A belső számít, vagy a punci? – Mivel csábítsak?
„Te azt hiszed, a puncidban van a legnagyobb hatalmad. Azt hiszed, azzal kell csábítanod, ott van a legfőbb értéked. Pedig nem.” – kaptam a visszajelzést az aktfotózáson.
Napok óta ezen rágódom, mit jelent ez. Biztos van igazságtartalma annak, amit ez az idegen fotós meglátott rajtam, csak borzasztó nehéz rájönni, mi.
Eszembe jutott a kamaszkorom. Már akkor nagyon szerettem volna dögös csaj lenni: az, akit messziről kiszúrnak a srácok. A legjobb barátnőm volt az egyik legvágyottabb csaj a suliban, még az idősebb csávók is randizni hívták, míg én csak szomorkodtam: se cicim, se pasim nincs.
Nem is igazán arra vágytam, hogy jobban nézzek ki: inkább a kisugárzásomon szerettem volna változtatni. Dögösebb akartam lenni. Ki akartam tűnni!
Utólag visszagondolva egy egészen döbbenetesen fasza kiscsaj voltam. Aktív, kreatív, társasági ember. Rengeteg barátom volt és szárnyaltam abban, amit csináltam. Még a sulit is imádtam. Ragyogtam. Most belegondolva nem is velem volt a baj, hanem a srácokkal: nekik csak a külső szépség számított. Arra még akkor nem értek meg, hogy a belső értékeimet is értelmezni tudják. Bárki, akit kiszúrtam magamnak, egy éretlen pöcs volt.
Sajnos még mindig nem nőttem ki azt, hogy arra szomjazzak, felfigyeljenek rám. Másokat bosszant, ha utána fütyülnek az utcán – én arra vágyom, hogy hasra essenek a srácok, mert annyira bámulnak. Érezni akarom a hatalmam, mert még mindig bizonytalan vagyok a csáberőmben.
Közben valószínűleg nem is a külsőmmel (puncimmal) kéne hódítanom, hanem a belső értékeimmel, amikről nem hiszem el, hogy elég ahhoz, hogy akarjanak. Persze hosszú távon értem én, hogy ez számít, de félek, ha nem vagyok elég dögös, nem fognak felfigyelni rám. Esély sem lesz rá, hogy megmutassam a belsőm.
Sőt. Ha igazán őszinte vagyok magamhoz, rettegek, hogy ha nem vagyok elég jó az ágyban, dobnak. Félek, hogy az a roncs, aminek még mindig sokszor érzem magam, nem elég, mert a pasik többet akarnak. Vagy még inkább többet érdemelnek. Márpedig az én felfogásomban az a jó az ágyban, aki igazán odaadó, aki igazán élvezi, ami vele történik. Elengedi magát és a vágy hajtja. Aki huncut és magabiztos. Nem az, aki szét van esve, begörcsölt és megmentésre szorul. Nem egy törött bögrét akarnak, hanem egy csillogó, kecses borospoharat.
