Szeretem a puncim

Meglepetésnek szántam pasinak, hogy leborotváltam a puncim. Kíváncsi is voltam, hogy fogom érezni magam benne, és hát meg akartam neki (jó, nem csak neki) adni ezt az örömöt, ha már annyira tetszik neki a kislány-punci.

Nekiestem a borotvával, hullott a szőr. Először borzalmas volt úgy félkopaszan. Ijesztő. Aztán ahogy szépen kitisztult a terület, már nem is gondoltam olyan szörnyűnek.

Két napja van új „frizurája”. Néha megállok nézegetni a tükörben, mégis ahányszor letolom a bugyim a WC-n, meglepődök. Meglepődök, majd elmosolyodok. Életemben először mosolygok a saját puncimra. Végigsimítom kívülről és elképzelem, ahogy becézik. Becézem én is. Valahogy így közelebb került hozzám a saját puncim. Fene se gondolta volna, hogy amit múltkor írtam még a csupasz punciról, az ilyen gyorsan megfordul bennem.

Leborotváltam és megláttam a saját puncimat. Mintha így feltárult volna előttem az igazi személyisége. Az egész bőrfelületen érzek most egyszerre azzal az ébredezéssel, amit a gomba távozása hozott. Erősíti egymást a kettő.

Közben persze morgok is, mert már aznap este szúrt. Bújik elő a borosta, idegesít, viszket, irritál. Még nincs ebben tapasztalatom, nem tudom, mit lehet tenni ez ellen. Meg lehet ezt szokni valaha? Nehezen hiszem. Nem értem, hogy bírja ezt ki ennyi nő.

Félreteszem a kellemetlenséget és újra elmosolyodom. Várom, hogy körbepuszilgassák a vénuszdombom és kinyaljanak. (Kinyíljak.) Sőt, kedvem lenne saját magam is kényeztetni, cirógatni, de még nem fogom. Inkább csinálom tovább a harminc napos kihívásom, hangolom magam, s ha már nagyon nem bírok magammal, ha már nagyon vágyom a saját érintésemre, akkor fogok csak nekilátni a maszturbálásnak. Sokat sérültem már abban, hogy magamra erőltettem a saját érintésemet – most nem fogom hajszolni a puncim. Akkor fogok önkielégíteni, ha már tényleg vágyom rá. Tisztelni, szeretni fogom a puncimat.

A kép forrása itt.