Új puncim van

Mégiscsak bejött nekem ez a borotválás. Mióta csupasz, megváltozott a hozzáállásom a puncimhoz. Akárhányszor pisilni megyek, vagy levetkőzök, rácsodálkozom, elmosolyodok és végigsimítom a bőrfelületet. Ismerkedek vele, tapogatom, barátkozom az újra visszanövő, bökő szőrszálakkal, s közben önkéntelenül is simogatom magam.

Mutogatom, lefotózom. A tükörben még nem nagyon nézegettem, valahogy nem éreztem hozzá sok erőt, de felülnézetből annál inkább nem tudom levenni róla a tekintetemet.

Ellentmondásos ez az egész. Azt mondtam, a csupasz punci gyerekpunci, de igazából épp ezzel jött el egy újabb, érettebb szakasz az életemben. Azon kaptam magam ugyanis a zuhany alatt, hogy úgy simogatom magam mosakodás közben, mint ahogy pasi szokott. Pár nappal később pedig, miközben a szextúránk emlékein méláztam, észrevettem, hogy megkeményedett a csiklóm. Hozzáértem, simogattam magam, s elcsodálkoztam: nem kapcsolt ki az idegpálya a puncim és az agyam között: éreztem a saját érintéseimet. Meglepetésemben még folytattam egy kicsit, hogy meggyőződjek, tényleg az történik, amit elsőre gondoltam: megkívántam magam (!!!), majd kis idő múlva abban is hagytam. Bár továbbra is kívántam az érintést, úgy döntöttem, inkább most nem rizikózom meg, hogy bekapcsoljon valami rossz érzés, valami blokk. Maradtam a 2 perces önkielégítés-morzsánál, s ezzel megadtam magamnak azt a lehetőséget, hogy még másnap is azon lelkendezzek, ami velem történt.

Leborotváltam a puncim, s ezzel 32 évesen végre elkezdtem kamaszodni. Elkezdtem felfedezni a testem.