Egy aggódó barátnő felvetette a kérdést, vajon mennyire fenntartható / egészséges ennyire gyakran átlépni a saját határaimat. A kérdés jó, s bizony tényleg el kéne gondolkodnom rajta, mi a jó nekem. Mindez azért is nagyon aktuális, mert újfent egy orgia vár, amire ha már igent mondtam, fel kéne készülni lelkileg. Mindemellett pedig el kell gondolkodnom azon, a jelen lelkiállapotom és felkészültségem mellett vajon milyen gyakran vállalhatok be orgiákat, s mindezt pasi felé is kommunikálnom kell.

Elsőként fókuszáljunk a közelgő orgiára, amitől félek.
– Mitől félsz? – kereste, kutatta az agyam az észérveket.
– Nem tudom…
– Na, de mégis?
– Helyes ez? – pislogtam félénken.
– Kinek helyes? Kinek akarsz megfelelni?
– Magamnak kéne… – ismertem be, miközben felötlött, hogy bár az ország jelentős része ezt erkölcstelennek tartaná, úgy gondolom, nincs igazuk és nem tudják, miről maradnak le. Mármint az a szűk réteg, amelyik egyáltalán érzelmileg kész lenne rá…
– Na és számodra ez helyes?
– Hát… A legtöbb csoportos szexet imádtam…
– És most? Ez miért lenne másképp?
– Legutóbb úgy összezavarodtam, mikor G-vel voltunk. Borzasztó nehéz volt egyensúlyozni a két pasi között és ráadásul még érzelmeket is elkezdtem táplálni G irányába, amivel nem tudom, mihez kezdjek.
– De hisz ezt már megbeszéltétek pasival, nem?
– De. Azt mondta, ő csak örül, ha szeretem azokat, akiket ő is nagyon szeret. Még akkor is, ha abból szerelem lesz. És szerinte G párja is így lenne vele. Csak olyan nehéz ezt megengedni magamnak, még ha poliamor is akarok lenni. Mennyire ironikus, hogy én akartam annyira, s most mégis az a fura helyzet áll fenn, hogy magamnak nehezebb megengedni, hogy mást is szeressek, mint a partneremnek
– Na és azt leszámítva, hogy lelkiismeret-furdalásod volt több dolog miatt is, hogy érezted magad legutóbb?
Csodálatos volt az érintések kavalkádja! Imádtam, ahogy pasi vezetett, katalizálta az eseményeket! És tisztán emlékszem G első érintéseire is! Ami azért is izgi, mert az ilyen részleteket könnyen elfelejtem. De rá nagyon is emlékszem! Hát még arra, ahogy összerezzent az érintéseimre és hogy mennyire imádtam a farkát és a mellbimbóját kényeztetni!
– És amikor punciskodtál? – pasi mondja ezt, mikor szexre-hívogatóan billegek. Imádom, mikor ezt mondja!
– Ó, igen! Imádtam előttük billegni és fogadni az elismerő bókjaikat, meg a csodálatukat!
– Szóval?
– Nem is tudom… Mi van, ha ez nem én vagyok?
– Mert ki vagy te? – kérdezett vissza az agyam. – Hisz annyi féle tudsz lenni! Tök más nő vagy most és más voltál egy éve. Most egy nagy változás közepén vagy. Így inkább az a kérdés, kivé akarsz válni? Mindig is arra vágytál, hogy tudd élvezni a szexet!
– Ez igaz.
– Örülnöd kéne inkább, hogy ez a korszak végre elérkezett az életedbe, s nem a vélt, buta erkölcsök miatt meghátrálni, hanem azt követni, ami tényleg jó neked!

5459082776_79ff6eec3c_b.jpg

Fotó: Juan Antonio F. Segal @ FlickR

Hatalmas áttörés volt az életemben, mikor először átéltem az orgazmust ahogy a pasim kinyalt. Az is, amikor először éreztem, hogy igazán élvezem, ahogy bennem van a pénisze. Ezek addig mind nem mentek. Hirtelen egy új világ, az érzékek és a kéj birodalmának kapuja tárult fel előttem.

Felragyogtam és mosolyogva bújtam oda a pasihoz: végre megtörtént, amire annyi ideje vágytam! Amiről mindvégig tudtam, hogy létezik, csak nem találtam a bejáratot.

Felidéztem az első orális élményemet. A pasi lelkesen látott neki felfedezni a puncimat: ő is akkor csinált ilyet életében először. Visszaemlékezve egészen ügyes volt, csak én nem voltam kész rá. Egy lomos, hideg, barátságtalan szobában voltunk és az egészet bűnösnek éreztem. Élveztem, azaz élveztem volna, ha megengedtem volna magamnak az élvezetet.

Első kötélmászós élményem 7 évesen: bár gyakorlatilag a legbénább voltam az osztályban, én voltam az első, akinek sikerült felmásznia a tetejére. Szorgalmasan szorítottam kis combjaimmal a kötelet, amitől elöntött a kéj. Úgy értem fel a “csúcsra”, mármint a kötél tetejére, hogy tudtam: valami olyasmi sikerült most nekem, ami addig még senki másnak. Csakhogy a kéj érzete befeketítette az egész élményt: azt hittem, ez valami bűnös dolog, ilyet nem szabadna csinálnom magamnak. Szeretném egyszer megtudni, miért gondoltam ezt. Onnantól nem ment a kötélmászás soha többet…

Egy felnőtt bácsi, valaki, akit a bizalmamba fogadtam, egészen pici koromban megkóstolta a puncimat. Éreztem, hogy ez finom, jó érzés és tudtam, hogy ilyet nem szabad csinálni.

Ezek mind olyan helyzetek, ahol nem engedtem meg magamnak, hogy élvezzek. És ez a minta ismétlődött egészen napjainkig még akkor is, amikor igazából élvezni akartam, mikor már tudtam, hogy szexuális gyönyört át szabad élni, de akkor sem ment.

A szexuális kivirágzásom során egyszer csak felismertem, hogy ahelyett, hogy megélném a pillanat adta gyönyört és igyekeznék ezt elnyújtani, magamat hajszolom az állítólagos orgazmus felé. A változás akkor történhetett meg, mikor megértettem: pasim tényleg imádja bármeddig nyalni a puncimat, nem kell magamat siettetni, hanem nyugodtan benne lehetek az élvezetek örvényében addig, amíg csak akarok. Hirtelen elmaradt az az éles érzés, amit akkor éreztem, mikor először nyalták meg a csiklómat: amikor a kéjt éles fájdalommá formálta át az agyam.

Most már el tudok élvezni az orális szextől, de a behatolásnál még az is sokszor nehézséget okoz, hogy érezzem az élvezetet. A testem reagál ugyan, fel vagyok izgulva, nedves a puncim, a péniszt könnyen befogadom, de az érzés nem jut el az agyamig – valahol történik egy blokk. Tudom, hogy egyszer-egyszer már képes voltam rá, hogy imádtam, ahogy ki-be csúszik bennem a pénisz, és mikor vége lett, s elélvezett, már nem megkönnyebbülést éreztem, hanem hiányérzetet: többet akartam. Nem a “megadom neki az élvezetet” állapotban voltam, hanem élveztem a farkát. Élveztem a szexet!

Mi történt akkor, amit most nem tudok meglépni?

Lehet, hogy ebben a helyzetben sem engedem meg magamnak az élvezetet. Csak tudnám, hogyan lehet ezen változtatni… Az is lehet, hogy még mindig görcsösen kapaszkodom a régi képekhez, amikor nem tudtam élvezni a behatolást és ezzel összefügg az is, hogy nem a jelenben vagyok. Nem magammal foglalkozom. Kergetem az orgazmust, sürgetem magam. Nem azért érek magamhoz, mert az esik jól, hanem mert görcsösen azt akarom, hogy jó legyen nekem. S mi a jó? Hát az orgazmus!

Volt egy-egy bizonyos helyzet, póz, ami csodálatos volt. Amit nagyon élveztem, s amit görcsösen igyekszem újra átélni, de másodszor már nem megy. Miért? Mert akarom, görcsösen akarom és nem kívánom. Nem a vágy vezérel, hanem a feladat: újra meg kell élni a gyönyört. Miért? Mert mindenki ezt teszi. Mert ez a normális. Ez a jó. Akkor leszek sikeres a saját szememben, ha tudom élvezni a szexet. Csakhogy én nem sikeres akarok lenni, hanem boldog. Boldog pedig úgy tudok lenni, ha nem ostorozom magam folyamatosan. Ha végre abbahagyom saját magam hibáztatását, amiért nem megy.

Mikor volt, mikor utoljára kívántam a szexet? Egész rég. Pedig 1-2 hónapja még lelkendeztem azon, hogy nem bírok magammal, fészkelődök, vágyom a pasim érintésére, s alig bírom ki, hogy hazaérjünk, s rávethessem magam. Tudom, hogy képes vagyok erre, s hogy így boldog tudok lenni. Csakhogy ezt valahol elveszítettem, s mióta elveszítettem, újra haragszom magamra emiatt. Haragszom, hogy nem megy. Haragszom, hogy nem tudom megadni sem magamnak, sem a pasimnak az örömöt úgy, ahogy én szeretném.

Lilikém, hát akkor hagyd abba a saját magad hibáztatását! Minden rendben van. Egy csodálatos, szexi kis macska vagy, aki bátor, kíváncsi, kísérletező, nyitott, gyorsan tanul, tehetséges, ügyes, képes gyönyört adni és kapni. Tudod, hogy meg tudod csinálni! Igen, vannak azok az helyzetek (pl. egy hüvelygombás fertőzés), amikor nem megy, de ez teljesen rendben van. Ezért se haragudj magadra, nem te okoztad magadnak a betegséget, viszont tudod, hogy el fog múlni, s akkor majd szépen, újra, ügyesen kinyitod magad. Ne gondolkozz, csak érezz. Nem számít, mi volt tegnap, akkor hogy ment, mert az már elmúlt. Akkor sem számít, ha rosszul ment: hisz ma mehet jobban, s akkor sem, ha csúcs volt: ma nem kell ugyanazt produkálnod. Annyira élvezd, amennyire éppen tudod, s örülj annak, amit épp aznap adtál magadnak. Te magadnak. Mert pasi akarhat bármilyen jót is, ha te nem engeded meg magadnak a gyönyört.

4134273176_275086431d_o.jpg

Fotó: Gerard Fritz @ FlickR

Ne kérdezd, hány pasival feküdtem le életemben, mert nem fogok tudni válaszolni. Na nem azért, mert már több százan voltak! Azt nagyon is fel tudom idézni, kivel volt szex és kivel nem: és ez alatt én most azt értem, hogy kivel érintettük egymást hiányos öltözetben. Ugyanakkor érdekes mód sok pasi esetében képtelen vagyok felidézni, hogy konkrét behatolás történt-e.

Mindig is sejtettem, hogy ez nem normális, de most, hogy többen is döbbenten néztek rám ennek kapcsán, már biztos vagyok benne, hogy ez is a sok rossz szexuális tapasztalat miatt van így: egyszerűen elnyomom a tudatalattimba a részleteket. Így aztán nem tudom eldönteni, hogy azért nem emlékszem behatolásra, mert nem volt, vagy mert direkt elfelejtettem. Bár, ha jobban belegondolok, több olyan képet is fel tudok idézni, ahol nemet mondtam a dugásra. Ezek rendszeresen elég mély nyomot hagytak bennem, így aztán valószínűleg nagyon is emlékeznék rá, ha elutasítottam volna, hogy megdugjon az illető.

Mindig szar volt nemet mondani. Tudtam, éreztem, hogy a számomra az a legjobb, ha nem lesz szex, de mégis szarul éreztem magam, s nem is igazán azért, mert a pasit megfosztottam a szextől, hanem mert haragudtam magamra, hogy magamat is megfosztom az élvezettől. Utáltam magam, amiért nem vagyok képes megélni ezeket a kínálkozó lehetőségeket.

Tulajdonképpen nem is lényeg, hány pasival feküdtem le. Én inkább azt szeretném számolni, hogy a mostani kivirágzásom óta mennyi csodálatos élményt adtam meg magamnak. És bár a régi szenvedés is fontos és szükségszerű volt, most már inkább előre szeretnék nézni.

question-mark-2258901_640.jpg

Fotó: Geralt @ Pixabay

Kivirágzásom első karácsonyán muszáj volt kitennem magamért: kifestettem szexi vörösre a körmeimet, feldíszítettem a lakást, majd az új szerzeményeimben, azaz egy csipkés body-ban aranyszínű masnival, csipkés harisnyában és magassarkúban csilingeltem pasinak, hogy jöhet, mert megjött az angyalka. Volt sikere.

Pasi is kitett magáért: fogta a derekamról a szalagot, valamint azt, ami az ajándékát díszítette (bevallom, nem is ajándékkötözőnek szántam), s az egyik kezemet a vállamhoz, a másikat a combomhoz kötözte szépen, masnival, s úgy kényeztetett. Mennyei volt, főleg annyi betegség miatti nélkülözés után.

A kis szexi ünnepség után ellátogattam a szüleimhez, akiknél nem fértem a bőrömbe. Folyamatosan el akartam dicsekedni vele, mennyire kitettem magamért és pasit ez hogy elbűvölte, de nem bírtam másról beszélni, csak a körömlakkomról. Utálom, hogy nem mertem bevállalni, hogy elmeséljem az ünneplőruhámat is!
– De mit gondolnak majd pasiról, akit még csak egyszer láttak? – paráztam.
– Hogyhogy mit?!? – ripakodott rám az agyam. – Hát hogy milyen klassz, hogy rendben van a szexuális életetek! Hogy ebből lesz a boldog kapcsolat és a kis unokák! Mégis mi a francért ne örülnének?!? – És mennyire igaza van.

Előbb-utóbb odáig is eljutok, hogy szexről beszélgessek a szüleimmel… Az lesz még az igazi felszabadultság.

boldogkaracsonyt.jpg

Fotó: Ram Freeman

A fotó nem továbbfelhasználható. Minden jog fenntartva.

Pasi szerint nekem is van perverzióm: a szex titokban. Úgy vette észre, hogy teljesen rágerjedtem erre a nyaralás alatt. Két helyen laktunk, az egyiknél egy kamaszlány hálószobáját kaptuk meg. A szomszéd szobában laktak a szülők, s valahogy az volt az érzésem, hogy bármikor benyithatnak, így a takaró alatt nyomtuk teljesen csöndben, lélegzet-visszafolytva. A másik ház pedig… Nos, ott még ráadásul hiányzott is az egyik fala a szobánknak, helyette egy nagy üveg nyílott onnan az emeleti szobákat összekötő folyosóra. Gyakorlatilag mindenki a mi szobánk előtt haladt el.

Fényes nappal volt, mikor megkívántuk egymást, miközben a földszinten idegenek dolgoztak. Mozdulatlanságot tettetve feküdtünk a takaró alatt, én hason, a fal felé fordulva tettem úgy, mint aki egy könyvet olvas, miközben pasi jól megujjazott. Isteni volt.

Ja, és a busz! Elsötétített távolsági buszon utaztunk, ami szinte teljesen üres volt. Megkívántam, kértem, nyúljon a bugyimba. Nagyon büszke voltam a huncutságomra. 1-2 percit élvezhettem csak, mert ránk kapcsolták a lámpát. Nem tudni, miért, hisz nem érkeztünk meg semmi olyan helyre és nem is az történt, hogy valaki elkezdett járkálni. Mi arra gyanakodtunk, hogy lehetett a buszon valami éjjel-látó kamera, ami rajtakapott minket. Én pedig ahelyett, hogy zavarba jöttem volna, vagy elszégyelltem volna magam, borzasztó büszke voltam magamra.

Fura, hogy azt mondja pasi, én arra gerjedek, amikor “tilos” a szex, mert nekem ez nem tűnt fel. Én inkább úgy éltem meg, hogy azért tetszett, mert ez volt az egyetlen lehetőség. Mindenesetre tény, hogy jó volt. És az is, hogy elképesztő büszke vagyok arra, hogy “van perverzióm”. Hogy annyi év szextől való rettegés után van, amire úgy fest, rá tudok izgulni. Még ha ez agyban nem is feltétlenül tudatosul, de a testem legalább kimutatja.

3377332163_4cd9161dd3_o.jpg

Fotó: Steven Depolo @ FlickR

Ezt most tök komolyan kérdezem: honnan tudom, hogy orgazmusom van?
– Tudni fogod, ha majd az lesz! – mondják egyesek.
– Amikor úgy érzed, alámerülsz egy örvényben! – mondják mások.
– Nézd meg a Wikipedián! – javasolná az exem. (Most meg is néztem.)
– Bizsergő és csiklandó, a forró és erősen lüktető érzés a medencetájon – mondja ez a cikk.

Pasi, aki mindenre tudja a választ, erre nem tudta. Persze neki könnyű: ha magömlése van, orgazmusa van. Na de egy nőnél?
– Szerintem az lehet, amikor utána azt érzed, megkönnyebbülsz. Megérkeztél. Már nincs benned az éhség a szex után. – majd elgondolkodott. – De persze a nők képesek több orgazmust is megélni egymás után, szóval nem tudom.

Bori szerint onnan tudom, hogy ritmusosan elkezd összehúzódni az izomzat a hüvelyemben.
– Hát ilyet még nem éreztem. – vallottam be neki szomorúan. Majd nem sokkal később kiderült, hogy nagyon is ez történik a testemben, csak valamiért nem tudok róla. Pasi is mondta, hogy ezt érezte, meg én is éreztem, mikor magamat ujjaztam, miközben ő a csiklómat nyalta.

Igen, itt van a kutya elásva:

Ha az agy azt mondja, hogy “igen, menj”, akkor kiváltódnak a megfelelő reflexek a gerincagyban, és a lüktető érzések visszahatnak az agyba, ahol tudatosul az öröm és a nyugalom, a feloldódás, ami utána következik. De ha a pszichológiai gátlás hatására a nő nem tudja átadni magát az eseménynek, akkor az orgazmus és az intenzív örömérzés a gátlás miatt nem jön létre megfelelő lokális inger hatására sem. Bizonyos szervi betegségek és anatómiai okok kivételével minden nőnek megvan az az élettani képessége, hogy eljusson az orgazmus állapotába. Viszont sok nőnek különböző okokból nincs meg a pszichológiai képessége ahhoz, hogy az orgazmust és a szexuális kielégülést magtapasztalja. – forrás.

Még most is félve merem csak kimondani, hogy szerintem volt már orgazmusom, pedig valószínűleg tényleg volt már. A bizonytalanságom oka az, hogy egyáltalán nem azt érzem, mint amit a romantikus könyvek, vagy a filmélményeim ígértek: semmilyen eget rengetőt, mindent felemésztő hatalmas extázist nem éltem át. Éreztem megkönnyebbülést, mintha valaminek vége lett volna, megfeszült a testem, beleremegtem, de úgy éreztem, ez még nem az. Ez még nem lehet az, hisz ennél többet ígértek. Mintha csak az előszobáig jutottam volna és nem találtam a következő ajtót, csak tapogatóztam a sötétben.

Azóta kicsit azért mégis fejlődtem. Ehhez kellett az, hogy tényleg elhiggyem, pasi élvezi a nyalást, s nem bánja azt sem, ha nagyon sokáig kell csinálnia. Sikerült megértetnem magammal, hogy nem kell türelmetlenkedni, rohanni, sürgetni magam.
– Te magad mondtad, hogy nem is az állítólagos orgazmus az, amit igazán szeretsz, hanem az odavezető utat. – pirított rám az agyam. – Akkor meg mi a nyavalyának sürgeted, hogy eljuss oda? Miért akarod, hogy vége legyen annak, amit szeretsz? Tessék szépen megnyugodni, ellazulni! Ez nem lóverseny!

Igen, már az élet más területén is megkaptam azt a visszajelzést, hogy sokmindent feladatnak veszek. Teljesítménykényszerem van, amiből sürgősen ki kell gyógyulnom, ha élvezni akarom a szexet. Mert a szex nem attól jó, hogy volt-e orgazmusom, hanem hogy jelen voltam-e a saját életemben, megéltem-e a pillanatot. És ha azon agyalok, hogy épp orgazmusom van-e, vagy nincs, vagy mikor lesz már, akkor úgy nem fog menni.

– Nem kell siettetni semmit! Nyugodtan élvezd csak, húzd el, odázd el azt az orgazmust – ha egyáltalán jön! – szólok most már magamra időről időre, s eszembe jutnak a pasik, akiket büszkeséggel tölt el, ha sokáig bírják, s emiatt mindenféle trükkökhöz folyamodnak, hogy még ne menjenek el.
– Akkor tulajdonképpen ezt én is megtehetem! – jöttem rá. – Akkor ezt nekem is szabad! Megengedhetem magamnak, hogy megpróbáljak még nem elmenni! Ezzel nem leszek önző, nem cseszek ki pasival, akinek így tovább kell dolgoznia. Hisz ő mondta, hogy imád akármeddig nyalni, ujjazni, s ő nem mond olyanokat, amiket nem gondol komolyan. Itt az ideje, hogy higgyek neki!

pexels-photo-273037.jpeg

Fotó: Freestocks.org @ Pexels

Kiderült, hogy újra szexuális frusztráció gyötört. Írás közben már sejtettem, hogy igazából nekem nem oké nekem, hogy csak pasi kapja a kényeztetést, míg én vakarózok a hüvelygomba miatt. Ugyan szegény közelített, simogatott, csókolt volna, de én nem tudtam azt elfogadni. Valami nem stimmelt nálam. Egyfolytában csak arra tudtam gondolni, hogy most nem lehet “Igazi Szex”. Nem lehet nyalás, nem lehet dugni.
– De hát könyörgöm, attól még csókolózni lehet! Cirógatni lehet! – fogta a fejét az agyam.

Mindig ilyen voltam. Már a csóktól pánikba estem, hogy akkor itt most szex lesz. Bekapcsolt egy automatizmus a fejemben, ami egészen addig nem kapcsolt ki, amíg a pasi el nem jutott a csúcsra. Onnantól viszont aztán lelkesen simogattam a drágát és vágytam a további érintésekre. Onnantól, hogy “biztonságban voltam”, már nagyon vágytam a másikra.

Most sem történt másképp. Pasit a csúcsra simogattam (őt sem lehet leszopni, hisz kapott kicsit a fertőzésemből), majd azt éreztem, most én jövök. Én is kérek gyengédséget! Szóvá is tettem: kértem, cirógassa, puszilgassa a hátam. Közben fortyogott bennem a szexuális frusztráció, mikor egyszer-egyszer abbahagyta:
– Nem igazság! Mindig olyan gyorsan ráun! Nem igaz, hogy nem képes tovább csinálni, amikor tudja, hogy annyira imádom! Szemétláda!

Haragudtam rá, ahogy haragudtam rá gyakorlatilag az egész héten. Pedig szegényke semmi rosszat nem csinált. Mégis azt éreztem, teljesen más szemmel néztem rá, mint korábban. Mintha igazából nem is szeretném, pedig tudtam, hogy ez nem igaz, hogy ez csak egy becsapós helyzet. Az igazi probléma az volt, hogy megborult a lelki békém, ami aztán szerencsére az újabb kérésemmel sikerült kicsit helyreállítani: hosszasan csókolgatta, húzogatta, cirógatta a mellbimbóim, majd vad csókolózásba kezdtünk, amiben szintén mertem végre irányítani: megragadtam a tarkóját, s magamhoz láncoltam, ahogy ő szokott engem.

Jelentem, az akció sikeres volt: sikerült újra elvesznem az érintéseiben és a csókjában. Újra szerelmes tudok lenni, elszállt a harag.

Elegem lett a hüvelygombából. 4-5 napja kezelem magam Betadine hüvelykúppal, de semmi javulás. Mindenhogy és mindenkor viszketek, úgyhogy elmentem a patikába tanácsot kérni. Naná, hogy a gyógyszerész, akit a gép dobott egy fiatal srác volt…

Már sorban állás közben volt időm gondolkodni, mit teszek, ha hozzá kerülök, s végül arra jutottam: miért ne lehetne egy fiatal pasival hüvelygombáról diskurálni? OK, hogy neki ilyenje még nem volt, de hát csak tanulta, mi ilyenkor a teendő. S hát miért lenne ez cikibb, mint óvszert venni, vagy lábgomba krémet? Hisz ez is a testem része, mint a fejfájás. Ráadásul az is normális, hogy gombák vannak a szervezetemben. Miért kellene ettől jobban undorodni, mint a torokfájástól? Én ugyan nem izgatom magam, továbbra is nyíltan fogok beszélni a hüvelygombáról. Mit szégyenkezzek? Tehetek én róla?

A csávó eleinte még zavarban volt egy kicsit, de a folyamatosan záporozó, zavartalan kérdéseim sorában feloldódott, s végül javasolt hüvelyflóra-helyreállító kúpot is, meg ellenjavallta a szódabikarbónás, teafás lemosó folyadékot, amit házilag készítettem. Talán ő is rájött, hogy teljesen normális erről beszélgetni.

Meguntam a hüvelygombát. Nemcsak azért, mert elképesztő idegesítő, hanem mert így nem részesülhetek szexuális gyönyörökben. Régen mentőövként használtam ezt a fertőzést, egy kifogás volt arra, hogy ne kelljen szexelni. Most pedig csalódott vagyok. Hiányzik a pasim érintése, hogy kinyaljon, hogy megdugjon. Hiányzik az orgazmus. Ha most hozzám ér, olyan, mintha egyből felerősödne a viszketés: hirtelen oda terelődik a figyelmem, s a puncim ordít:
– Neeee! Ne közelíts! Most nem lehet! Meg se érints!
Még a csókolózás sem megy rendesen, mert egyből jön a gondolat: most nem lehet szexelni.

Maradt az egyoldalúság: én kényeztetem pasit, ami rendben is van, hisz már számtalanszor volt, hogy ő nyalt engem sokáig. Nem érzem, hogy egyenlőtlenné tenné a helyzetet. De az is lehet, hogy nem mondok igazat magamnak, s mégiscsak zavar, mert irigy vagyok és féltékeny, hogy nekem nem lehet. Mintha végig kéne néznem, hogy valaki csokitortát zabál nagy adag tejszínhabbal, miközben én fogyózom. Közben pedig ott türelmetlenkednek a fiókban a szexi cuccok, amiket azért vettem, hogy pasit meglepjem vele.

23431045590_f4e7021d6d_b.jpg

Fotó: John Voo @ FlickR

Expasi rettegett attól, hogy a végbélnyílása közelébe férkőzzön bárki is. Imádtam viccet űzni ebből: a csiklandozás mellett azzal ugrattam, hogy úgy tettem, mint aki a seggébe akarja dugni az ujját. Hatalmasakat ugrott ettől! Nagyon jól mulattam rajta.

Ehhez képest összehozott a sors most egy olyan pasival, aki bár régen valószínűleg hasonlóképp reagált, most imádja, ha izgatják a végbelét. Konkrétan be is vallotta, hogy szándékosan tanította meg a gyönyörszerzés ezen formájára magát: úgy maszturbált, hogy közben a seggét izgatta, s pár alkalmat követően már ment is neki.

Mit hoz a sors, kiderült, hogy nemcsak, hogy ő imádja a gyönyörszerzés effajta “perverz” formáját, de még én is. Az első alkalom akkor történt, mikor még nem találkoztam más puncival, viszont nagyon vágytam rá, hogy felfedezzem, milyen más lányt kényeztetni. Lelkesen simogattam hát a pasi seggét, miközben arról ábrándoztam, ez egy punci. Működött! Szoptam a farkát, miközben ő terpesztett, szétfeszítette a popsiját, benyálazta, s vonaglott az érintéseim alatt. Teljesen megbabonázott, micsoda gyönyörökhöz tudtam így juttatni!

Legutóbb például lelkesen terpesztett, s  már ő is bevallotta, hogy most ő a “kis ribanc”. Égnek emelte a jobb lábát és a párnán vergődött, mint ahogy én szoktam. Én pedig imádtam nézni! Nőies volt? Nem. Bár úgy csinált, mint én szoktam, de attól még férfi volt a javából punci-szerű segglukkal.

Fotó: Tom Gainor, Unsplash

Mindig azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok jó az ágyban. Hogy is lehettem volna, hisz ha nem élvezem, akkor nem is tudok úgy lelkesedni, s az nyilván érezhető a teljesítményemen is.

Sokáig nem is simogattam a partneremet, inkább befogadó voltam. Bár volt, hogy én adtam, de az valamennyire “kényszer” szagú volt: nem azért cirógattam, kényeztettem, mert annyira vágytam arra, hogy megérintsem, hanem mert szerettem és jót akartam. Nem okozott örömöt az érintés. Érdekes módon viszont, ha már megvolt az aktus, a pasi elélvezett, belelendültem: cirógattam rendületlenül. Miért? Mert elmúlt a tétje. Már nem kellett attól parázni, hogy szex lesz belőle, hisz már túl voltunk rajta.

Még most is megvan kicsit ez: sokkal lelkesebben cirógatom pasit az orgazmusa után. Még mindig van bennem egy kis félsz a kudarctól, de már sokat fejlődtem.

Most például eljutottunk olyan helyzetekig, ahol úgy “egyoldalú” a szex, hogy nem engem nyalnak ki, hanem pasi a befogadó, s közben még élvezem is a kényeztetést! Aktuális hüvelygombámnak köszönhetően most azt mondtam: “Ácsi, a puncim most tilos!”. Viszont pasi olyan, akinek lételeme a szexualitás, s ezt kivételesen (korábbi pasikhoz képest) benne még imádom is és szeretem is, sőt nem akarom elveszíteni ezt a tulajdonságát, hisz nagy hasznomra van. Szóval motivált vagyok arra, hogy összekapjam magam. S hát kiderült, hogy tökéletesen el tudom varázsolni őt úgy is, ha fogok egy kis olajat, s addig masszírozom, cirógatom vele a farkát, meg a végbélnyílását, míg el nem élvez. Imádta!

kéjnő

Fotó: Yohann LIBOTUnsplash

Belelendültem. Jelentem, határozottan izgalmassá kezdett válni a hüvelygombás időszak: új távlatok nyílnak meg előttem! A következő alkalommal seggbe kúrt. Teljesen beleéltem magam! Élveztem is (bár azért így az orgazmus közelébe sem tudok még eljutni), de legfőképp azt élvezem, ahogy gyönyörhöz juttathatom. Ráadásul olyan mesterien használtam a tőle tanult frázisokat (“A te kis ribancocskád vagyok, aki imádja, ha belenyomod a faszodat.”), hogy teljesen elalélt, s kitüntetett a “Mesteri Kéjnő” titulussal. Bevallom, sokat jelent ez nekem. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen boszorkányosan tudtam bánni egy pasival.

Mindennek köszönhetően igazán lelkesen vágtam bele a következő masszázs-akcióba. Persze ebben az is benne van a megnövekedett önbizalmam mellett is, hogy megkönnyebbültem: nem kell elszenvednem a behatolást ahhoz, hogy a pasit a “megérdemelt” és “számára szükséges” örömökhöz juttassam. Igen, igaz az, hogy még mindig nehezen mondok nemet. Bár ennek most pasival örülök is, mert rengeteg fejlődéshez juttat az, hogy bevállalom ezeket a helyzeteket. Míg régen valamiért ilyenkor megragadtam a kudarcélmény mély bugyraiban, addig most lehetőségek tárházát nyitja meg ugyanaz a típusú bizakodó bátorságom. Bárcsak régen is így megjutalmazódott volna a reményteli komfortzóna-feszegetésem…