Elgondolkodtatott a múltkori bejegyzésem, s rá kellett jönnöm, hogy mindig is hiányzott a szexi szó a szótáramból. Sosem, de tényleg SOSEM volt olyan, hogy ránéztem valakire, s begerjedtem volna. Mások mondogatták, hogy XY mennyire dögös, vagy az a miniszoknya mennyire szexi, s én nem értettem. A látvány? Hogyan?

A fantáziákkal ugyanez. De szerintem ez érthető is. Ha szinte sosem volt igazán jó, akkor mégis hogyan tudnám elképzelni? Vak vagy, de képzeld el a pirosat… Nekem nem voltak fantáziáim nagyon sokáig.

Most meg… Ma begerjedtem két BKV ellenőrtől. Vagy már attól a kérdéstől, hogy barátnőm érdeklődik, hogy töltöttük a szeretkezés világnapját tegnap. Teljesen szokatlan érzés. Szerintem 3 hónappal ezelőttig egyszer sem gerjedtem be érintések nélkül… Most meg érzem pasi farkát belém hatolni, holott itt sincs… Mmmm….

4483728644_0d7d8411de.jpg

Fotó: Kamiś @ FlickR

Felébredt bennem a vadmacska.
– Jó reggelt! – mondta huncutul dorombolva, s a puncim nedvesedni kezdett. Pasi erre mosolyogva helyesel, és olyanokat ír, hogy úgy megujjazna. Mindez annak kapcsán, hogy megnéztem ezt a videót:

Izgalmas felismerés volt, hogy újabban végtelenül szexinek találom ezeket a vad, kemény férfiakat.

Pasi kifejtette, hogy a kemény baszásban sokkal több szeretet van, mint a szeretkezésben. Ezen jót nevettem akkor, de azért el is gondolkodtatott. Egy biztos, az elején még csak érdeklődve szemléltem, de most már begerjeszt, mikor keményen vicsorít, befeszíti az izmait és hörög: akár szex előtt, után, vagy közben. Szeretem, amikor előtör belőle ez az állat, ez az ősiség, ez a keménység. A hétköznapokban persze gondoskodó, kedves, bolondos, szerelmes, romantikus, de néha kimutatja a foga fehérjét, ami amellett, hogy biztonságot ad, begerjeszt. Mmmm…

14231096012_7f66e16ff4_z.jpg

Fotó:  Royal New Zealand Navy @ FlickR

Képzelj el egy harmincas csajt, aki világ életében igazi jó kislány volt. Mindig kész volt a házim, minden szabályt betartottam, gondosan kerültem azokat a szituációkat, ahol leszúrhatnak: nem bírtam elviselni, ha csalódást okozok másoknak. Emellett gondosan igyekeztem megfelelni a társadalom általam vélt, bizonyos esetekben még csak ki sem mondott elvárásainak, alkalmazkodtam a jól megszokott keretekhez.

Mostanáig.

Most sem hiszem, hogy rossz kislány lennék, és nincs is semmi szégyellnivalóm, viszont rájöttem, hogy számos keret teljesen hülyeség. Képzelj el egy koordináta rendszert, ahol a teljesen szétszórt pontok átlagát meghúzzák. Attól még, hogy létezik egy átlag, arra pont egyik pont sem illeszkedik. Akkor miért mondjuk azt, hogy az átlag a helyes? Hisz az pont senkinek sem felel meg…

Persze ezzel most sarkítottam, de a lényeg, hogy elkezdtem bontogatni a kereteket, amikben eddig éltem. Mindeközben továbbra is gondosan ügyelek arra, hogy ne okozzak másoknak fájdalmat, de szem előtt tartom azt is, hogy mindenki maga felelős a boldogságáért. Nem tudok mást boldogtalanná, sem boldoggá tenni – arra csak ő képes. És fordítva: az én boldogságomról is csak én tehetek.

A kereteken kívül, a komfortzónán túl pedig csodálatos dolgokra leltem: például a csoportszexre. Abnormális, hogy ezt fantasztikusnak találom? A többség valószínűleg azt mondaná, az. Szerintem pedig nincs igaza a tömegnek, hogy ezt rossznak / félelmetesnek találja. (Megfelelő érzelmi intelligenciával rendelkező és hasonló beállítottságú partnerek esetén.) Minél több kéz, több testrész, annál jobb! Tegye fel a kezét, aki nem kívánta még, hogy bárcsak több keze lenne a csajának / pasijának, hogy még ezt, vagy azt is csinálni tudja!

Így hát “peverz” lettem.

A perverzió az emberi viselkedés azon formáira vonatkozó kifejezés, amelyek eltérnek a hagyományostól és normálisnak tekintettől. Eredeti definíciója szerint “elhajlás az eredeti jelentéstől vagy tantól”, szó szerint elfordulás a normáktól. A perverz szót többnyire pejoratív értelemben használjuk az ilyen viselkedést követő személyekre. A perverzió különbözik a deviáns viselkedéstől, ami a társadalmi szabályok szándékos felrúgását jelenti (bár a kettő vonatkozhat egyazon fajta viselkedésre).  / Wikipedia /

No, hát én köszönöm, nem kérek a normálisból, büszkén leszek jókislányból perverz.

child-510443_1920.jpg

Fotó: Gilmanshin @ Pixabay

A pasim és én is poliamorok vagyunk. Amikor megismertem, a poli tapasztalatairól mesélt: gyerekkori barátairól, akikre, mint rendhagyó családtagokra gondol. Srácok, akik szeretik megosztani egymással akár az otthonukat, a vagyonukat, vagy akár a nőjüket is. Nyilván nem úgy, hogy kérdezés nélkül bevágják a csajt a közösbe, hanem úgy, hogy a csaj is nagyon vágyik két farokra. Így ismertem meg őt, és imádtam az élményeit hallgatni, látni a nyitottságát. Dőltek le bennem is a tabuk sorra. Aztán elhívott randizni, s hát onnantól benne volt a pakliban, hogy merre kanyarodhat a mi szexuális életünk.

T és Á egy pár. Ők azok, akikkel a pasim mostanáig összejár dugni amellett, hogy nagyon-nagyon jó barátok mindhárman. Rengeteget adnak egymásnak az élet minden szintjén. Nagyon megható a kapcsolatuk.

Tisztán emlékszem az első találkozásunkra. Nagyon vártam. Főleg Á-ra voltam nagyon kíváncsi, aki az exnője a pasimnak. Vártam és tartottam is tőle. Vártam, mert nagyon is izgatott, hogy egyszer végre legyek nővel, viszont féltem attól, hogy nem tetszem neki, hogy riválisnak tekint majd. Meg attól is, hogy egy igazi vadmacskával találom szemben magam, aki mellett kicsinek, szerencsétlennek érzem magam. Amúgy is jócskán bennem volt a félelem attól, hogy rádöbben a pasi, hogy én csak egy béna, szürke kisegér vagyok, aki nem tud vele lépést tartani. Tudom, hogy közben nagyon is tudtam mostanában tartani a tempót, de féltem (félek?), hogy egyszer csak kiesek a ringlispilről, megütöm magam, és nem merek visszaszállni többé.

Mire először találkoztunk, már jó sokat tudtunk egymásról mind a hárman. T, a pasi valahogy nem is izgatott érdekes mód. Köszöntem neki, és ennyi. Á-val viszont, ahogy azt sok nő szokta, alaposan végigmértük egymást. De ez most mégsem olyan volt: mélyen egymás szemébe néztünk, s valami elképesztő nyitottságot láttam benne. Nyitottságot felém!

Ott állt előttem egy kedves, intelligens lány viszonylag fiús ruhában és kicsit olyan volt, mintha már nagyon rég ismernénk egymást. Közben ott volt mellé az a furcsa érzés is, hogy mégsem tudunk a másikról semmit első kézből – MÉG. Leginkább egy fura nyugalom volt bennem, ahogy tudtam, hogy a jövőben még nagyon sok minden fog történni köztönk. Tudtam. És úgy éreztem, ez nagyon rendben is van így. De most itt voltam a jelenben, amikor még minden ismeretlen, s magamra nem jellemző módon nem türelmetlenkedtem, nem sürgettem semmit, nem hoztam előre a jövőbeli lehetséges történéseket.

Barátokkal iszogattunk, egyszer csak vigyorogva odafordul felém pasi:
– Kimegyek megcsókolni Á-t, jössz?
Egyik első poli élményem volt ez. Kényelmetlenül fészkelődtem, próbáltam hova tenni az élményt, de aztán bólintottam:
– Igen.
Kimentünk, ő adott Á-nak egy szájra puszit, majd hosszan megcsókolt engem, s így beszélgettünk tovább. T kicsit kívülállónak tűnt a helyzetben, de hát érthető is ez valamennyire, hisz ők nem érintkeznek így Pasival. Az egész helyzet teljesen helyénvaló volt számomra onnantól, hogy éreztem a törődést, hogy én is kaptam csókot, hogy nem előttem történt, hanem velem.

Kicsit később újra felém fordul pasi vigyorogva:
– Kimegyek megfogdosni kicsit Á-t. Jössz?
– Öööö, nem. – Válaszoltam, nem is tudom mitől tartva. Kicsit nem volt kedvem otthagyni a társaságot, kicsit féltem is. Talán Á-tól. Talán attól, amit látok, vagy ahogy fogadni tudom majd a helyzetet. De aztán meggondoltam magam, s pasi után futottam.

Pasi odalépett Á-hoz, megmarkolászta a melleit kicsit, majd megfogdosott engem. (Ó, hogy imádom, ahogy fogdos!)
– Ugye, milyen gyönyörűek Á mellei? – kérdezte, s így, hogy velem vitatta meg, teljesen helyénvalónak tűnt a kérdés. Nem azt mondta, Á mellei szebbek, mint nekem, nem azt mondta, hogy nekem nem szépek a melleim. Á melleiről volt szó, csak róluk, s csak egyetérteni tudtam: tényleg gyönyörűek.
– Á, megfogdosnád a melleidet? – kérdezte huncutul pasi, mire Á a lehető legkomolyabban vette a kérést, szépen lehúzta a pántot a válláról, s megmarkolászta a melleit ruha nélkül.

Engem lenyűgözött, milyen szabadon tudott viselkedni. Példalép lett a szememben.

Pasi nem nyugodott, fogta a kezeimet, odatáncolt velem Á-hoz, s lehúzta az ujjaimmal a pólót a mellénél, s együtt tekintettük meg csodálatos kebleit.

*  *  *

A héten pasi elmesélte, hogy azt beszélgették T-vel, össze kéne futni a hétvégén négyesben szexelgetni egy kicsit. Megmutatta nekem a beszélgetést a telefonján, vigyorgott, de nem kérdezett semmit, én pedig nem mondtam semmit. Az első találkozás óta nem történt köztünk több, csak néhányszor találkoztunk négyesben és beszélgettünk, de ennek ellenére nagyon is benne volt a levegőben, hogy ebből még lehet valami egyszer. Nem kérdezett semmit pasi és én is tudtam, hogy nem kell rá mondani semmit, hisz úgysem érdemes az ilyet eltervezni. Majd, ha jön a pillanat, döntünk mind, hogy akarjuk-e.

Akkor most tényleg eljön ez a nap? Egész héten ezen agyaltam. Számtalanszor bevillant a gondolat, sokszor még az ágyban is. Láttam őket magunk mellett. Hol Á-ra, hol T-re gondoltam, próbáltam elképzelni, milyen lesz, milyen lehet. Izgultam és vártam. Készültem. Aztán végül kicsit máshogy alakult a hétvége…

600px-woman_in_a_bikini_grabbing_her_own_breasts.jpg

Fotó: Jeremiah Wong @ Dirty Pillows

Vettem ma egy doboz óvszert, bedobtam a hátizsákomba, amit aztán napközben többször nyitva felejtettem, s a csillogó doboz csak úgy kiabált belőle kifelé: “Itt vagyok!”. Mindahányszor ez feltűnt nekem, megfordult a fejemben, hogy gyorsan behúzom a cipzárt…

Mi a nyavalyát szégyellünk, mikor a pénztárszalagra helyezzük a doboz kondomot? Amikor a kosár mélyére dugjuk? Sokkal helyesebb lenne, ha kihúznánk magunkat, s büszkén ezt tennénk legfelülre. Hisz mit kommunikál mindez?

  • Van kivel szexelnem, vagy legalább is erős remény mutatkozik. Ez örvendetes.
  • Rendben van az egészségem, bírom a szexet.
  • Felelősségteljes szexuális életet élek, védekezem.

Mi ebben a szégyellnivaló? Mi baj van a társadalmunkkal? Mi bűnös, elítélendő, titkolnivaló van a szexben? Miért nem lehet éppannyira természetes az óvszer-vásárlás, mint tegyük fel egy miniszoknya beszerzése? Miért kell titkolózni? Mire használjuk ezeket a tabukat? Hogy tudjuk őket ledönteni? Remélem, ez a blog segít ebben.

Ma mindenesetre egyszer sem nyomtam le a táska aljára a dobozt és nem húztam be a cipzárt. Sőt, nem lapítottam, nem szégyelltem el magam, mikor az asztaltársaságom fennhangon a szexről beszélt, hanem inkább élvezettel bekapcsolódtam. Végre! Mennyi ideje vágytam olyan társaságra, aki felszabadultan tudja kezelni a szexualitását!

2954669282_8f68594842_z.jpg

Fotó:  MIKI Yoshihito @ FlickR

Már most látszik, hogy a ma reggeli terápia Hoppál Borinál nagyon is megérte az árát: szépen visszarántott a rendes kerékvágásba, a jelenbe, magamba.

Legjobban talán a csókban mérhető, hogy jelen vagyok-e a testemben. Ha igen, akkor beszippant a csók. Benne vagyok, felnyögök, nem akarom abbahagyni, felizgulok, elsüllyedek, sosem elég. 

– Üdv újra itthon, Lilikém – mondta a Testem. – Már nagyon hiányoztál!
– Ó, Te is nekem, hidd el! – öleltem át szeretettel. Megsimogattam és nyomtam egy puszit a homlokomra. – Jó újra itthon!

Visszagöngyöltem, hogy valószínűleg másik pasival való randim óta volt egy beakadásom, ami jó egy hónapja történt már. Megrémültem tőle. Első randi volt, minden nagyon jól alakult, beszélgettünk, ettünk, néztük a folyót, aztán feljött hozzám. Letolta a nadrágját, s én pánikba estem a méretei láttán

– Tejóég! Hogy fog ez beférni?!? – sápadt el a Testem.
– Tuti, hogy nem fog menni. – válaszolt az agyam. – Ez tuti. Pedig mások mennyire értékelnék ezt a méretet. Ez egy főnyeremény, s te nem tudod értékelni?!? Hisz minden nő és férfi ekkora szerszámra vágyik, te pedig nem örülsz? Milyen nő vagy te? S különben is, egy ilyen tapasztalt, ekkora étvággyal rendelkező kannak te tutira nem tudsz megfelelni. Te, a kis tapasztalatlan kislány, aki még csak a vágyaival sincs tisztába.
– Nézd meg, most sem kívánod rendesen, pedig kéne!

És persze nem is működött. Nem voltam jelen, elkalandoztak a gondolataim, nem élveztem, sőt fájt. 

És aztán ezt a gondolatot, hogy most nem álltam készen, hogy vinnyogva, fülét-farkát behúzva elmenekült otthonról a vágy belőlem, szépen általánosítottam. Gyorsan töröltem minden csodálatos élményt az elmúlt egy hónapból.

– Ez most már tutira így lesz. Örökké! – szögezte le magabiztosan az agyam. – Hisz régen sem ment. Most sem tudtál helytállni, most sem feleltél meg. Megbuktál. Sikertelen voltál, kudarcot vallottál. Mint máskor is. Tutira így lesz legközelebb is. A legbölcsebb, ha innentől inkább be sem engedünk más pasikat az életünkbe. Hisz ha vele sem ment, akkor mással sem fog. – Én pedig elhittem mindezt az agyamnak.

Ma a “nem megy a szex” gondolaton Byron Katie Négy kérdésének segítségével. (Csak ajánlani tudom Bori novemberi képzését erről a módszerről!) Instant gyógyír: már napközben éreztem, hogy visszatértem a testembe, ahogy a tollamat szopogatva elkalandoztak a gondolataim pasim felé, s felizgultam.

Mert persze, hogy megy! Számtalan példa bizonyítja ezt az elmúlt hetekből. Az is, hogy kiderült, hogy a testem sokszor nagyon is készen áll, csak az agyammal nem kommunikálnak. Kéne nekik egy jó kis kapcsolatrendezés. Ahogy pasim mondta ma: “a puncid nagyon is tudja, mi a dolga, csak a hasadnál van egy elakadás”.

 

 

 

Fotó:  Dhaval Shreyas @ FlickR

Dagad a mellem a büszkeségtől: tegnap este 3.0-s szinten nyomtuk a szexet a pasim szerint. Mindezt 2 hónap alatt értem el! 2 hónapja még úgy definiáltam magam, mint valaki, aki épp, hogy elveszítette a szüzességét. Ugyan már 16 éve volt szexuális életem, de gyakorlatilag ugyanabban a pozícióban. Nemhogy nem próbáltam mást, de arról sem volt fogalmam, hogy mit szeretek, mi a jó nekem. Egyfajtából amúgy sem lehet válogatni.

Egész nap azon rágódtam, hogy leírjam-e, mivel érdemeltem ki a 3.0-s szintet. Dolgoztam a bátorságon, feszegettem a határaimat, főként, hogy egyre több ismerősömnek adtam ki a blog címét.

– Lilikém, ne hülyéskedj. Hisz arról akarod tanítani az embereket, hogy merjék felvállalni a szexuális életüket, vágyaikat, szokásaikat. Arról álmodsz, hogy a szex ne legyen tabu, hanem épp olyan nyíltan és büszkén tudjanak róla beszélni az emberek, mint arról, hol nyaraltak, vagy mennyit ittak a szombati buliban! – mondta a lelkiismeretem. – Mutass jó példát! Gyerünk! Mondd el nekik!

Pasim persze megvonta a vállát: naná, hogy megírhatom. Nincs szégyellnivalója. Úgyhogy mosolyogva kihúzom magam, s elmondom, hogy kinyaltam a pasim seggét és még élveztem is! A végére, ahogy a nyelvemre verte a farkát (a kedvence!), miközben a végbélnyílását masszíroztam, egy egész érdekes jóga pozícióba vágta magát. Én pedig mosolyogtam magamon, hogy ez valami olyasmi volt, mintha egy puncit nyaltam volna ki. Tudom, nem olyan, de mégiscsak kinyaltam.

Igen. Várom már, hogy megtörténjen, hogy egyszer kinyaljak egy puncit.

3275927178_5e1c984dc0.jpg

Fotó:  Beverly & Pack @ FlickR

Több segítőm is van, aki feladatokkal, kérdésekkel támogatja a szexuális fejlődésem. Ilyen a pasim is, akire szegényre az első együttlétkor a frászt hoztam, amikor elutasítottam, hogy a számba vegyem a farkát. Szegény, ott elkönyvelte magában, hogy erről le kell mondania velem, pedig hogy imádja, ha szopják. Szerencsére hamar kiderült, hogy csak egy kicsit kellett várnia, hogy a farka és én összebarátkozzunk.

Szerencsére már az elejétől olyan a kapcsolatunk, hogy őszintén el tudunk mondani egymásnak bármit, amibe a szex is beleértendő. Elmeséltem neki, hogy mostanában azon dolgozom, hogy szépnek, kívánatosnak lássam a férfiak péniszét. Sokáig hasonló gondolatok forogtak a fejemben a férfiak nemi szerve kapcsán:

  • Ronda.
  • Plöttyedt, ráncos.
  • Ijesztő.
  • Kiszámíthatatlan.
  • Fura.
  • Kiálló.
  • Kiismerhetetlen.
  • Össze-vissza szőrös / túl csupasz.

Miközben amit szerettem volna, hogy a fejemben forogna:

  • Nyami!
  • De bekapnám!
  • Izgató.
  • Gyönyörű.
  • Ágaskodó!
  • Csodálatos.
  • Kívánatos.

A testtudat oktatóm egyszer azt mondta: “Kívánom, hogy egyszer találj egy olyan igazán finom, szopogatnivaló, csodálatos farkat!” Olyan élvezettel forgatta a szavakat a szájában, hogy komolyan elhittem neki, hogy ilyen létezik.

Amikor ezeket elmeséltem pasinak, előállt egy ötlettel: egy mantrát kaptam tőle, amit minden nap háromszor hangosan elismételhetek: “Szeretem a faszt!”. Közben persze ő is kezelésbe vett, s a vele megélt élmények felidézésével társítva határozottan állíthatom, hogy működött a mantra. Egyre szélesebb mosollyal ismételgettem nap nap után.

Szépen lassan most már át kell térni a puncim megszeretésére…

17452503531_108d5055e2_z.jpg

Fotó:  JokesByMail @ FlickR

Rendszeresen visszaköszönnek az életembe az intim fertőzések, amit általában gombaként diagnosztizál a nőgyógyász, ha egyáltalán elmegyek hozzá, mert ennyiszer bizony nincs is kedvem elmenni.

Emlékszem még 17-18 éves koromra, mikor a pasim szexelni akart, de nemhogy nem kívántam őt, de még annyira viszkettem is hozzá, hogy esélytelen volt, hogy élvezzem. Sokszor paráztam elmondani is.Máskor elmondtam, de nem izgatta, hisz dugni akart. Nem is volt rá példa (vagy nem említették), hogy valaki elkapta volna.

Elkezdtem rendszeresen intim szappant használni, ami valamennyire segített, de a vegyszermentes életmódommal elengedtem ezeket a szereket. Meg azért is, mert úgy gondoltam, nem is igazán azzal függ össze, hogy milyen baktériumok kerülnek a hüvelyembe, hanem hogy milyen szexuális élmények érnek. Ha valami sikertelenséget éltem meg, nagy valószínűséggel következett védekező válaszként egy vírus: a felmentés a szexre.

Ez persze egyáltalán nem tuti és nem is túl ésszerű a testemtől, hisz legtöbbször úgysem mondok nemet emiatt sem a szexre. De ezt nem tudtam mindez idáig elmondani a tudatalattimnak.

Kb. egy hónapja együtt voltam egy pasival, aki mellett újra beparáztam. Egyrészt a direktségétől (picinek, kevésnek éreztem magam mellette), másrészt a hatalmas farkától. Paráztam, ami mellett nyilván nem tudtam úgy élvezni a szexet és bumm, már jött is utána egyből a gombás fertőzés.

Ezúttal úgy döntöttem, magamba nézek és elindulok szembeszállni ezzel a félelemmel. Nem sokáig jutottam, s talán ezért is egy hónappal később visszatért a fertőzés. Pont amikor megint nem volt annyira jó, valamiért csökkent a libidóm.

Persze az is lehet, hogy azért csökkent a libidóm, mert már bennem volt ez a gombás fertőzés. Mert a betegség megterhelte a testem. Lehet, emiatt is éreztem, hogy újra eltűnőben van a vágy.

Most még a pasim is elkapta, úgy fest. Talált valami kiütéseket magán. Közben beteg, fáj a torka is, azaz legyengült az immunrendszere, ami a nőgyógyász szerint összefügg: elszaporodnak a gombák. Ő egy-két kenegetés után tünetmentes lett, én viszont egyáltalán nem. Szerencsére nap közben nem kapok viszketést, de amikor tegnap szexeltünk, szinte semmi izgalmat nem éreztem. Először az ujját dugta belém, ujjazott, masszírozott, s kisvártatva jelezte, hogy érzi, ahogy nedvesedek. Nagyon meglepődtem! Hogy lehet az, hogy nedvesedek, ha nem is okoz gyönyört, amit csinál, hisz csak azt érzem, kapargatja a gombaréteget, ami ugyan jóleső vakargatás, de nem szexuális élvezet?

Reggel megint csak ismétlődött a sztori: nem kívántam, tudtam, hogy még mindig háború dúl a puncimban, de szerettem volna örömet okozni neki. Nem kikényszerítette, nem magamra erőltettem, hanem őszintén örömet akartam adni neki, mély szeretetből. Nem éreztem, hogy kívánnám, hogy fel lennék izgulva. Elkapta a nyakam, s mindenféle előjáték nélkül (nem volt idő) belém hatolt hátulról. Rejtély, hogy lehet az, hogy teljesen készen álltam a befogadására.

Nem, most sem élveztem a behatolást. Viszont élveztem azt, ahogy markolássza a mellem, ahogy megragadja a nyakam, ahogy morog, dorombol, ahogy mocskos dolgokat mondunk egymásnak. Teljes beleéléssel tudtam dicsérni kemény farkát, s könyörögni, hogy húzzon magára. Nem testben, hanem agyban és szívben élveztem az együttlétet.

Egy csodálatosan szép nő jelent meg a halloween buliban, beöltözve, ha egyáltalán használhatom ezt a szót. Fekete francia bugyikát, neccharisnyát, magassarkút viselt. Felül egy szexi kis köntöske, azazhogy:
– Ez még nem minden! – tette helyre egy laza mosollyal a rajongótáborát, s kibontotta a köntöst. Nem volt rajta más, csak két fekete, fodros, szívecske alakú tapasz a mellbimbóin és egy fekete gyöngysor.

Sokféleképpen hatott a társaságra. Engem nem begerjesztett (látványra még soha senki nem gerjesztett be, ez is megér egy gondolatmenetet), nem is tartottam büdös kurvának, hanem csodáltam. Egész este tátott szájjal figyeltem: egy példakép sétált ott előttem.

Nem, nem szeretnék ilyen szerkóban bulizni járni. De elképesztő volt látni azt a könnyed, kedves, bájos és intelligens (!) megjelenését, amivel a meztelenségét, a testét, a szexualitását viselni tudta. Persze gyönyörű teste van, de ez az egész nem ezen múlik. Meg tudta tenni, hogy megérkezik egy csomó idegen közé, büszkén kihúzza magát, megemeli a cicijeit és felvállalja, amilyen. Laza, kedves mosollyal fogadta az éhes tekinteteket, a bókokat, a rajongást. Igazi NŐ.

Tudom, hogy én is nagyon bátor nő vagyok, amit nem is akarok leértékelni, de lenyűgözött az ő bátorsága. Azt is tudom, érzem, hogy jó nő vagyok és még egyre jobb nő leszek. Ő viszont a csúcson volt. Érdekes mód, nem igazán éreztem magam szürke kisegérnek, gyengének, kevésnek, unalmas mellékszereplőnek mellette magam. Boldoggá tudott tenni a sikere, a legkevésbé sem voltam féltékeny arra a reflektorfényre, amit kapott, még akkor sem, amikor a pasim csorgatta rá a nyálát. Csak csodáltam és boldoggá tett, hogy nem csak a férfiak képzelete által szült filmekben vannak ilyen vadmacskák, hanem bizony léteznek olyan nők, akik ilyenek, maguktól és magukért ilyenek és imádják.