Ki élvezi az aktot? Aki nézi, vagy aki készíti?
Megnéztem egy csomó ronda aktot. Igen, a szépség szubjektív. Erről is beszélgetett szerda este Hincz Gyula titkos múzsájának aktkiállításának alkalmából Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus, Fajgerné Dudás Andrea festőművész és Szabó Eszter Ágnes kurátor a BÁV Szemérmetlen prüdéria c. eseményén.
Saját fotó.
Egy kicsit megnyugodtam, amikor rávilágítottak, sokszor nem is a valóságot ábrázolja a művész, míg mi, laikusok (én tutira) hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a képen a test hű ábrázolása történt. Még akkor is, amikor nyilvánvalóan apró, torz feje van az alanynak. Valahogy még akkor is bennem van az a jó szándék, hogy a testét ha nem is valósághűen kéne ábrázolni, de legalább szépként. Merthogy Hincz ráadásul hőn szeretett szeretőjét jeleníti meg a képeken. (Én is szépítettem a punci-rajzomon. Valahogy jobb érzés volt számomra kiretusálni róla a szőrt.)
Nem az a bajom, hogy a nő nem modell-alkatú. Engem a nem előnyös pózok és a komor vonalak szomorítottak el. Elkezdtem sajnálni a modellt. „Szegénnyel jól kicsesztek.” – mondta mélyen belül egy hang.
Saját fotó. (Balról jobbra: Fajgerné Dudás Andrea festőművész, Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus, és Szabó Eszter Ágnes kurátor.)
Aztán egy kicsit még jobban megnyugodtam, amikor Fajgerné Dudás Andrea hangosan elgondolkodott azon, mennyire élvezhette a művész a formák, a test ívének rajzolását. Mindjárt jobb érzés volt arra gondolni, hogy Hincz Gyula a szeretett nő testéről ábrándozva húzta ezeket az íveket. Sőt, ha belegondolok, akár még az is megtörténhetett, hogy az általa legjobban imádott testrészeket felnagyította, felerősítette. Elkezdtem keresni a szeretet jeleit a képeken…
Dr. Hevesi Kriszta aztán arról beszélt, mi számít erotikusnak és egyáltalán erotikusnak kell-e látni ezeket az alkotásokat? Vagy még inkább: erotikusnak szánták-e őket. A meztelenséggel a művész valamit ábrázolni, üzenni akart. Ez egy természetes ábrázolás, az élet része, a művészet pedig az életről szól. Az, hogy mennyire erotikus, attól is függ, hol látom: például egy pornográf oldalon, vagy egy tárlaton? Színházban is más érzést kelt a meztelenség, mint egy strip bárban. – világított rá.
Saját fotó. (Balról jobbra: Fajgerné Dudás Andrea festőművész, Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus, és Szabó Eszter Ágnes kurátor.)
Ez adta a harmadik megnyugvást: nem vagyok rossz ember, ha nem látom erotikusnak ezeket a képeket. Hisz lehet, nem is annak szánták őket! És a helyszínben sem volt semmilyen erotikus.
A beszélgetést hallgatva kicsit jobban megszerettem Laci rajzait is. Imád aktokat rajzolni és imád engem is lerajzolni. Míg ő lelkesedett, engem legtöbbször nyomasztottak ezek a rajzok: valamiért csakis a hibáimat voltam képes meglátni rajtuk. Alig tudtam elrejteni csalódottságomat. Valamiért nem a boldogságtól ragyogó arcára fókuszáltam és nem is arra, hogy mennyire imádja a testem, mennyire lelkesíti, hogy a vonalaimat ízlelgetheti, hanem arra, hol van bennem a hiba.
Laci rajza rólam. Saját fotó.
„Az nem biztos, hogy a világ olyan, amilyennek látom, de az biztos, hogy én olyan vagyok,
amilyennek a világot látom.” (Halász, 1978. id. Vass, 2003.)
– idézett Hevesi Kriszta. Igen, én ilyen vagyok. Keresem a hibákat magamon és elvárom magamtól az erotikus gondolatokat is minden helyzetben.
