Sok olyan emlékem van, hogy a partnerem, akivel nagyon szeretjük egymást, hiába kényeztetett kitartóan kézzel, vagy orálisan, én nem voltam képes elélvezni. Sőt, nem csak nem jutottam el az orgazmusig, de úgy általában alig tudtam élvezni, amit csinált.

Hozzáteszem, szerintem nem a srác technikájával volt a gond. A probléma gyökere az én fejemben volt.

Fotó: Tommy van Kessel 🤙Unsplash

Az, hogy hogy alakult ki mindez, elég sokrétű, egy komplett könyvet is lehetne belőle írni. Az egyik ok, amiről most mesélni szeretznék az, ahogy az előjátékhoz állok:

Összebújunk, elkezdünk csókolózni, simogatni egymást, bennem pedig egyből felélénkül a belső elvárás, hogy ne húzzam sokáig a partneremet azzal, hogy nem térünk rá a „rendes szexre”, „ne kínozzam őt azzal, hogy hosszan kell engem izgatnia, hogy képes legyek őt befogadni”. Már a szex elején képes vagyok elégedetlenkedni magammal azért, mert még nem vagyok elég nyitott, elég befogadó, nem vagyok eléggé felizgulva. Borzasztóan tudok haragudni ilyenkor magamra, ami még inkább megakadályozza, hogy felszabadultan élvezzem a szexet.

Pedig semmit sem kell. A szex nem gyorsulási verseny. Nem kell kapásból nedvesednem, nem kell perceken belül megnyílnom, sőt, a behatolás nélkül is lehet csodálatos az együttlét. És úgy általában nem kell élveznem, amit a másik csinál. Persze szuper, ha így történik, de nem KELL.

Erről mesélek részletesebben ebben a videóban:

Ha neked is ismerős a probléma, és szeretnél rajta változtatni, szeretnéd végre úgy élvezni a szexet, ahogy „mások szokták”, akkor kattints ide.