Újabb terápiába kezdtem: sosem adom fel a reményt, hogy olyan felhőtlen legyen a szexuális életem, mint amit már néhányszor átéltem az elmúlt évek során. Szeretném, ha ne csak egyszer-egyszer, hanem mindig jó lenne.
Ezúttal Rekvényi Katalinhoz kezdtem járni, aki egy nagyon izgalmas házi feladat-sorozattal látott el minket. Az első kihívás, hogy pár hétig nem szexelhetünk, csak masszázs lehet köztünk. Tehát az lett a dolgunk, hogy legalább hetente egyszer megmasszírozzuk egymást. A nemi szervek érintése ez idő alatt tilos!
Csak hogy „legyen kit hibáztatni”, elmondom, hogy a módszertant egyébként Masters és Johnson dolgozták ki, és azt gondolom, egyáltalán nem volt hülyeség. Sőt. Bár részben féltem tőle, közben repestem is a boldogságtól.
1.) Egy olyan nő vagyok, aki számtalan negatív élményt tudhat magáénak a szex terén. Hosszú éveken keresztül volt szar az egész, ez pedig jó mélyen rögzült bennem. Megszoktam, hogyha egy férfi test közeledik hozzám, abból valami probléma származik. Nem feltétlenül bántalmazásra gondolok, inkább feszültségre, konfliktusra, vagy arra, hogy találkozom azzal az érzéssel, hogy teljesen elégedetlen vagyok magammal. Ha viszont „böjtölünk”, lehetőségem van megtapasztalni olyan érintéseket, amik intimek, gyengédek, finomak, de nem végződnek szexben. És ha kellően sokáig ismétlődik, talán még rögzülhet is bennem, hogy nem kell, hogy féljek a közeledésétől. Mert sajnos emberként én is hajlamos vagyok generalizálni: hiába tudom, hogy egy másik férfival volt szar, attól még a következőről is azt feltételezi a tudatalattim, hogy ő is el fogja követni ugyanazt.
2.) A masszázs során lehetőségünk van arra, hogy feltérképezzük a testem. Kiderítsük, mit szeretek igazán, és mi az, ami közömbös, vagy kellemetlen.
3.) Lehetőségem van gyakorolni az irányítást, visszajelzést. Mert masszázsban könnyebb utasításokat adni, mint a szexben, mivel (azt képzelem, hogy) a masszázsban kapott visszajelzések kevésbé fájnak, mint a lepedőtechnikára vonatkozóak. És hidd el, én általában még egy masszőrnek sem tudok utasításokat adni, de így, hogy ez a feladat, elkezdtem gyakorolni, és érzem, hogy fejlődök!
4.) De talán a legfontosabb cél az, hogy felébredjen bennem a vágy azáltal, hogy felülkerekedek a félelmeimen, és biztonságérzetet teremtünk bennem, amiről Rekvényi Katalin ebben az interjúban is mesél:
+ 1.) És persze ez egy lehetőség a partner számára is, hogy a saját vágyát uralni tudja.
Nem mondom, hogy könnyű, nem mondom, hogy nem sírtam már azóta, mióta elkezdtük, de szerintem hasznos. Én úgy érzem, fejlődök általa.
Izgatottan vártam a masszázst. Bevallom, abban reménykedtem, hogy szuperjó érzés lesz, és hogy megnyit majd olyan kapukat bennem, amiknek nem is tudok a létezéséről. Azt vártam, hogy felébreszti majd a hüvelyem addig alvó részeit.
Tudni kell az intim-masszázsról, hogy sokféle dolog történhet velünk közben, amit persze tudtam előre. Tudtam, hogy lehet, hogy nehéz lesz, és lehet, hogy csodálatos. Lehet, hogy felszakít régi sebeket és bőgni, zokogni, üvölteni fogok, meg az is lehet, hogy az egekig emel.
Az első alkalom engem a poklok legmélyére rántott le. Nem azért, mert rossz volt a masszőr – épp ellenkezőleg: nagyon is ügyes volt. És nem gondolom, hogy baj, hogy így történt. Egyszerűen szükségszerű volt, hogy ezek az érzések, képek jöjjenek fel bennem most. Bár iszonyat nehéz volt, örülök, hogy szembenézhettem a szörnyeimmel.
Volt már olyan életedben, hogy szembenéztél valamivel, amitől rettegtél? Milyen érzés volt? Mit hozott neked ez az élmény?
Én ezt már szinte sportszerűen űzöm: sorra rántom ki a rémeket a szekrényből. Aztán amikor szembenézek velük, már nem is olyan ijesztőek. Számomra nagyon felszabadítóak ezek az élmények.
Most is ez történt. Egyre többször jön elő bennem az érzés, hogy engem valamikor megerőszakoltak, csak nem emlékszem rá, mert annyira nehéz volt az élmény, hogy a tudatalattimba taszítottam. Ez nem biztos, csak azt gyanítom, hogy mostanában kezd a felszínre törni ez az emlék. Azt érzem, hogy valamikor járt bennem valakinek a farka a beleegyezésem nélkül. És már alig várom, hogy ez az élmény tudatossá váljon, hogy fel tudjam dolgozni, és megszabaduljak tőle. Hogy már ne tudjon tovább kísérteni engem.
Amikor megérkeztem Istvánhoz, a masszőrhöz, szóltam neki, hogy az az érzésem, hogy ez a nem ismert traumám most fog a felszínre törni. Mondtam neki, hogy félek, hogy mi lesz, ha ez megtörténik, mire ő megnyugtatott, hogy csak akkor azoknál bújnak elő tudatalatti traumák, akik már készen állnak erre, elég erősek, hog y megbirkózzanak vele. Úgyhogy nem lehet komoly baj.
Egy ideje már érzem, hogy így van. Kész vagyok arra, hogy megismerjem, mi történt velem. Már elég erős vagyok hozzá, és várom, hogy kiderüljön. Úgy tűnik azonban, hogy ez a trauma nálam nem egyik pillanatról a másikra bújik elő, hanem apránként, szépen, lassan adagolja magát. És ahogy vártam, a masszázs során tényleg előbújt egy része.
El kell mondanom, hogy István szerintem kiválóan kezelte az egész helyzetet. Türelmes volt, és éreztem, minden figyelme rajtam van. Csak adni, csak gyógyítani akart, és látott engem. Nagyon is jól tudta, mi zajlik bennem. Talán nem konkrétan, de tudta.
A helyszín és a felvezetés nagyon megnyugtató volt. Meghitt szoba, nyugodt zene, meleg, illatok. Mindent elmagyarázott, mi fog történni. Szelíd volt és türelmes. Egy kisebb ráhangolódó szertartást követően egy két órás teljes testes tantra masszázs következett. Néha hozzá ért a puncimhoz, de alapvetően nem egy erotikus masszázs volt ez szerintem, hanem gyógyító érintések sorozata… amiből én semmit nem éreztem… de ez szintén nem István hibája volt.
Talán ismeritek azt a jelenséget, amikor a nő (főleg nőkre jellemző) szex közben „elhagyja a testét”, elkalandoznak a gondolatai, és képtelen érezni azt, ami a testével történik. Ezt a szakma „disszociációnak” hívja. Különösen jellemző ez azokra, akik valami traumát éltek át. Úgy védekeztek akkor, hogy „kirepültek a testükből”, mert amit átéltek, az túl fájdalmas volt ahhoz, hogy fel tudják dolgozni. Nos, én ezt már egy ideje nem csináltam szex közben, most viszont Istvánnál valamiért fokozottan előbújt. Az erősebb nyomásokat leszámítva gyakorlatilag alig érzékeltem valamit a két órás masszázsból. Persze sajnáltam, de közben arra gondoltam, hogy valamiért megvan ennek is az oka, és reméltem, hogy ez is a gyógyulás része. István pedig megnyugtatott, hogy attól még, hogy nem éreztem, a hatás ugyanúgy megvolt.
Az a szokása Istvánnak, hogy a két órás masszázst követően minden esetben rákérdez, hogy szeretne-e a vendég jóni masszázst, vagy itt álljanak meg. Bár addigra már teljesen kételkedtem abban, hogy bármit is érezni fogok a puncim érintéséből, és elvesztettem a reményt, hogy én most csodás gyönyöröket fogok megélni, de igent mondtam. Éreztem, hogy kell nekem ez az élmény.
István arra is felkészített előre, hogy könnyen lehet, hogy fájni fog a masszázs, mert a cél az, hogy kimasszírozza a punciban tárolt traumákat, ha vannak. Ha pedig nagyon fáj, és szeretném, hogy abbahagyja, szóljak.
Hát nagyon fájt. Zokogtam. Mégsem akartam, hogy abbahagyja. Túl akartam esni rajta. Összeszorítottam a fogam, kiengedtem az összes könnyem, amit ki tudtam. Tisztulni akartam.
Ez a masszázs egyfajta utazás. Mindenki máshova utazik, minden alkalom különbözik. Én pedig az első alkalommal a poklok mélyére utaztam. Éreztem, ahogy megerőszakolnak. Éreztem, ahogy bennem van egy farok (nyilván nem dugott meg István, ez csak a képzeletemben zajlott), és keményen baszott jó hosszan. Fájt. Nagyon fájt.
Egy ponton azonban elég lett. Megállítottam a kezét, és ekkor egészen hihetetlen dolog történt. A képzeletemben odakuporodott az ölembe a zokogó kislány-énem. Átöleltem a kicsi Lilit, és szorítottam, simogattam. Minden tudásom elővettem, amit a Heart & Sexuality csoportjában tanultam arról, milyen az ideális szülői reakció. Simogattam, tartottam a kis fejét, amíg sírt, és közben beszéltem hozzá: – Drága kicsikém! Úgy örülök, hogy itt vagy velem, és hogy elmondtad nekem ezeket! Szegénykém! Tudom, hogy borzasztó lehetett, megértelek! Sírj nyugodtan, amíg jól esik, az jót tesz! Ó, kicsikém, úgy sajnálom! Remélem, tudod, hogy én mindig itt leszek neked! Gyere nyugodtan, bármikor! Én mindig itt leszek, és igyekszem segíteni. Ó, annyira szeretlek, drágám! Csodálatos vagy! Itt vagyok, sírj csak, amíg jól esik…
Nagyon-nagyon hosszan feküdtem így, és közben öleltem a kislány-önmagam. Csodálatos érzés volt így kapcsolódni önmagammal, és ilyen fokú önszeretetet, önelfogadást átélni! István pedig mindeközben türelmesen várt, és nem csinált semmit. Nem folytatta, csak várta, amíg jelzek.
Hihetetlen utazás volt. Egyszerre volt rettenetes és felemelő. Azt gondolom, hogy rengeteg feszültségtől megszabadultam. Kisírtam magamból sok borzalmat, és közelebb kerültem önmagamhoz. Azt még nem tudom, hogy a puncim ettől mit változott – erre talán majd a következő alkalom hozza meg a választ…
István a végén csak keveset beszélgetett velem. Valahogy nem a szavak szintjén történtek a dolgok, én sem igényeltem különösebben, hogy megbeszéljük, mi történt. Csak annyit mondott, hogy már nagyon itt volt az ideje, hogy eljöjjek. És pont jókor jöttem.
Tiszta szívemből ajánlom Kristóf Istvánt ez alapján az egy alkalom alapján. És remélem, aki szintén elmegy hozzá, hasonlóan fontos élményekkel gazdagodik – akár brutális mélységeken, akár hihetetlen magasságokon át. Meséljetek majd, ha elmentek!
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/yoni_joni_punci_intim_masszazs.jpg547600PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2018-06-22 20:06:002020-02-27 11:52:14Ilyen volt a punci-masszázs
Neked mit szólna a párod, ha bejelentenéd, hogy szeretnél elmenni intim masszázsra? Vagy ha ő kérné, hogy elmehessen? Egyáltalán kell az ilyenhez engedélyt kérni?
Bejelentkeztem egy masszőrhöz, akiről egy olvasóm azt írta, az ország legjobb masszőre. Engem meggyőzött, főleg, hogy már többször találkoztam személyesen Kristóf Istvánnal, és éreztem, hogy megnyugtató személyisége segíteni fog abban, hogy meg tudjak nyílni előtte. Mert akárkihez nem érdemes elmenni egy ilyen masszázsra – ezt már írtam.
Egyszerre lelkesedtem és féltem. Lelkesedtem, mert tudom, érzem, hogy egy ilyen masszázs-terápia nagyon sokat segíthet szexuális blokkjaim feloldásában, és bevallom, azt is vártam, hogy mézédes, gyönyörteli érintéseket kapjak. Hittem, hogy ő majd segít nekem abban, hogy feloldódjak, és hozzájárul ahhoz, hogy a puncim jobban meg tudjon nyílni a gyönyör előtt. Ugyanakkor féltem, hogy milyen lesz Istvánnal, mert azért olyan nagyon mégsem ismertem… Mi van, ha mégsem tudom befogadni az érintéseit?
És persze nehéz úgy elmenni egy ilyen masszázsra, ha a párom rossz szemmel nézi azt. Mert hát azért a legtöbbünknek nehéz azt megemészteni, ha a szerelmünk nemiszervét egy idegen érinti.
Nem kértem az engedélyét. Bár sejtettem, hogy ez neki nehéz lesz, én úgy éreztem, ez nem megcsalás. Miért? Mert úgy tekintek én az intim masszázsra, hogy ez egy terápia. Terápia, ami segít feloldani a blokkjaimat, és segít megtanítani a gyönyörre, az orgazmusra. Egy punci-nyitogató, punci-ébresztő terápia.
Úgy gondolom, hogy igazából a párom érdeke is, hogy ilyen alkalmakra járjak. Érte is teszem, azért, hogy szabadabban tudjak vele lenni. Azért, hogy többször kívánjam meg őt. És persze nem hazudok, azért is, hogy nekem is jobb legyen. De nem az a cél, hogy konkrétan a masszőrtől kapjak gyönyört, hanem az, hogy utána vele, vagy saját magam által sokszor-sokszor édes együttléteket élhessek át. Számomra a masszázs tehát olyan, mint egy eszköz. Nem a masszázst akarom, hanem a hatását. Az általa megkapott tudást.
Ehhez viszont igen, hozzá kell érnie az intim testrészeimhez. És igen, meg is fog ujjazni, nem is kicsit. És bár tudom, hogy ez nagyon nehéz, viharos beszélgetéseket fog indukálni a párommal, vállalom. Mert fejlődni akarok.
Milyen volt a masszázs? Hamarosan érkezik ez a beszámoló is. Addig is elöljáróban: ez alapján az egy alkalom alapján szívből ajánlom Istvánt.
Van néhány hely, ahol bármilyen szokatlan dolog is az, ami izgat téged szexuálisan, azt nem kell takargatnod. Olyan hely, ahol nem érzed, hogy fura vagy, ahol lehetsz önmagad. Ilyen a Hedonista Party, melyről most egy olvasóm, Johanna beszámolóját szeretném veletek megosztani:
„Végül egyedül mentem a buliba, és az volt az érdekes, hogy tök komfortosan éreztem magam így.
Egy átlag buliban szerintem fél óra múlva jött volna egy nyomulós pasi: „Szia cica, van gazdád?”. Ezzel szemben itt valahogy olyan benyomás alakult ki bennem, hogy sokkal nagyobb tisztelettel vannak az emberek a másik irányába, nagyobb a személyes tér, és senki sem tolakodik. Lehet, hogy a pokol később szabadult el, és az elején még mindenki meg volt szeppenve, nem tudom… Én leléptem éjfél után. De amúgy nem hiszem.
Egy átlag buliban sokkal jobban szoktam érezni ezt a tolakodásos/nyomulásos/másik nemmel kicsit idiótán való viselkedést. Dugni akarok, de nem tudom, hogy csináljam, és szerencsétlenkedésemben idióta vagyok a nőkkel/férfiakkal típusú viselkedést. Itt mintha mindenki jobban képben lett volna magával és így mások irányába is tiszteletteljesebb volt a kapcsolat. Jó érzés lehet, hogy van egy hely ahol nyíltan lehet vállalni a furcsa szexualitást.
Nagyon tetszett, hogy sokan a párjukkal voltak… Nagyon sokan. Tetszik, hogy ilyen nyitottság lehet egy kapcsolatban, hogy ilyeneket csinálnak. Hogy ezek nem ilyen titkos vágyak, amiket dugiban csinál az egyik fél, hanem mind a ketten ott vannak.
Fura volt, hogy nem éreztem cikinek semmit. Az emberek ki-be járkáltak pl. a lingam masszázson Csörgits Kinga masszírozta Hummel Zsolt farkát), és én is néztem, én nem éreztem, hogy ciki, hogy nézem, vagy hogy engem látnak, hogy nézem… Mint mikor mondjuk az ember titokban néz pornót, vagy valami hasonló. Nem éreztem, hogy hú, most rajtakapnak, hogy kukkolok, mert ez itt most legális.
Szerintem nem a vágy megélése a gond, hanem ha van vágy, és az nincs megélve. Kinga olyan szépen masszírozta amúgy Zsoltot, nagyon tetszett a mozdulata! Mint egy tánc. Az, hogy az emberek megélhetik a titkolt vágyaikat, sokkal egészségesebbé teszi őket, mint mikor valaki se nem éli meg, se nem vallja be magának a dolgot – lásd American Beauty, katona apuka.
De azért az is eszembe jutott, hogy ez itt a pokol, és hogy vajon helyes-e mindent megélni, vagy akár egy ilyen partin részt venni. Tök fura, hogy elvileg nem vagyok ilyen értelemben erősen vallásos, de mégis van egy olyan gondolatom, hogy ez mind nagyon bűnös és egyáltalán nem biztos, hogy jó út ebbe belemélyedni. Pedig, hogy elmentem ebbe a buliba, és ráadásul tök egyedül, az mutatja, hogy erős bennem a kíváncsiság. A kíváncsiságot pedig azért általában egy jó dolognak tartom. Addig van élet, míg van kíváncsiság. De valahogy mégis minden vallás valami módon azt tanítja, hogy a féktelen vágymegélés nem jó. Hogy ez egy szekrény, amit ha kinyitsz kíváncsian, hogy mi van benne, azt talán később már sosem lehet igazán visszacsukni. Hogy ha pl. megélsz valami fura szexualitást, ami jó, esetleg úgy rákattansz, hogy később már nem tudsz visszamenni az átlagosba. És ettől nem megnyílik az élet, hanem beszűkül.
A masszázs alatt beöltözött darkos (?) BDSM-es (?) párok álltak mellettem, és tök szépek voltak! Olyan jó, hogy két ilyen ember egymásra talál és így boldog együtt, és a furaságaikat együtt élik meg!
Biztos ismeritek a Titkárnő című filmet. Szerintem olyan szép történet. Hogy nem az a lényeg, hogy normális (átlagos) vagy-e, hanem hogy találsz-e hozzád illőt, akivel tök jól vagytok, még ha a világ nem is érti meg. És ilyen ez a buli is. Szóval ez volt a benyomásom. De csak kb. 2 órát voltam, a program több részéről lemaradtam.”
Én sajnos végül nem jutottam el a bulira, pedig nagyon készültem rá. Nem éreztem jól magam aznap délután, így nem voltam alkalmas a bulizásra. De a következőre már mindenképp elmegyek – méghozzá ebben a ruhában!
Ha pedig még nem láttad, mindenképp ajánlom a közös videónkat Pásztor Annával, a buli megálmodójával.
Ha megoldódnak szépen lassan a szexuális elakadásaim, könnyen lehet, hogy a hasam egy szuperérzékeny erogén zónává alakul át – mondta a szexuálterapeutám. Ami azért különösen izgalmas, mert kicsi korom óta különböző gyomorproblémákkal küzdök. Hol püffed, hol görcsöl, hol feszül, én pedig évekig haragudtam a saját testemre ezek miatt a tünetek miatt.
„Tanuld meg szeretni a tested!” Hány helyen hallottam én már ezt, mire összeállt a fejemben a kép, hogy ez nem csak a fenekem formájára, a külső jegyekre vonatkozik, hanem akár a beleimre, vagy a puncimra is. Azt is fontos megtanulnom elfogadni, ahogy a testem működik, és nem haraggal, türelmetlenséggel fordulni magam felé, ha épp valami „nem jól” működik, ha valami fáj, feszül, görcsöl, hanem szeretettel és elfogadással figyelni, vajon mi hiányzik neki, ami miatt ezeket a tüneteket produkálja. Mert mégis milyen lenne, ha egy beteggel elkezdenénk veszekedni, hogy gyógyuljon meg? Az csak rontana a helyzeten.
Ahogy a puncim, úgy a hasam is érzékeny lélek. Sőt, meg vagyok győződve róla, hogy nagyon is össze vannak kötve! Csörgits Kinga, a terapeutám egyszer nekiesett, és addig masszírozta egy üveg dildóval a hasam (igen, kívülről a hasam), amíg be nem lilult, de brutálisan. Mi volt ennek az értelme? Később állt össze a fejemben, hogy amikor valamiért megijedek a szextől, akkor bizonyos izmaim megfeszülnek. A hasamban is. A masszázs után ismertem fel, hogy pont azt a részt feszítem, ahol masszírozta. Nem csoda, hogy akkora görcsben állt az az izom, és az sem, hogy pont azon a tájékon szoktak brutális bélgörcseim lenni.
Gyanítom, ez az terület, ahol megszakítom az ingerületet. A hasamban épült fel az a fal, ami nem engedte tovább a gyönyört a puncimból a testem többi részére. És itt alakultak ki a legkomolyabb betegségeim is.
Kinga erre egy furfangos házi feladatot adott nekem: keressek egy olyan masszázs-olajat, ami jó hatással van a nőiségre, és ezzel kényeztessem, simogassam, szeretgessem a hasam.
Saját fotó.
Dianatura érzéki masszázsolaját választottam. Elfeküdtem este az ágyban, és hosszú perceken keresztül simogattam a hasam. Persze ez nehéz, főleg nekem, aki képtelen lazítani, pihenni és nem feladatokban gondolkodni. Nehezen ment az önkényeztetés, inkább masszírozni, dögönyözni, abajgatni kezdtem a hasam. De első lépésnek ez is szuper, így is tudatosulhat bennem több minden, aztán majd szépen lassan eljutok odáig, hogy simogatni is megtanulom magam. Ebben a feladatban és a maszturbáláskor is. Az első sikerek már megvoltak, egyszer-egyszer már tényleg előfordult, hogy örömmel simogattam magam. Még akkor is, ha csak a karomat, vagy a lábfejemet.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/has_erogen_zona.jpg447600PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2018-04-20 22:13:202020-02-28 16:36:28Alalkul az új erogén zónám
Egy finom, érzéki, elvarázsoló intim masszázs úgy kezdődik, hogy teljesen ellazulok. Megbízom a masszőrömben, kívánom az érintését. Otthon érzem magam a térben.
Sajnos az én első intim masszázsomnál ez nem így történt. Meséltem már, hogy milyen volt a nulladik, ismerkedő alkalom önkéntes masszőrömmel. Nagyon bizakodva indultam a második találkozóra, ami viszont sajnos beváltotta az előzetes félelmeimet.
Ott kezdődött, hogy nem igazán tudtam, hol vagyunk, kinek a lakása az. Kicsit hideg is volt és hiányoltam a lágy zenét, a gyertyákat, az erotikus környezetet.
A masszőrt ugyan feltételezem, a legnagyobb jó szándék vezérelte, de sajnos nem kellett volna hagynom, hogy hozzám érjen. Miért? Mert rossz érzéseim voltak. Valamiért nem vonzott, nem éreztem mellette magam biztonságban. Nem azért, mert valami rosszat feltételeztem róla, egyszerűen csak zsigeri szinten nem voltam képes elfogadni őt.
Csakhogy nagyon akartam már egy jóni-masszázst, hittem gyógyító erejében és mit sem tudtam arról, milyen szempontok szerint érdemes választani. (Erről fog szólni következő bejegyzésem, ami csütörtökön jelenik meg.)
Bár a testem jelzett, hogy ettől a személytől nem szeretne érintéseket, én nem törődtem vele. – Jó lesz az! És olyan kedves, hogy ingyen felajánlotta! Erre vágytál, mit reklamálsz? – torkolta le az agyam a puncim. – De én félek tőle… – hebegett a puncim félénken. – Ne nyafogj már! Biztos jó lesz az! – Én nem hiszem… – és a puncim bezárkózott.
Egy órával később az agyam nagyon morcosan távozott a masszázsról. – Jellemző. Még mindig nem vagy képes élvezni az érintéseket. Azt hittem, végre számíthatok rád… – szidta le a puncimat az agyam. – Hát igen, látszik, hogy még van hova fejlődnöm. – igyekeztem magamra erőltetni némi optimizmust. – Majd belejövünk! Tudom, hogy csak idő kell, és a hüvelyem megtanul többet érezni, élvezni! – biztattam magam. Mindeközben a puncimra senki sem figyelt. Mintha ott sem lett volna. – Én nem tudok parancsra élvezni! – mondta kétségbeesetten, de senki sem hallotta meg. – És nem tudok akárkit befogadni! Vegyétek már észre! Én egy művész-lélek vagyok!
Szomorúan, csalódottan távoztam a masszázsról. Mindeközben pedig azt éreztem, az egészről én tehetek, hisz én voltam a béna. Eszembe sem jutott a laikus masszőrt hibáztatni. – Hisz ő olyan jó szándékkal adta! – mondtam magamnak. – Leszarom! Már megint tök naiv voltál, Lili! – torkolt le az okosabbik felem. – Simán lehet, hogy csak puncit akart. Vedd már észre magad! Nem mindig te vagy a hibás!
Így kéne kinéznie egy yoni-masszázsnak
Már jóval a masszázs után készítettem interjút Ildikóval. Ha ezeket tudom, az első, ismerkedős alkalom után kedvesen megköszönöm a masszőrnek a felajánlást és egy profi terapeutát választok inkább.
Fogok még írni, mesélni, interjút készíteni a témában. Lesz például lingam- (pénisz) masszázs videó is.
– Árpi, mielőtt elkezdünk szexelni, tudnod kell, hogy nagyon zűrös napom volt, össze-vissza kavarognak a gondolatok a fejemben, úgyhogy segítened kell! Csinálj valamit, hogy visszaránts a jelenbe, kérlek! – Mi lenne, ha egész egyszerűen csak megdugnálak, te meg arra gondolsz, amire akarsz? – kérdezett vissza vigyorogva. – Neeem! Én is élvezni akarom, én is veled akarok lenni, úgyhogy csinálj valamit. – és bosszúból még jól megharapdáltam és megcsikiztem.
Használt. Meghozta az ihletét. Merthogy történetesen Árpi egy igazi művész az ágyban.
– Akkor nem fogunk szexelni. – jelentette ki, miközben már ujjazgatott. Majd hozzátette: – Én csak itt masszírozgatlak… – Ó, igen, masszírozz még! Isteni, ahogy masszírozol. – nyögdécseletem, ahogy szereti. – De tényleg! Ez nem szex! – dorgált le, s tovább húzogatta ujját a G-pontomon. – Masszázs közben pedig arra gondol az ember, amire csak akar!
Mikor kezdtem elalélni, hangosan nyögdécselni, újra, meg újra hozzátette: – Lili, te szerintem most szexelsz. Pedig megmondtam, hogy ez nem szex!
Zseniális volt. Tényleg sikerült elengednem magam. Végig csak azt pörgettem magamban, hogy „ez nem szex”. – Ez nem szex, – majd az agyam folytatta a gondolatmenetet: – azaz nincs mitől megijedni. A masszázsban az ember nem támaszt magával szemben elvárásokat. Nem gond, ha elkalandozok, ha másra gondolok, a lényeg, hogy a testem vegyen ki belőle annyit, amennyit éppen szeretne. És nem kell eljutni semeddig! Nem cél az orgazmus.
Hosszan, kitartóan ujjazott, én pedig végig jelen voltam. Tudtam, hogy ennél sokkal jobban is lehet ezt élvezni, de ilyenkor figyelmeztettem magam: – Lili, te még most tanulod ezt a típusú orgazmust. Még csak most ébredezik a testednek ez a része. Teljesen rendben van az, ahol most tartasz és ahová most el tudsz jutni! Még sokat fogsz fejlődni, tudod!
Most sem volt orgazmusom az ujjazástól. De bűntudatom is csak kevés volt. Szépen apránként oldódtak fel a blokkok.
Sokat hallok mostanában jóni masszázsról és annak a terápiás hatásairól. Kezd összeállni a fejemben a kép. Ha úgy állok hozzá, hogy az nem szex, akkor nem is lesznek elvárásaim, hogy nekem „hogyan kell szerepelnem”. És úgy mindjárt máshogy leszek jelen.
A végén Árpi még kinyalt, eljuttatva az orgazmusig, majd a hasamra fordított: – Lili, szerintem márpedig Te szexeltél. Pedig megmondtam neked, hogy ez nem szex. – Büntetésképp pedig jól elfenekelt, majd megdugott.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/16739969601_871954922d_o.jpg640640PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2016-05-06 22:46:342020-05-15 12:31:34Ez nem szex, csak masszázs
Őszinte leszek magamhoz és elmondom, miért is örülök annak annyira, hogy felfedeztem: lehet úgy masszírozni, kényeztetni a péniszt, hogy közben pasi csak hátradől és fekszik. Szeretek gyönyört adni annak, aki fontos. Így volt ez már az első kapcsolatomban is (lásd kikényszerített szex). Én nem akartam szexelni, egy porcikám sem kívánta. Legfőképp az riasztott,a hogy nem tudtam átadni magam az érintéseknek, nem tudtam elmerülni bennük és élvezni őket. Ez a sikertelenség-érzés pedig megmérgezte az egész együttlétet.
Most újra ott vagyunk, hogy a borzasztó, visszatérő (vagy inkább múlni nem akaró) hüvelygombám miatt szegény pasi hiába kényeztetett (ujjazott, simogatott), én abból igen keveset tudtam élvezni. Ilyenkor aztán ostorozom magam: – Mekkora szar vagyok, hogy ő itt strapálja magát, én pedig nem vagyok képes élvezni.
A lingam masszázsnál lehetek én az, aki csak ad és nem fogad. Élvezem, ahogy morog, nyög, dicsér, vonaglik. Ellensúlyozza a sikertelenséget egy nagy adag sikerélménnyel, ami nekem is örömöt okoz. Bekenem a kezem illatos olajjal, s játszva rajzolgatok a farkára. Alkotok a rendkívül hálás közönségnek.
Közjáték:
– Bébi, mindjárt befejezem az írást. – Írjál csak nyugodtan! Tudom, hogy ez fontos neked és emiatt nekem is örömet okoz, úgyhogy csináld csak. Persze a faszverés az mindig jobb.
Imádom a pasim. És milyen jó, hogy ezen keresztül a párbeszéden keresztül tudatosította, hogy ő is szokott önzetlenül adni – pedig nem is tudta, miről írok.
Karácsonyra kaptam egy lingam-masszázs könyvet a főnökömtől, aki nő. „Lilikémnek kivirágzása karácsonyán” – írja. Nagyon jót mosolyogtam rajta, majd belevágtam.
A lingám szanszkrit szó, amely magában foglalja a férfi nemi szerveket – nemcsak anatómiai, hanem energetikai és spirituális értelemben is. A lingam-masszázs tantrikus és taoista tanokon, valamint a modern szexuális kutatások eredményein alapul. A szó legszorosabb értelmében felfedező utazás, amelynek során félretolhatjuk általánosan elfogadott… bővebben
Igazából még nem jutottam messzire az olvasásban (elég lassú olvasó vagyok), de már a bevezető nagyon magával ragadott. Olyannyira nagy hatással volt rám, hogy pasi ki is szúrta egyből. – Bébi, milyen jó, hogy ellestél egy-két fogást G-éktől a múltkori szexelgetésünkből. – Nem lestem én el semmit, ez a könyv miatt van.
Az izgalmas az, hogy egyáltalán nem jutottam el még semmilyen fogásokig a könyvben sem, csak elolvastam néhány oldalt, ami nagy szeretettel és tisztelettel ír a lingamról, azaz a péniszről. A hozzáállásomon változtatott, segít leküzdeni a kultúránk által mélyen belém kódolt undort a lingam iránt.
Fuj, Lilike, nem szabad hozzáérni a fiúk fütyijéhez!
Én ezt köszönöm, de le akarom vetkőzni. Imádni, tisztelni szeretném a péniszt. Szeretgetni, nyalogatni, kényeztetni. Ehhez a fordulathoz járult hozzá a könyv, ami pasinak is feltűnt, hisz nagyobb szeretettel, odaadással simogattam. Elkezdtem masszírozni, s rájöttem, hogy élvezem. Pedig sosem szerettem masszírozni, sosem kötött le, ebben a levendula-olajos cirógatásban viszont teljesen elmerültem. Gyönyörűnek találtam a mozdulatsort.
Kaptam egy „orgasmic yoga” videót is. Gyakorlatilag semmi más nem történik rajta, csak a pasi meztelen kenegeti magát kókuszolajjal, simogatja a testét, néha nyújt egy kicsit, majd egyre többször ér a péniszéhez. Közben alámondással mesél arról, hogyan tiszteljük, szeressük a testünket. Még sosem láttam ehhez foghatót. Azt éreztem, csodálatos és gyönyörű, amit az az idősebb fickó csinál: szereti és tiszteli önmagát, kényezteti a saját testét. Nem csak ahhoz kaptam kedvet, hogy én is úgy kényeztessek egy lingamot, ahogy ő tette a sajátjával (itt már tényleg lestem el mozdulatokat), de érzem, a saját puncimhoz való viszonyomon is változtatott. Valószínűleg itt az idő, hogy a yoni masszázzsal is elkezdjek foglalkozni.