Punciszünet

Szabadságra mentem, s vele szabadságra engedtem a puncim is. Pihenő van. Hagytam megnőni rajta a szőrt is, s úgy képzelem, most pár hétig hozzá sem fogok érni sem én, sem más. Pihentetni fogom a szexualitásom.

Kételkednek benne a többiek. Áron be is rakatott pár óvszert a csomagomba, hátha mégis összekavarodnék egy egzotikus csődörrel (utazóblogom itt), de én valahogy nem hiszek ebben. Szerintem igenis van az a tudatállapot, amikor a szex nem is kerül elő. Nem azért, mert elfojtok bármit, vagy visszafogom magam, hanem mert nincs rá szükségem.

Egyébként is hiszem, hogy én még mindig az a lány vagyok, akinek alapjáraton nincs szüksége szexre. Többnyire persze jó, ha van szex, de nem jelent problémát, ha kimarad néhány hétre, hónapra, évre. Sőt! Még meg is nyugszom: egyel kevesebb probléma. Megszűnnek a szexszel kapcsolatos elvárások, amiket én magam támasztok magammal szemben. Ha nem próbálom, nem is érhet kudarc. Könnyebb szex nélkül.

Ezzel persze nem megfutamodni akarok. Akarom a további fejlődést, hisz az elmúlt egy évben rengeteget változtam, nagyon jó irányba, de most talán mégis jobb egy kis pihenőt adni magamnak. Majd folytatom, ha hazaértem, addig pedig máshova helyezem a fókuszt.

Kivéve persze, ha jön egy szexi csődör, vagy ha kiderül, hogy már változtam annyit, hogy mikor újra beszélek valamelyik pasimmal, elkezd bizseregni a puncim, s nem bírom majd ki, hogy magamhoz nyúljak… Jó kis teszt lesz ez, hogy eljutottam-e már oda, hogy vágyjak az önkielégítésre.

A kép forrása itt.