Beszélgettünk arról az esetről, mikor pici koromban “molesztáltak”. Kb. hat éves lehettem, mikor az a felnőtt barát, akit rajongásig szerettem, kinyalta a puncim.

– Milyen érzéseket kelt ez benned? Mit gondolsz arról az emberről? – kaptam a kérdést. Sokáig nem tudtam válaszolni, mert ezen eddig nem igazán gondolkodtam. Nem az volt a fókusz, hogy őt milyen embernek tartom emiatt – inkább az a probléma, hogy magamra haragudtam, magamat hibáztattam, mert nemcsak hogy “engedtem”, hogy ilyen “csúnya dolgot” csináljunk, de még élveztem is. Mégis hogy lehetnék én jó kislány, ha ilyen csúnyaságokat élvezek.

Elgondolkodtunk azon, mégis mi történt: egy ember, akit én nagyon szerettem, s aki valószínűleg szintén nagyon szeretett engem a maga módján szexuális gyönyörökben részesített. Valószínűleg a kíváncsiság hajtotta: milyen íze lehet egy kislány puncinak. Vagy egész egyszerűen csak szerette a puncit. Kérdem én: mégis mi ebben a rossz? A lelki törést kérem szépen szerintem nem a “csúnya bácsi” okozta, hanem a társadalom és a közerkölcs. A kultúránk, aki azt neveli belénk, hogy nem érhetünk a puncinkhoz / fütyinkhez, s azt mondja, a szexualitás szégyellnivaló.

Nézzünk körül az állatvilágban: ők vígan szexelhetnek bárki orra előtt, hisz a szaporodás a világ legtermészetesebb dolga. Minket meg lenevelnek róla, bujkálunk miatta. Akárhányszor éltem át gyönyört csöppségként, egyből szégyenkeztem miatta. Azt hittem, ezt nem szabad.

A szüleimnek a mai napig nem mondtam el. Leginkább azért, mert rettegek, hogy emiatt borzasztóan aggódnának értem, holott én még mindig úgy gondolom, nem okozott ez nekem különösebb sérülést. Nem akarom, hogy fájjon nekik, hogy magukat hibáztassák, amiért nem figyeltek jobban. Azt sem akarom, hogy haragudjanak arra az emberre, mert igazából én sem haragszom. Nem is tudtam soha haragudni.

Én vagyok az a személy, aki képtelen hinni az emberi gonoszságban. Én úgy képzelem, hogy azok, akik mások ellen tesznek, azok nem rosszak, csak nem elég tudatosak, empatikusak, vagy tudatlanok, esetleg tévednek. Nem gondolnak bele rendesen. De erről a férfiról még csak ezt sem tudom gondolni, hisz tulajdonképpen ő csak jóérzést okozott. A rosszat már a társadalom keltette bennem.

A kép forrása itt.