Van néhány hely, ahol bármilyen szokatlan dolog is az, ami izgat téged szexuálisan, azt nem kell takargatnod. Olyan hely, ahol nem érzed, hogy fura vagy, ahol lehetsz önmagad. Ilyen a Hedonista Party, melyről most egy olvasóm, Johanna beszámolóját szeretném veletek megosztani:

Végül egyedül mentem a buliba, és az volt az érdekes, hogy tök komfortosan éreztem magam így.

Egy átlag buliban szerintem fél óra múlva jött volna egy nyomulós pasi: „Szia cica, van gazdád?”. Ezzel szemben itt valahogy olyan benyomás alakult ki bennem, hogy sokkal nagyobb tisztelettel vannak az emberek a másik irányába, nagyobb a személyes tér, és senki sem tolakodik. Lehet, hogy a pokol később szabadult el, és az elején még mindenki meg volt szeppenve, nem tudom… Én leléptem éjfél után. De amúgy nem hiszem.

Egy átlag buliban sokkal jobban szoktam érezni ezt a tolakodásos/nyomulásos/másik nemmel kicsit idiótán való viselkedést. Dugni akarok, de nem tudom, hogy csináljam, és szerencsétlenkedésemben idióta vagyok a nőkkel/férfiakkal típusú viselkedést. Itt mintha mindenki jobban képben lett volna magával és így mások irányába is tiszteletteljesebb volt a kapcsolat. Jó érzés lehet, hogy van egy hely ahol nyíltan lehet vállalni a furcsa szexualitást.

 

Nagyon tetszett, hogy sokan a párjukkal voltak… Nagyon sokan. Tetszik, hogy ilyen nyitottság lehet egy kapcsolatban, hogy ilyeneket csinálnak. Hogy ezek nem ilyen titkos vágyak, amiket dugiban csinál az egyik fél, hanem mind a ketten ott vannak.

Fura volt, hogy nem éreztem cikinek semmit. Az emberek ki-be járkáltak pl. a lingam masszázson Csörgits Kinga masszírozta Hummel Zsolt farkát), és én is néztem, én nem éreztem, hogy ciki, hogy nézem, vagy hogy engem látnak, hogy nézem… Mint mikor mondjuk az ember titokban néz pornót, vagy valami hasonló. Nem éreztem, hogy hú, most rajtakapnak, hogy kukkolok, mert ez itt most legális. 

Szerintem nem a vágy megélése a gond, hanem ha van vágy, és az nincs megélve. Kinga olyan szépen masszírozta amúgy Zsoltot, nagyon tetszett a mozdulata! Mint egy tánc. Az, hogy az emberek megélhetik a titkolt vágyaikat, sokkal egészségesebbé teszi őket, mint mikor valaki se nem éli meg, se nem vallja be magának a dolgot – lásd American Beauty, katona apuka.    

De azért az is eszembe jutott, hogy ez itt a pokol, és hogy vajon helyes-e mindent megélni, vagy akár egy ilyen partin részt venni. Tök fura, hogy elvileg nem vagyok ilyen értelemben erősen vallásos, de mégis van egy olyan gondolatom, hogy ez mind nagyon bűnös és egyáltalán nem biztos, hogy jó út ebbe belemélyedni. Pedig, hogy elmentem ebbe a buliba, és ráadásul tök egyedül, az mutatja, hogy erős bennem a kíváncsiság. A kíváncsiságot pedig azért általában egy jó dolognak tartom. Addig van élet, míg van kíváncsiság. De valahogy mégis minden vallás valami módon azt tanítja, hogy a féktelen vágymegélés nem jó. Hogy ez egy szekrény, amit ha kinyitsz kíváncsian, hogy mi van benne, azt talán később már sosem lehet igazán visszacsukni. Hogy ha pl. megélsz valami fura szexualitást, ami jó, esetleg úgy rákattansz, hogy később már nem tudsz visszamenni az átlagosba. És ettől nem megnyílik az élet, hanem beszűkül.

 

A masszázs alatt beöltözött darkos (?) BDSM-es (?) párok álltak mellettem, és tök szépek voltak! Olyan jó, hogy két ilyen ember egymásra talál és így boldog együtt, és a furaságaikat együtt élik meg!

Biztos ismeritek a Titkárnő című filmet. Szerintem olyan szép történet. Hogy nem az a lényeg, hogy normális (átlagos) vagy-e, hanem hogy találsz-e hozzád illőt, akivel tök jól vagytok, még ha a világ nem is érti meg. És ilyen ez a buli is. Szóval ez volt a benyomásom. De csak kb. 2 órát voltam, a program több részéről lemaradtam.”

hedonista_party_ruha_dresscode.jpg

Én sajnos végül nem jutottam el a bulira, pedig nagyon készültem rá. Nem éreztem jól magam aznap délután, így nem voltam alkalmas a bulizásra. De a következőre már mindenképp elmegyek – méghozzá ebben a ruhában!

Ha pedig még nem láttad, mindenképp ajánlom a közös videónkat Pásztor Annával, a buli megálmodójával.

 

  

Azt gyanítom, egészen rémisztő lenne az eredmény, ha kiszámolnánk, mennyi időt töltünk életünk során szőrtelenítéssel. Férfiak és nők is. Mindez persze igazából csak divat. Tudom, van, aki szerint higiénikusabb szőrtelenül, mások szerint meg pont nem. Czutor Zoli szerint például határozottan nem az, lásd a lenti videóban.

Mire tippelsz, mi manapság a legnépszerűbb? A simára borotvált, vagy a helyes kis formára vágott, rövid szőrzet? Mit szeretnek a nők, és mit a férfiak? Tavaly készítettem egy kérdőívet, amit a legnagyobb meglepetésemre 14 ezren ki is töltöttek! Jöjjön hát a 2017-es év összegzése, illetve ünnepélyesen megnyitom a szavazást a 2018-as nyár intim legkedveltebb női és férfi fazonjaira!

intim_borotvalkozas_gyanta_bikinivonal.jpgPhoto by Vidar Nordli-Mathisen on Unsplash

Milyen legyen a punci?

Férfiak és nők egyaránt azt válaszolták, hogy a legjobban a simára borotváltat szeretik. Nem is csoda, hisz szerintem is elképesztő finom tud lenni a tapintása így a nagyajkaknak! Én például sokkal jobban szeretek (szeretnék) így magamhoz érni. A szőr durva tapintását nem annyira szeretem.

2017-ben dobogós helyen végzett még a rövidre nyírt, fazonírozott szőrzet. Én is legszívesebben ezt választom. A teljesen lecsupaszított szeméremdomb bennem is a gyerekpunci benyomását kelti, ráadásul a pengés borotválkozás, meg a gyantázás is őrülten szokott viszketni, mikor nőni kezdenek a szőrszálak. A vakarózó, kipattogzott nő pedig szerintem nem szexi, főleg, ha még ideges is ettől.

 

Mi keretezze a péniszt?

A férfidivat már nem ilyen egyértelmű – itt szinte teljesen megoszlik a mezőny a csupasz, a rövidre nyírt, és a bontatlan szőrzet között. Nincs egyértelmű győztes. Az azonban érdekes, hogy míg a férfiak inkább szeretnek ott is borotválkozni, addig a hölgyek többsége a természetes szőrzetet kedveli. Vajon ez amiatt van, hogy szeretnének tetszeni a nőknek (mert akkor a többség téved), vagy a pasik számára kényelmesebb így? 

Ki kezdte a szőrtelenítést?

Elsőre azt gondoltam, a pornóipar és a meztelen újságok teremtették a szőrtelenítés trendjét, miattuk van az egész, hogy nem látjuk legalább olyan szépnek az intim szőrzetet, mint a hajat. De tévedtem. Az igazság az, hogy több ezer éve vágyik az ember arra, hogy ne nőjön szőr itt-ott. Már időszámításunk előtt 5000 évvel is használtak mindenféle furcsaságot a csupasz bőr érdekében: pl. szamárzsírt, kecskeepét, kígyóvért, égetett meszet, és persze kátrányt. Nem is értem, hogy koptak ki ezek a tradicionális szerek a gyakorlatból… (És vajon hogy használták őket?)

intim_borotvalkozas_gyanta_bikinivonal_2.jpgPhoto by Alexander Krivitskiy on Unsplash

Egészen beteg divatok is megjelentek ezen túl a történelem során. I. Erzsébet angol királynőnek például annyira csodálták a szép magas homlokát, hogy a kicsi gyerekeknek haját is elkezdték irtani az előkelő homlok elérése érdekében. Az egyiptomiak pedig annyira rajongtak a sima arcbőrért, hogy a férfiak képesek voltak a szakállukat csipesszel kihúzogatni. További horrortörténetek itt és itt.

 

Milyen a jó óvszer? Ízlés kérdése. Számomra a minél természetesebb, észrevétlenebb típus a nyerő. Ne legyen illata, színe, íze, mintázata, és minél kisebb fennakadást okozzon, azaz könnyű legyen kibontani és ne kelljen azon agyalni, melyik a teteje. Mintha ott se lenne…

Mostanában több típust is teszteltünk. Ahogy írtam, nem volt könnyű feladat. De most jöttem rá, hogy mi volt ennek az egyik fő oka: az, hogy nem szeretjük az óvszert. Úgy értem, inkább egyfajta akadályozó tényezőként tekintünk rá, amit használni kell, ami kellemetlen, amit szar felhelyezni, mert megakaszt és kizökkent a szenvedélyből, amiből hulladék keletkezik, ami útban van, ami miatt kevesebbet érzünk a másikból. De mi lenne, ha átprogramoznánk az asszociációkat a fejünkben? Mi lenne, ha játékként tudnánk tekinteni rá, amikor előkerül az epres óvszer? Vagy ha megtanulnánk szexin felhelyezni és ezzel is tovább csigáznánk egymást? Vagy egész egyszerűen hálával gondolnánk rá, amiért lehetővé teszi, hogy vígan elélvezhessen bennem a férfi ahelyett, hogy izgulni kéne, mi az az utolsó pillanat, amikor még kiránthatja a farkát? Ami segít, hogy hosszabban bírja orgazmus nélkül!

Mi lenne, ha megpróbálnánk szeretni az óvszert?

Volt egy pasim, aki az arany színű gumira esküdött. Imádta, hogy ettől arany-farka lett. Elképesztő büszke volt rá. Basszus, most jövök rá, mennyire igaza volt!

ovszer_teszt.jpg

Kipipáltuk az óvszer-tesztelést, de úgy érzem, az újabb felismerésem tükrében újra neki kéne látni. Mindenesetre a következő tapasztalatokat regisztráltuk a tesztelés során:

A Lelo Hex tényleg szuper. Nem csúszkál, szuper vékony. Tudja, amit egy óvszernek tudnia kell. A Durex Invisible extra vékony szintén elég jó, ő a második befutó. A többi nekünk nem jött be:

A Billy Boy színes, ízesítétt óvszerei közül az epres legalább piros, és az illata se rossz (bár szerintem a faroknak legyen farok illata), de a fekete szín az kiakasztott minket. Konkrétan olyan volt, mint a sitteszsák! Pláne, amikor lehúztuk. Kiábrándító.

Az Amor Neon-ról nem derült ki, hogy világít-e, mert ennyire nem voltunk lelkes tesztelők, hogy direkt emiatt szeretkezzünk éjjel. Mi nappal szeretünk. Ez amúgy a legutóbbi alkalommal csípett mindkettőnket – nem tudom, miért. Előtte nem volt így.

Longtime Lover-nél nem derült ki, hogy ettől tovább tartana az aktus (minden esetben már a finisben vette csak fel a párom az óvszert, előtte anélkül csináltuk). Van benne valami lötyi, ami minket taszított, mivel, mint írtam, nem szeretjük a mesterséges anyagokat – pláne ilyen intim testtájon.

Ez a három utóbbi tehát messze nem volt olyan kényelmes és praktikus, mint a Lelo. És ezt a bejegyzést amúgy nem szponzorálta senki – az óvszert kaptam ajándékba, de a véleményem tényleg a sajátom.

Nemrég az olvasókat is megkérdeztem, ők mit ajánlanak. Ezt írták a Facebookon: nézd meg a kommenteket itt. Ha szeretnéd, írd oda te is a kedvenc márkádat, vagy a véleményed ezekről!

A punci nem hülye. És nem csak egy testrész, kikéri magának. Lelke van, akarata, hangulatai, érzései. Van, hogy szomorú, van, hogy dühös, van, hogy boldog, nyitott, de hatással van rá a stressz, a veszekedés. Tud félni, tud bizalmatlan lenni és tud rajongani, megnyílni.

Az, hogy hogy van épp a punci, függ a nőtől, akihez tartozik: neki milyen a személyisége, miket élt át korábban, milyen örömök, vagy épp traumák kísérték az életét. Függ a nő aznapi hangulatától is, de még attól is, mit mondott neki a főnöke. És függ a partnertől is, aki közelít felé. Milyen volt vele korábban, milyen közös élményeik voltak eddig? Meg lehet benne bízni ezek alapján? Vajon ez a partner mindig odafigyelt arra, mire vágyik a punci, vagy csak úgy durr bele a saját vágyait követte?

bolcs_punci.jpgFotó: Ryan Moreno, Unsplash

Nem szabad csak úgy dönteni a feje fölött, mert bosszút áll. Nem kap oda, mint egy macska, de ha bántják, betegséggel is fenyegetheti a testet, akihez tartozik. Így lett nekem annyiszor hüvelygombám: mert nem figyeltem oda arra, hogy a puncim nem akar szexet, és mikor belé hatoltak, a horzsolásokból kialakult a baj.

A punci nem felejt! Ha jó voltál hozzá, megjegyzi. Ha nem figyeltél oda az igényeire, azt is. És ha az élete során azt tanulta meg, hogy a partnereiben nem bízhat, az ártatlan újonnan érkező partner is meg fogja ezt sínyleni.

És a punci nem csak a szexre való. A szeretkezéseken kívül is van neki élete, vannak érzelmei, vágyai. Vágy a pihenésre, a szomorkodásra, a játékra. Akkor is szeretni kell, amikor épp nincs aktus. Becézni, kedvesen gondolni rá. Meg fogja hálálni.

Ezek az én gondolataim, amiket a május 25-i előadás leírása felvetett bennem. Már alig várom, hogy megtudjam, Györgyi hogyan fogja megközelíteni a témát! Ha szeretnél eljönni, még tudsz regisztrálni! Részletek itt.

Beöltöztél már valaha egy légyotthoz? Esetleg szereted a jelmezeket? Emlékszem, jó 10 évvel ezelőtt megosztotta velem egy barátnőm, hogy van egy nővérke-ruhája, amit imád hordani. Akkor még sajnos túl szégyellős voltam, és nem kérdeztem meg a részletekről, pedig bevallom, nagyon érdekelt. Miért? Mert el sem tudtam képzelni magam egy ilyen helyzetben.

Persze gondolhatjátok, hogy nem arról van szó, hogy elítélném a szerepjátékokat! Egyszerűen csak képtelen voltam elképzelni magam, ahogy eljátszom a szexi nővérkét. Főként azért, mert nem éreztem magam szexinek, huncutnak. A gyönyör mélyebb ismerete nélkül rettentő nehéz volt ebbe beleélni magam.

szexi_noverke_jelmez.jpg Fotó: Pixabay

Bevallom, azóta is alig várom, amikor eljutok arra a „szintre”, ahol tényleg magabiztosan elő tudok adni például egy huncut vadmacskát.

Az eheti videómban Pásztor Anna sokat mesélt a beöltözésről: latexről, BDSM ruhákról, meg úgy általában a jelmezekről is. 

Ahogy beszélt, egyre jobban összeállt a kép. A beöltözés tényleg zseniális dolog. Átlényegít, játékba hív. Egy új szerepbe tehetem magam, ahol kipróbálhatok olyanokat is, amiket máskor nem mernék. Például azzal, hogy beletettem magam a szexblogger szerepébe, máris merek vadidegenekkel is beszélgeni a szexről, pedig korábban senkivel sem tudtam ezt megtenni. Vagy, amikor újságíróként mentem el egy eseményre, volt „felhatalmazásom” arra, hogy bárkit megszólítsak. De ilyen akár egy tál süti is: az is már egy ürügy a kapcsolatteremtésre.

Ha te jelmezbe, vagy szerepbe bújnál, miért tennéd azt? Mit szeretnél általa megtapasztalni?

Én általában arra vágyom ilyenkor, hogy csodáljanak, dicsérjenek, legyek a középpontban, szólítsanak meg. Ez persze már valahol messze ment a szextől – de talán mégsem. Mert ha csilloghatok, szexinek érzem magam. Kívánatosnak, érdekesnek, izgalmasnak.

Otthon azonban (nem pedig egy ilyen Anna-féle Hedonista Partyban) valami mást kéne kipróbálnom. A hálószobában nem arra vágyom, hogy csodáljon a párom, mert abban nincs hiány. Kitalántam, hogy macska-bőrbe kéne bújnom! A macska ugyanis egyfajta példaképem: amellett, hogy kecses, nagyon is tudja, mit akar. Ha simogatásra vágyik, megszerzi, ha pedig valami már nem kell neki, odakap, vagy fogja magát, és elsétál. Talán, ha macska-bőrben bújnék, adna egyfajta felhatalmazást nekem arra, hogy visszautasítsam azt, ami épp nincs az ínyemre, és a megfelelés és önfeláldozás helyett megtapasztaljak egy kis önzést is.

szexi_cica.jpg Jut eszembe, ilyen macska-parókám is van! 🙂

Számodra mi az, amit máskor nem mersz kimutatni, érezni, megtapasztalni? Van olyan jelmez, szerep, vagy szuperhős, aki megadhatná nekied ezt az élményt? Ezt kipróbálhatod otthon, vagy Anna bulijában is, amire most 4db páros belépőt sorsolok ki! Ha érdekel, itt tudsz regisztrálni!

hedonista_nyeremenyjatek2v2.png

Akárhányszor új kapcsolatom van, mindig felmerül az STD (Sexually Transmitted Diseases, azaz nemi úton terjedő betegségek) szűrés kérdése. Mert valamelyikünk általában elkezd izgulni: mi van, ha a másiknak van valami baja? Nem arról van szó, hogy olyan megbízhatatlan elemekkel jönnék össze, csak egyszerűen sosem lehet tudni. A betegségek nem válogatnak: nem csak a rosszfiúkat és -lányokat támadják.

Igenis vannak olyan nemibetegségek, amiket tünetmentesen hordozunk. Akár évekig is lappanghat bennünk, mégis tovább tudjuk adni. Ezért érdemes elmenni STD szűrésre legalább minden kapcsolat elején. Ha pedig valakinek sok partnere van, és főleg, ha nem nagyon szeret óvszert használni (ami egyébként elég veszélyes játék), akkor még sűrűbben is érdemes.

std_nemibetegseg_szures.jpg Fotó: Thought Catalog, Unsplash

Milyen betegségekre érdemes odafigyelni? Mire érdemes szűrővizsgálatot kérni?

Ezekre a kérdésekre ad választ az alábbi videó:

 

Félelmetes…

Persze ez nem olyan egyszerű, hogy csak úgy mosolyogva, könnyedén megkérem, hogy menjünk el szűretni, mintha egy doboz tejfölért ugranánk le a boltba. Jó lenne, ha ilyen lazán tudnék rá tekinteni, de ez a téma egyelőre számomra még mindig tele van szégyennel, kétségekkel, félelmekkel:

„Mi van, ha azt hiszi, nem bízom benne, és ez fájni fog neki?”
„Kérhetek én egyáltalán ekkora dolgot? Egyrészt egy rakat pénzbe kerül (ami nekem is fáj), másrészt hatalmas macera. Főleg a férfiaknak a kenetlevétel.”
„Mi van, ha találnak valamit?”

Emiatt aztán borzasztó feszengés volt eddig mindig. Pedig most, visszagondolva mennyire egyszerű lett volna őszintén kimondani minden érzelmem és félelmem valahogy így:

– Drágám, nagyon szeretem, ami köztünk alakul, izgatottan várom a folytatást, viszont hogy nyugodt lehessek, hogy egyikünk sem kap el a másiktól semmit, szeretném, ha elmennénk egy szűrésre. Tudod, meséltem, hogy nálam, és Lacinál is találtak HPV-t nem is olyan rég, amiből azt tanultam meg, hogy sosem lehet tudni, kit támad meg egy ilyen vírus, vagy betegség. Szeretném, ha enélkül a félelem nélkül, teljesen felszabadultan tudnék veled lenni. És remélem, tudod, hogy ez nem a bizalmatlanságom jele: épp ellenkezőleg. Annyira bízom benned, hogy szeretnék még többet kapni belőled.

Mindent a HPV-ről!

Készítettem egy hosszabb leírást a HPV-ről, amit egy orvos-szakértő is átnézett. Ha többet szeretnél megtudni erről a vírusról, szívesen elküldöm neked e-mailben. Ha szeretnéd, add meg elérhetőséged itt. Ezzel egyben feliratkozol a hírlevelemre is.

* Kötelező mezők.

Elmentünk szűrésre

Hetekig rágódtunk rajta, míg végül összeszedtük mindketten az erőnket és az elhatározást (meg a pénzt), és elmentünk szűrésre. Nem állítanám, hogy jó buli volt, de abszolút túlélhető. Számomra gyakorlatilag egy drágább nőgyógyászati vizsgálat volt ez: ugyanolyan kenetlevétel, mellé vérvizsgálat.

A páromnál már „viccesebb” volt. A legtöbb férfi ugyanis nincs hozzászokva, hogy a farkát vizsgálgatják. Pláne nem a kenetlevételhez. Nem kicsit rettegett szegénykém, hogy majd saját magának kell a húgycsövéből kenetet venni: feldugni azt a pálcikát és megforgatni. Teljesen be volt szarva. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy belerángattam ebbe.

Összeszedte magát, bement a nővérkével, aki elmagyarázta a részleteket. Megcsinálta, majd büszke mosollyal lépett ki a váróba, mint a hős, aki semmitől sem fél, és ez is csak egy „olyan semmiség” volt. Imádtam. Kiderült, hogy nem is volt ez olyan vészes. Kellemetlen, de túlélhető.

Örültem, hogy túlestünk rajta, hogy egy félelemmel kevesebb. Másnap már e-mailben meg is érkezett az eredmény. Örültem, hogy egy zavaró tényezővel kevesebb lett a szexuális életünkben.