Első csókom egy lánnyal

Ugyanazzal a lány volt, aki először csókolt meg, mint aki nimfománnak gondolt. A gólyabálon voltunk, s ő lelkesen kérdezte:
– Na és te hány csajjal csókolóztál eddig?
– Eggyel sem…
– Nahát, az meg hogy lehet? – kérdezte csodálkozva.
– Nem tudom, nem úgy alakult. De szeretném kipróbálni…
– Oké! – mosolygott.

Később a táncparketten megtörtént: megcsókolt. Nem állítanám, hogy vonzódtam hozzá, pedig elég klassz csaj volt. Egyszerűen nem volt meg a kémia, s így a csók is inkább gépies volt, mint élvezetes, magával sodró. Inkább olyan volt, mint egy gyakorlat, amit utólag imádtam, mert körülnézve a srácok tekintetét látva sokkal klasszabb csajnak éreztem magam, mint előtte. Azt éreztem, ezzel le tudok tenni valamit az asztalra, hogy felfigyeljenek rám a pasik. Így még a szürke kisegér is láthatóvá válik. Mintha egy sámlira álltam volna.

Persze ez nem volt elég, hisz bár azzal az egy tettel vagány voltam, utána megmaradtam ugyanannak a kisegérnek. A következő reakcióimból már messziről sütött, hogy én nem az a vad vagyok, akire ők lesben álltak: én nem fogom összegyűrni a lepedőjüket. Nem álltam készen rá.

Tulajdonképpen még most sem igazán vagyok az a lány, akit egy buli végén haza lehet vinni, s ismeretlenként nagyot hancúrozni vele. Azt hiszem, nem vagyok még az. Még mindig vannak félelmeim a szex-szel kapcsolatban…

A kép forrása itt.