Kell aggódni értem. Nem kell aggódni értem.

– Nem bírtam ki, mégis beleolvastam a blogodba. – vallotta be P.
– Örülök. És?
– Azon gondolkodtam, hogyan tudnék segíteni Neked. Rossz érzés látni a szexuális frusztrációdat. Nagyon ismerősek, amiket írsz.
– Örülök, ha segítesz, ha találsz valamit, amivel megnyugtatsz, de ha aggódsz értem, annak nem. Szerintem azzal tudsz segíteni, ha megosztod a gondolataidat, a személyes sztorijaidat, mert akkor kevésbé fogom bénának érezni magam. Kevésbé fogok haragudni saját magamra. Megtudhatom, hogy nem vagyok egyedül. De egy valamit szeretnék kérni! Az ágyban ne aggódj értem! Tedd félre azt, amit olvastál, s ott inkább legyél jelen a saját testedben. Ne az én problémáimmal foglalkozz, csak azzal, amit érez a tested. Ha valami nem oké, szólni fogok, ígérem.

Meglepett ez az üzenet. A legtöbb barátom azt mondta, ne izguljak, nyugodtan mutassam meg a blogot a férfiaknak az életemből, mert nem ijesztő. „Olyan kis pozitív, nincs ezzel gond.” Erre most P aggódni kezdett értem, aminek egyrészt örülök, másrészt én is elkezdtem aggódni érte, hogy aggódni fog. Örülök, mert igazából tényleg nem vagyok rendben, csak a bejegyzések írása közben tudok ennyire pozitív lenni. Ilyenkor addig beszélgetek magammal, míg a végén találok valami kapaszkodót. De mikor visszatérek a való életembe, újra aggódom magamért, haragszom magamra, félek, hogy nem lesz mindig úgy, mint az első 3 hónapban.

Szeretném visszakapni az októberi Lilit. Az volt a kedvencem.

A kép forrása itt.