Mesteri kéjnő

Mindig azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok jó az ágyban. Hogy is lehettem volna, hisz ha nem élvezem, akkor nem is tudok úgy lelkesedni, s az nyilván érezhető a teljesítményemen is.

Sokáig nem is simogattam a partneremet, inkább befogadó voltam. Bár volt, hogy én adtam, de az valamennyire „kényszer” szagú volt: nem azért cirógattam, kényeztettem, mert annyira vágytam arra, hogy megérintsem, hanem mert szerettem és jót akartam. Nem okozott örömöt az érintés. Érdekes módon viszont, ha már megvolt az aktus, a pasi elélvezett, belelendültem: cirógattam rendületlenül. Miért? Mert elmúlt a tétje. Már nem kellett attól parázni, hogy szex lesz belőle, hisz már túl voltunk rajta.

Még most is megvan kicsit ez: sokkal lelkesebben cirógatom pasit az orgazmusa után. Még mindig van bennem egy kis félsz a kudarctól, de már sokat fejlődtem.

Most például eljutottunk olyan helyzetekig, ahol úgy „egyoldalú” a szex, hogy nem engem nyalnak ki, hanem pasi a befogadó, s közben még élvezem is a kényeztetést! Aktuális hüvelygombámnak köszönhetően most azt mondtam: „Ácsi, a puncim most tilos!”. Viszont pasi olyan, akinek lételeme a szexualitás, s ezt kivételesen (korábbi pasikhoz képest) benne még imádom is és szeretem is, sőt nem akarom elveszíteni ezt a tulajdonságát, hisz nagy hasznomra van. Szóval motivált vagyok arra, hogy összekapjam magam. S hát kiderült, hogy tökéletesen el tudom varázsolni őt úgy is, ha fogok egy kis olajat, s addig masszírozom, cirógatom vele a farkát, meg a végbélnyílását, míg el nem élvez. Imádta!

Fotó: Yohann LIBOT, Unsplash

Belelendültem. Jelentem, határozottan izgalmassá kezdett válni a hüvelygombás időszak: új távlatok nyílnak meg előttem! A következő alkalommal seggbe kúrt. Teljesen beleéltem magam! Élveztem is (bár azért így az orgazmus közelébe sem tudok még eljutni), de legfőképp azt élvezem, ahogy gyönyörhöz juttathatom. Ráadásul olyan mesterien használtam a tőle tanult frázisokat („A te kis ribancocskád vagyok, aki imádja, ha belenyomod a faszodat.”), hogy teljesen elalélt, s kitüntetett a „Mesteri Kéjnő” titulussal. Bevallom, sokat jelent ez nekem. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen boszorkányosan tudtam bánni egy pasival.

Mindennek köszönhetően igazán lelkesen vágtam bele a következő masszázs-akcióba. Persze ebben az is benne van a megnövekedett önbizalmam mellett is, hogy megkönnyebbültem: nem kell elszenvednem a behatolást ahhoz, hogy a pasit a „megérdemelt” és „számára szükséges” örömökhöz juttassam. Igen, igaz az, hogy még mindig nehezen mondok nemet. Bár ennek most pasival örülök is, mert rengeteg fejlődéshez juttat az, hogy bevállalom ezeket a helyzeteket. Míg régen valamiért ilyenkor megragadtam a kudarcélmény mély bugyraiban, addig most lehetőségek tárházát nyitja meg ugyanaz a típusú bizakodó bátorságom. Bárcsak régen is így megjutalmazódott volna a reményteli komfortzóna-feszegetésem…