Ha nő van nővel, akkor ki lesz a férfi?

Hármas randink volt: egy barátnőm (T), pasim és én találkoztunk gyakorlatilag szexelni. Már lebeszéltük előre, hogy T itt alszik. Fura ez az egész, nem igazán tudom még hova tenni azt, ami hármunk között kialakul – igaz nem is kell feltétlenül besorolni a dolgot. Többek között ezt adja a poliamoria: nem kell kategorizálni és skatulyákba rakni a kapcsolatokat, egyszerűen csak megéljük. Így hát köztünk most szerintem az van, hogy nagyon jó barátnők vagyunk már egy ideje, imádunk nagyokat beszélgetni, s egy alkalommal nagyon jót szexeltünk hármasban-négyesben, amit azóta egybehangzóan meg akartunk ismételni.

T-vel az ominózus hármasozás óta nem beszéltem gyakorlatilag, csak chat-en. Én valahol éreztem, hogy nem lesz gond, fogjuk tudni ezt kezelni, nem fog a barátságunk rovására menni az eset (az sem, hogy ezt a bejegyzést is olvassa T), de biztosra mégsem mehettem, így azért bőven volt benne rizikó, hogy fog-e valaki sérülni az új randi során. Nem tudom, ő hogyan tekint rám-ránk, de ami még érdekesebb, hogy én sem tudom, hogyan tekintek rá: kim ő nekem, vagy kim szeretném, hogy legyen, merthogy bármennyire is nem kell, mégsem tudok leszakadni a kategorizálásról és definiálásról. Azt tudom, hogy nagyon fontos a barátsága számomra, hogy imádok beszélgetni vele, sokat tanulunk egymástól, egymás mellett fejlődünk. Azt is, hogy gyönyörűnek találom a testét, ami vonz és inspirál. Szeretem megérinteni, játszani vele. Mégis arra a meglepő felismerésre jutottam (jutottunk):

Szenvedélyesen csókolóztunk hármasban, simogattuk egymást. T külön kérte a hármas csókot, mert a nagyon izgatta. Azonban mikor pasi kettesben hagyott minket a „folytassátok csak” felkiáltással, mi megakadtunk. Megpróbáltuk, majd borzasztóan zavarba jöttünk. Valahogy már nem tűnt olyan őszintének a szenvedély, hirtelen nem tudtunk mit kezdeni egymással. Ott álltam vele szemben, csókoltam, de nem ment. Borzasztó magasnak éreztem magam mellette (pedig szerintem egy magasak vagyunk) és nem túl szépnek. Nem találtam a helyem, nem értettem a szerepem. Nem tudtam nőként viselkedni, hisz nem egy pasi állt velem szemben, de pasiként sem tudtam, mert az meg nem vonzott. Teljesen belezavarodtam. Ami addig tök természetesenek tűnt, hirtelen zavarbaejtő lett. Nem tudtam, hogy érintsem, hogy csókoljam, hol csókoljam.

Amikor pasi visszatért hozzánk, minden gördülékenyen folyt tovább. Újra átkapcsoltam abba az üzemmódba, hogy T-vel játszom többet, mint pasival. Izgatott, hogy érinthettem a testét, simogathattam a melleit, megmárthattam az ujjam a puncijában. Nagyon érdekelt a teste, vonzott, hogy játsszak vele – mégis ez csakis úgy működött, hogy pasi is ott volt, s gyönyörködött bennünk.

Mit akar ez jelenteni? Hogy csak pasi előtt produkáltuk magunkat? Nem hiszem, hisz mágnesként vonzott a melle, a hasa, a combja, a puncija, a nyaka, a finom, puha bőre… Nem érzem bűnösnek, hogy nővel vagyok. Inkább ott lehet az igazság, hogy pasim jelenlétében értettem a szerepem, nő tudtam maradni, hisz volt velünk egy pasi.

Borzasztóak ezek a keretek és skatulyák.

Fotó: Katerina Ko @ FlickR

Szeretnél többet megtudni a biszexualitásról? Hallgasd meg ezt az ingyenes felvételt egy korábbi beszélgetős estemről!

Biszex vágyak (előadásfelvétel)

Vannak, akik heteroként élik az életük (akár boldog kapcsolatban), de közben érzik, hogy a saját nemük is vonzza őket. Bevallom, én is így vagyok vele: imádom a szerelmem, mégis vannak lányok, akik nagyon vonzanak, és izgat, hogy kipróbáljam, milyen lenne velük. De mit szólna a párom? Hogyan hatna ez a kapcsolatunkra? Egyáltalán hogyan közelítsek a saját nememhez? Mikor számítok egyáltalán biszexnek? Számtalan ehhez hasonló kérdés mozgott (mozog) bennem.
Ha téged is megérintettek a soraim, hallgass bele az erről a témáról tartott beszélgetésünkbe!