Hiedelmeink rabságában: „A szexnek mindig közösüléssel kell végződnie”
Azon kaptam magam, hogy Robi csak odadörgöli a péniszét a puncimhoz, játszik vele, becézgeti, nem hatol be, az agyam pedig sürgeti:
– Gyerünk, gyerünk! Befelé! Siessünk az orgazmus felé!
– Ácsi! – vettem észre magam. Minek sürgetem én ezt akár csak gondolatban is, ha 1. még nem is jutottam el addig, hogy vágyjak a behatolásra, 2. akár jó is lehet, ami épp történik, 3. ő sem akar még behatolni, 4. nem is szokott orgazmusom lenni behatolás közben, 5. nem is az orgazmus a lényeg. Sem a behatolás.
És akkor leesett: mennyiszer eljátszottam ezt már életemben! Nem azt teszem az ágyban, ami jól esik, amire éppen vágyom, hanem amiről azt gondolom, hogy történnie kell: azaz el kell jutnunk a behatolásig, onnan pedig a pasi orgazmusáig. (Az alapvető téveszmém persze az lenne, hogy a közösen megélt orgazmusig, de az nálam még az utópia szintjén van.)
Nyalja a puncim expasi, én pedig, amikor már végre elkezdeném évezni sürgetem, hogy hatoljon belém, ahelyett, hogy egyszerűen végre kiélveztem volna a nyalást.
Most új mantrám van. „Nem kell szexelni.” Igen, szex nélkül is lehet randi. Nem az a lényeg. Persze jó, de ha én épp (!) nem vágyom rá, a pasi meg szintén nem mutatja, hogy most ezt akarja, hanem jól elvan abban is, hogy csak úgy kézen fog és beszélgetünk, akkor mi a nyavalyának sürgetem magunkat bele? Ne az kezdeményezzen, aki nem is akarja! Atyaég, ezt is hányszor eljátszottam exekkel… Úgy éreztem, most már azért illene szexelni, s ezért kezdeményeztem. Nem azért, mert bármelyikünk is vágyott volna rá.
Nem. Nem kell szexelni. Nincs olyan, hogy heti hányszor illik, vagy szabályos, vagy megfelelő. Nem. Akkor kell szexelni, amikor úgy érezzük, hogy szexelni akarunk. Pont. És ebben az esetben is ér az, hogy csak egy picit cirógatjuk egymást, aztán félbehagyjuk. Vagy csak leszopom. Vagy csak kinyal. Vagy belekezdünk, kicsit dugunk, de „nem fejezzük be”. Ez mind teljesen rendben van mindaddig, amíg élvezzük. Az nincs rendben, ha kötelességből csinálom, s nem örömből.
A kép forrása itt.