Hallgatózó

Kiskoromból emlékszem, mennyire rosszul érintett szüleim papírvékony fala. Rendszeresen nehezen aludtam el, úgyhogy hallgathattam anyu nyögdécseléseit, sóhajtozását. Borzasztóan éreztem magam. Bűntudatom volt, amiért meghallom, de leginkább valahogy az volt az érzésem, hogy valami nem jó dolog történik. Szerintem tudtam, hogy szexelnek, s már tudtam, hogy ez alapvetően egy élvezetes dolog, de valahogy mégis az volt az érzésem, hogy anyu ezt nem élvezi, hogy ő egy áldozat ebben a helyzetben, s csak aláveti magát a férfi akaratának.

Bár még nem sokat tudtunk erről beszélni vele, azért az már kiderült, hogy rosszul gondoltam, igenis szeretett apuval szexelni. Mégis ez a rossz érzés azóta sem tudott megszűnni bennem.

Kb. 20 éves lehettem, amikor egy nyaraláson a faház papírvékony falán áthallatszott a barátaink nyögdécselése. Anna kimondottan hangos volt, jól kieresztette a hangját. Egyértelmű volt, hogy ez most nekik nagyon jó, mégis utáltam hallgatni. Valószínűleg azért, mert kihangosította a frusztrációmat: „ez nekem sosem ment”. Tanúja lehettem annak, ahogy teljesen elveszti a fejét a csaj, imádja, a csúcsra jut – birtokában volt annak, amire én annyira vágytam, de sehogy sem tudtam megszerezni.

A változás az elmúlt egy évben következett be – persze az után, hogy a szexuális életem is elkezdett a helyére kerülni, s elkezdtem tényleg élvezni a szexet. Élőben nézhettem végig, ahogy a barátaim szeretkeznek, s hirtelen megdöbbentem, mert azt vettem észre, a szégyen, az irigység, a bűntudat helyét átvette az öröm. Boldogan és megelégedetten gyönyörködtem bennük. Kívül tudtam helyezkedni a történéseken, s érdeklődve figyeltem: „Nahát, ők így csinálják. Mi meg máshogy.  Milyen érdekes.”

Nemrég fesztiválon voltunk, sátoroztunk. Már épp aludtunk volna el, mikor a szomszéd sátorban elkezdett huncutkodni egy pár, én pedig azon kaptam magam, hogy gyönyörködve hallgatom őket. Találgattuk, mi történhet, s közben mosolyogtunk. Komolyan csalódott voltam, mikor hallottam, hogy a csaj elélvezett: sajnáltam, hogy vége a szép hangjátéknak, de aztán szerencsére jött még két kör a végén ütemes csattogással. Kétszeresen boldog voltam. Boldog, mert tetszett, amit hallok és boldog, mert tudtam, mekkora változások mentek végbe bennem, s mekkora köveket engedtem el a szívemről.

A kép forrása itt.