Hinnem kell a testemnek! Mert a szexuális vonzalom adott.

Megismerkedek egy új pasival. Tetszik, amiket mond, ahogy viselkedik. „Biztos jó társ lesz belőle!” – gondolom. Csak szexuálisan nem vonz…

Évekig nem szerettem magam eléggé. Jó, ezt még lehet, így nem merném bevallani magamnak, de mindenképp bizalmatlan voltam a saját érzékelésemmel szemben. Egyszerűen nem hittem magamnak. Úgy gondoltam, én egy „selejtes” nő vagyok, akinek most még nem megy a szex. Igen, hittem benne, hogy ez változni fog, de közben tisztában voltam a „jelenlegi fogyatékosságommal”. Tudtam, hogy tele vagyok blokkokkal, félelmekkel. Azt gondoltam, a fenti pasi igazából azért nem vonz, mert még nem vagyok képes megélni a vágyat. Azaz: tévedek, amikor azt hiszem, nincs meg köztünk a „kémia”.

Mi történt ilyen esetekben? Mivel nem bíztam abban, hogy meg tudom ítélni, kihez vonzódom és kihez nem, ezért bárkivel lefeküdtem, akivel racionálisan úgy ítéltem meg, hogy érdemes kezdeni. Bárkivel, aki „olyan jó srác” volt: kedves, értelmes, vicces, „anyukák álma”, vagy épp nagyon izgalmas, különleges.

 Fotó: Leah Kelley @ Pexels

Így jártam 2 évig azzal a sráccal is, akinek a szüzességem is „odaadtam”: nagyon szerettem, de igazából sosem vonzódtam hozzá. Mégis újra, meg újra hagytam, hogy hozzám érjen.

Visszagondolva azokra az esetekre, ahol olyanoknak adtam oda a testem, akiket a testem igazából nem akart, felfordul a gyomrom. Főleg, mert tudom, ez nem egy tinédzser-kori hülyeség volt, hanem még 1-2 hónapja is megesett.

Haragszom. Mégis hogy lehettem ilyen kegyetlen saját magammal? Gyakorlatilag újra, meg újra lehülyéztem a testem:

„Te ezt nem tudhatod. Kussolj! Majd én megmondom, mi lesz. Majd meglátod, bebizonyítom, hogy jó lesz! Vagy ha mégsem, akkor az is a te hibád, mert nem voltál képes rendesen élvezni!„

Nem, nem, nem, ez így nem mehet tovább. A jövőben igenis hinni fogok a puncimnak. Ha nem bizsereg, azt mondom az udvarlómnak: „bocs, most nem kívánom a szexet”. Néhány alkalom után már azt is el fogom tudni dönteni, hogy valóban vonzódom-e az illetőhöz. Igen! Még most is nehéz elhinni, hogy erre képes vagyok, de mostantól megszavazom magamnak a bizalmat! Adok magamnak egy esélyt a fejlődésre. És ha esetleg tévedek, akkor sincs semmi.

***

Ezt a bejegyzést Filep Dávid cikke inspirálta: eszembe juttatta, amit már korábban kezdtem felfedezni magamon.
„“Bocs, de nem működött a kémia!” Eddig azt hitted, ez csak egy hülye kifogás?” – írták, és ráeszméltem:
– Basszus, tényleg nem működött a kémia!
– Látod, Lilikém, máskor jobban figyelsz majd rám! – mondta a puncim és némi jogos elégtételt láttam a mosolyában.