Fotó: Jakob Owens, Unsplash

A bemutatkozó körben megosztottam ezeket a gondolatokat, és legalább 3 nő volt a körben, aki felhúzott szemöldökkel hallgatott végig vagy még fel is horkant a bemutatkozásom közben. A 4 nap során volt lehetőségem négyszemközt felkeresni a legfelháborodottabb tábortársakat, és mélyebben belemenni a témába.

Az egyik biszexuális nőnél az a mondatom verte ki a biztosítékot, hogy csak a férfi teheti nővé a nőt.

“Ezek szerint amikor egy nővel éltem párkapcsolatban, akkor nem is voltam nő? Emellett szerintem nem kell 100%-ban férfinak lenned, én szeretem, ha egy férfiban vannak női tulajdonságok is (pl. empátia, művészi vonás, stb.). Sőt, én nem is szoktam szétválasztani a férfi-női tulajdonságokat, mindenki olyan, amilyen.”

A tábor egy másik hölgy tagja arra világított rá, hogy bemutatkozáskor nagyon sokszor használtam a “kell” szót. Nem önmagamat élem meg, nem önmagamat próbálom megvalósítani, hanem egy, a társadalom által erőltetett képnek próbálok megfelelni. Így viszont a saját csapdámba fogok esni, mert nem fogok tudni minden elvárásnak megfelelni. Például nincs széles vállam vagy mély hangom, és soha nem is lesz. De ez nem is baj, hiszen nem is a tökéletes férfikép elérése a cél, mert szerinte a nők nem a tökéletes férfit keresik, hanem azt, aki önmagát tudja adni, és nincs megfelelési kényszere (ami sokszor nagyon taszító tud lenni). Emellett nem lesz egyenrangú a kapcsolat, ha mindent én intézek benne. 

Nem nekem kell egyengetnem a nő életét, vagy nővé tenni őt. A nő magától is nő, ő is egy teljes értékű ember kell, hogy legyen. Nem két fél embernek kell támogatnia egymást, hanem két teljes embernek kell építenie a párkapcsolatot.

A harmadik nő a szabadságot hangsúlyozta ki.

“Ha mindent te intéznél a párkapcsolatban, akkor mit keresnék benne én? Elveszíteném a szerepem a párkapcsolatban, elvennéd a szabadságomat azzal, hogy nem intézhetek semmit a párkapcsolatban. Hagyni kell a nőt is érvényesülni, megnyilvánulni, hogy hozzáadhassa a maga részét a párkapcsolathoz, és csak akkor terelgetni, támogatni őt, amikor szüksége van rá – ugyanúgy, ahogy Ő téged, ettől lesz egyensúly a párkapcsolatban.”

A négy nap folyamán apránként érkeztek meg a gondolatok a beszélgetések hatására. Rájöttem, hogy nagyon párcentrikusan gondolkodom: azért akartam megfelelni a férfi képnek, azért akartam a tökéletes férfi lenni, hogy ezzel megnyerjem a nőket, holott (szerintem) a legtöbb nő számára sokkal vonzóbb, ha egy férfi önmagát adja. Ezért inkább önmagam megvalósítására kellene törekednem, nem pedig a tökéletességre. És csak attól nem lesz párkapcsolatom, hogy minden erőmet ebbe a témába fektetem, mert párkapcsolatot nem lehet egyedül létrehozni. A párkapcsolathoz társ kell, a megfelelő társ megtalálásához pedig kitartás és idő kell. A párkapcsolatot megtartani sem egyedül kell, mind a két félnek egyaránt tennie kell a kapcsolatért és meg kell tudni állnia a helyét egyedül is. Mások számára talán egyértelmű dolgok ezek, de az eddigi tapasztalataim alapján én ezekben nem hittem.

A témával kapcsolatban a legnagyobb élmény az utolsó napon ért, amikor az volt a feladat, hogy behunyt szemmel táncoljunk egy könnyedebb zenére, és figyeljük az érzeteinket. Én a következő képet láttam magam előtt:

“A hálószobánkban táncolunk latin zenére a párommal, félhomályban. A letisztultság illata van a levegőben. Önmagam vagyok, önmagamra figyelek. Nem birtoklom a páromat, csak büszke vagyok rá. Nyugodtak vagyunk, a jelenben vagyunk, nincs se múlt, se jövő. Örülök, hogy itt van velem, hogy engem választott, hogy velem szeretné tölteni az idejét, hogy én lehetek az, aki mellett Ő önmaga tud lenni és ki tud teljesedni. Látom rajta, hogy erős és teljes nő, túlélné, ha most itt hagynám. Én döntöttem úgy, hogy Vele akarok lenni, és nem külső okokból vagyok Vele, és Ő is ezért van velem. Kölcsönös bizalmat érzek. Érzem, hogy támaszkodhatunk egymásra.

Egyszer csak közel hajol hozzám és azt mondja: „Köszönöm, hogy itt vagy velem”. Régen azt szerettem volna hallani egy nőtől, hogy „fontos vagy nekem”, de most örülök, hogy nem ezt mondta, mert ezzel csak magához láncolt volna.

Tudom, hogy ez a pillanat nem fog örökké tartani, és hogy az életben vannak rossz és nehéz dolgok is, de ezeket igyekszünk vagy elkerülni vagy megoldani és a helyén kezelni. Keressük a pozitív élményeket és eseményeket. Időnként lelassítunk és csak élvezzük az életet, a párommal együtt.”

Talán ez a feladat mutatta meg a legjobban, hogy a táborban mennyit változott a hozzáállásom és a gondolkodásom a párkapcsolatokról. Még hetekkel később is, a jegyzeteimet visszaolvasva is éreztem, hogy egyre jobban részévé válnak az életemnek ezek a gondolatok.

Rájöttem, hogy nem tökéletes kapcsolatot kell keresnem, hanem olyat, amiben boldog vagyok.

*****

A szexualitás témájától elválaszthatatlan a párkapcsolat, illetve a férfi és női szerep kérdése. Hogy vagyok én férfi, hogy vagyok én nő, és hogy vagyok a partneremmel, vagy épp önmagammal. És bár a fenti cikk nem egyértelműen a szexről szól, mégis fontosnak tartottam beszélni a témáról. Hisz az ágyban ugyanúgy kérdés, hogy két önmagában is stabil ember van jelen, vagy egy olyan függésben, amit a cikk írója is felvázolt. 

A táborhoz hasonló változásokat hozhat a szexuális életedbe és párkapcsolatodba a november 10-én induló 6 alkalmas önismereti csoportom. Ha szeretnél értesítést kapni a következő csoportokról, táborokról, kövesd a leveleimet!