Egy finom, érzéki, elvarázsoló intim masszázs úgy kezdődik, hogy teljesen ellazulok. Megbízom a masszőrömben, kívánom az érintését. Otthon érzem magam a térben.

Sajnos az én első intim masszázsomnál ez nem így történt. Meséltem már, hogy milyen volt a nulladik, ismerkedő alkalom önkéntes masszőrömmel. Nagyon bizakodva indultam a második találkozóra, ami viszont sajnos beváltotta az előzetes félelmeimet. 

Ott kezdődött, hogy nem igazán tudtam, hol vagyunk, kinek a lakása az. Kicsit hideg is volt és hiányoltam a lágy zenét, a gyertyákat, az erotikus környezetet. 

A masszőrt ugyan feltételezem, a legnagyobb jó szándék vezérelte, de sajnos nem kellett volna hagynom, hogy hozzám érjen. Miért? Mert rossz érzéseim voltak. Valamiért nem vonzott, nem éreztem mellette magam biztonságban. Nem azért, mert valami rosszat feltételeztem róla, egyszerűen csak zsigeri szinten nem voltam képes elfogadni őt.

Csakhogy nagyon akartam már egy jóni-masszázst, hittem gyógyító erejében és mit sem tudtam arról, milyen szempontok szerint érdemes választani. (Erről fog szólni következő bejegyzésem, ami csütörtökön jelenik meg.)

Bár a testem jelzett, hogy ettől a személytől nem szeretne érintéseket, én nem törődtem vele.
– Jó lesz az! És olyan kedves, hogy ingyen felajánlotta! Erre vágytál, mit reklamálsz? – torkolta le az agyam a puncim.
– De én félek tőle… – hebegett a puncim félénken.
– Ne nyafogj már! Biztos jó lesz az!
– Én nem hiszem… – és a puncim bezárkózott.

 Fotó: RyanMcGuire @ Pixabay

Egy órával később az agyam nagyon morcosan távozott a masszázsról.
– Jellemző. Még mindig nem vagy képes élvezni az érintéseket. Azt hittem, végre számíthatok rád… – szidta le a puncimat az agyam.
– Hát igen, látszik, hogy még van hova fejlődnöm. – igyekeztem magamra erőltetni némi optimizmust. – Majd belejövünk! Tudom, hogy csak idő kell, és a hüvelyem megtanul többet érezni, élvezni! – biztattam magam.
Mindeközben a puncimra senki sem figyelt. Mintha ott sem lett volna.
– Én nem tudok parancsra élvezni! – mondta kétségbeesetten, de senki sem hallotta meg. – És nem tudok akárkit befogadni! Vegyétek már észre! Én egy művész-lélek vagyok!

Szomorúan, csalódottan távoztam a masszázsról. Mindeközben pedig azt éreztem, az egészről én tehetek, hisz én voltam a béna. Eszembe sem jutott a laikus masszőrt hibáztatni.
– Hisz ő olyan jó szándékkal adta! – mondtam magamnak.
– Leszarom! Már megint tök naiv voltál, Lili! – torkolt le az okosabbik felem. – Simán lehet, hogy csak puncit akart. Vedd már észre magad! Nem mindig te vagy a hibás! 

Így kéne kinéznie egy yoni-masszázsnak

Már jóval a masszázs után készítettem interjút Ildikóval. Ha ezeket tudom, az első, ismerkedős alkalom után kedvesen megköszönöm a masszőrnek a felajánlást és egy profi terapeutát választok inkább.

 

Fogok még írni, mesélni, interjút készíteni a témában. Lesz például lingam- (pénisz) masszázs videó is.