Igenis vágyhatok nagyobb farokra
Izgalmas életem van. Szeretem, hogy a blog kapcsán random idegenekkel is nagyokat beszélgethetek a szexről. Így történt ez legutóbb is, amikor egy idegen férfi a saját méretével kapcsoaltos félelmeiről kezdett mesélni.
Fotó: arielrobin @ Pixabay
Nem volt mindig így… Gyakorlatilag harmincegynéhány éves koromig alig volt valaki, akivel úgy mélyebben szóba került volna a szex.
De a bloggal más a helyzet. Tipikus konferencia kávészünet-szitu:
– Elnézést, meg tudod mondani, melyik edényben van a kávé? – kérdezi mellém lépve egy idegen.
– A szürkében. – mutatok rá.
– Köszönöm. Egyébként mi szél hozott erre a képzésre? Mivel foglalkozol? – kérdezi az idegen, én pedig belül már mosolygok.
– Egy szexblogot vezetek. – elkerekedik a szeme, én pedig a feszültséget enyhítendő így folytatom. – Várj egy picit, adok neked egy matricát. – És elkezdek kutakodni a táskámban. A puncis matrica pedig egy varázsütésre feloldja a helyzetet.
– De jó! – derül fel az idegen, és már el is kezd sztorizni.
Néha egy ismerőséről mesélnek, de legtöbbször saját magukról.
Ilyen a matrica.
Egy ilyesmi helyzetben az idegen férfi a saját farkáról kezdett beszélni. Elmesélte, hogy gyakorlatilag minden új partnerével azon izgult, vajon elég nagy-e a szerszáma. Egészen addig, míg meg nem kérdezte az egyik partnerét (aki sok péniszt látott már közelről), hogy mekkorának számít az övé. Megnyugtatták, hogy nem kicsi. És mindeközben konstatálta, mekkora bátorságra volt egyáltalán szüksége ahhoz, hogy ezt a kérdést feltegye…
Imádom ezeket az őszinte beszélgetéseket. Annyi érdekességet tudok meg, amit nem is sejtettem.
Az ő története elgondolkodtatott. Volt egy pasim, akinek kis farka volt. Ezt ő is tudta, sőt már rég megbékélt vele. Csak én nem. Úgy értem, sosem mertem kimondani előtte, hogy kis farka van. Pedig ez egy olyan tény, amiről nem tehet, nem minősíti őt, egyszerűen csak egy méret, aminek valamiért hatalmas jelentőséget tulajdonítunk. Nagyobbat, mint amekkora. És emiatt még én is szarul éreztem magam, pedig nem nekem van kis farkam. Én ugyanis egy szemétládának éreztem magam, amiért kicsinek tartottam a farkát. (Ami egyébként egy tény, amiről nem én tehetek.) Sőt, amikor épp egy olyan farokról álmodoztam magamban, ami jobban kitölt, vagy mélyebben belém tud hatolni, borzasztóan furdalni kezdett a lelkiismeret. Úgy éreztem, rossz partner vagyok, aki nem értékeli, nem szereti őt igazán.
A helyzet az, hogy nem lesz valaki rosszabb ember attól, hogy kisebb a farka. És attól sem lesz rosszabb ember valaki, ha nagyobb farkú férfira vágyik. Vagy kisebbre. Vagy vastagabbra, vagy vékonyabbra. Attól még szerethetem a vaniliát is, hogy a csoki a kedvencem. Sőt, akkor is lehetek jó partner, ha nem ő a kedvenc szexpartnerem. Ugyanúgy, ahogy akkor is szerethetem jól, ha amúgy utálom, ahogy tereget, vagy amilyen zenét hallgat. Attól még lehetek belé fülig szerelmes.
Érdekel, mekkora a péniszed a többiekhez képest? Derítsd ki! Nézd meg a kutatásom eredményeit!
