Nem tudok nemet mondani a szexre
Nem állok mindig készen a szexre. Nagyon nem. Van olyan, hogy nincs kedvem, nem kívánom, megijedtem, vagy még túl korai.
– Szeretnélek újra magamévá tenni. Lehet? – kérdezi az egyik.
– Most inkább ne. Már nagyon elfáradtam, kiszívtad minden energiámat. – mondom neki. Legörbül a szája széle, aztán 5 perc múlva elkezd újra simogatni. Nem hagy aludni. Pár perc és jön újra ugyanaz a mondat:
– Szeretnék újra benned lenni.
– Jó, de ne most. Még aludni szeretnék.
Fél óráig bírtam, és beadtam a derekam.
A másik:
– Drágám, tudod, hogy velem lehetsz őszinte, nekem bármikor mondhatsz nemet, nem akarlak bántani! – mondja, de valahogy mégsem lehet neki nemet mondani. Vagy én nem tudok…
Valahol belém van kódolva, hogy a szex az a nők kötelessége. A férfinak szüksége van rá, márpedig ha én szeretem, akkor meg kell, hogy adjam neki. Nem tudom, ki mondta ezt és mikor, de ott van bennem mélyen begyökerezve. Küzdök ellene, de nagyon nehéz kigyomlálni: újra, meg újra kihajt.
Nem vagyok egy elveszett bárányka, de mégis még sosem tudtam nemet mondani egy olyan férfinak sem, aki fontos nekem. Akármilyen fáradt vagyok, akármilyen száraz a puncim, fáj a fejem, mindig megkapják, amit akarnak. Mindig az a jókislány akarok lenni, aki mindent megad a partnerének.
Szeretnék ebből kitörni, mert sokszor sérülés lett a vége. Sokszor, mivel nem álltam készen az aktusra, nem is tudtam élvezni azt. Nem annyira fizikai, mint inkább lelki sérülésekről beszélek. Magas lécet állítottam magamnak: van egy elvárásom magammal szemben, hogy mennyire kéne élveznem a szexet, s ha ez nem így történik, akkor haragszom magamra. Saját magamat büntetem, s így már duplán rossz. Ördögi spirál.
Kedves Olvasók, kérlek, valaki árulja el nekem a titkot: hogyan lehet egy pasinak nemet mondani? Hogyan vértezhetem fel magam?
A kép forrása itt.