Nehéz eldönteni, hogy Eric tényleg olyan zseniális az ágyban, vagy én éltem át akkora áttörést, hogy most már mindig menni fog a szex. Mindkettőben szeretnék hinni.
Hetek óta dug engem, s hetek óta mocorog a fejemben: vége az „ébredő szexualitás” szakaszának. Bár hiszem, hogy még tudok fejlődni, lehet még több orgazmusom, tudnám még jobban élvezni a farkát, de problematikusnak már sehogyan sem nevezhetők az együttlétek. Nem esem pánikba, nem kalandoznak el a gondolataim folyamatosan, könnyű a behatolás, sőt rendszeresen minden alkalommal orgazmusom is van orális szex nélkül. Többnyire még a saját csiklómat is képes vagyok simogatni közben.
Nem tudom, hogy én fejlődtem-e ekkorát, vagy ő ilyen különleges.
Ő meg van győződve róla – ahogy valószínűleg a legtöbb pasi -, hogy zseniális szerető. Ezzel én valahol egyet tudok érteni, mert imádom, ahogy a farkát járatja bennem, de közben orális kényeztetésről hallani sem akar, nem csókol mélyen, az előjáték pedig kimerül abban, hogy kétszer megsimogatja a mellbimbómat, majd hozzádörgöli a farkát a puncimhoz, s addig gyakorol rá nyomást szépen, óvatosan, míg nem érzi, hogy elég nedves lettem ahhoz, hogy fájdalommentesen be tudjam engedni.
Lehet, hogy ez inkább csak a kémia, hogy annyira vonz engem. Az is benne lehet, hogy már sikerült annyira elengedni a görcseimet és félelmeimet, hogy ezt meg tudom tenni. Elég pozitív élményt gyűjtöttem útközben, hogy már ne a félelmeim dominálják a gondolataimat az ágyjelenet küszöbén.
Elgondolkodtam, vajon milyen lesz, ha hazatérek a régi életemhez az utazásból. Vajon milyen lesz Ádámmal, Ákossal? S hogy fogok szerepelni, ha egy új szerető lép majd az életembe? És milyen lenne, ha két év után újra találkoznék a török szeretőmmel?
A kép forrása itt.
