Meggyógyultam! Meggyógyultam, s akármilyen hosszú is volt, most olyan, mintha ez az egész gombás időszak meg sem történt volna. Két napja érzem, hogy újra elkezdett bizseregni a puncim és vele a lelkem is, s most, hogy végre pasi karjaiba vethettem magam, azt érzem, fel akarom falni. Folyamatosan odasomfordálok mellé a vacsora mellett, s a nyakát, karját, arcát, fülét csókolgatom, nyalogatom.

Izgultam. Bevallom, azóta, hogy legutóbb annyira csodálatosat szexeltünk G-vel, máshogy kívántam pasit. Még nem mertem elmondani senkinek, magamnak is csak félve. Egyszerűen ugyanazt a csodálatos élményt kerestem, de ő egy másik férfi, akivel másmilyen. Vele máshogy csodálatos. Rossz helyre tettem a fókuszt, olyat vártam el tőle, amit ő nem tud, sőt nem is az ő karaktere. Most azon izgultam, hogy még mindig nem fogom őt úgy kívánni, de hogy látom, itt van velem, már nem aggódom. Annak ellenére sem aggódom, hogy G is itt van. Tudom, hogy csodálatos lesz mindkettőjükkel és már alig várom. Tűkön ülök. Imádom ezt az érzést, ahogy tűkön ülök. Imádom, hogy végre tudom kívánni a szexet.

Meggyógyultam a hüvelygombából. Jó volt hogy az orvos tiltólistára tette a szexet egy hétre, jó volt, hogy végre volt, aki felvilágosított, hogy közben nem szabad nyomni, hagyni kell a puncit pihenni, regenerálódni. Adtam magamnak időt, nem hajszoltam bele magam helyzetekbe mikor, hogy közben nem kívántam a faszt.

Szépen, gyorsan múlt a viszketés és vele együtt gyógyult a lelkem is. Nem tudom, mi a magyarázat rá, de a gomba elvitte a vágyat is. Csók, forró ölelés közben már kezdtem érezni egy kis bizsergést, de még nem volt az igazi, amitől aztán tovább izgultam: vajon meg fogok valaha “javulni”?

Jelentem, megjavultam. És ezt most jól fel kell írnom magamnak, hogy lehetséges! Hogy nagyon is ki tudok mászni a gödörből, méghozzá könnyedén, vidáman szökellve, csak időt kell adnom magamnak. Ha a puncim pihenőt kér, meg kell szépen cirógatni, s megadni neki. Mert a puncim jó hozzám. Legyek én is jó hozzá.

Beszélgettünk arról az esetről, mikor pici koromban “molesztáltak”. Kb. hat éves lehettem, mikor az a felnőtt barát, akit rajongásig szerettem, kinyalta a puncim.

– Milyen érzéseket kelt ez benned? Mit gondolsz arról az emberről? – kaptam a kérdést. Sokáig nem tudtam válaszolni, mert ezen eddig nem igazán gondolkodtam. Nem az volt a fókusz, hogy őt milyen embernek tartom emiatt – inkább az a probléma, hogy magamra haragudtam, magamat hibáztattam, mert nemcsak hogy “engedtem”, hogy ilyen “csúnya dolgot” csináljunk, de még élveztem is. Mégis hogy lehetnék én jó kislány, ha ilyen csúnyaságokat élvezek.

Elgondolkodtunk azon, mégis mi történt: egy ember, akit én nagyon szerettem, s aki valószínűleg szintén nagyon szeretett engem a maga módján szexuális gyönyörökben részesített. Valószínűleg a kíváncsiság hajtotta: milyen íze lehet egy kislány puncinak. Vagy egész egyszerűen csak szerette a puncit. Kérdem én: mégis mi ebben a rossz? A lelki törést kérem szépen szerintem nem a “csúnya bácsi” okozta, hanem a társadalom és a közerkölcs. A kultúránk, aki azt neveli belénk, hogy nem érhetünk a puncinkhoz / fütyinkhez, s azt mondja, a szexualitás szégyellnivaló.

Nézzünk körül az állatvilágban: ők vígan szexelhetnek bárki orra előtt, hisz a szaporodás a világ legtermészetesebb dolga. Minket meg lenevelnek róla, bujkálunk miatta. Akárhányszor éltem át gyönyört csöppségként, egyből szégyenkeztem miatta. Azt hittem, ezt nem szabad.

A szüleimnek a mai napig nem mondtam el. Leginkább azért, mert rettegek, hogy emiatt borzasztóan aggódnának értem, holott én még mindig úgy gondolom, nem okozott ez nekem különösebb sérülést. Nem akarom, hogy fájjon nekik, hogy magukat hibáztassák, amiért nem figyeltek jobban. Azt sem akarom, hogy haragudjanak arra az emberre, mert igazából én sem haragszom. Nem is tudtam soha haragudni.

Én vagyok az a személy, aki képtelen hinni az emberi gonoszságban. Én úgy képzelem, hogy azok, akik mások ellen tesznek, azok nem rosszak, csak nem elég tudatosak, empatikusak, vagy tudatlanok, esetleg tévednek. Nem gondolnak bele rendesen. De erről a férfiról még csak ezt sem tudom gondolni, hisz tulajdonképpen ő csak jóérzést okozott. A rosszat már a társadalom keltette bennem.

A kép forrása itt.

Hiányzik az energia, amit a szextől kapok. Bánatosan, lemerült elemmel indulok el reggelente – hiányzik belőlem az erő, a lendület. Pedig aludtam is eleget, jó helyre is tartok, mégsem visz a lábam.

Tépkedem a bőrt a kezemen. Elkezdek mániákusan rendet rakni idegen helyen. Jelzik, hogy ez a szexuális frusztráció jele.

Találkozom pasival. Feszült vagyok, ingerült. Minden idegesít: utálom, hogy nem kapcsolja le a villanyt, hogy rossz helyre teszi vissza a szappant. Keresem benne a hibákat – benne és magamban is. Semmi sem jó, mert aggódom, izgulok magamért. Félelemmel tölt el, hogy érzem, most nem kívánom, nem tudok elveszni a csókjában, nem vágyom a farkára. Félek, hogy ez a kapcsolat elmúlását jelenti. Rettegek, hogy elveszítem azt a jót, amit vele élek meg. Azt a Lilit, akivé mellette váltam.

Aztán jön Kitti és megnyugszom kicsit. A gomba is múlik, érzem, kezdek visszatérni önmagamhoz. Most kell elcsípni ezt, tovább dolgozni, ébresztgetni a vágyat magamban, de csak szépen, apránként, türelemmel. Időt kell adnom magamnak, nem sürgetni magam.

Hamarosan vége a kúrának, egészségesnek leszek nyilvánítva. Dolgozom rajta, hogy ne csak testileg legyen így, de lelkileg is. Erősítem magam. Mosolyt látok a saját arcomon, érzem, sikerülni fog. Sikerülni, mert erős, klassz csaj vagyok és mert nagyon jó emberek vesznek körül, nagyon jó emberek szeretnek.

Nincs miért aggódni. Minden rendben lesz, Lili!

A kép forrása itt.

Ahogy gondoltam, tényleg segít, ha mások is megosztják velem az ő szexuális élményeiket. Tényleg fontos, hogy beszélgessünk a szexről.

Az teljesen normális, ha nem mindig kívánod ugyanúgy  a szexet. – nyugtatott meg Kitti.
– Tudom, sokan mondták már ezt, de olyan nehéz elhinni. – szegtem le a szemem, de közben éreztem, ez most segített. Kitti valamiért hitelesnek tűnt. Talán azért, mert amúgy egy vadmacskának látom.
– Pedig igaz. Tudod, ez a nagy különbség a pasik és a csajok között, s ezért olyan nehéz együtt. A pasi mindig akarja, a nő meg sokszor hosszú ideig, akár évekig is nagyon jól megvan szex nélkül.

Hárman voltunk. Hárman, akik szoktunk együtt szexelni, de most nem lehetett.
– Megbeszéltem magammal, hogy nem fogok felizgulni. – mondta Krisz.
– Ó, igen? – pislogtam rá huncutul.
– Igen, mert tudom, hogy ebből most nem lehet szex. Kitti menstruál, te meg kúrálod magad.
– Jaj, te kis szegény. Nagyon rossz így, ugye? – incselkedtem vele tovább. Megharaptam a nyakát. – És sikerült?
– Nem.

Tényleg nem szexeltünk. Jó volt megtapasztalni, hogy tudok nemet mondani. Ráadásul volt erősítés is, Kitti is nemet mondott velem. Ez most nem az az alkalom volt, amikor orgiát csapunk, viszont előjátéknak viszont szuper. Bár megint átfutott az aggodalom a fejemen: “ítt már tényleg nagy gáz van, ha még Kriszt sem kívánom úgy”, de aztán szépen lassan éreztem, hogy kezd visszatérni a puncimba az élet. Bár még csak kicsit, de kezd bizseregni. És az a hármas csók?! Mmmm…

Este boldogan tapasztaltam, hogy bár már két órája elköszöntem tőlük, a puncim tiszta nedves és tág volt, ahogy felhelyeztem a hüvelykúpot. Bizakodóan és mosolyogva aludtam el.

A kép forrása itt.

– Nem bírtam ki, mégis beleolvastam a blogodba. – vallotta be P.
– Örülök. És?
– Azon gondolkodtam, hogyan tudnék segíteni Neked. Rossz érzés látni a szexuális frusztrációdat. Nagyon ismerősek, amiket írsz.
– Örülök, ha segítesz, ha találsz valamit, amivel megnyugtatsz, de ha aggódsz értem, annak nem. Szerintem azzal tudsz segíteni, ha megosztod a gondolataidat, a személyes sztorijaidat, mert akkor kevésbé fogom bénának érezni magam. Kevésbé fogok haragudni saját magamra. Megtudhatom, hogy nem vagyok egyedül. De egy valamit szeretnék kérni! Az ágyban ne aggódj értem! Tedd félre azt, amit olvastál, s ott inkább legyél jelen a saját testedben. Ne az én problémáimmal foglalkozz, csak azzal, amit érez a tested. Ha valami nem oké, szólni fogok, ígérem.

Meglepett ez az üzenet. A legtöbb barátom azt mondta, ne izguljak, nyugodtan mutassam meg a blogot a férfiaknak az életemből, mert nem ijesztő. “Olyan kis pozitív, nincs ezzel gond.” Erre most P aggódni kezdett értem, aminek egyrészt örülök, másrészt én is elkezdtem aggódni érte, hogy aggódni fog. Örülök, mert igazából tényleg nem vagyok rendben, csak a bejegyzések írása közben tudok ennyire pozitív lenni. Ilyenkor addig beszélgetek magammal, míg a végén találok valami kapaszkodót. De mikor visszatérek a való életembe, újra aggódom magamért, haragszom magamra, félek, hogy nem lesz mindig úgy, mint az első 3 hónapban.

Szeretném visszakapni az októberi Lilit. Az volt a kedvencem.

A kép forrása itt.

Az agyam tudja, hogy voltak olyan alkalmak, amikor nagyon élveztem a szexet, mégis most képtelen vagyok ezt elképzelni. Túlnyomó többségben vannak azok az emlékek, amikor az ellenkezőjét éltem meg: nem voltam jelen a saját testemben, esetleg kimondottan szenvedtem, s most, hogy egy ideje távol maradt az extázis, csók, vagy egy-egy ártatlanabb érintés közben újra azok a képek jönnek elő, amiket régen gyűjtöttem össze. Újraélem azt a mozit, amit hosszú évekig néztem.

Ez normális. – mondja a bölcs. – Ez egy új minta, amit hónapok, évek munkája lesz felülírni. Ne legyél türelmetlen magaddal. Akkor fog beépülni az újdonság a személyiségedbe, ha már sokszor elismételted, sokat gyakoroltad. Távol ugrani sem egy alkalom alatt tanulsz meg. Ne úgy képzeld el, mintha csak meg kéne másznod egy hegycsúcsot: inkább úgy, mintha egy házat építenél egy hegycsúcsra, amihez egyesével kell felhordanod az alapanyagokat. Évek munkája lesz.

Szeretem ezt a képet, amit kaptam. Most azzal a játékkal próbálkozom, hogy megpróbálok olyan mozdulatokat, pillanatokat felidézni, amikor teljesen elvesztettem a fejem. Adok is magamnak egy harminc napos kihívást, mert az már többször is bejött: minden nap legalább egy olyan élményt felidézni, elképzelni (fantáziálni), ami nagyon jó volt.

Egyből arra asszociálok, hogy T farka van bennem. Teljesen kitölt. Így vagyunk 1-2 órán keresztül és imádom minden pillanatát.
– Jézusom, mit csinálsz te velem! – mondja. – Igazi boszorkány vagy.
– Ugyanazt, mint Te velem… Elveszed az eszem.

Napokkal az együttlét után is éreztem magamban a farkát, mikor eszembe jutott. Néhány hét távlatából viszont teljesen a távolba veszett az érzés. Elszomorodok és görcsbe rándulok, sőt, leginkább haragszom magamra, amiért nem vagyok képes visszahozni az emléket, úgyhogy gyorsan továbbkapcsolok a távirányítóval:

Pasi nyalja a puncimat. Széthúzom a szeméremajkaimat, érzem, ahogy egy rombusz-alakban az egész puncimat átjárja a bizsergés. Ezt még csak egy-egy pillanatra sikerül halványan felidézni, de haladunk. Jó kiindulási pont.

Mire végére járunk a gomba-kúrának, én is visszatornászom magam a régi-új formámba. Tudom. Vagyis akarom.

A kép forrása itt.

A mai NIÁ-n a tükörképünkkel folytattuk a barátkozást. Szeretek ezekre az órákra járni, csodálatos önismereti utazásokat élek át rajtuk, miközben a testem is átmozgatom.

– Ma este a tükör lesz a fókuszunk. – mondta Saci, s magamat is megleptem, hogy nem rezzentem össze a gondolatra. Emlékszem, első alkalommal gyakorlatilag rosszul lettem a tükör közelségétől. Borzasztóan éreztem magam. Rondának, esetlennek, szerencsétlennek találtam magam. De nem adtam fel:
– Lilikém, ilyen nincs! – pörköltem oda magamnak. – Hosszú évekig táncoltál tükör előtt! Most mégis mi bajod van? Tessék szépen lehetőségnek felfogni: most aztán majd dolgozhatsz a saját énképeddel. Itt az alkalom, hogy megszeresd magad!

Most, négy hónappal később egyenesen megörültem a feladatnak, amivel szembe nézhetek a saját tükörképemmel. És persze a félelmemmel, hogy nem tökéletesek a mozdulataim, vagy az alakom. Hogy nem tetszik az arcom, miközben koncentrálok, vagy ahogy az izzadságtól begöndörödnek a tincseim.

– Meg fogjátok szeretni, amit a tükörben láttok. – ígérte Saci.

Kezdésképp egy-egy ninja-mozdulattal lekaszaboltuk az “illúzióinkat”. Én ezt úgy értelmeztem, hogy a képet, amivé válni szeretnénk. Amit magunk helyett látni szeretnénk. Amivel elégedettek lehetnénk, de sosem érjük el.

És akkor tánc közben megütött: nekem nem igazán a külsőmmel kapcsolatban vannak ilyen elvárás-képeim, hanem a szexualitásommal. Ahelyett hogy a saját testemre, a saját igényeimre figyelnék, én mindig a libidóm csúcsára akarom kényszeríteni magam. Mindig akarni akarom a szexet, s ha nem így van, büntetem magam, elégedetlenkedek, s belekényszerítem magam egy olyan szituációba, amire épp nem vágyom. Nem vagyok hajlandó elfogadni saját magam úgy, ahogy éppen vagyok. Nem figyelek a saját egyensúlyomra.

A múlt héten azért tettem egy lépést magam felé. Pasi hazajött és megkívánt, míg én éreztem, hogy nekem most nem erre van igényem. Csacsogni akartam, mesélni, beszámolni az elmúlt időszak történéseiről. Beszélgetni, kitárgyalni dolgokat. Ilyen szintű kapcsolódásra volt szükségem. Nagy szerencsémre pasi is megérezte ezt, s megtaláltuk az arany középutat: én cirógatni, masszírozni kezdtem a farkát, ő pedig cserébe szabadon hagyta a számat, s a kényeztetés közben nyögdécselve beszélgetett velem. Nagyon szép volt.

Aztán persze csak nem tudtam megelégedni ezzel, hisz ott feszített belül a magammal szemben támasztott elvárás: dugni kell! Így aztán csak belekényszerítettem magam, letoltam a bugyim, s odatoltam neki a popsim nem törődve azzal, hogy igazából nem kívánom most a farkát. Nem is tudtam élvezni.

Meg kéne már szoknom, hogy van olyan, hogy én nem kívánom a szexet, és ez normális. Nem attól leszek értékes ember, jó nő, ha folyamatosan belehajszolom magam ezekbe a szitukba. Ha figyelek magamra, a saját igényeimre, sokkal kiegyensúlyozottabb, ezáltal pedig jobb nő leszek.

Féltem az újbóli együttléttől barátnőmmel. Izgultam. A legutóbbi után fura szájízem maradt, úgy éreztem, a barátságunk is megváltozott benne. Éreztem, hogy valahogy ő is hasonlóan van ezzel… Ő is igyekszik, akarja. Vett nekem meglepetésként egy csipkés bugyit, olyat, ami neki is van, amit egyszerre vettünk fel pasival való közös randinkra. Mindketten akartuk, készültünk, s mindketten féltünk. Bennünk volt a megfelelési kényszer – leginkább saját magunknak.

A múltkor csak fura szájízem volt, most felhúztam magam, méghozzá jó sok mindenen.

Úgy indult, hogy elmentem mosakodni, s ahogy magamhoz értem, ráébredtem: visszatért a hüvelygomba. Csalódottságomban hisztizni kezdtem és odacsaptam a szappant a tartójába.
– Nem igazság!!!!!!!!!! Nem akarom!!!!!! – duzzogtam magamban.
De hát nem volt más választásom…

Partnereimmel már előre közöltem, hogy valószínűleg para van, úgyhogy csak úgy érjenek hozzám, ha vállalják a kockázatot. Ezért aztán pasi gondosan ügyelt arra, hogy ne keveredjenek a nedveink a másik lánnyal, s először őt kezdte kényeztetni, míg én “vártam a sorom”, de túl sokáig kellett várni. Kiakadtam. Sejtettem, hogy csak a logisztika miatt kapok én kevesebbet, de türelmetlen voltam és felháborodott, mert mindketten a lányt becéztük, míg ő csak feküdt, fogadta. Kiakadtam, mert én is vágytam a babusgatásra: legalább egy-egy csókra, simogatásra.
– Ne már! A mellem nem fertőzött! – háborogtam magamban az igazságtalanság miatt.

Mire sorra kerültem, mindenkit megutáltam. Pasit is, de legfőképp a másik nőt, T-t.
– Nem igaz, hogy nem képes viszonozni, amit kap!
Elborult az agyam, képtelen voltam tisztán gondolkodni, pedig tudtam, hogy mindkettőjüket szeretem, mindketten nagyon fontosak nekem. Bosszúból úgy döntöttem, nem érintem többet barátnőmet, de igazából ezzel is csak magamat büntettem, hisz így nemcsak kivontam magam az aktusból, de még meg is vontam magamtól azt, amit szeretek: merthogy nagyon is szeretek a melleivel játszani, a hasát simogatni.

Kicsit aztán összeszedtem magam, s odasúgtam pasinak:
– Édes, kérlek figyelj oda kicsit jobban, hogy ne kapjak kevesebbet, mint T! – kértem, s ő tündér volt, onnantól nagyon szerelmesen szeretgetett, míg én puffogva kirekesztettem T-t. Azaz kirekesztettem volna, ha rajtam múlt volna.
– Ó, cicám, épp most akartam áttérni Rád. Tudod, csak a gomba miatt nem akartam, hogy előbb téged nyaljalak ki!

Pasinak végül megbocsátottam, de T-nek nem tudtam.

Reggel tudtam csak összeszedni a bátorságom, hogy megkérdezzem:
– Te most hogy vagy azzal, hogy egy nővel vagy? Érzel félelmet, vagy bűntudatot? Élvezed, ha hozzám érsz? És ha én hozzád?
T nem igazán biszex, derült ki már többedszerre, de még most sem tudtam megnyugodni a válaszától. Persze, értem én, hogy ha nem kíván, akkor nem is fog megérinteni, de valószínűleg ez fáj, mert vágyom arra, hogy viszonozza, amit kap. Megkaptam, amit annyiszor hallgatok pasiktól: milyen “mellőzöttnek”, a kevésbé vonzó félnek lenni egy csoportszex helyzetben. 

– Na jó, akkor én most végeztem T-vel. Köszönöm, nekem ennyi elég volt. Legyenek csak kettesben pasival, engem hagyjanak ki belőle! – duzzogtam magamban, majd rájöttem, ez butaság. Érdemesebb inkább megpróbálni máshogy hozzáállni a dologhoz: nézni a játékukat, kényeztetni azt, akit éppen kényeztetni van kedvem, majd fogadni azt, amit adni tudnak nekem. Jó kis tanulási lehetőség megtapasztalni, milyen, ha nem én vagyok a középpontban. Mert nem lehetek mindig ott.

A kép forrása itt.

Be kell vallanom magamnak: megint kizökkentem. Már hetek óta tart ez a szakasz, hogy újra nehezen tudom csak élvezni a szexet. A rossztól azért szerencsére messze vagyok, de egyre nagyobb a csalódottság bennem, amiért nem megy, nem okoznak gyönyört ugyanazok az érintések, mozdulatok.

Össze vagyok zavarodva. Miközben mesterien játszom a pasimon, s tökéletesen az ujjaim köré tudom csavarni, s a csillagokba juttatni őt, addig én lent maradok a földön. Nem színlelek, nem verem át, nem teszek úgy, mintha hatalmas kéjt élnék át, de nem is mondom el neki, mi zajlik le bennem. Igaz, nem hülye, valószínűleg nagyon is sejti… De inkább nem beszélek róla, mert nem akarom, hogy még inkább bekússzon a probléma a valóságba azáltal, hogy még ő is ezzel foglalkozik. Kettőn közül legalább az egyikünk legyen jelen…

Tudom, nagyrészt az történik, hogy nem tudok kilábalni a nyavalyás gombás fertőzésből, ami durván tönkre vágja a libidómat: hiába kényeztet hosszan, szinte semmit sem érzek meg belőle. Teljes kitolás. Öngerjesztő folyamat: minél kevesebb finomságot kap a puncim, annál kevésbé lesz éhes, mígnem teljesen elfelejti, hogy valaha szeretett enni. Eljutottam arra a pontra, hogy elkezdtem megint megszokásból szexelni. Nem azért fekszem le pasival, mert vágyom rá, hanem, mert úgy szoktuk.

Igazából már december közepe óta tart ez az állapot kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel. Tulajdonképpen örülnöm kéne, hogy legalább arra az időre elmúlt, amíg R-rel voltunk, viszont ez egyben teljesen össze is zavart. Azon a hétvégén az történt, hogy pasi “bemelegített” engem, majd a reggeli együttlét után toppant be váratlanul R. Imádtam az együttlétünket, gyakorlatilag egyfolytában a gyönyörök tengerén úsztam, amivel viszont sajnos jó magasra fel is tettem a lécet. A következő napokban annyira belemerültem az álmodozásba, annyiszor újraéltem képzeletben, hogy bennem van a farka, hogy a saját pasimmal – akivel imádok szexelni – is csak úgy tudtam együtt lenni, ha R farkát is odaképzeltem.

Azóta sajnos már a múltba veszett R farka, már felidézni sem tudom igazán. Egyszerűen nem éhes a puncim. Alszik, s köszöni, nem szeretne felébredni. Utálom ezt! Utálom a kudarcokat, hogy az agyam szexelni akar pasival, de a gombák elutasítják. Utálom, hogy emiatt feszültség költözik belém, ami a kapcsolatunkra is hat. Bár még nem volt belőle konfliktus mostanában, de rettegek, hogy ideér a baj. Hogy frusztrált leszek és kiborulok. Hogy nem bírom tovább az egyoldalúságot.

Azt érzem, teljesítenem kell. Nem akarok pasinak csalódást okozni: tudom, hogy egy kis bestiát akar, arra van szüksége. Persze egy csodálatos, megértő ember, akinek az is elfogadható, ha aznap nem fér bele nekem a szex, de mégsem tudok nemet mondani. Félek, hogyha ma nemet mondok, akkor holnap így fogok tenni, s ebből tendencia lesz. Közben ő is aggódik:
– Ugye bébi, ha gyerekünk lesz, akkor is kívánni fogsz?
– Szeretném, ha így lenne. Nagyon szeretném. – válaszolom, mert megígérni azt nem tudom. Főleg ezekkel az árnyakkal a háttérben. S közben tényleg rettegek, hogy újra kiveszik belőlem a tűz.

– Lilikém, ne feledd, a libidó nem egy állandó dolog! – mondta Hoppál Bori. – Az nem lesz mindig egyforma. Hol nagyon kívánod majd a pasit, hol kevésbé. Ez így normális.
– Hjajh… Tudom… De miért kell, hogy ilyen hosszan tartson egy hullámvölgy és miért ilyen nehéz kimászni belőle? – panaszkodok kimerülten.
– Így fogsz megerősödni. – mondja erre a józan eszem. – Ha megtanulod, begyakorlod, hogy kell kimászni a gödörből, akkor később sérthetetlen leszel. Tudom, hogy képes vagy rá, hisz számtalanszor bizonyítottad már! Úgyhogy hajrá! Szedd össze magad, menj el annyi nőgyógyászhoz, amennyi szükséges, s nemhogy újra a régi leszel, de még annál is jobb! Egy még újabb, még dögösebb Lili! De nem is csak dögös: merthogy a gyönyör-nyújtásból már csillagos ötösre vizsgáztál – hanem egy olyan vadmacska, aki fogadni is tudja a kényeztetést. Láttad a barátnőd a múltkor ahogy elélvezett dugás közben, most már bizonyítékod is van arra, hogy ez lehetséges, úgyhogy hajrá! Tudom, hogy neked is sikerülni fog ez nemsokára. Nem azért, hogy ez legyen a célod, ezért küzdj, mert tudjuk, nem ez a lényeg, de akkor is érzem, tudom, hogy már nagyon közel jársz ehhez az állapothoz!

Őszinte leszek magamhoz és elmondom, miért is örülök annak annyira, hogy felfedeztem: lehet úgy masszírozni, kényeztetni a péniszt, hogy közben pasi csak hátradől és fekszik. Szeretek gyönyört adni annak, aki fontos. Így volt ez már az első kapcsolatomban is (lásd kikényszerített szex). Én nem akartam szexelni, egy porcikám sem kívánta. Legfőképp az riasztott,a  hogy nem tudtam átadni magam az érintéseknek, nem tudtam elmerülni bennük és élvezni őket. Ez a sikertelenség-érzés pedig megmérgezte az egész együttlétet.

Most újra ott vagyunk, hogy a borzasztó, visszatérő (vagy inkább múlni nem akaró) hüvelygombám miatt szegény pasi hiába kényeztetett (ujjazott, simogatott), én abból igen keveset tudtam élvezni. Ilyenkor aztán ostorozom magam:
Mekkora szar vagyok, hogy ő itt strapálja magát, én pedig nem vagyok képes élvezni.

A lingam masszázsnál lehetek én az, aki csak ad és nem fogad. Élvezem, ahogy morog, nyög, dicsér, vonaglik. Ellensúlyozza a sikertelenséget egy nagy adag sikerélménnyel, ami nekem is örömöt okoz. Bekenem a kezem illatos olajjal, s játszva rajzolgatok a farkára. Alkotok a rendkívül hálás közönségnek.

Közjáték:

– Bébi, mindjárt befejezem az írást.
– Írjál csak nyugodtan! Tudom, hogy ez fontos neked és emiatt nekem is örömet okoz, úgyhogy csináld csak. Persze a faszverés az mindig jobb.

Imádom a pasim. És milyen jó, hogy ezen keresztül a párbeszéden keresztül tudatosította, hogy ő is szokott önzetlenül adni – pedig nem is tudta, miről írok.

A kép forrása itt.