Meddig szunnyad a libidó?

Egyre többen mondják nekem, hogy a vágy periodikus. Szakemberek mondják, úgyhogy lassan kezdem elhinni. Főleg nőknél van ez így, sokunknál igazodik a libidó a menzeszhez is.

Én most ismerkedek ezzel a periodicitással. Eddig annyira zavaros volt az egész viszonyom a szexualitással, hogy nehéz lett volna megfigyelni bármilyen rendszerességet, de most úgy tűnik, kezd kialakulni bennem egy ritmus. A menzeszem alatt bezárkózom, és utána kell még jópár nap, hogy újra kívánjam.

Épp tegnap ért véget a vérzésem és most olyan távolinak tűnik a szex gondolata, hogy még írni is nehéz róla. Olyan, mintha sosem lett volna az életemben. Pedig emlékszem, két hete még folyamatosan akartam. Meg voltam őrülve! Szóval nálam úgy fest, a ciklusom közepén vagyok a vágy csúcsán. Olyankor csak győzze a tempót a párom!

 Fotó: Pexels 

Igazából utálom ezt a hullámzást. Szeretem, amikor be vagyok indulva, amikor folyamatosan izgatott a puncim, és idegesít, ha pihen. Olyankor haragszom magamra, mert „nem teljesítek”. Pedig tudom, hogy ez így sehogy sem jó. Nem jó, mert így türelmetlen vagyok magammal és az nem javít az önmagamhoz és a szexualitásomhoz való viszonyomon. Jó, túl finom voltam. Nem nem javít, hanem ront.

Soma Mamagésa Öngyógyító könyvét olvasom éppen és ő is kifejti, hogy addig, amíg haragszom magamra, vagy a betegségemre, addig nem tudok meggyógyulni. Tudom, hogy ez most nem betegség, de attól még illik rá a leírás. Türelemmel és elfogadással kell fordulnom a saját működésem felé, mert csak úgy tudok fejlődni. Ha szidom magam, haragszom, elégedetlenkedek, akkor a „nem működés” lesz a fókuszban és egy helyben fogok topogni.

A legjobb, ha szépen hátradőlök és pihenek. Majd pár nap múlva ránézek a puncikámra, mi van vele, addig pedig hagyom szunnyadni.