Tag Archive for: jó_nő

Tanulok rosszkislánnyá válni. Vettem magamnak egy tankönyvet is hozzá: Barbara Keesling: Jó kislányok, rossz kislányok, csábítás és gyönyör. Meglepetés magamnak a fa alá… 

Mit jelent az írónő szerint a rossz kislányság (ami szerintem borzasztó kifejezés)?

Aki imádja a szexet, szexuálisan magabiztos, fizikai gátlások nélkül él, szexuális étvágyat érez és tudja is, hogyan elégítse ki azt, rámenős, nem szégyellősködik, teljes életet él és rendkívüli orgazmuskészséggel rendelkezik.

Naná, hogy ezt szeretném. Ez kell nekem! „Én is rossz akarok lenni!” – mondogatom magamnak már napok óta, de közben érzem, nem ez a megfelelő kifejezés. Talán inkább (jó értelemben vett) ribancoknak kéne őket hívni. 

Az egyik első feladat volt a könyvben, hogy gondoljam végig, milyen „ribancokat” ismertem. Ki volt az a barátnőm, munkatársam, akire illettek a fenti jegyek? És én teljesen elbizonytalanodtam, mert úgy éreztem, nem igazán volt olyan lány, vagy nő a környezetemben, aki igazi határozott, szeximádó, dögös vadmacska volt. Aztán elbizonytalanodtam. Az nem létezik, hogy nem volt ilyen! Inkább hihető az, hogy nem akartam mindezt észrevenni. Hogy annyira tiltottnak éreztem a szexualitást, hogy úgy tettem, ez nem is létezik a környezetemben

szexi_ribanc_rossz_kislany_barbara_keesling.jpeg  Fotó: Pixabay @ Pexels

Volt több olyan barátnőm is, akit imádtak a pasik. Folyamatosan legyeskedtek körülöttük. Olyan lányok is bőven voltak, akik imádták a srácokat és mire megkezdték a középiskolát, már a sokadik kapcsolatukon voltak túl. Mi volt a titkuk? – kezdtem el gondolkodni, és arra jöttem rá, a mai napig fogalmam sincs róla. Amit kizártam, az a szépségük, vagy a mellbőségük. Szerintem nem ezen múlott. De akkor min?

Talán az, hogy már akkor nagylányként viselkedtek. Ez akkor ugrott be, amikor a könyv felszólított arra, hogy dobáljak ki mindent, ami kislányos, ami a kislány énemet erősíti, ami visszarepít a gyerekkoromba, ahol még nem volt szabad a szex. A kislányok cukik, nem szexik. Én pedig mindig is kislány voltam. Még most is az vagyok, ahogy itt ülök a plüss pulcsimban a laptop előtt.

Itt az ideje, hogy felnőjek, és kimásszak anyukám szoknyája alól.

A könyvet egyébként csak azoknak ajánlom, akik hajlandóak időt tölteni azzal, hogy az amerikai motivációs bullshitből kihámozzák az értékes mondanivalót. Akiket pedig kiver a víz ettől a stílustól (amit megértek), azoknak ígérem, írni fogok még pár bejegyzést arról, számomra milyen tanulságokoat hozott a könyv. És hogy álljon itt egy olyan könyv is egy szexéhes ribancról, amit viszont olvasni is jó: Abby Lee: Hol jár az eszem, amit meg is nyerhetsz tőlem. Részletek itt.

Te szép vagy? Hogy érzed magad, mikor a tükörbe nézel? És amikor a párod lát téged meztelenül?

Egy kutatás szerint a nők 90%-a rosszul érzi magát, ha tükörbe néz. Hiába gyönyörű az a hölgy, aki visszaköszön ránk, hiába hevernek a lábunk előtt a férfiak és dicsérnek ismerőseink, mi attól még hajlamosak vagyunk a hibákat keresni: itt egy kicsit sok, ott az nem kéne. Ebben a lelkiállapotban pedig már nem tudunk mosolyogni, odalesz a ragyogásunk, ettől pedig csak még komorabb lesz az a kép a tükörben.

Kislány koromban imádtam a tükör előtt billegni. Talán még kamaszként is az volt az egyik kedvencem, hogy esténként mindenféle ruhakölteményeket tekertem magamra a törölközőből. Vigyorogtam, grimaszoltam, barátkoztam az arcommal. Jóban voltunk nagyon.

18721173_10213234012315132_534702083_o.jpgEzt a bejegyzést Somogyi Réka festménye ihlette.

Nem tudom, mi történt és mikor, de idővel ez elkopott. Már nem néztem magamra szeretettel. Már nem játszottam magammal. Lecsekkoltam a ruhám, a hajam, aztán indulás: csak addig néztem magam, amíg igazán szükséges.

Amikor egy barátom javaslatára megpróbáltam meztelenül szembenézni a saját tükörképemmel 5 percen keresztül, minden bajom volt. Azt mondta, gyakoroljam kitartóan. Hát, tiszta kínszenvedés volt! Hisz milyen már a hasam?! És a fenekem is narancsbőrös! Könyörgöm!

Nem ment.

Ádám persze imád tükör előtt szexelni, amibe én is lopva-lopva belenéztem…

Felkerült a szexelős tükör is az ágy mellé. A tükör, ami annál sokkal többet is tudott! Ez a varázsüveg ugyanis pont úgy helyezkedik el, hogy a meztelen testem legyen az első dolog, amit megpillantok, mikor felkelek reggel és elalvás előtt is a saját alakomat láthatom benne.

A sok szex és ez a csodatükör is hozzájárult ahhoz, hogy elkezdtem szépnek látni magam. (Nem csak szebbnek, hanem szépnek!) Úgy, ülve végül is a hasam is szép. Meg a csípőm íve is, aztán ahogy az folytatódik a combjaimban… A cicim mindig is tetszett. És a hajam is szeretem pakolászni már. Játszom vele, jobbra, majd balra fésülöm, feltekerem.

Aztán jöttek a videóim a Facebookon. Visszanéztem őket és nem tudtam levenni a szemem a király frizurámról és a mosolyomról. „De hisz ez egy tök jó csaj!” – gondoltam magamban egész idő alatt! És ez olyan jó! Végre!

12510337_10154485139733082_3235136791638188043_n.jpg

Saját fotó.

Amikor ez a fotó készült, még nem tudtam őszintén kimondani, de tudtam: ez a cél.

Ma este viszont kipróbálom. Belenézek a tükörbe és azt mondom: „Szép vagy, szeretlek.” Onnan pedig már csak egy lépés talán az önkielégítés is. Ja, meg még az, hogy megbocsássak a testemnek a betegségeimért.

Ha ismersz olyan művészt, akinek munkái szintén egy bejegyzés alapjául szolgálhatnak,
köss össze vele bátran! >>

A poliamoria az ágyban sok logisztika és bonyolíthatják a nemi betegségek, ahogy azt már írtam, de az igazság az, hogy imádok poliamor lenni.
Mégis én azt mondanám, a pozitívumok, messze túlszárnyalják a nehézségeket az én többszerelmű életemben.

„POLIAMOR (TÖBBSZERELMŰ) IRÁNYULTSÁGÚ AZ, AKI KÉPES ÉS AKAR EGYNÉL TÖBB PARTNERHEZ SZERELEMMEL KÖTŐDNI, VELÜK PÁRKAPCSOLATOT FENNTARTANI, ÉS EZT PARTNEREI TUDTÁVAL ÉS BELEEGYEZÉSÉVEL TESZI, RÉSZÜKRE MÁS PARTNEREKKEL KÖTENDŐ KAPCSOLAT SZABADSÁGÁT MEGADJA.” FORRÁS: POLIAMORIA MAGYARORSZÁG

Két éve élek nyitott, poliamor kapcsolatban (mert amúgy nem minden poli kapcsolat nyitott, lásd polihűség), ez az időszak pedig millió csodát hozott az életembe. Hogy miket is hozott nekem a poliamoria az ágyban?

1. Csoportszex

Lányok, ha őszintén a szívetekre teszitek a kezeteket, mit mondanátok? Álmodoztatok már arról, hogy egyszerre többen is kényeztessenek? Én igen. Nagyon is.

„Milyen jó is lenne, ha lenne, aki a mellemet csókolgatja, míg a másikuk a puncimat kényezteti…” – gondoltam önkielégítés közben, amikor először sikerült úgy igazán megengednem magamnak a maszturbálást.

Hogy milyen a valóságban a csoportszex?
Arról tudok beszélni, amit én megéltem: nagyon sok isteni érintést, gyönyör-kavalkádot kaptam szerető odafigyelésben. Szerencsém volt, tudom, illetve ügyes voltam, mert megfelelő partnereket választottam.

pexels-photo.jpg

Fotó: Paloma Aviles @ Pexels

2. Többféle kényeztetés

Nem tudom, feltűnt-e már, de nincs két egyforma szerető. Lehet, hogy az egyik valamiért jobb, mint a másik, de az is lehet, hogy igazából nem lehet összehasonlítani az epertortát, meg a képviselő fánkot. Egyszerűen mindkettő finom, viszont van, hogy az egyik esik jobban és van, hogy a másik. Én pedig szeretek kóstolgatni.

Van, aki marha jól nyal, van, aki kutyapózban zseniális és még sorolhatnám.

3. Többféle tapasztalat

Minél többen vannak a kapcsolati hálónkban, annál többféle tapasztalatból tanulhatunk.

Dicsért már Ádám mosolyogva így:
– Wow, ezt Tomitól tanultad?
Vagy így:
– Fú, de jó, hogy gyakoroltátok a masszírozást Laurával!

Szeretem kérdezgetni a kedveseimet arról is, milyen mással. Ő hogy szokta? Mit szeret? Miben más? Milyen problémákkal küzd? Nagyon sokat tanulok tőlük és sok megerősítést is kapok, hogy jó, amit csinálok, vagy nem vagyok egyedül a nehézségeimmel.

Ahány partnerem van, annyi féle visszajelzést kapok és annyi félét tanulok meg magamról is. Egyikükkel a nyalást tanultam meg élvezni, a másikuknál életemben először volt hüvelyi orgazmusom, harmadikuknál ráéreztem az orális kényeztetés ízére.

pexels-photo-377945.jpeg

Fotó: Rawpixel.com @ Pexels

4. A biszexualitás lehetősége

Ha már többféleségnél tartunk, mindig kíváncsi voltam, milyen lehet lánnyal. Ugyanakkor, amíg csak a monogámia létezett a fejemben, addig úgy éreztem (azt hittem), egy lánnyal randizni valahol „időpazarlás”, hisz addig sem tudom tovább keresni gyermekeim apját.

Most itt a lehetőség, hogy a lányok iránt érzett vonzalmamat is megtapasztaljam. Ráadásul ezt a legtöbb pasim is huncut mosollyal és teljes vállszélességgel támogatja.

5. Nőiességem megélése

A hódítások, az újabb flörtök ragyogóbbá tesznek. Talán még a hajam is szebben csillog egy új kaland, vagy egy új kapcsolat következtében! Igen, ezért is fontos számomra a poliamoria: mert így lehetőségem van újra, meg újra megélni, hogy jó nő vagyok.

6. Szabadság

Ha valakit megkívánok, nyugodtan engedhetek a vágyaimnak. Ezen talán nincs is mit magyarázni. Szeretem, hogy akkor is lehet szexuális kapcsolatom valakivel, ha úgy gondolom, nem mennék hozzá feleségül. Sőt, úgy is, hogy már feleség vagyok. És nemet is nyugodtabban mondok, mert tudom, kedvesem kielégülésének kulcsa nem csak az én kezemben van.

7. Elvégzi más az előjátékot

Egy ismerős mondta egyszer viccelődve, hogy szereti, amikor a barátnője mással randizik, mert így már előre elvégzik helyette az előjátékot. Ez rám tökéletesen igaz tud lenni: hányszor érkeztem úgy meg a kedvesemhez, hogy már előtte más felizgatott! Ha volt szex, ha nem, a libidóm lüktetett.

Azt figyeltem meg magamon, hogy az én vágyam olyan, mint a tábortűz. Minél jobban raknak rá, annál nagyobb lánggal ég. Ha viszont senki sem pakol rá, kialszik. Újra meggyújtani pedig marha nehéz.

Ha több partnerem van, a libidóm is aktívabb, ezt pedig általában örömmel fogadják a partnereim.

+1 Több szex

Gondolnánk… De ez nem feltétlenül igaz. Van, hogy a másik nőnél már megkapta, amire szüksége volt. És van, hogy nyugodtabban mondok neki nemet, mert tudom, hogy megkaphatja mástól is a testiséget, amikor nekem épp nem annyira van kedvem.

Viszont több is a szex. Néha azt érzem, ha Lacinak adtam, Ákosnak is kell. Vagy Lacival nem volt elég. Vagy egyszerűen még akarok! (Lásd 7-es pont)

Sok lehetőség, sok tapasztalat, sok gyönyör, sok őszinteség. Én ezért is szeretem a poliamoriát.

„Te azt hiszed, a puncidban van a legnagyobb hatalmad. Azt hiszed, azzal kell csábítanod, ott van a legfőbb értéked. Pedig nem.” – kaptam a visszajelzést az aktfotózáson.

Napok óta ezen rágódom, mit jelent ez. Biztos van igazságtartalma annak, amit ez az idegen fotós meglátott rajtam, csak borzasztó nehéz rájönni, mi.

Eszembe jutott a kamaszkorom. Már akkor nagyon szerettem volna dögös csaj lenni: az, akit messziről kiszúrnak a srácok. A legjobb barátnőm volt az egyik legvágyottabb csaj a suliban, még az idősebb csávók is randizni hívták, míg én csak szomorkodtam: se cicim, se pasim nincs.

Nem is igazán arra vágytam, hogy jobban nézzek ki: inkább a kisugárzásomon szerettem volna változtatni. Dögösebb akartam lenni. Ki akartam tűnni!

Utólag visszagondolva egy egészen döbbenetesen fasza kiscsaj voltam. Aktív, kreatív, társasági ember. Rengeteg barátom volt és szárnyaltam abban, amit csináltam. Még a sulit is imádtam. Ragyogtam. Most belegondolva nem is velem volt a baj, hanem a srácokkal: nekik csak a külső szépség számított. Arra még akkor nem értek meg, hogy a belső értékeimet is értelmezni tudják. Bárki, akit kiszúrtam magamnak, egy éretlen pöcs volt.

Sajnos még mindig nem nőttem ki azt, hogy arra szomjazzak, felfigyeljenek rám. Másokat bosszant, ha utána fütyülnek az utcán – én arra vágyom, hogy hasra essenek a srácok, mert annyira bámulnak. Érezni akarom a hatalmam, mert még mindig bizonytalan vagyok a csáberőmben.

Közben valószínűleg nem is a külsőmmel (puncimmal) kéne hódítanom, hanem a belső értékeimmel, amikről nem hiszem el, hogy elég ahhoz, hogy akarjanak. Persze hosszú távon értem én, hogy ez számít, de félek, ha nem vagyok elég dögös, nem fognak felfigyelni rám. Esély sem lesz rá, hogy megmutassam a belsőm.

Sőt. Ha igazán őszinte vagyok magamhoz, rettegek, hogy ha nem vagyok elég jó az ágyban, dobnak. Félek, hogy az a roncs, aminek még mindig sokszor érzem magam, nem elég, mert a pasik többet akarnak. Vagy még inkább többet érdemelnek. Márpedig az én felfogásomban az a jó az ágyban, aki igazán odaadó, aki igazán élvezi, ami vele történik. Elengedi magát és a vágy hajtja. Aki huncut és magabiztos. Nem az, aki szét van esve, begörcsölt és megmentésre szorul. Nem egy törött bögrét akarnak, hanem egy csillogó, kecses borospoharat.

Sosem értettem, mi alapján választanak a pasik. Úgy gondoljuk, a jó alak, a szép arc, a frizura, klassz smink számít, mégis mennyi ronda, igénytelen lányt látunk bepasizni, míg mi, a „szebb lányok” csak sóvárgunk…

Bátran állíthatom, hogy Anna volt a legrondább lány a gimiben. De nem csak csúnya volt, még idegesítő is! Nem nagyon voltak barátai. Mégis az a hír járta róla, hogy az egyik reggel azért nem volt órán, mert sorban dugta meg őt pár srác a béből.

A kép forrása itt – Tschundler @ FlickR.

Sosem értettem.

Félreértés ne essék, nem erkölcsileg volt problémám ezzel. Úgy emlékszem, már akkor is azon az állásponton voltam, hogy mindenki csinálja, ami neki jól esik, ha azzal a másiknak nem árt. Örültem az örömüknek.

Folytatás a Delina.hu-n.

Eszembe jutott egy régi emlék erről a cikkről. Egy gólyatábori rosszul elsült szereplés után (erről majd még később írok) bár a többség „büdös kurvának” tartott és szóba sem akart állni velem, egy lány teljesen rám kattant.
– Nahát, te is nimfomán vagy? De jó, tartsunk össze! – lelkendezett.
– Aha, igen… – hebegtem, s nem mertem neki bevallani az igazságot…

Boldog voltam, hogy van egyvalaki, aki szívesen tölt velem időt, hogy lett egy barátnőm. Nem mertem neki felfedni a valóságot, pedig utólag belegondolva tudott volna szeretni úgy is. Szerintem értékelte volna az őszinteségem, s talán még segített is volna rajtam, ha megosztom vele a nehézségeim.

De én nem fedtem fel magam. Nem árultam el, hogy én nem élvezem a szexet, és emiatt szeretni sem tudom azt. Imádom a pasikat, szeretek párkapcsolatban lenni, de a szex az mindig a gyenge pont, ami nem az élvezetről, hanem a kötelességről szól.

Végül elsodródtam mellőle, elkezdtem kerülni, mert túlságosan szégyelltem, hogy nekem az nem megy, ami neki csillogást hoz a szemébe. Nem akartam, s valószínűleg nem is tudtam volna hazudni neki, hisz fogalmam sem volt arról, amit el kellett volna játszanom.

Nem tartom valószínűnek, hogy tényleg nimfomán lett volna: egyszerűen csak imádta a szexet egészséges módon. Ettől volt ő igazán jó nő. Én pedig attól voltam szürke kisegér, mert nem szerettem a szexet, s így nem is tudtam szexin viselkedni. Hiányzott belőlem a huncutság, a csillogás.

Fájt, ahogy tükröt tartott elém. Fájt, hogy ő az, amivé én is válni szeretnék, de nem tudtam, hogyan. Millió kudarc volt addig a hátam mögött, amiből nem láttam kiutat.

Ha visszamehetnék az időben és újra 19 éves lennék, beszélgetnék vele. Meghallgatnám, ő miket élt át, mit szeret, mitől fél, mi nem megy neki. Hiszem, hogy ha korábban elkezdtem volna beszélgetni a szexről, jóval előbb eljuthattam volna oda, ahol most tartok.

A kép forrása itt.

Azóta nem bírom Anne-t, mióta először megpillantottam abban a buliban, ahol nekem kellett volna lennem az egyetlen fehér csajnak. Ehelyett, mikor beléptem, azt láttam, afrikai pasikkal rázza, s épp egy új lépést tanítanak neki, amit elég jól abszolvál. Utáltam érte.
Észrevettem, hogy amióta megtapasztaltam, milyen jó nőnek lenni, én akarok a csúcson lenni, s most, hogy felbukkant egy trónbitorló, féltékeny lettem.

Bevallom gyarlóságom, imádom azt az érzést, amikor én lehetek mindenki királynője, a legszexibb és a legérdekesebb. Pedig még ha akarnám, sem bírnék el egy városnyi pasival. Mégis, magamnak akarok minden hírnevet. Én akarok a legkülönlegesebb lenni.

Persze addig, amíg nem száll a fejembe a dicsőség, ez mind rendben van. Kivéve, hogy engem kínoz a féltékenység, senki mást. Totál felesleges rosszul éreznem magam amiatt, hogy nem én vagyok az egyetlen jó nő. Attól én még nem leszek kevésbé szép, hogy más is tetszik a pasiknak.

A kép forrása itt.

Mindig csodáltam azokat a csajokat, akik tudták adni az elérhetetlent. Olyan magabiztosnak tűntek. A pasik törték magukat utánuk, hogy megszerezzék őket. Nem olyan naiv kis bogarak voltak, mint én: ha egy pasi, aki tetszett, fel akart szedni, én egyből odaadtam magam neki. Úgy éreztem, én vagyok az a buta kiscsaj, aki egyből összepisili magát attól, ha végre megtetszik egy pasinak. És akinek a barátnői mind jobb nők nála…

Ehhez képest a minap egy teljesen más nőt láttam, mikor kívülről pillantottam magamra.  Egy elveszett, gyönyörű hercegnő voltam, akit meg kell menteni. Akit nem egyből letaperolni, hanem meghódítani akarnak. Akit nem mernek csak úgy megérinteni.

Egyszerre voltam barátságos és távolságtartó. Kiismerhetetlen. A szép norvég herceggel beszélgettem, s már kezdtem azt hinni, mi csak barátkozunk, amikor félve megkérdezte:
– Neked milyen pasik jönnek be?
Fú. Most lebukok, gondoltam… Rámosolyogtam félénken:
– A szakállas pasik.
Halvány öröm suhant át a szép szakállas arcán.

Kifizette az én vacsorámat is és nem a barátjával, hanem velem indult haza taxin, ahol a fülembe súgta:
– Igaza volt annak a férfinak, akiről meséltél. Tényleg nagyon különleges, szép lány vagy. – majd így folytatta. – Voltál már skandináv pasival?
Elgondolkodtam…
– Ennyire gondolkodni kell rajta? – kérdezte nevetve.
– Ja, nem. Csak azt próbálom összeszedni, hogy az utazásaim során smároltam-e északi pasival, de nem hiszem.
– Hát, érdemes kipróbálni…

elerhetetlen_hercegno.jpgFotó Karoline SoaresUnsplash

Nem mentem fel a lakására.

Lehet, hogy azok az elérhetetlen lányok mégsem feltétlenül olyan magabiztosak. Lehet, hogy csak ugyanúgy fogalmuk sincs, mit akarnak. Vagy egyszerűen csak nem érdekli őket eléggé a pasi. Vagy lassan kapcsolódnak.

Én sem szándékosan voltam ilyen. Nem szerepet játszottam. Egyszerűen nem voltam kiéhezve, nem éreztem, hogy szükségem van egy újabb udvarlóra és nem voltam különösebben kíváncsi sem arra, milyen lenne vele. Nem azért, mert nem volt szimpatikus, vagy szép, hanem mert egyszerűen nem voltam olyan hangulatban.

Van az a közeg, ahol nagyon is jól megy a punciskodás. Ez egy saját szavunk arra, mikor szexi kis ribancként billegek, kelletem magam és igyekszem minél jobban az ujjam köré csavarni a pasikat. Ilyenkor én is szexinek érzem magam és kívánatosnak, tekergetem a hajam, mosolygok, amennyire csak bírok és fürdőzök a tekintetekben.

Robi ilyenkor rendszeresen a fülembe búg, megragad és ilyeneket mond:
– Ó, micsoda falni való kiscica vagy! Úgy bekebeleznélek!
Én pedig bár a legkevésbé sem vonzódom hozzá, boldog vagyok, hogy ezt váltom ki egy ilyen pasiból! Valamiért igazán jó referenciának tartom őt, s az van bennem, hogy ha ő szexinek tart, biztos tényleg az vagyok. Így hát kihúzom magam, s még bátrabban lépek be a társaságba.

Persze, az egy dolog, ha a pasim mondja, hogy szexi vagyok és kívánatos, de ez  még nem elég ahhoz, hogy ezt én is elhiggyem. Ennél több pasi visszajelzése szükséges, hogy legyőzzem a belső hangokat.

Sokat fejlődtem. Már előfordul, hogy nem rémülök meg a Robihoz hasonló reakcióktól, nem riadok meg a férfi vágyától, hanem (esetenként) képes vagyok megfürödni benne, s kedvesen visszautasítani, vagy épp belevetni magam az eseményekbe. Egyre inkább tudok tudatosan jó nő lenni, de még mindig vannak nehezebb pillanatok. És olyan is van, amikor egyszerűen nem akarok szexi lenni.

Újra összefutottunk egy régi kalandjai, Dáviddal. Én épp a legjobb hangulatomban voltam, ragyogtam a boldogságtól. Meg is fordult a fejemben: ez a mosoly valószínűleg még vonzóbbá tesz. Valahol biztos voltam benne, hogy ő most épp megőrül értem, de valamiért én ezt nem akartam. A tagadást választottam, s inkább rá sem néztem, kerültem a tekintetét, mint egy kisgyerek: „ha nem látom, biztos nem is létezik”. Amikor aztán mégis elcsíptem a kiskutya-nézését, zavarba jöttem. Nem tudtam mit kezdeni azzal a csodálattal, amit felfedezni véltem rajta. Összezavarodtam. Nem akartam, hogy csodáljon, kényelmetlenül éreztem magam tőle. De vajon miért? Miben más ő, mint Robi? Talán mert feltételeztem, hogy Robi tudja kezelni a visszautasítást, míg ő nem?

– Bízd csak rá! – mondja az okosabbik felem. – Felnőtt. Csajozik eleget, megtanulhatta már kezelni a visszautasítást. Fogadd el, hogy imád udvarolni, ami független is lehet attól, milyen választ kap. Te csak magadra figyelj! Bármit is érzel, rendben van! Nem kell most is akarnod őt, de ha akarod őt, az is rendben van! Meg is gondolhatod magad, de lehetsz bizonytalan is.

A kép forrása itt.

Aki már rég óta olvas, tudja, hogy nem mindig voltam olyan laza és szabad, mint most. Nem mindig tudtam beleengedni magam sem a szexbe, sem abba, hogy magamat, vagy bárki mást szexinek találjak.

Egy házibuliban voltunk kb. egy éve, s a házigazda elhívta gyerekkori barátját, akivel még sosem találkoztunk. Levente szemtelenül fiatal volt és még szemtelenebbül szexi. Forró nyári éjszaka volt, így „kénytelen volt” ledobni a pólóját. Ott feszített abban a csodálatosan szép szőrős felsőtestben, szép széles vállakkal. Még sosem volt addig olyan, hogy egy férfitest, csupán egy test így beindított volna.

Megnyaltam a szám szélét és elővettem a leghuncutabb mosolyom, miközben erősen csodálkoztam magamon, hisz én ilyet nem szoktam csinálni. Nem szoktam flörtölni, nem szoktam elhinni magamról, hogy bárkit el tudnék csábítani, mint ahogy azt sem, hogy én egy vonzó, szexi nő vagyok. Egy hosszú kapcsolatban voltam akkor, amit bár épp akkor nyitottunk ki poliamorrá, de ezt a barátaim még nem tudták. Kavargott a fejemben a sok gondolat, miszerint én nyugodtan flörtölhetek, csavargathatom a hajam, pisloghatok rá áhitattal, node mit gondolnak a többiek?!?

Maradtam hát a csöndes flörtnél. Talán még sosem voltam ilyen, Törökországot leszámítva még egyszer sem tudtam így megélni és használni a női vonzerőmet. Most valami hasonló történt, mint a török nyaralásokon: ott állt előttem, teljesen ellazulva egy gyönyörű férfi, és én nem rejtettem véka alá a csodálatomat. Pislogtam rá áhitattal, ő pedig ezt marhára élvezte. Engem is megszépített az, ahogy őt csodálom, s ezáltal éreztem, hogy én is tetszem neki. Vibrált a levegő.

Egész este a szakmájáról kérdeztem, amiről lelkesen és hosszan tartott kiselőadást, én pedig – bár a háromnegyedét nem értettem – kérdezgettem tovább. Ő ettől még büszkébb lett magára, hisz nem csak azt érezhette, hogy egy Adonisz, de még érdekes is.

Így ment ez hajnalig. Én billegtem előtte, csavargattam a hajam, s csodáltam, ő pedig vigyorgott, lazán hátradőlt a kerti székben, s a mellkasát simogatta, miközben folytatta a kiselőadását. Őrült erotikusnak láttam. Még most is összefut a nyál a számban.

Imádtam ezt a felszabadult érzést, imádtam, hogy nem feszengtem, nem féltem, nem voltak korlátok, csak élveztem, ami van!

A kép forrása itt.