Már több ízben megkaptam bókként a pasimtól, hogy micsoda kis pornókirálynő lesz belőlem. Főleg annak kapcsán, ahogy szopom. Ebben az az érdekes, hogy ez számomra egy csodálatos bók, főleg tőle. Miért?

  • Mivel hosszú évekig nem élveztem igazán a szexet, nem is gondoltam, hogy túl jó lennék benne. Ha nem élvezem, nincs is sok kedvem hozzá. Kedvetlenül pedig az ember nem szokott túl jó minőségű munkát végezni, ugyebár…
  • A pasik reakciója sem mutatta azt, hogy én valami extrémet produkáltam volna. Főleg, hogy expasi soha meg nem nyikkant szex közben, csak annyit tudott mondani, mikor bátortalanul kérdezgettem, hogy neki minden jó. Köszbazdmeg, sokat segítettél.
  • Mindig szerettem örömet szerezni, élvezetet adni, de ha én közben nem élvezem igazán, az azért érezhető a másik számára is.
  • Nagyon-nagyon szeretnék igazi vadmacskává válni, aki akarja, élvezi és mestere a szexnek.

És ha ő – aki nagyon sok tapasztalattal rendelkezik, imádja a szexet – azt mondja, hogy jó úton járok a pornókirálynőség felé, akkor azt én el is hiszem. Olyan, mintha egy nagy szaktekintély dicsérné meg a munkámat. 

Ezt el is mondtam neki tegnap, mire azt felelte, hogy bizony sok esetben jobban élvezi velem a szexet, mint más, tapasztaltabb nőkkel. (!!!) Miért? Mert nyitott vagyok, szívesen tanulok, érdekelnek a visszajelzései és hagyom, hogy irányítson. Mert vannak olyan nők, akik azt mondják, “el a kezekkel, ezt most én csinálom! Én bizony tudom, hogyan kell jól szopni, tudom a tökéletes receptet, így Te csak dőlj hátra“. Nem hagyják, hogy irányítsák őket, hogy bekapcsolódjanak, hogy kérjenek tőlük. Én meg csak rábízom magam. Ha nem tesz semmit, csinálom, ahogy jónak gondolom (de hát nehéz ez, mert ő érzi, mi történik a testében, nem én), ha pedig megragadja a hajam és ráhúzza a fejem a farkára, hagyom, és örülök, hogy így azt teszem, amire ő a legjobban vágyik.

Szóval úgy fest, jó tanuló vagyok. 🙂

Útmutató a pornókirálynőséghez (első lépések):

  1. Szopj úgy, hogy közben a szemébe nézel.
  2. Hagyd, hogy az arcodra verje.
  3. Ne nyeld le az ondóját, hanem szépen lassan engedd vissza a farkára, majd szopogasd le onnan újra.
  4. Mondj disznóságokat, beszélj a kemény farkáról.

studio-660806_1920.jpg

Fotó: Pixabay

Este nagyon rosszul lettem, teljesen felpüffedt a hasam, ahogy szokott időnként. Egy nagy lufi akart kitörni belőlem, ami szúrt, hasított. Így telt az egész este, s még akkor is tartott, mikor az ágyba kerültünk. Rosszul voltam, féltem, ha meghajlik a testem, elhányom magam. De közben tudtam, hogy a pasim vágyik rám, kíván. Tudtam, hogy jó szokott lenni együtt. Mégis hányingerem volt a mozgás gondolatára is.

Még korábban a fülébe súgtam, hogy ne lepődjön meg, ha majd egy punci kerül az arcába váratlanul. Közös viccünk ez, amit nem felejtett el. Itthon egyből elkapott és a mellkasára ültetett, miközben nekem két dolog járt a fejemben:
1. Ezt én most így nem tudom annyira élvezni, nem megy (visszatérő gondolat ez nálam).
2. Wow, ahogy befeszítem a hasizmomat, nem is fáj a gyomrom. Beigazolódott, amit sejtettünk: a szex gyógyít.

Aztán megdugott. Azért is mondom így, mert elég egyoldalú volt a dolog. Bár én nem éreztem magam rosszul, nem fájt, nem volt kellemetlen, de gyakorlatilag alig éreztem bármiféle kéjt. Egyszerűen beengedtem, hagytam, hogy élvezze a testem. Lehet, ez volt, ami visszarepített a vámpír kishúgomhoz. Az, hogy valami hasonlót éltem meg, mint régen mindig. “Meg akarom adni a másiknak az élvezetet, mert szeretem.” Magamnak is meg szeretném adni, de az nem megy, így legalább a fél sikert el akarom érni.

Kicsit színleltem is. Úgy tettem, mint aki élvezi. Paradox mód a játékot viszont már élveztem is. Mocskos, szexi dolgokat mondtam neki, ami ugyan nem tüzelt fel igazán, de legalább a jelenben tartott.

Végül, kisebb viszontagságok után elélvezett. Bár utána beszélgettünk, s azt mondta, amit hallani akartam, azért tutira nehezített terep volt neki is, hogy az én élvezetem nem volt jelen. Szomorúan mondtam neki, hogy nem voltam igazán a topon. Tényleg bántott. Megijesztett, hogy újra elvesztettem azt, amit végre megtaláltam, hogy újra visszaesek oda, ahol voltam, s nem fogom tudni élvezni a szexet. Szomorú voltam és csalódott – magamban. Közben mindennek a tetejében mélyen még ott lapult bennem az is, hogy nem voltam jó kislány, nem tudtam megadni neki, amit meg kell. Nem feleltem meg a saját elvárásaimnak. Bár kívülről durvának hangozhat, de ő a legcsodálatosabb választ adta nekem:
– Részemről nem volt gond. A lényeg, hogy add oda magad nekem, s az már nekem jó. Az sem zavar, ha alszol közben, csak benned lehessek.

Ez persze így sarkított és úgy tűnhet, mintha egy eszköznek tekintene engem, de igazából felszabadítóak voltak a mondatai. Felmentettek a megfelelési kényszer, a teljesítménykényszer, a kudarc alól. Azt mondta ezzel, hogy csak magammal van elszámolni valóm, vele nem. Az ő öröme, az ő boldogsága nem függhet tőlem. Azt csak ő tudja megadni magának.

Hajnalban megébredtünk, ő pedig elkezdett simogatni. Még mindig velem volt a hányinger és a félelem, hogy újra nem fog menni. Összeszedtem minden bátorságom, s megkérdeztem, lehet-e nemet mondani a szexre. Tudtam a válaszát, hogy lehet, persze, de magamnak nem tudtam megadni ezt a választ. Nem lehet, mert

  • Megígértem neki, hogy bármikor belém dughatja a farkát, amikor csak akarja. Mindezt abban a nagy örömömben tettem, hogy ráeszméltem: végre élvezem a szexet, sőt vele mindig élvezem. = Becsaptam, nem tartottam meg az ígéretem.
  • Nemrég sorolta, miket szeret bennem. Ezek között szerepelt az is, hogy rajta vagyok a szexen. Félek, hogy ha kiderül, hogy ez mégsem igaz, kiábrándul belőlem.
  • Az akarok lenni, aki rajta van a szexen. Félek, hogy kiábrándulok magamból.
  • Ez azt jelenti, hogy megfutamodtam. Azt mondtam, szeretnék szembenézni a félelmeimmel és utánuk eredni. Ha nemet mondok, azzal maradok a komfort zónámban, ami ráadásul nem is komfortos.

De én nemet mondtam, s visszaaludtunk.

Reggel aztán újra odadugtam a popsimat hozzá, ami mindig felizgatja, s nagy megkönnyebbülésemre (talán vámpír kishúgomnak köszönhetően) újra izgalmat adott az, ahogy hátulról belém hatolt néhány percre. Úgy, ahogy a legjobban szeretem.

Nincs gond. Nincs minden veszve. Mosolyogva indulhatok neki a napnak.

girl-850117_1920.jpg

Fotó: Pixabay

Elég beteg álmom volt, s furcsa mód úgy ébredtem, hogy egyáltalán nem volt lelkiismeret-furdalásom miatta, pedig az ilyenek után szokott. Álmomban volt egy kishúgom (amúgy nincs), aki nem volt vámpír, csak én. Még gyermek volt. Tudtam, hogy egyszer vámpír lesz ő is, úgyis meg fogják harapni. De nem akartam, hogy máris vámpírrá váljon: maradjon még gyermek. De valahol mégis akartam, vártam, hogy azzá váljon. Talán pont én voltam, aki megharaptam, mert éreztem a vér finom ízét a számban. Ezzel valami meg is fordult bennem, úgy éreztem, ő most már többé nem gyermek, hanem felnőtt, gyermek testben, csupasz puncival. Ő megvadult, harapni akart, mint egy kismacska én pedig mélyen örültem, hogy most már felnőtt, tehát közeledhetek felé. Annak ellenére is, hogy a kishúgom és annak ellenére is hogy lány. Teljesen legális volt, hogy elkezdtem ujjazni, aztán nyalni. Ő pedig élvezte, nagyon is élvezte, mindenféle gátlás nélkül. Még beszélt is közben hozzám hangot adva az élvezetének.

A valóságban még sosem nyaltam puncit, mint ahogy álmomban is ez volt az első, mégis nagyon is tudtam, mit kell tennem. Segítettem, tanítgattam a kishúgom.

Reggel kaptam hozzá álomfejtést is, mely szerint a kishúgom egyértelműen a gyermek én, a régi szexualitásom, amivel így léptem kapcsolatba. De vajon mit akart mondani nekem? Vagy mit akartam én mondani neki?

 

 

Fotó: Emily @ FlickR

Amikor az új pasi először belépett a lakásomba, egyből letolta a nadrágját, hisz alsógatyában kényelmesebb. Bár tudtam, hogy lakótársam nincs itthon, mégis elkezdtem feszengeni attól, ahogy szabadon, gátlások nélkül közlekedik ebben a nagyon gátlásos lakásban. De nem szóltam rá. Egyrészt nem is mertem és nem is akartam: örültem, hogy szabadságot hoz a térbe. Tudtam, hogy ezzel hatással lesz rám, s talán ezáltal közvetve a lakótársakra is.

Belépett a nappaliba, s megpillantotta a nagy tükröt. Felragyogott:
– Fú, szexelős tükör!

Ez több, mint egy hónapja történt. Valószínűleg ismer eléggé ahhoz, hogy érezze, mikor jön majd el az ideje annak, hogy tényleg megdugjon a tükör előtt. Néhányszor elpróbálta azóta: odaállított, elkapta a hajam, előre döntött, s úgy, ruhában elkezdte imitálni, ahogy hátulról dönget.

Először frászt kaptam. Elborzadtam. Nem attól, mert ezt rossznak, vagy gusztustalannak gondoltam, hanem mert egyszerűen nem éreztem magam képesnek erre. Kicsinek, bénának, aszexuálisnak éreztem magam. Ami azóta egyre jobban épül le. Bomlanak le körülöttem a falak.

Ma egyedül voltam a szobában (a lakásban nem!), s nyitott ajtó mellett beálltam a tükör elé, megkapaszkodtam a szekrényben, előredöntöttem a felsőtestem, s elképzeltem, ahogy ott áll mögöttem, s nekikészül. Próbálgattam, hogy hogy látom jól, mi történik, hogyan hatol belém. És közben felizgultam.

Én. Felizgultam. A. Szex. Gondolatától.

Piros pont.

4301269199_e852fd93ae_z.jpg

Fotó: Melissa @ FlickR

Nancy Friday: Nők a csúcson c. könyvét szeretettel ajánlom mindenkinek. A könyv kapcsán rájöttem, hogy nekem bizony sohasem voltak szexuális fantáziáim. De nem csak erre jöttem rá, hanem arra is, hogy bizony anélkül nehéz önkielégíteni.

Hogy lehet, hogy sosem fantáziáltam? Az én fejemben inkább az motoszkált, hogy hogyan lehetséges egyáltalán fantáziálni? Nem értettem. Bár mindenki kreatívnak mond, mégis azt tudtam csak gondolni, én ehhez nem vagyok elég fantáziadús. Nem mennek a kitalált helyzetek, történetek. A múltamból sem tudtam előhalászni kéjes jeleneteket, hisz még ha volt is elvétve egy-egy, jelentős túlsúlyban voltak a sikertelen, kudarccal átitatott élmények. Védekezésképp inkább meg sem próbáltam visszanyúlni valós eseményekhez.

Még most sem igazán megy, de legalább már megengedtem magamnak. Rájöttem, hogy szabad. Hogy ezzel a legkevésbé sem ártok annak, aki az álmaimban szerepel, nem kényszerítem rá semmi olyanra, amit esetleg ő nem akarna, hisz ez csak a fejemben történik. Nem bántok vele senkit.

Amikor végre ténylegesen belépett a poliamoria az életembe, s egyre tágult a keret, amiben el tudtam képzelni a jövőm, rájöttem, hogy bizony akár az is lehetséges, hogy két pasival osztom meg az ágyam. Hazafelé tekertem (akkor tudok a legjobban gondolkodni), s erre a képre elkezdtem veszettül mosolyogni. Egyszer csak rájöttem, hogy ez a képzeletemben zajlik: márpedig ha ott, akkor bármi lehetséges. Ott volt hát a pasim és a másik, akibe szintén szerelmes voltam. Nem undorodtak egymástól: egy vágyuk volt, hogy engem kényeztessenek. Bennem sem volt az a kényszer, hogy bármit is adjak, hogy gyönyört okozzak (teljesítménykényszer újra): egyszerűen csak engedtem hogy mindkettő engem kényeztessen. Például az egyikük szopogathatta a mellem, míg a másik a puncimat nyalta. Talán ez volt az első fantáziám.

Hazaérve szerencsére enyém volt a lakás. Újra beléptek a fejembe a keretek:
– Jó, előbb lezuhanyzok, rendet teszek, aztán lefekszem, s majd ott magamhoz nyúlok. – tervezte el szépen Lili.
– Hohó, Lilikém, ez így nem lesz jó! – mondta a vágy. – Én bizony ahogy jöttem, úgy megyek is.

S azzal szépen felkapcsoltam egy kislámpát, s elhelyezkedtem kedvenc kanapénkon. Azon a helyen, ahol már egyszer éltem át áttörést. S akkor jött a már előbb említett másik pasi, a beteljesületlen szerelmem. Ugyan sosem érintettük egymást, de most ott volt előttem teljes valójában. Szépen letérdelt a kanapé előtt, és elkezdett nyalni.

– Rendben, Lilikém, most lazíts. Itt most nincs cél. Nem kell, hogy elélvezz. Csak dőlj hátra, s élvezd, amit teszek veled. Mi itt most tanulunk, s ez az első lecke. Az első betű az ABC tanulásakor. Nem kell, hogy elélvezz, csak legyél itt. Mi most együtt megtanulunk az “itt és most”-ban lenni. A cél az, hogy kívánj. Hogy rám akard majd vetni magad. Hogy olyan legyél, mint egy vadmacska. Azt akarom, hogy mire találkozunk, Te ott tarts, hogy tényleg kívánj. De erre van időd.

És én tényleg élveztem. Életemben először el tudtam engedni magam, s úgy simogattam a puncimat, hogy az örömöt okozott nekem. Mindeközben a szívemet is átmelegítette az, hogy legalább képzeletben együtt lehettem a szerelmemmel, aki támogat, fejleszt, inspirál. Nem a bűntudat, hanem a boldogság szállt meg.

Orgazmusom nem volt, de nem is számított. Tényleg el tudtam engedni ezt a cél-kényszert.

woman-506120_1920_1.jpg

Fotó: Pixabay0

Kaptam ma egy visszajelzést, amin most dolgozni fogok. Távolról figyelt egy ismerős egy mai rendezvényen. Azt mondta, megváltozott a tartásom: mintha csitriből kezdenék nővé válni.

Még nem tudom, ez mit jelent. Mi teszi a különbséget a nő és a csitri között. Szerinted?

3137865054_c9c38f1bde.jpg

Fotó: EraPhernalia Vintage @ Flickr

Vajon miért lehet az, hogy ha jól emlékszem, kb. 23 éves koromig eszembe sem jutott magamhoz nyúlni? Fel sem merült bennem. Még csak azt sem mondhatnánk, hogy tiltottnak gondoltam – egyszerűen eszembe sem jutott, hogy én is csinálhatnám.

Arra emlékszem, hogy tudtam, hogy gimiben (általánosban?) a srácok csinálják. Bevonultak a WC-be egy újsággal és rejszoltak. Mindenki tudta, hisz hangot adtak neki, beszéltek róla az osztály kellős közepén. Az egyik srác állítólag még óra közepén is kiverte egyszer úgy, hogy U alakban álltak körben a padok. De a lányok sosem beszéltek róla. Miért lehetett ez? Így persze eszembe sem jutott, hogy lányok is csinálhatják.

23 évesen újra összeszedtem magam, s elmentem az egyetemi pszichológushoz, aki továbbirányított egy hipnoterapeutához. Ő ajánlott egy teljesen elhibázott könyvet (ESZO = Elnyújtott szexuális orgazmus). A legkevésbé sem értett ahhoz, hogy az én szexuális problémáimat kezelje. A könyv mondta nekem, hogy maszturbáljak, ismerjem meg a testem.

Hova vezetett ez? Néha megpróbáltam. Nem azért, mert kívántam, nem azért, mert élveztem, hanem azért, mert ott lebegett előttem a cél, a feladat, hogy meg kell ismernem magam, hogy aztán végre jó legyen a szex. Jó lett? Nem. Helyette kudarc hátán kudarcot éltem meg, hisz nem tudtam megoldani a feladatot: eljuttatni magam a csúcsra.

Később, teljesen más témában, de megkaptam, hogy túlzottan feladat-orientált vagyok. És akkor leesett, hogy ez történik az ágyban is. A filmek, a világ azt mondja, akkor jó a szex, ha hatalmas orgazmus a vége. Az én szemem előtt is ez lebegett: élvezzünk el együtt, s akkor leszek jó kislány, akkor teljesítettem a feladatot. Nem mondta senki, hogy inkább élvezzem az odavezető utat. Nem mondta senki, hogy a szex az élvezetről, a felszabadultságról kéne, hogy szóljon, nem a teljesítményről. Nem sürgetnem kéne magam, hanem élvezni. Örülni, minél tovább tart.

girls-555657_1920.jpg

Fotó: Pixabay