A kikényszerített szex

16 évesen végül sikerült összeakadnom egy olyan sráccal, aki nagyon nem bírt a farkával. Bár imádtuk egymást, és tombolt a szerelem, de volt egy hatalmas, feloldhatatlan ellentét köztünk: ő állandóan szexelni akart, én pedig sosem.

Hisztizett sok minden miatt, de talán a legtöbbet a szexuális vágyainak kielégületlensége miatt. Orgazmust akart, s nem bírta elviselni, ha nem kapta meg. Úgy adta elő, hogy ez valami borzasztó elviselhetetlen dolog, ami konkrét fájdalmat okoz. Kihisztizte, kikényszerítette a szexet. Én pedig rendszeresen megadtam neki, holott egy porcikám sem kívánta. Azért is, mert nem akartam, hogy szenvedjen a szerelmem, meg azért is, mert így legalább nyugtom volt. Így kezeltem a konfliktust. Volt is hozzá egy közös módszerünk, ami a legkevésbé volt kellemetlen nekem: ráfeküdtem teljes testtel, s addig dörgölőztem a farkához, míg el nem élvezett. (Hogy csodálkoztam később, hogy a következő pasiknak ez nem jött be.)

Évekbe telt és külső segítségre volt szükség ahhoz, hogy megbocsássak nem csak neki, de magamnak is. 

Neki azért, mert valahol úgy gondoltam rá, mint aki megerőszakolt. Pedig nem, hisz egyrészt én engedtem, én nem mondtam nemet, másrészt behatolás sem történt. Inkább lelki erőszak volt. Tisztán emlékszem az első alkalomra, mikor csókolózás közben a farkára tette a kezem. Vonakodtam, nem akartam. De hát mégiscsak a szerelmem kérte…

Ahogy utólag Borival átbeszéltük, rájöttem, hogy ő csak egy szerencsétlen kamasz volt, aki nem tudott mit kezdeni a testével és a vágyaival. Úgy kezelte a helyzetet, ahogy tudta. Nagyon is szeretett és rengeteg áldozatot hozott értem. Például, miután kértem, hogy inkább ne feküdjünk le egymással, csak érintések legyenek, ő belement, s így volt ez további hónapokig. Tényleg nem tudott leállni, nem lehetett vele félbehagyni az együttlétet, pontot kellett tenni mindig az i-re, de közben tudom, én is tudok frusztrált lenni a szex hiánya miatt, pedig az én vágyam valószínűleg még meg sem közelíti az övét.

Igen, évekig haragudtam rá, sőt még most is kicsit. (Jót tett, hogy ezt most újra leírtam.) De legjobban magamra haragudtam, mert hagytam magam. Mert nem mondtam nemet. Mert nem szerettem magam eléggé, nem törődtem magammal eléggé. Hagytam, hogy elbasszam a szexualitásomat évekre egy olyan pasi mellett, akit igazából sosem kívántam. Nem tiszteltem a saját testem, nem adtam időt magamnak. – Ilyeneket vágtam a saját fejemhez…

Közben pedig ott volt ez a 16-18 éves Lili, aki elképesztő boldog volt, hogy végre megkapta, amit annyira rég óta vágyott: egy kapcsolatot. Volt egy pasija, akihez tartozhatott. Aki szerette, akiről álmodozhatott, hogy egyszer majd feleségül veszi és a pasi osztotta az álmait. Fiatal volt, naiv és tapasztalatlan. Burokban élt.

Lili világ életében konfliktuskerülő volt. Nem bírta elviselni, ha rászóltak, ha azt érezte, csalódást okoz másoknak. Még idegenektől sem tudtam elviselni, ha nem az elvárásaiknak megfelelően cselekedett,

Évekig rágódott pl. azon, hogy a buszvezető bácsi egyszer rászólt, amiért nem köszönte meg neki, hogy megvárta Lilit a busz, mikor szaladt utána, pedig szegény Lili megköszönte, csak nem elég hangosan.

Pláne nem azoktól, akiket a legjobban szeretett. Így aztán a legkézenfekvőbb az volt, ha mindig jó kislány volt. És ezekben a helyzetekben, mikor a szerelme hisztizett, úgy tudott jó kislány lenni és elkerülni a hisztit, ha megadta a srácnak azt, amire vágyott. Megcsinálta a házi feladatot, még ha nem is szerette azt a tantárgyat.

Lili az akkori tudása szerinti legjobb megoldást választotta. Nagyon igyekezett. És működött, amit választott: a hisztinek vége lett, a szerelme boldog volt, ő pedig továbbra is megkapta a kapcsolatot, amit akart. Honnan tudhatta volna, hogy ennek következményei lesznek? Nem tudhatta, hogy ezzel hosszú évekre kiöli magából a vágyat. Az eredmény az lett, hogy a a szexet szorosan összeláncoltam a fejemben a következő asszociációkkal:

  • A pasiknak erre szüksége van. Az én pasimnak is, akit imádok. És én a pasimnak a legjobbat akarom.
  • A rendes párok szexelnek. Hetente legalább egyszer.
  • Szex nélkül nincs párkapcsolat. Ergo ha nem szexelünk, a kapcsolat sem működhet.
  • Ez nekem nem megy.
  • Gyorsan túl leszünk rajta.
  • Jaj ne! Már megint egy álló farok. Megint szexelni kell, ami megint kudarc élményhez vezet.

1858377949_56be825250_o.jpg

A kép forrása itt.

Szegény Lili nagyon félreértette a család, a média és a társadalom felé sugárzott üzeneteit. És nem volt kivel beszélgessen erről. Nem volt, ki segítse, ki feloldja benne ezeket a gátakat. Többek között nem volt honnan megtudnia, hogy ha sem az első csóknál, sem a követekzőknél nem volt meg a kémia a pasival, akkor nem fog menni a szex. És ha ezt a „vágy nélkül belemegyünk a szexbe” gyakorlatsort két éven keresztül rögzíti magában úgy, hogy előtte szinte még csak pozitív szexuális élménye sem volt, akkor ennek az lesz a hatása, hogy stabilan előjönnek a fenti asszociációk azok mellett is, akikhez már nagyon is vonzódik! És szerencsétlenségükre ezek az újabb srácok még szintén túl tapasztalatlanok és éretlenek ahhoz, hogy segíteni tudnának Lilinek megoldani a problémáit, pedig ők is nagyon szerették volna.

Szegény 16-18 éves Lili semmiről sem tehetett. Így aztán szépen megsimogattam a fejét, átöleltem, zokogtam egyet a vállán, s talán megbocsátottunk egymásnak.