Heuréka, maszturbáltam!
Nagy szám? Igen. Miért? Mert nem szoktam. Pláne élvezni nem szoktam.
A klasszikus történet – vagy legalább is gondolom, így szokott történni: olvastam valami szexit (én írtam, hihi), amire elkezdett bizseregni a puncim. Megsimogattam a mellbimbóm, aztán eszembe jutott Laci, hátha ráér, így dobtam neki egy üzenetet: beugorhatna egy ölelésre. Válasz nem érkezett – biztos dolgozik -, így benyúltam a bugyimba.
Semmi extra? Dehogynem!
Eleve nem szoktam csak úgy felizgulni. Már ezért megérdemlem, hogy megveregessem a vállam.
A szexi üzenet is szuper volt – vagány vagyok! Biztos állni fog a cerkája Lacinak, amikor majd meglátja. Már alig várom a válaszát! (Hátha mégis felugrik, vagy csak lelkesebben keresünk majd következő találkozót.) Bizonytalankodás helyett csak mosolygok a gondolatra.
Fotó: Pixabay
Amikor elkezdtem simogatni a mellbimbóm, csak még jobban beindultam ahelyett, hogy beparáztam volna. És még a bugyimba nyúlva sem történt leállás! Nem sürgettem magam az orgazmus felé, nem voltak elvárásaim magammal szemben, csak simogattam magam, mert jól esett.
Jó, nem vagyok teljesen őszinte, azért voltak kisiklások közben. Megfordult a fejemben, hogy megujjazom magam, nem csak a csiklóm simogatom, de szerencsére elvetettem. Jobb volt most így egy sikerélménnyel, mint túl nagy kihívás elé állítani magam. Ugyanígy a vibrátor és a gésa golyóim is eszembe jutottak, de őket is elvetettem. Maradtam a gyengéd simogatásnál és a nyitott kíváncsiságnál: vajon mi lesz ebből.
A néhány alkalommal, mikor kísérleteztem a maszturbálással, mikor tudatosult bennem, mit is csináltam, ijedtükben kikapcsoltak az agyam és a puncimat összekötő idegpályák. Onnantól nem éreztem, ami lent történik. Most azonban nem így történt. Tudtam, hogy magamat simogatom, tudtam, hogy nem egy képzeletbeli pasi, vagy nyelv ér hozzám, hanem én magam, mégsem estem pánikba. Csak figyeltem: nahát, itt milyen része van a puncimnak? Most mit érzek? Milyen mozdulat esik jól? Kóstolgattam saját magam.
Tudom, hogy fontos megismerni a testem. Mindig is fontos volt, csakhogy ez a tanács rendszerint megkeserítette az egész folyamatot. Nem az örömszerzésről szólt a történet, hanem a „házi feladatról”. Most azonban olyannyira örömet szereztem magamnak, hogy konkrétan felvidultam a végére és azt éreztem, hirtelen megteltem energiával.
És miközben mindezt leírom, kedvet kaptam újrakezdeni.
– Lilikém, gratulálok! Nemcsak, hogy jót tettél saját magaddal, de még képes is voltál megdicsérni magad ezért! Sokat fejlődtél a múltkorikhoz képest!
