Nem emlékszem, hány pasival feküdtem le eddig

Ne kérdezd, hány pasival feküdtem le életemben, mert nem fogok tudni válaszolni. Na nem azért, mert már több százan voltak! Azt nagyon is fel tudom idézni, kivel volt szex és kivel nem: és ez alatt én most azt értem, hogy kivel érintettük egymást hiányos öltözetben. Ugyanakkor érdekes mód sok pasi esetében képtelen vagyok felidézni, hogy konkrét behatolás történt-e.

Mindig is sejtettem, hogy ez nem normális, de most, hogy többen is döbbenten néztek rám ennek kapcsán, már biztos vagyok benne, hogy ez is a sok rossz szexuális tapasztalat miatt van így: egyszerűen elnyomom a tudatalattimba a részleteket. Így aztán nem tudom eldönteni, hogy azért nem emlékszem behatolásra, mert nem volt, vagy mert direkt elfelejtettem. Bár, ha jobban belegondolok, több olyan képet is fel tudok idézni, ahol nemet mondtam a dugásra. Ezek rendszeresen elég mély nyomot hagytak bennem, így aztán valószínűleg nagyon is emlékeznék rá, ha elutasítottam volna, hogy megdugjon az illető.

Mindig szar volt nemet mondani. Tudtam, éreztem, hogy a számomra az a legjobb, ha nem lesz szex, de mégis szarul éreztem magam, s nem is igazán azért, mert a pasit megfosztottam a szextől, hanem mert haragudtam magamra, hogy magamat is megfosztom az élvezettől. Utáltam magam, amiért nem vagyok képes megélni ezeket a kínálkozó lehetőségeket.

Tulajdonképpen nem is lényeg, hány pasival feküdtem le. Én inkább azt szeretném számolni, hogy a mostani kivirágzásom óta mennyi csodálatos élményt adtam meg magamnak. És bár a régi szenvedés is fontos és szükségszerű volt, most már inkább előre szeretnék nézni.

Fotó: Geralt @ Pixabay