A másik pár

A pasim és én is poliamorok vagyunk. Amikor megismertem, a poli tapasztalatairól mesélt: gyerekkori barátairól, akikre, mint rendhagyó családtagokra gondol. Srácok, akik szeretik megosztani egymással akár az otthonukat, a vagyonukat, vagy akár a nőjüket is. Nyilván nem úgy, hogy kérdezés nélkül bevágják a csajt a közösbe, hanem úgy, hogy a csaj is nagyon vágyik két farokra. Így ismertem meg őt, és imádtam az élményeit hallgatni, látni a nyitottságát. Dőltek le bennem is a tabuk sorra. Aztán elhívott randizni, s hát onnantól benne volt a pakliban, hogy merre kanyarodhat a mi szexuális életünk.

T és Á egy pár. Ők azok, akikkel a pasim mostanáig összejár dugni amellett, hogy nagyon-nagyon jó barátok mindhárman. Rengeteget adnak egymásnak az élet minden szintjén. Nagyon megható a kapcsolatuk.

Tisztán emlékszem az első találkozásunkra. Nagyon vártam. Főleg Á-ra voltam nagyon kíváncsi, aki az exnője a pasimnak. Vártam és tartottam is tőle. Vártam, mert nagyon is izgatott, hogy egyszer végre legyek nővel, viszont féltem attól, hogy nem tetszem neki, hogy riválisnak tekint majd. Meg attól is, hogy egy igazi vadmacskával találom szemben magam, aki mellett kicsinek, szerencsétlennek érzem magam. Amúgy is jócskán bennem volt a félelem attól, hogy rádöbben a pasi, hogy én csak egy béna, szürke kisegér vagyok, aki nem tud vele lépést tartani. Tudom, hogy közben nagyon is tudtam mostanában tartani a tempót, de féltem (félek?), hogy egyszer csak kiesek a ringlispilről, megütöm magam, és nem merek visszaszállni többé.

Mire először találkoztunk, már jó sokat tudtunk egymásról mind a hárman. T, a pasi valahogy nem is izgatott érdekes mód. Köszöntem neki, és ennyi. Á-val viszont, ahogy azt sok nő szokta, alaposan végigmértük egymást. De ez most mégsem olyan volt: mélyen egymás szemébe néztünk, s valami elképesztő nyitottságot láttam benne. Nyitottságot felém!

Ott állt előttem egy kedves, intelligens lány viszonylag fiús ruhában és kicsit olyan volt, mintha már nagyon rég ismernénk egymást. Közben ott volt mellé az a furcsa érzés is, hogy mégsem tudunk a másikról semmit első kézből – MÉG. Leginkább egy fura nyugalom volt bennem, ahogy tudtam, hogy a jövőben még nagyon sok minden fog történni köztönk. Tudtam. És úgy éreztem, ez nagyon rendben is van így. De most itt voltam a jelenben, amikor még minden ismeretlen, s magamra nem jellemző módon nem türelmetlenkedtem, nem sürgettem semmit, nem hoztam előre a jövőbeli lehetséges történéseket.

Barátokkal iszogattunk, egyszer csak vigyorogva odafordul felém pasi:
– Kimegyek megcsókolni Á-t, jössz?
Egyik első poli élményem volt ez. Kényelmetlenül fészkelődtem, próbáltam hova tenni az élményt, de aztán bólintottam:
– Igen.
Kimentünk, ő adott Á-nak egy szájra puszit, majd hosszan megcsókolt engem, s így beszélgettünk tovább. T kicsit kívülállónak tűnt a helyzetben, de hát érthető is ez valamennyire, hisz ők nem érintkeznek így Pasival. Az egész helyzet teljesen helyénvaló volt számomra onnantól, hogy éreztem a törődést, hogy én is kaptam csókot, hogy nem előttem történt, hanem velem.

Kicsit később újra felém fordul pasi vigyorogva:
– Kimegyek megfogdosni kicsit Á-t. Jössz?
– Öööö, nem. – Válaszoltam, nem is tudom mitől tartva. Kicsit nem volt kedvem otthagyni a társaságot, kicsit féltem is. Talán Á-tól. Talán attól, amit látok, vagy ahogy fogadni tudom majd a helyzetet. De aztán meggondoltam magam, s pasi után futottam.

Pasi odalépett Á-hoz, megmarkolászta a melleit kicsit, majd megfogdosott engem. (Ó, hogy imádom, ahogy fogdos!)
– Ugye, milyen gyönyörűek Á mellei? – kérdezte, s így, hogy velem vitatta meg, teljesen helyénvalónak tűnt a kérdés. Nem azt mondta, Á mellei szebbek, mint nekem, nem azt mondta, hogy nekem nem szépek a melleim. Á melleiről volt szó, csak róluk, s csak egyetérteni tudtam: tényleg gyönyörűek.
– Á, megfogdosnád a melleidet? – kérdezte huncutul pasi, mire Á a lehető legkomolyabban vette a kérést, szépen lehúzta a pántot a válláról, s megmarkolászta a melleit ruha nélkül.

Engem lenyűgözött, milyen szabadon tudott viselkedni. Példalép lett a szememben.

Pasi nem nyugodott, fogta a kezeimet, odatáncolt velem Á-hoz, s lehúzta az ujjaimmal a pólót a mellénél, s együtt tekintettük meg csodálatos kebleit.

*  *  *

A héten pasi elmesélte, hogy azt beszélgették T-vel, össze kéne futni a hétvégén négyesben szexelgetni egy kicsit. Megmutatta nekem a beszélgetést a telefonján, vigyorgott, de nem kérdezett semmit, én pedig nem mondtam semmit. Az első találkozás óta nem történt köztünk több, csak néhányszor találkoztunk négyesben és beszélgettünk, de ennek ellenére nagyon is benne volt a levegőben, hogy ebből még lehet valami egyszer. Nem kérdezett semmit pasi és én is tudtam, hogy nem kell rá mondani semmit, hisz úgysem érdemes az ilyet eltervezni. Majd, ha jön a pillanat, döntünk mind, hogy akarjuk-e.

Akkor most tényleg eljön ez a nap? Egész héten ezen agyaltam. Számtalanszor bevillant a gondolat, sokszor még az ágyban is. Láttam őket magunk mellett. Hol Á-ra, hol T-re gondoltam, próbáltam elképzelni, milyen lesz, milyen lehet. Izgultam és vártam. Készültem. Aztán végül kicsit máshogy alakult a hétvége…

Fotó: Jeremiah Wong @ Dirty Pillows