A rutin rabságában

Sokszor ugyanazok a rutinok ismétlődnek az ágyban. Hasonlóan kezdjük, nem változik a helyszín, és a mozdulatok sorrendje sem. Már előre tudom, mi lesz a következő lépés. Ezt szinte mindegyik párkapcsolatomban megéltem eddig.

Nem az unalom miatt problémás ez, hanem azért, mert a szokott forgatókönyv elvárásokat szül. Lejátszódik a fejemben a mozi, hogy miután elélveztem az ujjazástól, a behatolásnak kell következnie. És mivel így szokott lenni, már jelzem is, hogy jöhet. Észre sem veszem, ha épp nem erre vágyom.

Fotó: Anirban Ghosh, Unsplash

Sokat beszélgettünk Brigivel és Imivel arról, hogy az elvárások a felszabadult, jó szex ellenében hatnak. (Hallgasd meg itt, mit mondtak erről!) Aztán, ahogy tegnap is beszélgettünk erről a témáról a női önismereti csoportomban, rádöbbentem, hogy ezek a rutinok is elvárásokat szülnek. Ez pedig teljes egészében a játékosság és a vágyak követése ellenében hat.

Azt figyeltem meg, hogy akkor volt jó számomra a szex, amikor nem tudtam, mi lesz a következő lépés. És nem csak a partnerem következő lépését nem tudtam, de a sajátomat sem. Csak figyeltem, ittam az ingereket, és minden egyes lépésnél megvizsgáltam, hogy ez tetszik-e. Mindeközben pedig megengedtem magamnak, hogy lehessen másképp, mint ahogy szokott. Még akár az is, hogy abbahagyom az egészet. Vagy az is, hogy én most nem kérek érintést, de szívesen adok. Vagy az, hogy nem lesz behatolás. Vagy csak az lesz.

Olyan nehéz megtalálni magamban ezt a szabadságot, hogy meghalljam a saját vágyaimat, és követni tudjam őket. De tudom, hogy lehetséges, mert már többször sikerült. Viszont azt hiszem, csak úgy vagyok erre képes, ha tűzbe dobok minden forgatókönyvet.

És egy opcionális feladat neked. Ha van kedved, gondold végig, írd le, beszéld át valakivel, vagy gyere el a táboromba, és beszélgess róla ott:

Hogyan írnád le egy átlagos szeretkezéseteket? Mi után mi szokott következni? Ki mit szokott csinálni?