Szeretem, amikor egy kicsit durván bánnak velem az ágyban. Sokszor eszembe jut ilyenkor A szürke ötven árnyalata, ami bár egy gyenge ponyva, de szerintem akkor is nagyon fontos könyv: beszél olyanokról, amikről nem beszélünk. Nekem például sokat segített abban, amikor először elfenekeltek, vagy elkezdték csapkodni a csiklómat: nem éreztem azt, hogy itt most valami undorító, bűnös dolog történik. Helyette ellazultam, s adtam egy esélyt a dolognak:
– Hopp, ilyen még nem volt, Lilikém! Lássuk csak, szereted-e! Próba szerencse.

Jelentem, szeretem. Nem tudom pontosan, mi történik a csiklócsapkodás közben, de azt vettem észre magamon, hogy elsősorban nem azt élvezem, amikor csattan, hanem ami utána következik. Arra gyanakszom, hogy ilyenkor összegyűlik ott a vér, s ettől csak még jobban élvezek. Mert az tény, hogy még jobban élvezek.

Elkezdtem azt is nagyon élvezni, ahogy a mellbimbómat húzogatják egész erősen. Legutóbb viszont kicsit túllőttünk a célon: éreztem én, hogy fáj, de nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó, hogy fáj, vagy fáj-fáj. Nem parancsoltam megálljt, mert teljesen elsodortak az érzések, csak aztán utána vettem észre, hogy teljesen tropára ment a jobb mellbimbóm. Jót mosolyogtam rajta, hogy ezt is megtanultam.  Kicsit féloldalas lettem és még másnap is fájt a zuhanyzás is. Este aztán bekentük Neogranormonnal, s láss csodát, reggelre kutya bajom sem volt!

Persze ez még nem az a nagyon durva szex, inkább csak finom paskolgatás. Játék, amit mindketten imádunk. Fel is merült bennem a kérdés, hogy vajon pasi is imádná-e ugyanezeket: csak adni szereti, vagy kapni is? Az ő példáját követve kérdeztem rá:
– Hogy szereted, ha izgatom a mellbimbódat? Ha finoman nyalogatom, ha így csipkedem – mutattam meg -, vagy ha harapdálom?

Tőle tanultam a kérdezést. Szeretem, ahogy tud beszélni a szexről.

– Nekem nincs akkora farkam. – mondta pasi a haverjának.
– Lehet, viszont sok örömet okozol vele. – válaszolt a srác.
– Magamnak igen. A többi pedig a csajok dolga.

Imádom, ahogy pasi gondolkodik az orgazmusról és imádom, hogy végre egyre több olyan ember jelenik meg a szexuális életemben, aki nem parázza túl, hogy én mennyire élveztem a dolgot.

Nehéz ezt nem félreérthetően megfogalmazni.

Nem az van, hogy ignoráns, önző farkakkal (és puncikkal) találkozom! Szó sincs róla. Imádnak gyönyört adni, kényeztetni, de ezt anélkül teszik, hogy “értékeljék bárki teljesítményét”.

Hányszor átéltem már:
– Milyen volt, bébi?
– Jóóóó… – hebegtem elhalóan, miközben utáltam, hogy nem ugrottam meg azt a szintet, amit szerettem volna. (Értsd: nem volt akkora orgazmusom, nem éreztem “eléggé” az érintéseket, nem gerjedtem be “eléggé”, nem habzsoltam az élvezeteket.)
Közben a fickó bealudt. Mikor újra magához tért, elnézést kért:
– Sajnálom, hogy nem volt olyan eget rengető ez az alkalom!

A legutóbbi ilyennél kiakadtam. Kiakadtam, de közben örültem is a felismerésnek: nem akarok beszélni róla! Ez a faja értékelés nem építő! Nem kell mindig őszintének lenni, nem kell belekeverni a pasit a kusza gondolataimba. Nem akarok még egy olyan első szexet, ami után bőgve ismerem be, hogy én nem vagyok rendben, én nem tudom úgy élvezni a szexet. Ez az én magánügyem, amit nem kell és nem is egészséges megosztani a másikkal: főleg, ha az illetőnek nincs rendben az önbizalma. Hirtelen ráébredtem, hogy imádom, hogy pasi nem szokta megkérdezni, hogy éreztem magam!
– Az a Te dolgod, Bébi, hogy érzed magad. – mondja, miközben természetesen nagyon odafigyel rám, s minden tőle telhetőt megtesz.

Nagy felszabadulás vele lenni. Azt mondja, eltartott egy ideig, de megtanulta, hogy akkor a legjobb a szex, ha a saját érzéseire figyel, nem a nőére és ez nagyon félreérthetően hangzik, de igaza van. Számtalanszor nekem szegezte Bori a kérdést:
Kinek az életét éled ilyenkor? – s ez tökéletesen igaz volt a szexuális életemre. Ahelyett, hogy átéltem volna a saját gyönyörömet, s hagytam volna, hogy ebben osztozzon velem a partnerem is, én azon igyekeztem, hogy ne okozzak csalódást. Én szerettem volna boldoggá tenni a másikat, holott mindenki csakis saját magát tudja boldoggá tenni. A boldogság egy tudatállapot, amit csak én magam tudok megadni magamnak.

Boldog vagyok, hogy megadattak nekem végre olyan partnerek, akik birtokában vannak ennek a bölcsességnek. Akik rendben vannak magukkal annyira, hogy nem az én orgazmusom mértéke alapján értékelik magukat, hanem engedik, hogy annyira legyek jelen a helyzetben, amennyire éppen tudok, s nem éreztetik velem érezem mellettük, hogy én most

  • béna voltam,
  • nem értékeltem eléggé az igyekezetüket,
  • nem adtam eleget magamnak,
  • nem voltam képes valamire,
  • fájdalmat okoztam nekik azzal, hogy azt érzik mellettem, nem elég jók az ágyban, pedig nem miattuk, hanem a gondolataim miatt nem volt jó,
  • romboltam az önbizalmukat.

Szexinek tudom érezni magam mellettük úgy is, ha épp nem élvezek és tudom úgy szeretni az együttlétet, hogy nem élveztem el, nem éltem meg olyan gyönyöröket, amiket előre kitűztem magamnak. Lelkiismeret-furdalás nélkül tudok velük lenni.

girl-1031309_640.jpg

Fotó: Unsplash @ Pixabay

D egy szexi kis ribanc a szó legpozitívabb értelmében. (Lásd a “The Ethical Slut” c. könyvben.) Gyönyörű az arca, a haja, a mellei, a popsija, mindene, és imádja a szexet. Úgy imádja a szexet, ahogy én is szeretném. Ő is egyfajta példakép lett, akit csodálatos volt nézni, látni (és persze érinteni is), de ugyanakkor nehéz is, mert hatalmasnak éreztem a kontrasztot kettőnk között.

Tudom, hogy ez nem verseny. Mi emberek mégis nehezen tudjuk nem összehasonlítani magunkat másokkal. Szerencsére abba a hibába legalább nem estem bele, hogy a testünket vessem össze: egy pillanatig sem éreztem kevésbé szépnek, vagy kívánatosnak magam. Nem paráztam, hogy pici a mellem, nem elég feszes a popsim, vagy lapos a hasam, míg az ő alakja tökéletes: ez nem érdekelt. Az viszont igen, hogy míg egyszerre nyaltak minket (és imádom, ha nyalnak), ő folyamatosan nyöszörgött, el tudott merülni, veszni az élvezetek tengerében, én viszont teljesen éber maradtam és nem működtem.

Akartam élvezni, görcsösen kapaszkodtam, de nem ment.
– Na tessék, már az sem megy, hogy kinyaljanak! – sóhajtottam kiábrándultan. – Itt a pasi, akire annyira vágytam, ráadásul ő is őrülten kíván engem, annyira igyekszik, hogy még a szája is teljesen belezsibbadt, én meg nem tudok jelen lenni.

Nagy eredmény, hogy nem kezdtem el utálni magam, vagy legalább is nem nagyon. Megállapítottam, hogy nem tudok ellazulni és kész. Végig velük voltam, részese maradtam a játéknak, s bár a kéj nagyon sokszor elmaradt, vagy messze nem volt olyan intenzív, ahogy én azt meg szerettem volna élni, nem estem kétségbe.

– Igen, Lilikém, ez most nem nehezen megy. MOST. De majd máskor fog. Ez nem kudarc, egyszerűen valami hiányzik neked most, amit valamikor talán felfedezünk, mi lehet. Még sok minden dolgozik benned, amiket idő megemészteni. Igen, ügyes vagy, adj magadnak időt erre!

Az egész társaság nagyon tapasztalt volt, ráadásul közös múltjuk is elég sűrű. Ők nem szeptemberben kezdték, már sok mindent megtanultak magukkal kapcsolatban, amiket Te még nem csak most fogsz. Teljesen jogos, hogy Te nehezen engeded el magad egy ilyen helyzetben! Először is beteg voltál, amit még kicsit érzel magadon. Ott van veled ez a szexi kis ribanc, aki mellett a legtöbb nő varangynak érezné magát. (Te mégis Istennő tudtál maradni.) Ott a pasi is, aki felkavart, s aki miatt lámpalázas voltál, s ott van pasid, akivel kapcsolatban pedig féltél, hogy nem fogsz tudni elég figyelmet adni neki, s féltetted a szerelmeteket.

Mindezen nehezítő tényezők ellenére Te csodálatosan teljesítettél, ha már ragaszkodsz hozzá, hogy a teljesítményt nézzük. Te is mondtad már másoknak, hogy ne egyből a megugorhatatlanra törekedjenek, hanem a saját szintjükhöz képest elérhető következő lépcsőfokot keressék: hát most engedd meg magadnak Te is, hogy teljesíthető célokat tűzz ki magadnak, ha már mindenáron értékelni akarod a teljesítményedet. És hát akkor már veregessük is meg a vállad azokért, amikben fejlődést látunk! Nézzük csak végig!

  • Régen egy ilyen helyzetben tutira elbőgted volna magad a csalódottságtól. Most ugyanúgy igyekeztél, mint akkor, de nem estél kétségbe. Elfogadtad, hogy most nem ment annyira jól, mint máskor. Ráadásul maratoni időtávon tartottad magadban a lelket!
  • Nem hajszoltad az orgazmust. Szerencsére a többiek is voltak annyira érettek, hogy ők sem hajtottak valami felé, amire pillanatnyilag nem voltál képes. Nem faggattak, nem értékeltek, nem tettek semmit szóvá.
  • Te sem pakoltál magadra túl nagy felelősséget: a saját életedet élted és nem kizárólag mások boldogságával foglalkoztál.
  • Igen, megértetted, hogy pillanatnyilag nem vagy erre képes, de ettől még jó ott lenni. Orgazmus nélkül is lehet jó a szex. Ügyesen megfogtad azokat a pillanatokat, amiket nagyon élveztél, s amikor a te gyönyöröd távol maradt, akkor is tudtál gyönyörködni mások élvezetében.
  • Nem érezted rosszul magad. Ezek a csodálatos emberek nyilván nem bántottak volna egyébként sem, de még Te sem bántottad magad. Ez nagy haladás! Sem Te, sem a gondolataid nem gyötörtek.
  • Volt az a pillanat, amikor belenéztél a tükörbe és gyönyörűnek láttad magad!
  • Tudtál gyönyörködni egy másik kis ribancban.
  • Átlépted a határaidat és olyan kéjben részesítettél egy másik nőt, amitől féltél, hogy nem vagy rá képes!
  • Gyönyörűen tartottad Te is az egyensúlyt a szereplők között, figyeltél mindenkire, akire figyelned kellett, s ez nem gátolt abban, hogy “jelen legyél”.
  • Tudtál örülni minden szereplőnek. Amellett, hogy másik pasi borzasztóan izgatott és vágytál rá, mikor pasi is belépett a helyzetbe, őszintén tudtál neki is örülni, de nem zökkentett ki. Képes voltál kétfelé figyelni. (Sőt, sokszor három felé!)
  • Türelmetlen kis ribanc voltál! Meg tudtad élni, hogy vágysz egy pasira, élvezted ezt az érzést és érezted, ahogy nedvesedik a puncid. Bár úgy tűnhetett, ki is gúnyoltak emiatt, Te nem vetted magadra, holott még nagyon új volt ez a helyzet neked, ami érthető módon bizonytalanságot okozott neked.
  • Tudtad fogadni pasi és D biztatását, mikor azt mondták, nyugodtan élvezd a helyzetet, élvezd másikpasi farkát.
  • Még mindig sok olyan helyzet volt, amikor másikpasival titokban érintettétek meg egymást, s mikor más is belépett a térbe, szétrebbentetek, de ez már kevésbé volt miattad, mint miatta. Egyre jobban meg tudtad engedni magadnak, hogy vele is legyél, ami nagy felszabadulás!
  • Számtalan helyzetben voltál sokkal lazább, mint korábban!
  • Tök szerelmes tudtál maradni pasiba, nem zavarodtál össze. Ez nagy lépés a poliamoria terén!

Fotó: Artem LabunskyUnsplash

Szeretem ilyentájt megtervezni az elkövetkező évet, célokat adni magamnak. Minden évben kitöltöm az Évrendező füzetet – imádom számba venni és lezárni az elmúlt évet, majd álmodozni a következőről.Idén szeretném ezt a sort kiegészíteni a szexuális életem további fejlesztésével is.

Ilyennek szeretném a jövő évemet:

  1. Mindenképpen szeretnék sokat olvasni szex-témában. Szerencsére bőven akadnak jó könyvek az utamba ehhez.
  2. Folytatni fogom a blogolást legalább ekkora intenzitással.
  3. Fontos figyelnem arra, hogy elérhető célokat tűzzek ki magamnak és az adott szintemhez képest értékeljem a fejlődésem. Maradjak nagyon büszke magamra!
  4. Szeretnék legalább ilyen nyitott maradni, mint most, s merni belemenni további kísérletezgetésbe pasival.
  5. Szeretném megtanulni megengedni magamnak élvezni a saját érintéseimet. (Önkielégíteni.)
  6. Még őszintébben szeretném tudni kommunikálni a kívánságaimat.
  7. Újabb olyan barátokat akarok szerezni, akikkel lehet szexről beszélgetni.
  8. Szeretem a csoportszexet – szeretném ezt megtartani az életemben.
  9. Vágyom arra, hogy mikor már elég tapasztaltnak és magabiztosnak érzem magam, bevezessek egy fiatal fiút a szexualitásba. Terelgessem, tanítgassam őt. Gyönyörű gesztusnak tartom ezt.
  10. Küzdeni akarok az ellen, hogy a szex tabunak számítson. Ehhez egy fontos mérföldkő, hogy a szüleimmel is elkezdjek szexről beszélgetni.

Kezd az az érzésem lenni, hogy ez nem éri meg. Két napja tudom, hogy újra találkozhatok G-vel, s két napja ezzel dolgozom álmomban. Elgondolkodtam, vajon megéri-e ennyi energiát beletenni valamibe. Bárcsak tudnék beszélni pasival most, hogy segítsen megfejteni az álmaimat!

Álmomban nem volt szex, egyszerűen csak készülődtem a találkozásra. Legutóbb például egy csipkés hátú pólót álltam neki megvarrni újra, meg újra. Félálomban forgolódtam, az agyam dübörgött ezerrel, újra, meg újra elterveztem a szabásmintát, majd megbeszéltem magammal, hogy ez így tökéletesen fog működni, megnyugodhatok és alhatok tovább, mert nagyon fáradt vagyok. Ehhez képest újra, meg újra megtalált a probléma, amire újra, meg újra ugyanazt a választ adtam, s már magamat idegesítettem. Olyannyira, hogy álmomban már arra gondoltam, felkelek és lerajzolom azt a rohadt pólót, s akkor talán megnyugszom, s alhatok békében. Sajnos nem keltem fel.

Egyébként sem a póló, sem a csipke nem létezik a valóságban, amit akkor annyira meg akartam javítani.

Izgulok, aminek semmi értelme, mert egyszerűen rossz nem történhet. Két számomra nagyon kedves, törődő férfival leszek és egy nővel, akit bár még nem ismerek, de már most nagyon szeretek. Tudom, hogy bármikor mondhatok nemet és azt is tudom, hogy egyáltalán nem lesz erre szükség, mert jó lesz velük. Egyszerűen el kéne engednem ezt az egészet, nem gondolni rá, csak egyszerűen megérkezni, jelen lenni, s amikor eljön az ideje, akkor együtt lenni. El kellene lazulnom, vissza kéne rántanom magam a jelenbe.
– De jó, hogy észrevetted! – mosolyodott el az agyam. – Újra ugyanazt csinálod, amit szoktál. Hol a jövőbe repíted elő magad és még meg sem történt dolgok miatt izgatod magad, hol a múltban megtörtént nehézségekbe kapaszkodsz bele és repíted előre őket a jövőbe is. Pedig tudod, hogy semmi sem garantálja, hogy ugyanaz fog megtörténni!
– Igaz. – ismertem be.
– És a legjobb az egészben, hogy már képes vagy rá! Szeptemberben szépen megveregetted a saját vállad, mikor ráébredtél, hogy végre abbahagytad a folyamatos forgatókönyv-gyártást, már nem agyalsz azon, milyen lesz majd, ha gyereked lesz, meg hogy fog kinézni az esküvőd, hanem egyszerűen megélted és élvezted azt, ami a jelenben történt veled. Így boldog tudtál lenni! Gyere vissza most is a jelenbe! Mi van most? Otthon vagy, egyedül a nyugis lakásban, amire annyira vágytál. Rendezgeted a holmijaidat, mosol, olvasgatsz, blogbejegyzést írsz. Szereted ezeket csinálni, hát örülj neki! Este pedig örülj majd annak, hogy jó emberek vesznek körül! Ne agyalj, hogy mi lesz majd, hogy fogtok-e még találkozni, hogy ki mit fog érezni, ki kit fog keresni, vagy hiányolni, hogy mikor kell másnap felkelni és hogy mit fognak szólni a szüleid, ha egyszer megtudják! Ezek mind nem számítanak, hisz nem is tudhatod, hogy meg fognak-e történni. Csak élvezd, ami van!

Azon parázok, hogy túlhajszolom magam. Azt mondogatom, lassítanom kéne, időt kéne adnom magamnak, hogy integráljam a sok változást és újra megismerjem magam. De igazából ez nem is az én gondolatom, hanem mások izgulnak emiatt: olyanok, akiket megrémiszt az életem. Akik nem merik meglépni ezeket a lépéseket, s miközben kifogásokat keresnek maguknak, miért nem tudják megélni a boldogságot, engem kezdenek el félteni. Nem hajlandók, nem tudják észrevenni, hogy pont ez a nagy fokú felszabadulás, ez az “erkölcstelenség” az, ami boldoggá tesz, amitől szebben csillog a szemem négy hónapja. Még hogy lassítanom kéne? Lassítottam, s ezzel el is kezdett kicsúszni a talaj a lábam alól. Elkezdtem bánatosabb lenni, hirtelen lett időm gondolatban újabb időutazásokat indítani, eltávolodni a jelentől. Kell ez nekem? Nem. Inkább fejest ugrok az életbe, minthogy nem létező dolgok miatt gyötörjem magam.

5014199063_f7b01934a7_b.jpg

Fotó: José Javier @ FlickR

Egy aggódó barátnő felvetette a kérdést, vajon mennyire fenntartható / egészséges ennyire gyakran átlépni a saját határaimat. A kérdés jó, s bizony tényleg el kéne gondolkodnom rajta, mi a jó nekem. Mindez azért is nagyon aktuális, mert újfent egy orgia vár, amire ha már igent mondtam, fel kéne készülni lelkileg. Mindemellett pedig el kell gondolkodnom azon, a jelen lelkiállapotom és felkészültségem mellett vajon milyen gyakran vállalhatok be orgiákat, s mindezt pasi felé is kommunikálnom kell.

Elsőként fókuszáljunk a közelgő orgiára, amitől félek.
– Mitől félsz? – kereste, kutatta az agyam az észérveket.
– Nem tudom…
– Na, de mégis?
– Helyes ez? – pislogtam félénken.
– Kinek helyes? Kinek akarsz megfelelni?
– Magamnak kéne… – ismertem be, miközben felötlött, hogy bár az ország jelentős része ezt erkölcstelennek tartaná, úgy gondolom, nincs igazuk és nem tudják, miről maradnak le. Mármint az a szűk réteg, amelyik egyáltalán érzelmileg kész lenne rá…
– Na és számodra ez helyes?
– Hát… A legtöbb csoportos szexet imádtam…
– És most? Ez miért lenne másképp?
– Legutóbb úgy összezavarodtam, mikor G-vel voltunk. Borzasztó nehéz volt egyensúlyozni a két pasi között és ráadásul még érzelmeket is elkezdtem táplálni G irányába, amivel nem tudom, mihez kezdjek.
– De hisz ezt már megbeszéltétek pasival, nem?
– De. Azt mondta, ő csak örül, ha szeretem azokat, akiket ő is nagyon szeret. Még akkor is, ha abból szerelem lesz. És szerinte G párja is így lenne vele. Csak olyan nehéz ezt megengedni magamnak, még ha poliamor is akarok lenni. Mennyire ironikus, hogy én akartam annyira, s most mégis az a fura helyzet áll fenn, hogy magamnak nehezebb megengedni, hogy mást is szeressek, mint a partneremnek
– Na és azt leszámítva, hogy lelkiismeret-furdalásod volt több dolog miatt is, hogy érezted magad legutóbb?
Csodálatos volt az érintések kavalkádja! Imádtam, ahogy pasi vezetett, katalizálta az eseményeket! És tisztán emlékszem G első érintéseire is! Ami azért is izgi, mert az ilyen részleteket könnyen elfelejtem. De rá nagyon is emlékszem! Hát még arra, ahogy összerezzent az érintéseimre és hogy mennyire imádtam a farkát és a mellbimbóját kényeztetni!
– És amikor punciskodtál? – pasi mondja ezt, mikor szexre-hívogatóan billegek. Imádom, mikor ezt mondja!
– Ó, igen! Imádtam előttük billegni és fogadni az elismerő bókjaikat, meg a csodálatukat!
– Szóval?
– Nem is tudom… Mi van, ha ez nem én vagyok?
– Mert ki vagy te? – kérdezett vissza az agyam. – Hisz annyi féle tudsz lenni! Tök más nő vagy most és más voltál egy éve. Most egy nagy változás közepén vagy. Így inkább az a kérdés, kivé akarsz válni? Mindig is arra vágytál, hogy tudd élvezni a szexet!
– Ez igaz.
– Örülnöd kéne inkább, hogy ez a korszak végre elérkezett az életedbe, s nem a vélt, buta erkölcsök miatt meghátrálni, hanem azt követni, ami tényleg jó neked!

5459082776_79ff6eec3c_b.jpg

Fotó: Juan Antonio F. Segal @ FlickR

Hatalmas áttörés volt az életemben, mikor először átéltem az orgazmust ahogy a pasim kinyalt. Az is, amikor először éreztem, hogy igazán élvezem, ahogy bennem van a pénisze. Ezek addig mind nem mentek. Hirtelen egy új világ, az érzékek és a kéj birodalmának kapuja tárult fel előttem.

Felragyogtam és mosolyogva bújtam oda a pasihoz: végre megtörtént, amire annyi ideje vágytam! Amiről mindvégig tudtam, hogy létezik, csak nem találtam a bejáratot.

Felidéztem az első orális élményemet. A pasi lelkesen látott neki felfedezni a puncimat: ő is akkor csinált ilyet életében először. Visszaemlékezve egészen ügyes volt, csak én nem voltam kész rá. Egy lomos, hideg, barátságtalan szobában voltunk és az egészet bűnösnek éreztem. Élveztem, azaz élveztem volna, ha megengedtem volna magamnak az élvezetet.

Első kötélmászós élményem 7 évesen: bár gyakorlatilag a legbénább voltam az osztályban, én voltam az első, akinek sikerült felmásznia a tetejére. Szorgalmasan szorítottam kis combjaimmal a kötelet, amitől elöntött a kéj. Úgy értem fel a “csúcsra”, mármint a kötél tetejére, hogy tudtam: valami olyasmi sikerült most nekem, ami addig még senki másnak. Csakhogy a kéj érzete befeketítette az egész élményt: azt hittem, ez valami bűnös dolog, ilyet nem szabadna csinálnom magamnak. Szeretném egyszer megtudni, miért gondoltam ezt. Onnantól nem ment a kötélmászás soha többet…

Egy felnőtt bácsi, valaki, akit a bizalmamba fogadtam, egészen pici koromban megkóstolta a puncimat. Éreztem, hogy ez finom, jó érzés és tudtam, hogy ilyet nem szabad csinálni.

Ezek mind olyan helyzetek, ahol nem engedtem meg magamnak, hogy élvezzek. És ez a minta ismétlődött egészen napjainkig még akkor is, amikor igazából élvezni akartam, mikor már tudtam, hogy szexuális gyönyört át szabad élni, de akkor sem ment.

A szexuális kivirágzásom során egyszer csak felismertem, hogy ahelyett, hogy megélném a pillanat adta gyönyört és igyekeznék ezt elnyújtani, magamat hajszolom az állítólagos orgazmus felé. A változás akkor történhetett meg, mikor megértettem: pasim tényleg imádja bármeddig nyalni a puncimat, nem kell magamat siettetni, hanem nyugodtan benne lehetek az élvezetek örvényében addig, amíg csak akarok. Hirtelen elmaradt az az éles érzés, amit akkor éreztem, mikor először nyalták meg a csiklómat: amikor a kéjt éles fájdalommá formálta át az agyam.

Most már el tudok élvezni az orális szextől, de a behatolásnál még az is sokszor nehézséget okoz, hogy érezzem az élvezetet. A testem reagál ugyan, fel vagyok izgulva, nedves a puncim, a péniszt könnyen befogadom, de az érzés nem jut el az agyamig – valahol történik egy blokk. Tudom, hogy egyszer-egyszer már képes voltam rá, hogy imádtam, ahogy ki-be csúszik bennem a pénisz, és mikor vége lett, s elélvezett, már nem megkönnyebbülést éreztem, hanem hiányérzetet: többet akartam. Nem a “megadom neki az élvezetet” állapotban voltam, hanem élveztem a farkát. Élveztem a szexet!

Mi történt akkor, amit most nem tudok meglépni?

Lehet, hogy ebben a helyzetben sem engedem meg magamnak az élvezetet. Csak tudnám, hogyan lehet ezen változtatni… Az is lehet, hogy még mindig görcsösen kapaszkodom a régi képekhez, amikor nem tudtam élvezni a behatolást és ezzel összefügg az is, hogy nem a jelenben vagyok. Nem magammal foglalkozom. Kergetem az orgazmust, sürgetem magam. Nem azért érek magamhoz, mert az esik jól, hanem mert görcsösen azt akarom, hogy jó legyen nekem. S mi a jó? Hát az orgazmus!

Volt egy-egy bizonyos helyzet, póz, ami csodálatos volt. Amit nagyon élveztem, s amit görcsösen igyekszem újra átélni, de másodszor már nem megy. Miért? Mert akarom, görcsösen akarom és nem kívánom. Nem a vágy vezérel, hanem a feladat: újra meg kell élni a gyönyört. Miért? Mert mindenki ezt teszi. Mert ez a normális. Ez a jó. Akkor leszek sikeres a saját szememben, ha tudom élvezni a szexet. Csakhogy én nem sikeres akarok lenni, hanem boldog. Boldog pedig úgy tudok lenni, ha nem ostorozom magam folyamatosan. Ha végre abbahagyom saját magam hibáztatását, amiért nem megy.

Mikor volt, mikor utoljára kívántam a szexet? Egész rég. Pedig 1-2 hónapja még lelkendeztem azon, hogy nem bírok magammal, fészkelődök, vágyom a pasim érintésére, s alig bírom ki, hogy hazaérjünk, s rávethessem magam. Tudom, hogy képes vagyok erre, s hogy így boldog tudok lenni. Csakhogy ezt valahol elveszítettem, s mióta elveszítettem, újra haragszom magamra emiatt. Haragszom, hogy nem megy. Haragszom, hogy nem tudom megadni sem magamnak, sem a pasimnak az örömöt úgy, ahogy én szeretném.

Lilikém, hát akkor hagyd abba a saját magad hibáztatását! Minden rendben van. Egy csodálatos, szexi kis macska vagy, aki bátor, kíváncsi, kísérletező, nyitott, gyorsan tanul, tehetséges, ügyes, képes gyönyört adni és kapni. Tudod, hogy meg tudod csinálni! Igen, vannak azok az helyzetek (pl. egy hüvelygombás fertőzés), amikor nem megy, de ez teljesen rendben van. Ezért se haragudj magadra, nem te okoztad magadnak a betegséget, viszont tudod, hogy el fog múlni, s akkor majd szépen, újra, ügyesen kinyitod magad. Ne gondolkozz, csak érezz. Nem számít, mi volt tegnap, akkor hogy ment, mert az már elmúlt. Akkor sem számít, ha rosszul ment: hisz ma mehet jobban, s akkor sem, ha csúcs volt: ma nem kell ugyanazt produkálnod. Annyira élvezd, amennyire éppen tudod, s örülj annak, amit épp aznap adtál magadnak. Te magadnak. Mert pasi akarhat bármilyen jót is, ha te nem engeded meg magadnak a gyönyört.

4134273176_275086431d_o.jpg

Fotó: Gerard Fritz @ FlickR

Ne kérdezd, hány pasival feküdtem le életemben, mert nem fogok tudni válaszolni. Na nem azért, mert már több százan voltak! Azt nagyon is fel tudom idézni, kivel volt szex és kivel nem: és ez alatt én most azt értem, hogy kivel érintettük egymást hiányos öltözetben. Ugyanakkor érdekes mód sok pasi esetében képtelen vagyok felidézni, hogy konkrét behatolás történt-e.

Mindig is sejtettem, hogy ez nem normális, de most, hogy többen is döbbenten néztek rám ennek kapcsán, már biztos vagyok benne, hogy ez is a sok rossz szexuális tapasztalat miatt van így: egyszerűen elnyomom a tudatalattimba a részleteket. Így aztán nem tudom eldönteni, hogy azért nem emlékszem behatolásra, mert nem volt, vagy mert direkt elfelejtettem. Bár, ha jobban belegondolok, több olyan képet is fel tudok idézni, ahol nemet mondtam a dugásra. Ezek rendszeresen elég mély nyomot hagytak bennem, így aztán valószínűleg nagyon is emlékeznék rá, ha elutasítottam volna, hogy megdugjon az illető.

Mindig szar volt nemet mondani. Tudtam, éreztem, hogy a számomra az a legjobb, ha nem lesz szex, de mégis szarul éreztem magam, s nem is igazán azért, mert a pasit megfosztottam a szextől, hanem mert haragudtam magamra, hogy magamat is megfosztom az élvezettől. Utáltam magam, amiért nem vagyok képes megélni ezeket a kínálkozó lehetőségeket.

Tulajdonképpen nem is lényeg, hány pasival feküdtem le. Én inkább azt szeretném számolni, hogy a mostani kivirágzásom óta mennyi csodálatos élményt adtam meg magamnak. És bár a régi szenvedés is fontos és szükségszerű volt, most már inkább előre szeretnék nézni.

question-mark-2258901_640.jpg

Fotó: Geralt @ Pixabay

Kivirágzásom első karácsonyán muszáj volt kitennem magamért: kifestettem szexi vörösre a körmeimet, feldíszítettem a lakást, majd az új szerzeményeimben, azaz egy csipkés body-ban aranyszínű masnival, csipkés harisnyában és magassarkúban csilingeltem pasinak, hogy jöhet, mert megjött az angyalka. Volt sikere.

Pasi is kitett magáért: fogta a derekamról a szalagot, valamint azt, ami az ajándékát díszítette (bevallom, nem is ajándékkötözőnek szántam), s az egyik kezemet a vállamhoz, a másikat a combomhoz kötözte szépen, masnival, s úgy kényeztetett. Mennyei volt, főleg annyi betegség miatti nélkülözés után.

A kis szexi ünnepség után ellátogattam a szüleimhez, akiknél nem fértem a bőrömbe. Folyamatosan el akartam dicsekedni vele, mennyire kitettem magamért és pasit ez hogy elbűvölte, de nem bírtam másról beszélni, csak a körömlakkomról. Utálom, hogy nem mertem bevállalni, hogy elmeséljem az ünneplőruhámat is!
– De mit gondolnak majd pasiról, akit még csak egyszer láttak? – paráztam.
– Hogyhogy mit?!? – ripakodott rám az agyam. – Hát hogy milyen klassz, hogy rendben van a szexuális életetek! Hogy ebből lesz a boldog kapcsolat és a kis unokák! Mégis mi a francért ne örülnének?!? – És mennyire igaza van.

Előbb-utóbb odáig is eljutok, hogy szexről beszélgessek a szüleimmel… Az lesz még az igazi felszabadultság.

boldogkaracsonyt.jpg

Fotó: Ram Freeman

A fotó nem továbbfelhasználható. Minden jog fenntartva.

Pasi szerint nekem is van perverzióm: a szex titokban. Úgy vette észre, hogy teljesen rágerjedtem erre a nyaralás alatt. Két helyen laktunk, az egyiknél egy kamaszlány hálószobáját kaptuk meg. A szomszéd szobában laktak a szülők, s valahogy az volt az érzésem, hogy bármikor benyithatnak, így a takaró alatt nyomtuk teljesen csöndben, lélegzet-visszafolytva. A másik ház pedig… Nos, ott még ráadásul hiányzott is az egyik fala a szobánknak, helyette egy nagy üveg nyílott onnan az emeleti szobákat összekötő folyosóra. Gyakorlatilag mindenki a mi szobánk előtt haladt el.

Fényes nappal volt, mikor megkívántuk egymást, miközben a földszinten idegenek dolgoztak. Mozdulatlanságot tettetve feküdtünk a takaró alatt, én hason, a fal felé fordulva tettem úgy, mint aki egy könyvet olvas, miközben pasi jól megujjazott. Isteni volt.

Ja, és a busz! Elsötétített távolsági buszon utaztunk, ami szinte teljesen üres volt. Megkívántam, kértem, nyúljon a bugyimba. Nagyon büszke voltam a huncutságomra. 1-2 percit élvezhettem csak, mert ránk kapcsolták a lámpát. Nem tudni, miért, hisz nem érkeztünk meg semmi olyan helyre és nem is az történt, hogy valaki elkezdett járkálni. Mi arra gyanakodtunk, hogy lehetett a buszon valami éjjel-látó kamera, ami rajtakapott minket. Én pedig ahelyett, hogy zavarba jöttem volna, vagy elszégyelltem volna magam, borzasztó büszke voltam magamra.

Fura, hogy azt mondja pasi, én arra gerjedek, amikor “tilos” a szex, mert nekem ez nem tűnt fel. Én inkább úgy éltem meg, hogy azért tetszett, mert ez volt az egyetlen lehetőség. Mindenesetre tény, hogy jó volt. És az is, hogy elképesztő büszke vagyok arra, hogy “van perverzióm”. Hogy annyi év szextől való rettegés után van, amire úgy fest, rá tudok izgulni. Még ha ez agyban nem is feltétlenül tudatosul, de a testem legalább kimutatja.

3377332163_4cd9161dd3_o.jpg

Fotó: Steven Depolo @ FlickR