagam lenni, elengedni a gátlásaim, és felszabadulni.

Amikor férfiak kérdezik tőlem, mi kell ahhoz, hogy a párjuk jobban kívánja őket (és ezt nők is kérdezhetnék), legtöbbször ezt mondom: tedd rendbe magad. Ne őt akard megváltoztatni, magadat tedd kívánatosabbá. És nem a luxusautótól, vagy a kockás hasadtól leszel igazán az. Hosszú távon biztos, hogy nem.

Ha szeretnél Te is személyesen beszélgetni velem, itt tudsz jelentkezni.

Egy lépéssel közelebb ahhoz, hogy igazán szeressem a puncim! Olyan boldog vagyok!

A hétvégét együtt töltöttem egy csoport férfival és nővel, akik egytől egyig vagy azon dolgoznak, hogy végre legyen egy „normális” párkapcsolatuk, vagy hogy javuljon a viszonyuk a saját szexualitásukhoz. Én az utóbbi témával dolgozom nagy eredményekkel. És ezen a hétvégén egy hatalmas előrelépést tapasztaltam meg a saját puncimhoz való viszonyomban!

Tisztán emlékszem a tavaly nyári női körre, amikor megtapasztaltam, hogy mennyire mostohán bánok én a puncimmal. Sok tekintetben is.

  • Rengetegszer engedtem, hogy úgy hatoljanak belé, hogy ő nem volt rá kész. Nagyon-nagyon sokszor.
  • Állandóan elégedetlenkedtem vele. Sosem „teljesített” elég jól, nem volt elég izgatott, elég tettre kész, nem élvezett elég nagyokat. Persze mindezt a pasi kedvéért akartam elérni.
  • Nem láttam szépnek, nem gondoltam róla semmi jót.

szeretem_a_puncit.jpg Fotó Sharon McCutcheon, Unsplash

Aztán megfogadtam, ez most már nem lesz így többet. Figyelni fogok rá, és ha értem, mit akar (amit nagyon-nagyon sokáig egyáltalán nem értettem), akkor annak megfelelően cselekszem majd.

De rájöttem, ez nem olyan egyszerű. Hiába mondana a puncim nemet, nekem attól még nem megy, hogy leállítsam a pasim. Túl félelmetes. Úgyhogy inkább módosítottam a fogadalmamat: igyekezni fogok megteremteni a jó viszonyt a puncimmal.

A folyamat pedig úgy érzem, most kezd beérni. Egyre tudatosabb vagyok, egyre jobban érzem, hogy van épp a puncim: nyitott, zárt, szomorú, mérges, félős, vagy boldog… Már egyre jobban szót értünk.

 

A hétvégén számos nehéz történettel találkoztam a csoporttársaim révén. Én pedig azt vettem észre, hogy a puncim együtt érez velük. Néha velük örült, de legtöbbször egyszerűen fájt. Éles fájdalmat éreztem benne. És ilyenkor azt éreztem, hogy meg kell védenem. Vigyáznom kell rá. Képzeletben átöleltem, mint egy szomorú kislányt, és közben kerestem azt, ami jól esne neki. Nem akartam felvidítani, végre életemben először nem voltak felé elvárásaim, egyszerűen csak figyeltem rá, és igyekeztem támogatni.

Azt hiszem, minden napra be kéne iktatnom, hogy egyszer-egyszer gondoljak a puncimra, és figyeljem meg, hogy van épp, mi esne neki jól.

Ha érdekelnek a Heart & Sexuality programjai, ahol többek között a puncimat is megtanultam egyre jobban szeretni, és vannak kérdéseid, írj nekem nyugodtan. És ha úgy döntesz, jelentkeznél, kérlek, hivatkozz rám. Szívből ajánlom, én már sok-sok napot eltöltöttem a csoportjaikban.

Évekig fel sem merült bennem, hogy szeretkezzünk a menzeszem alatt. Nem mintha undorítónak tartottam volna, csak el sem tudtam képzelni, hogy lehetne ezt megoldani a vérfürdő elkerülésével. Mert ahhoz semmi kedvem nem volt, hogy a matracból suvickoljam a foltokat pár szép perc kedvéért…

Első alkalommal a fürdőszobát választottuk: ott elvégre nem tudunk helyrehozhatatlan foltokat okozni. Mivel az akkori párom sem volt nagy akrobata, bevallom, csúnyán elbénáztuk az álló pozíciót. Bár én azóta sem értem, hogy lehetett volna azt kényelmesen megvalósítani…

menstruacio_alatt_szex_verzes.jpg Fotó: Rawpixel

Azóta már tudom, hogy egy egyszerű türcsit elég leteríteni az ágyra, és figyelni arra, nehogy elcsöppenjek, amikor felállok az együttlét után. Ez akkor derült ki, amikor egész egyszerűen utána olvastam a neten, hogy lehet megvalósítani a „menstruáció alatti szexet”. Ezeket foglaltam össze és egészítettem ki a saját tapasztalatokkal az alábbi videón:

 

Itt az idő, hogy bevalljam: sok olyan párom volt, aki bizony nem volt jó szerető. Sokáig mentegettem őket, szépítettem a dolgot, de mostanra végre kezdek eljutni arra a szintre, amikor már nem csak magamban keresem a hibát állandóan.

Ez a „mennyire jó szerető az aktuális szerelmem” téma legalább annyira tabu, mint a „kicsi a farka a pasimnak”. Igazi szentségtörés lenne azt állítani, hogy ő nem tökéletes szerető, ugyanúgy mint azt állítani, hogy nem elég nagy a szerszáma. Azt simán be merjük vallani, ha nem jól főz, vagy idegesítő, ahogy vezeti az autót – de a szex a más.

Hozzáteszem, soha egy percig nem gondoltam, hogy én vagyok az ágyban. És nem is akarnék én elégedetlenkedni amiatt, hogy ő miért nem tökéletes. De ami nem működik jól, azon úgy tudunk javítani, ha rámutatunk a problémákra, és együtt keresünk rá megoldást.

Tipikusan olyan lány vagyok, aki mindenkiről a jót feltételezi. És hát ha valaki hibás, az csakis én lehetek. – Gondoltam én sokáig, csakhogy ez nem igaz. Mert nem csak én tehetek arról, ha szar a szex.

jo_szereto.jpgFotó: Nathan McBride, Unsplash

Nem túlzás azt állítani, hogy én folyamatosan azon dolgozom, hogy megváltozzak. Évek óta szuper intenzíven foglalkozom önismerettel, azon belül is főleg a szexualitásom felszabadításán. Mindent megteszek, ami lehetséges, és ezt így is fogom folytatni!

Közben viszont a partnereim ezzel egyáltalán nem foglalkoztak… Valamiért (tisztelet a kivételnek) csupa olyan férfit dobott nekem a sors, akik bár nagyon is érzik, hogy szar velem a szex, mégsem tesznek semmit. Mert „nekik ugyan nincsenek elakadásaik, gátlásaik” – állítják. Nem egy frászt nem! Már hogyne lennének, amikor pl. képtelen megszólalni szex közben, nem tudja elmondani, mit hogyan szeret, sosem ereszti ki a hangját (még csak egy nyögésnyit sem), nem kísérletezik, nem játékos, nem tud irányítani, és dugás közben a figyelme nagy hányada arra irányul, hogy nehogy hamar elélvezzen.

Igenis ő is hibás, és ő is tehetne egy csomó mindent! Ugyanúgy fejleszthetné magát, hogy jobb szerető legyen – nem feltétlenül értem, de saját magáért is. Még akkor is, ha tényleg nincs elakadása, és tévedtem.

Én pedig igenis felismerhetem, és kimondhatom, hogy nem az igazi, amit az ágyban nyújt. Akkor is, ha szeretem. Nagyon szeretem. Mert az őszinteség nem árulás. Ettől még lehetek belé szerelmes, nagyon is. Egyikünk sem tökéletes, de igyekezhetünk fejleszteni magunkat. És ha látom, hogy igyekszik, attól csak még jobban belé zúgok!

Erről jut eszembe, ajánlom minden volt partnerem figyelmébe (is) Gilján János szeptember 25-i előadását a férfi multiorgazmusról.

Velem egyetlen egyszer fordult elő. Kenyában egy barátom irodájában dolgoztam. Csupa fekete férfi dolgozott az emeleten, akiknek ráadásul a fele rám volt állva. Ez mondjuk nem meglepő, hisz a fehér nők elég vonzóak voltak számukra.

Tudtam, hogy bármikor benyithat valaki a barátomat keresve. Nem volt zárva az ajtó, ráadásul pont a bejárattal szemben ültem. De nem érdekelt. Addigra annyira rá voltam már állva Jeffre, hogy a bugyimba vándorolt a kezem.

Nem mondom, hogy ne tudtam volna megállni. Gyakorlatilag soha életemben nem fordult még elő velem, hogy gyötört volna a vágy, hogy annyira kívántam volna a szexet, hogy az már kínzóvá váljon. Elég jól megvagyok szex nélkül, sőt, talán még jobban is szeretem, ha nincs szex, „mert azzal csak a baj van”. Így aztán, ha valakit megkívánok, annyira megörülök neki, hogy végre vágyat érzek, hogy egyből igyekszem kihasználni.

onkielegites_munkahelyen_iskolaban_maszturbalas.jpgFotó: Allef Vinicius, Unsplash

Mindennél jobban szeretném megtanulni úgy élvezni a szexet, mint mások. És amikor erre úgy fest, lehetőség kínálkozik, egyből lecsapok rá. Persze ebben túl sok az akarás, és kevés a gátlásmentes ösztönlét. Főleg, hogy nem a testem kívánja a szexet, hanem az agyam szeretné, hogy olyanná váljak, mint a többiek. Hogy végre én is „normális” legyek. Tudom, hogy ez így nem oké, de egyelőre itt tartok.

De visszatérve a kenyai esethez: nagyon élveztem. Azt is, hogy fel vagyok izgulva, azt is, ahogy magamhoz érek, és a tudatot, hogy én épp „rosszalkodom”.

Tudom, hogy ez sokakkal megesett már, hogy a munkahelyén magához nyúlt. Van, akiről tudom, hogy rendszeresen megteszi. Talán az említett kenyai barátom is megteszi időnként. Baj? Szerintem nem, ha ezzel senkit nem zavarunk, ha senki sem látja, csak diszkréten, titokban megtesszük. Jobb így levezetni a feszültséget, mint egy cigivel…

A többiről pedig ebben a videóban mesélek: