Hiába akt, nem vagyok szexi rajta
Készült rólam pár akt fotó, de nem vagyok elégedett, mert nem azt kaptam, amit akartam.
Nem a fotós tehet róla, magammal nem voltam elégedett. Görcsösen, mindenáron egy igazi, szexi, csábító bestia képét akartam mutatni még akkor is, ha igazából nem is az vagyok.
A póz persze ment, azt jól beállítottuk. Mindenféle nehézség nélkül kaptam a lábam közé az átlátszó műanyagszéket. Nem zavart, hogy mindent lát a közönség. Csakhogy ez egy színjáték volt, amivel leginkább magamat akartam becsapni.
Magamat akartam becsapni, de a tekintetem elárult. A szemeim bizonytalanságot, remegést mutattak.
Fotó: Bánhalmi Norbert
Ültem és feszítettem. Kitoltam a melleimet amennyire bírtam, de nem volt elég. Még jobban erőltettem, mert úgy gondolom, ha kihúzom magam, kiemelem a cicim, attól vonzóbb leszek. Határozott, magabiztos testtartást erőltettem magamra, csakhogy az arckifejezésem is erőlködést mutatott.
Becsaptam magam, mint amikor a pasim farkát simogatom huncutul reggeli után a konyhában. Úgy teszek, mint aki fel akarja izgatni, mint aki vágyik rá, holott ez egyáltalán nem igaz. De nem is őt akarom becsapni, hanem magam, mert akarom a vágyat. Csakhogy ezt nem lehet akarni.
A fotózáson is ez volt: próbáltam magamra erőltetni a vágyat. Vadul kutattam az emlékezetemben azok után a pillanatok után, amikor fel voltam izgulva, amikor vágytam valamelyik férfira, vagy amikor igazán csábítónak éreztem magam. Csakhogy nem ment. Megvolt az emlék, de nem hatott: nem nedvesedtem, nem kezdtek csillogni a szemeim. Sem a körülmények, sem a hormonjaim, sem a libidóm nem tették lehetővé, hogy felizguljak.
Haragudtam magamra, csalódott voltam. Nem csak azért, mert nem olyan lett a kép, amilyet szerettem volna, hanem mert nem olyan vagyok, amilyen szeretnék lenni. Még mindig nem vagyok ellenállhatatlan dög és lepedőakrobata.
És még mindig képtelen vagyok időt adni magamnak a fejlődésre.
***
Sokat gondolkodtam rajta, hogy ki merjem-e tenni a rólam készült képet. „Hisz mit fognak szólni hozzá?” „Nem illik a testem mutogatni.” „Kurvának fognak tartani…”
Az igazság az, hogy semmi szégyellnivaló nincs a testemen. És csak annyi látszik belőlem rajta, mint egy bikiniben. Mégis más, mint a strandon. De miért? Azért, mert valójában nincs rajtam ruha? Vagy mert szexuális töltetű? (Erről épp most írtam le, hogy mennyire nem volt az.) Azért, mert lesz, aki erre önkielégít?
– Kislányom, nem tudhatod, hova kerül a kép! Vigyázz magadra! – rémüldözik a bennem élő anya. De mégis mi történhet? Bekerülök egy naptárba és bennem fognak gyönyörködni egy műhely falán? És akkor mi van?
Kompromittál? Vajon mivel?
