Tag Archive for: vágy

Sok túlélőtől hallottam már, hogy mennyit köszönhetnek a balesetüknek, mert utána jobb emberré váltak, jobb életet tudtak élni. Réka története is ilyen, érdemes meghallgatni a TED videóját (lásd lejjebb).

Vajon mit tesz egy ilyen tragédia az intimitással? Nemrég ezen gondolkodtunk egy barátnőmmel, erre tessék, beütött a baj az én életembe is.

A szerelmem ápolásra szorul. (A balesetet nem részletezném, de rendbe fog jönni.) Amikor meghallottam a rémhírt, az ijedtség mellett eszembe jutott egyből a sok túlélő meséje arról, mennyit kaptak a balesettől. „Hát, akkor mi is biztos sokat fogunk belőle profitálni” – gondoltam. Csak mit?

Mindeközben folyt nálunk a szexböjt, ahogy arról az előző bejegyzésemben beszámoltam.

Na, most kezdődik csak az igazi szexmentesség! – mondta bennem a kisördög. Ha ő egyáltalán a kisördög volt…

Örültem? Talán kicsit igen, megkönnyebbültem. De inkább azt mondanám, hogy kíváncsivá váltam, vajon ez mit fog hozni. Még nem tudom, mi kerekedik ki ebből az én libidó-ébresztő programom szempontjából, de az eddigiek eléggé bíztatóak.

korhaz_apolas_szex.jpgFotó: Daan Stevens, Unsplash

Először akkor szólalt fel a puncim, amikor arról viccelődtünk, hogy kapott egy Robotzsaru-igazolványt ahhoz, hogy mikor a reptéren becsipognak benne a vasak, tudja igazolni magát. Belebizsergett a puncim. Úgy látszik, izgat a Robotzsaru-téma.

És ahogy már több napja ülök az ágya mellett órákat a meztelen vállát, arcát, lábát simogatva, egyre jobban elkezd mocorogni bennem valami. Egyre érdekesebben viselkedik a puncim. Izgatottá vált. Az egyik éjjel a sok rémálom között orgazmusom is volt (életemben talán egyszer fordult ez elő előtte). Napközben csókolgatom a vállát, a nyakát a kórházban, és egyre jobban vágyom rá.

Jót tesz nekem az eltiltás, ezt már korábban is észrevettem (lásd afrikai történetem: 2016 október-novemberi bejegyzések). A böjt az más. Ott én irányítok, én mondhatnám meg, mikor lehet újra szex, rajtam a felelősség. De itt most teljesen kívül esik a hatáskörünkön, hogy mikor érhet hozzám, hatolhat belém. Itt most tudok vágyakozni. Itt van a tilos-íz, amit úgy néz ki, a szexben szeretek. Itt van a várakozás. Van idő arra, hogy biztonságosan, a saját tempóban el tudjak jutni egy olyan izgalmi szintre, ahol már tényleg rá akarom vetni magam. Ami nálam tényleg nagyon-nagyon hosszan épül fel sok esetben.

Tényleg van valami jó ebben a szörnyű helyzetben is. Nem az, hogy most jó darabig nincs szex, hanem, hogy érzem, hogy később viszont nagyon is lesz.

 

Volt szerencsém Rékát személyesen is megismerni, és egy szikrázó, életvidám csaj

Újabb terápiába kezdtem: sosem adom fel a reményt, hogy olyan felhőtlen legyen a szexuális életem, mint amit már néhányszor átéltem az elmúlt évek során. Szeretném, ha ne csak egyszer-egyszer, hanem mindig jó lenne.

Ezúttal Rekvényi Katalinhoz kezdtem járni, aki egy nagyon izgalmas házi feladat-sorozattal látott el minket. Az első kihívás, hogy pár hétig nem szexelhetünk, csak masszázs lehet köztünk. Tehát az lett a dolgunk, hogy legalább hetente egyszer megmasszírozzuk egymást. A nemiszervek érintése ez idő alatt tilos!

Csak hogy „legyen kit hibáztatni”, elmondom, hogy a módszertant egyébként Masters és Johnson dolgozták ki, és azt gondolom, egyáltalán nem volt hülyeség. Sőt. Bár részben féltem tőle, közben repestem is a boldogságtól.

szexbojt_masszazs_masters_es_johnson.jpg Fotó: Chris JarvisUnsplash

Mire jó a szexböjt?

1.) Egy olyan nő vagyok, aki számtalan negatív élményt tudhat magáénak a szex terén. Hosszú éveken keresztül volt szar az egész, ez pedig jó mélyen rögzült bennem. Megszoktam, hogyha egy férfi test közeledik hozzám, abból valami probléma származik. Nem feltétlenül bántalmazásra gondolok, inkább feszültségre, konfliktusra, vagy arra, hogy találkozom azzal az érzéssel, hogy teljesen elégedetlen vagyok magammal. Ha viszont „böjtölünk”, lehetőségem van megtapasztalni olyan érintéseket, amik intimek, gyengédek, finomak, de nem végződnek szexben. És ha kellően sokáig ismétlődik, talán még rögzülhet is bennem, hogy nem kell, hogy féljek a közeledésétől. Mert sajnos emberként én is hajlamos vagyok generalizálni: hiába tudom, hogy egy másik férfival volt szar, attól még a következőről is azt feltételezi a tudatalattim, hogy ő is el fogja követni ugyanazt.

 

2.) A masszázs során lehetőségünk van arra, hogy feltérképezzük a testem. Kiderítsük, mit szeretek igazán, és mi az, ami közömbös, vagy kellemetlen.

3.) Lehetőségem van gyakorolni az irányítást, visszajelzést. Mert masszázsban könnyebb utasításokat adni, mint a szexben, mivel (azt képzelem, hogy) a masszázsban kapott visszajelzések kevésbé fájnak, mint a lepedőtechnikára vonatkozóak. És hidd el, én általában még egy masszőrnek sem tudok utasításokat adni, de így, hogy ez a feladat, elkezdtem gyakorolni, és érzem, hogy fejlődök!

4.) De talán a legfontosabb cél az, hogy felébredjen bennem a vágy azáltal, hogy felülkerekedek a félelmeimen, és biztonságérzetet teremtünk bennem, amiről Rekvényi Katalin ebben az interjúban is mesél:

 

+ 1.) És persze ez egy lehetőség a partner számára is, hogy a saját vágyát uralni tudja.

Nem mondom, hogy könnyű, nem mondom, hogy nem sírtam már azóta, mióta elkezdtük, de szerintem hasznos. Én úgy érzem, fejlődök általa.

Mitől működik a szex? Hogy érhetem el, hogy a nő teljesen odaadja nekem magát? Néha a programjaimon, vagy egyéni beszélgetések során is fel szokott merülni ez a kérdés, így magamba néztem kicsit.

Bőven volt olyan az életemben, hogy nem voltam kezdeményező az ágyban. Leginkább olyan voltam, mint egy fadarab, aki odaadja magát a másiknak. Megengedi, hogy örömet leljenek a testében. Megengedi. Szerintem ez már alapból egy rossz állapot, ha nem vágy, hanem „megengedés” van. Itt már valaki áldozatot hoz, a másik meg „pitizik”. Persze most sarkítottam.

De mi kell ahhoz, hogy legyen hozzá kedvem? Hogy lelkes legyek? Hogy örömmel érintsem, és izgatottan menjek bele a játékba, és akár hagyjam, hogy bármit tegyen velem, mert élvezem?

Nekem leginkább a biztonságérzet fontos. Érezzem, hogy nem esik bántódásom, hogy a másik megért, szeret, megtart. És nem csak az ágyban, hisz minden mindennel összefügg. Ha azon a héten többször ingerülten csattant fel (még ha nem is miattam történt a dolog, hanem „csak” stresszes a munkája, akkor is), ha úgy éreztem, nem szívesen hallgatja meg, milyen volt a napom, az mind hat arra, mennyire tudok feloldódni a karjaiban. És persze hat az is, hogy milyen velem az ágyban. Tényleg azt érzem, hogy nyitott a vágyaimra, a visszajelzéseimre? Tényleg imádja a testem? Elbírja azt is, ha kiborulok?

keves_a_szex_nem_kivan_a_parom_mit_tegye.jpgFotó: Autri Taheri, Unsplash

Ezek mind hozzátesznek ahhoz, hogy őt igazán erős, engem megtartó, megértő, támogató férfinak lássam, aki mellett egyre jobban meg tudok tanulni önmagam lenni, elengedni a gátlásaim, és felszabadulni.

Amikor férfiak kérdezik tőlem, mi kell ahhoz, hogy a párjuk jobban kívánja őket (és ezt nők is kérdezhetnék), legtöbbször ezt mondom: tedd rendbe magad. Ne őt akard megváltoztatni, magadat tedd kívánatosabbá. És nem a luxusautótól, vagy a kockás hasadtól leszel igazán az. Hosszú távon biztos, hogy nem.

Ha szeretnél Te is személyesen beszélgetni velem, itt tudsz jelentkezni.

Velem egyetlen egyszer fordult elő. Kenyában egy barátom irodájában dolgoztam. Csupa fekete férfi dolgozott az emeleten, akiknek ráadásul a fele rám volt állva. Ez mondjuk nem meglepő, hisz a fehér nők elég vonzóak voltak számukra.

Tudtam, hogy bármikor benyithat valaki a barátomat keresve. Nem volt zárva az ajtó, ráadásul pont a bejárattal szemben ültem. De nem érdekelt. Addigra annyira rá voltam már állva Jeffre, hogy a bugyimba vándorolt a kezem.

Nem mondom, hogy ne tudtam volna megállni. Gyakorlatilag soha életemben nem fordult még elő velem, hogy gyötört volna a vágy, hogy annyira kívántam volna a szexet, hogy az már kínzóvá váljon. Elég jól megvagyok szex nélkül, sőt, talán még jobban is szeretem, ha nincs szex, „mert azzal csak a baj van”. Így aztán, ha valakit megkívánok, annyira megörülök neki, hogy végre vágyat érzek, hogy egyből igyekszem kihasználni.

onkielegites_munkahelyen_iskolaban_maszturbalas.jpgFotó: Allef Vinicius, Unsplash

Mindennél jobban szeretném megtanulni úgy élvezni a szexet, mint mások. És amikor erre úgy fest, lehetőség kínálkozik, egyből lecsapok rá. Persze ebben túl sok az akarás, és kevés a gátlásmentes ösztönlét. Főleg, hogy nem a testem kívánja a szexet, hanem az agyam szeretné, hogy olyanná váljak, mint a többiek. Hogy végre én is „normális” legyek. Tudom, hogy ez így nem oké, de egyelőre itt tartok.

De visszatérve a kenyai esethez: nagyon élveztem. Azt is, hogy fel vagyok izgulva, azt is, ahogy magamhoz érek, és a tudatot, hogy én épp „rosszalkodom”.

Tudom, hogy ez sokakkal megesett már, hogy a munkahelyén magához nyúlt. Van, akiről tudom, hogy rendszeresen megteszi. Talán az említett kenyai barátom is megteszi időnként. Baj? Szerintem nem, ha ezzel senkit nem zavarunk, ha senki sem látja, csak diszkréten, titokban megtesszük. Jobb így levezetni a feszültséget, mint egy cigivel…

A többiről pedig ebben a videóban mesélek:

Vannak olyan tipikus helyzetek, amikor általában szeretkezni kezdünk: tipikus napszakok, helyszínek, napok. Ez talán a legtöbb kapcsolatra jellemző, nekem legalább is a legtöbbre az volt. Volt, akivel hétvégenként. Volt, akivel reggeli után. És volt, akivel nagy beszélgetéseket követően.

Spontán jöttek létre ezek a szokások. Valahogy mindig úgy alakult, hogy bizonyos helyzetekből az ágyban (vagy a füvön) kötöttünk ki. Egy idő után ezek rutinná váltak, és én már akkor is kezdeményeztem, amikor igazából egyikünk sem kívánta a szexet. Mert addigra megszoktam, hogy ilyen helyzetekben szex van, és feltételeztem, hogy ő ezt akarja. Az ő szükségletét pedig „ki kell elégíteni”.

Csak két dologról nem győződtem meg: hogy ő tényleg akar-e szexelni, és hogy én is akarok-e. Ahelyett, hogy megnéztem volna, mi hogy vagyunk, én csak csináltam a rutint…

Egy idő után aztán feltűnt, hogy tiszta hülyeség, amit csinálok, úgyhogy elhatároztam, csak akkor fogok kezdeményezni ilyen helyzetekben, amikor tényleg vágyom a másikra. Aha, jól eldöntöttem, csakhogy ez egyáltalán nem volt ilyen könnyű, ugyanis akkor még abba a hiedelmembe voltam beragadva, hogy neki ilyenkor szüksége van a szexre. És mivel én ezt nem adtam meg neki, őrült lelkiismeret-furdalásom volt. Amikor pedig ez a kín már viselhetetlenné vált, újra kezdeményeztem. Őt könnyű volt felizgatni, csak engem nem, így a végén mindketten szenvedtünk.

nathan-mcbride-462758-unsplash.jpgFotó Nathan McBride, Unsplash

Tudtam, hogy ki kell lépnem ebből az őrületből, mert semmi jóra sem vezet. Ezért különlegesen nagy erőfeszítést vettem magamon, és még akkor is, amikor egy romantikus kiránduláson, egy kihalt domboldalban hevertünk a fűben, akkor sem léptem tovább. Visszatartottam minden hazudott szenvedélyes csókot és érintést, amit ilyenkor elő szoktam húzni, ugyanis most végre tisztán éreztem, hogy igazából nem akarok szeretkezni. Most nem vágyom rá.

Lehet, hogy őrülten hangzik, de hihetetlen erőfeszítésembe került, hogy ne kezdjem el őt izgatni. Annyira megszoktam, hogy „ez a dolgom”, hogy tényleg kegyetlennek éreztem magam, amikor ezt nem tettem meg. Kínosan ügyeltem arra, hogy nehogy felizgassam, és ezáltal kellemetlenné váljon a helyzet. Várni akartam arra a pillanatra, amikor megkívánom őt.

Egy nap kínlódás után, amikor még mindig amiatt haragudtam magamra, hogy nem kívánom őt, szorongva bevallottam neki, hogy ez a vágytalanság számomra nagyon nehéz. Szinte nem is értette, miért mondom ezt, hisz ő köszöni, nagyon is jól megvolt szex nélkül.

Azaz, csakhogy érthetővé tegyem magam számára is: miközben én azon szorongtam, hogy bántom, neki semmi baja sem volt. Egy nem létező problémán aggódtam.

A megkönnyebbülés pedig kitalálhatjátok, mit eredményezett… Végre mentesítettem magam a saját elvárásaim alól, és hopp, máris el tudtam magam annyira engedni, hogy újra vágyjak rá, hogy újra be tudjam fogadni őt.

Az udvarlás bajnokai számomra a török férfiak. Ők voltak eddig azok, akik a legjobban le tudtak venni a lábamról. Végiggondoltam, mi a titkuk.

A franciákat tartják a romantika bajnokának, de nekem valahogy sosem jöttek be. Nem, mintha én olyan nagyon bejönnék nekik… Lehet, megérezték, hogy nem tetszenek. Olaszok, spanyolok? Szintén semmi közöm hozzájuk. Tudom, ez most erős általánosítás, de nagy többségben ez volt az igazság.

A német srácokat már sokkal jobban tudtam kedvelni. És ők is engem. Nagyon jól kijöttünk egymással, jókat viccelődtünk, buliztunk régen német fiúkkal. De szerintem ez az időszakom már elmúlt. Miért? Mert ők még inkább a fejemnek tetszettek, és nem a puncimnak. És azóta felébredt bennem a tűz.

man-2308464_640.jpgFotó: Olichel, Pixabay

Ha a puncimat kérdezzük, neki a legjobban a török pasik jönnek be. Erről (is) mesélek az alábbi videóban.

Amióta elkészült a felvétel, sokat gondolkodtam. Vajon mi a titka a török pasiknak, hogy úgy le tudtak venni a lábukról? Mi az, amit el lehet lesni tőlük?

Őrült jóképűek. Igaz, ebből nincs mit tanulni a magyar pasiknak. De annyiból érdekes volt ez a felfedezés, hogy képtelen voltam megállni, hogy ne bámuljam őket, amit hamar kiszúrtak, és nagyon jól kezeltek. Hogyan?

1. Nem törnek be a személyes terembe, nem közelítenek túl gyorsan. Tudják, milyen tempóban érdemes engem megszelídíteni.

2. Ugyanakkor nagyon is céltudatosak, határozottak, magabiztosak. Látszik, hogy elhiszik, hogy elég jók nekem. És ez a nem fellengzős, nem felvágós, nem magamutogató magabiztosság szexi. Egyszerűen tudja, hogy jó pasi, de nem kérkedik vele.

3. Mintha egyszerűen csak rendelkezésre állnának, jelen lennének, és közben csábítóan mosolyognak. Nem hívnak, csak hagyják, hogy magamtól lépjek oda hozzájuk. Egyértelműsítik, hogy van mellettük helyem, de eldönthetem, mit és mikor akarok.

4. Nem erőszakosak. Nem fogják meg a fenekem kéretlenül. Megvárják, hogy készen álljak, amivel igazán fel tudnak csigázni.

5. Mellettük valahogy nem azt érzem, hogy egy préda vagyok, hanem egy kincs, aki szuper érdekes. Nem csak a testem tetszik nekik, hanem izgalmasnak látnak.

6. Azt éreztetik, hogy igazi megtiszteltetés, ha a társaságomban lehetnek. Akkor is, ha abból nem lesz szex.

7. Erősnek tűnnek többek között azért, mert úgy látom, a török férfi ura a vágyainak. Nem a farka irányítja őt, hanem ő irányítja a farkát. Erősebb annál.

Persze nem minden török férfi ilyen, de ez az, amit sokuktól el lehet lesni. Természetesen van köztük olyan férfi is, akit nem tudok komolyan venni. Például azt, aki egyből azzal jön, hogy szerelmes belém, és feleségül akar venni. (Fú, ezt Kenyában aztán hányan eljátszották!) Nem is értem, hogy vesz ilyen hülyére. Tényleg azt hiszi, hogy ezzel az erőszakosságával jut valamire? Olyan ez, mint farok szelfivel indítani…

 
 

Érdekel, mekkora a péniszed a többiekhez képest? Derítsd ki! Nézd meg a kutatásom eredményeit!

Péniszméretek kutatás

Mennyire vagy szabad a gátlásoktól a szexben? Hozzá tudnál érni egy azonos neműhöz is? Akár az intim testrészeihez is? És ha amúgy úgy érzed, nem vonzódsz ahhoz a nemhez?

Egyszer elmesélte nekem egy férfi, hogy amikor életükben először hármasoztak, és ment a bénázás, segített a másik férfinak, hogy be tudjon hatolni a barátnőjébe. Konkrétan besegítette kézzel a másik férfi péniszét. Rád milyen hatással van ez a történet? Engem lenyűgöz!

Mindig is szomorúsággal töltött el, amikor láttam, hogy tud taszítani egy férfit egy másik férfi közelsége. Sőt, kimondottan taszító számomra, amikor valaki ennyire irtózik a saját neme közeledésétől. És itt most nem csak szexuális közeledésre gondolok, hanem arra is, amikor mondjuk egy ölelést adna a másik, vagy megfogná a kezét barátilag.

Tudom, hogy sokan azért akarnak két nő, egy férfi felállásban barátkozni a hármasozással, mert így elkerülhetik azt az irtózatos helyzetet, hogy két férfi véletlen egymáshoz érjen. És itt most tényleg a véletlenre gondolok: például akaratlanul intim helyre téved a keze, vagy véletlen nem a kívánt személyt kezdi el valaki simogatni az együttlét hevében. Miért irtóznak sokan ennyire ezektől az érintkezésektől?

biszex_szex.jpgFotó: Christian Sterk, Unsplash

És hogy reagálnál arra, ha a párod látnád egy azonos neművel? Egyre több férfival találkozom, akik arról panaszkodnak, a párjuk nem értené meg a biszex vágyaikat. Szegények úgy érzik, rejtegetni kell a vágyaikat. (Többek között ezek a történetek inspirálták a 06.13-i beszélgetős estem témáját: eltitkolt vágyaink.)

Nekem könnyebb. A leszbi-vonzódást könnyebben elfogadják. Hány olyan kapcsolatom volt, ahol a pasimat kiverte volna a víz a gondolattól, hogy esetleg más férfival hálnék, de a lányok azok mások. Annak már a gondolata is izgatta. Két csajt együtt látni – fú de szexi! Szinte már divat a csajoknak összebújni, vagány a leszbikusság. Persze a „szexi-leszbikusság”.

Miért ekkora tabu az, hogyha két férfi gyengéden közelít egymáshoz? Őszinte leszek, én nem tudom, hogyan reagálnék egy ilyen helyzetben, mert még sosem találkoztam hasonlóval. Egy eddigi pasim sem tudta elképzelni azt a helyzetet, hogy férfival legyen. Pedig én úgy megnézném! Valahogy azt gondolom, engem lenyűgözne, ha azt látnám, hogy a pasim gyengéden érint egy másik férfit.

Szeretne szexelni velem. Direkt nem más szót használok. Sok olyan olvasói levelet kapok férfiaktól, amiben kifejtik, mit szeretnének csinálni velem. Van, aki látni szeretne, van, aki a nyelvével érezni, van, aki belém hatolni. Ismeretlen emberek ők mind, akik még sosem láttak, maximum videón.

Te hogyan reagálnál az ilyen megkeresésekre?

Én próbálok empatikus lenni. Megértem, hogy ki van éhezve. De azt már nehezen érzem át, hogy hogyan tud egy képre ráizgulni. Tévedés ne essék, nem ítélem el, csak én tudom nehezen elképzelni ezt, hisz én alapból egy képre nem tudok felizgulni. Pornóra sem. Nekem valahogy kell az egész: a látvány, a mozdulatok, az illat, érezni az erejét, a határozottságát és lágyságát, látni a tekintetét…

Fotó: Vivek Doshi, Unsplash

Egy farok-fotóval végképp nem tudok mit kezdeni. Mit ér önmagában egy farok férfi nélkül? A pénisze látványa nekem semmit sem mond. Abból, hogy hogy néz ki, nem derül ki, mit tud vele tenni. Persze abból sem, ha megírja, mekkora csődör, és hogy ki tudna elégíteni. Mégis honnan tudja? Hisz nem ismer! Nem tudhatja, nekem mi a jó, hogy jó! Még akkor sem hiszem, hogy tudhatja, ha olvassa a blogot. Hisz még én sem tudom igazán.

Én egy teljesen zavaros lány vagyok. Elképesztő bonyolult vagyok az ágyban. Nehéz kiigazodni rajtam, sokszor megtévesztően viselkedem (nem direkt), könnyen megy el a kedvem az aktustól és könnyen ijedek meg. Vajon tényleg tudná ezt kezelni az a random csődör? Valahol kétlem… Azt gondolom, hogy ha látná, hogy nem tud kielégíteni (mert engem nagyon-nagyon nehéz eljuttatni a csúcsra), befrusztrálódna a sikertelenségén, és farkát behúzva menekülne. Csakhogy ez eszébe sem jut, amikor nézi a csinos kis pofimat, és olvassa a „szexi” soraimat. Pedig feketén-fehéren leírom.

Lehet, hogy önmagában ez már egy élmény neki, hogy megírta a vágyait. Engem viszont az empátia hiánya minden alkalommal elszomorít. Rossz látnom, hogy mennyire bele sem gondol, nekem hogy eshet, ha így ajtóstul ront a házba. És közben aggódom érte, mert úgy érzem, a módszere sehova sem vezet, és azt sejtem, így bizony tényleg nagyon nehéz lesz becsajoznia. Márpedig másra sem tud gondolni, mint arra, hogy végre magán érezhessen egy puncit.

A boldog szexuális élet alapja szerintem az önismeret. Ismerni a vágyainkat, a határainkat, és közben figyelni tudni a másikra. Azaz fontos az empátia és a nyitottság is. Ilyenekről fogunk beszélgetni Révfülöpön. Jössz?

Van néhány hely, ahol bármilyen szokatlan dolog is az, ami izgat téged szexuálisan, azt nem kell takargatnod. Olyan hely, ahol nem érzed, hogy fura vagy, ahol lehetsz önmagad. Ilyen a Hedonista Party, melyről most egy olvasóm, Johanna beszámolóját szeretném veletek megosztani:

Végül egyedül mentem a buliba, és az volt az érdekes, hogy tök komfortosan éreztem magam így.

Egy átlag buliban szerintem fél óra múlva jött volna egy nyomulós pasi: “Szia cica, van gazdád?”. Ezzel szemben itt valahogy olyan benyomás alakult ki bennem, hogy sokkal nagyobb tisztelettel vannak az emberek a másik irányába, nagyobb a személyes tér, és senki sem tolakodik. Lehet, hogy a pokol később szabadult el, és az elején még mindenki meg volt szeppenve, nem tudom… Én leléptem éjfél után. De amúgy nem hiszem.

Egy átlag buliban sokkal jobban szoktam érezni ezt a tolakodásos/nyomulásos/másik nemmel kicsit idiótán való viselkedést. Dugni akarok, de nem tudom, hogy csináljam, és szerencsétlenkedésemben idióta vagyok a nőkkel/férfiakkal típusú viselkedést. Itt mintha mindenki jobban képben lett volna magával és így mások irányába is tiszteletteljesebb volt a kapcsolat. Jó érzés lehet, hogy van egy hely ahol nyíltan lehet vállalni a furcsa szexualitást.

 

Nagyon tetszett, hogy sokan a párjukkal voltak… Nagyon sokan. Tetszik, hogy ilyen nyitottság lehet egy kapcsolatban, hogy ilyeneket csinálnak. Hogy ezek nem ilyen titkos vágyak, amiket dugiban csinál az egyik fél, hanem mind a ketten ott vannak.

Fura volt, hogy nem éreztem cikinek semmit. Az emberek ki-be járkáltak pl. a lingam masszázson Csörgits Kinga masszírozta Hummel Zsolt farkát), és én is néztem, én nem éreztem, hogy ciki, hogy nézem, vagy hogy engem látnak, hogy nézem… Mint mikor mondjuk az ember titokban néz pornót, vagy valami hasonló. Nem éreztem, hogy hú, most rajtakapnak, hogy kukkolok, mert ez itt most legális. 

Szerintem nem a vágy megélése a gond, hanem ha van vágy, és az nincs megélve. Kinga olyan szépen masszírozta amúgy Zsoltot, nagyon tetszett a mozdulata! Mint egy tánc. Az, hogy az emberek megélhetik a titkolt vágyaikat, sokkal egészségesebbé teszi őket, mint mikor valaki se nem éli meg, se nem vallja be magának a dolgot – lásd American Beauty, katona apuka.    

De azért az is eszembe jutott, hogy ez itt a pokol, és hogy vajon helyes-e mindent megélni, vagy akár egy ilyen partin részt venni. Tök fura, hogy elvileg nem vagyok ilyen értelemben erősen vallásos, de mégis van egy olyan gondolatom, hogy ez mind nagyon bűnös és egyáltalán nem biztos, hogy jó út ebbe belemélyedni. Pedig, hogy elmentem ebbe a buliba, és ráadásul tök egyedül, az mutatja, hogy erős bennem a kíváncsiság. A kíváncsiságot pedig azért általában egy jó dolognak tartom. Addig van élet, míg van kíváncsiság. De valahogy mégis minden vallás valami módon azt tanítja, hogy a féktelen vágymegélés nem jó. Hogy ez egy szekrény, amit ha kinyitsz kíváncsian, hogy mi van benne, azt talán később már sosem lehet igazán visszacsukni. Hogy ha pl. megélsz valami fura szexualitást, ami jó, esetleg úgy rákattansz, hogy később már nem tudsz visszamenni az átlagosba. És ettől nem megnyílik az élet, hanem beszűkül.

 

A masszázs alatt beöltözött darkos (?) BDSM-es (?) párok álltak mellettem, és tök szépek voltak! Olyan jó, hogy két ilyen ember egymásra talál és így boldog együtt, és a furaságaikat együtt élik meg!

Biztos ismeritek a Titkárnő című filmet. Szerintem olyan szép történet. Hogy nem az a lényeg, hogy normális (átlagos) vagy-e, hanem hogy találsz-e hozzád illőt, akivel tök jól vagytok, még ha a világ nem is érti meg. És ilyen ez a buli is. Szóval ez volt a benyomásom. De csak kb. 2 órát voltam, a program több részéről lemaradtam.”

hedonista_party_ruha_dresscode.jpg

Én sajnos végül nem jutottam el a bulira, pedig nagyon készültem rá. Nem éreztem jól magam aznap délután, így nem voltam alkalmas a bulizásra. De a következőre már mindenképp elmegyek – méghozzá ebben a ruhában!

Ha pedig még nem láttad, mindenképp ajánlom a közös videónkat Pásztor Annával, a buli megálmodójával.

 

  

A punci nem hülye. És nem csak egy testrész, kikéri magának. Lelke van, akarata, hangulatai, érzései. Van, hogy szomorú, van, hogy dühös, van, hogy boldog, nyitott, de hatással van rá a stressz, a veszekedés. Tud félni, tud bizalmatlan lenni és tud rajongani, megnyílni.

Az, hogy hogy van épp a punci, függ a nőtől, akihez tartozik: neki milyen a személyisége, miket élt át korábban, milyen örömök, vagy épp traumák kísérték az életét. Függ a nő aznapi hangulatától is, de még attól is, mit mondott neki a főnöke. És függ a partnertől is, aki közelít felé. Milyen volt vele korábban, milyen közös élményeik voltak eddig? Meg lehet benne bízni ezek alapján? Vajon ez a partner mindig odafigyelt arra, mire vágyik a punci, vagy csak úgy durr bele a saját vágyait követte?

bolcs_punci.jpgFotó: Ryan Moreno, Unsplash

Nem szabad csak úgy dönteni a feje fölött, mert bosszút áll. Nem kap oda, mint egy macska, de ha bántják, betegséggel is fenyegetheti a testet, akihez tartozik. Így lett nekem annyiszor hüvelygombám: mert nem figyeltem oda arra, hogy a puncim nem akar szexet, és mikor belé hatoltak, a horzsolásokból kialakult a baj.

A punci nem felejt! Ha jó voltál hozzá, megjegyzi. Ha nem figyeltél oda az igényeire, azt is. És ha az élete során azt tanulta meg, hogy a partnereiben nem bízhat, az ártatlan újonnan érkező partner is meg fogja ezt sínyleni.

És a punci nem csak a szexre való. A szeretkezéseken kívül is van neki élete, vannak érzelmei, vágyai. Vágy a pihenésre, a szomorkodásra, a játékra. Akkor is szeretni kell, amikor épp nincs aktus. Becézni, kedvesen gondolni rá. Meg fogja hálálni.

Ezek az én gondolataim, amiket a május 25-i előadás leírása felvetett bennem. Már alig várom, hogy megtudjam, Györgyi hogyan fogja megközelíteni a témát! Ha szeretnél eljönni, még tudsz regisztrálni! Részletek itt.