Tag Archive for: meztelenség

A szaunamesterek egyetértenek abban, hogy akkor igazán egészséges a szaunaélmény, ha nincs rajtunk semmilyen ruha. Még egy aprócska tanga sem.


Magyarországon nagyon kevéssé elterjedt a szaunázás meztelenül, és talán hasonló mértékű ellenállásba ütközik ennek az elfogadása, mint az, ahogy én a nyílt, tabumentes beszédet hirdetem a szexről.
A két téma össze is függ, hisz sok esetben ugyanazok a szégyenérzetek jelennek meg a szaunában, mint a hálószobában. Erről beszélgettem Károly Tamás szaunamesterrel ebben a videóban:

szaunázás mezteéenul Ébredő Szexualitás YouTube


Félek, hogy rosszat gondolnak a meztelen testemről


Levetkőzünk. Már nincs ott a push up melltartó és látszik minden egyéb is.

Látszanak a méretek és a formák. Sőt, ha épp úgy alakul, még a felizgultság mértéke is. (Pedig szerintem a legvalószínűbb az, hogy aki feszeng amiatt, hogy váratlanul erekciója, lesz, ő pont emiatt nem kerül izgalmi állapotba.

Ha valaki felizgul ebben a helyzetben, az is teljesen emberi, normális reakció, hisz a meztelenség a mi kultúránkban automatikusan a szex gondolatát hívja be.

És hát attól még, hogy valaki izgalomba kerül, nem jelenti azt, hogy kezdeményezni is fog.)
Félünk a kitárulkozástól, a sebezhetővé válástól.
A zseniális ebben az, hogy mindenki más is ugyanolyan sebezhető, mint mi. Nekik ugyanúgy nem tökéletes a testük – vagy épphogy mindenki úgy tökéletes, ahogy van.

Amikor először vetkőztem le

A fenti videóban mesélek az első olyan élményemről, amikor meztelenül mentem be a szaunába.
Borzasztó volt, nagyon feszengtem. Azért is, mert nem volt kivel beszélni erről, nem volt, aki megnyugtasson, és bevezessen ebbe a világba. Később viszont nagyon megszerettem.
Szépen fokozatosan elkezdtem otthonosan érezni magam, és rájöttem, hogy nagyon is biztonságban vagyok. Akik megteszik, hogy levetkőznek, ők sokkal valószínűbb, hogy helyén tudják kezelni ezt a témát, és emiatt nagyobb biztonságban vagyok köztük, mint máshol. Megtapasztaltam azt is, hogy én is jobban elfogadom magam, és otthonosabban érzem magam a saját testemben is.

A szaunázás meztelenül most már otthonossá vált

Egy baráti összejövetel keretében lehetőségem volt a SAUNATOGO mobil szaunájában részt venni Károly Tomi egy felöntésén.
Meztelenül.
Tomival, és pár ismerősével akkor találkoztam először egy közös barátunk révén.

SaunaToGo
Fotó: link, forrás: SaunaToGo

Imádtam.
Nem csak a fantasztikus szaunaprogramot, de azt is, hogy már nem feszengtem a meztelenségem miatt, és gyönyörködtem abban, milyen lazán kezelik ezt a többiek is. Sőt, gyönyörködtem a testükben is. Utálom, hogy a mi kultúránkban nem szabad másokat megnézni, mert ez zavart kelt!
Bennem igenis nagy az éhség, hogy megnézzek másokat. És ez nem azt jelenti, hogy szexelni akarok velük, hanem azt, hogy kíváncsi vagyok, milyenek ők. Érdekes számomra a testük. Az, hogy látok „normális” testeket, segít magamat is elhelyezni abban a zavaros helyzetben, hogy a média mind „tökéletes” testeket mutat, amihez képest szinte mindenkivel „baj van”. Ha viszont elmegyek egy ilyen textilmentes helyre, szembesülhetek azzal, hogy ugyanúgy nincs semmi baj az én testemmel, mint a többiekével.


Másokkal is beszélgettem erről

Ezen a szaunázással egybekötött fantasztikus forgatási napon megjelent egy másik YouTube-er, FanMadeMaker is, mivel egy teljes vlog epizódot szánt annak, hogy bemutassa egy napom és a munkásságom.
Mivel nekem minden napom más és más (és sokszor a gép előtt ülök), ezért arra gondoltam, erre a forgatási napra hívom el. A közös beszélgetésünket itt tudod megtekinteni:

FanMadeMaker Polilili interjú


Bérelhető mobil szauna – SaunaToGo: https://saunatogo.hu/ 
Károly Tamás SzaunaRajongó | Blogger | SzaunaMester elérhetőségei: https://drszauna.hu | Facebook oldala | Szaunás Facebook csoportja

Megnéztem egy csomó ronda aktot. Igen, a szépség szubjektív. Erről is beszélgetett szerda este Hincz Gyula titkos múzsájának aktkiállításának alkalmából Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus, Fajgerné Dudás Andrea festőművész és Szabó Eszter Ágnes kurátor a BÁV Szemérmetlen prüdéria c. eseményén.

received_1561681520551255_2.jpeg

Saját fotó.

Egy kicsit megnyugodtam, amikor rávilágítottak, sokszor nem is a valóságot ábrázolja a művész, míg mi, laikusok (én tutira) hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a képen a test hű ábrázolása történt. Még akkor is, amikor nyilvánvalóan apró, torz feje van az alanynak. Valahogy még akkor is bennem van az a jó szándék, hogy a testét ha nem is valósághűen kéne ábrázolni, de legalább szépként. Merthogy Hincz ráadásul hőn szeretett szeretőjét jeleníti meg a képeken. (Én is szépítettem a punci-rajzomon. Valahogy jobb érzés volt számomra kiretusálni róla a szőrt.)

Nem az a bajom, hogy a nő nem modell-alkatú. Engem a nem előnyös pózok és a komor vonalak szomorítottak el. Elkezdtem sajnálni a modellt. „Szegénnyel jól kicsesztek.” – mondta mélyen belül egy hang.

20170719_185831.jpg Saját fotó. (Balról jobbra: Fajgerné Dudás Andrea festőművész, Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus, és Szabó Eszter Ágnes kurátor.)

Aztán egy kicsit még jobban megnyugodtam, amikor Fajgerné Dudás Andrea hangosan elgondolkodott azon, mennyire élvezhette a művész a formák, a test ívének rajzolását. Mindjárt jobb érzés volt arra gondolni, hogy Hincz Gyula a szeretett nő testéről ábrándozva húzta ezeket az íveket. Sőt, ha belegondolok, akár még az is megtörténhetett, hogy az általa legjobban imádott testrészeket felnagyította, felerősítette. Elkezdtem keresni a szeretet jeleit a képeken…

Dr. Hevesi Kriszta aztán arról beszélt, mi számít erotikusnak és egyáltalán erotikusnak kell-e látni ezeket az alkotásokat? Vagy még inkább: erotikusnak szánták-e őket. A meztelenséggel a művész valamit ábrázolni, üzenni akart. Ez egy természetes ábrázolás, az élet része, a művészet pedig az életről szól. Az, hogy mennyire erotikus, attól is függ, hol látom: például egy pornográf oldalon, vagy egy tárlaton? Színházban is más érzést kelt a meztelenség, mint egy strip bárban. – világított rá.

20227893_1577665825585053_1944138320_ob.jpg Saját fotó. (Balról jobbra: Fajgerné Dudás Andrea festőművész, Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus, és Szabó Eszter Ágnes kurátor.)

Ez adta a harmadik megnyugvást: nem vagyok rossz ember, ha nem látom erotikusnak ezeket a képeket. Hisz lehet, nem is annak szánták őket! És a helyszínben sem volt semmilyen erotikus.

A beszélgetést hallgatva kicsit jobban megszerettem Laci rajzait is. Imád aktokat rajzolni és imád engem is lerajzolni. Míg ő lelkesedett, engem legtöbbször nyomasztottak ezek a rajzok: valamiért csakis a hibáimat voltam képes meglátni rajtuk. Alig tudtam elrejteni csalódottságomat. Valamiért nem a boldogságtól ragyogó arcára fókuszáltam és nem is arra, hogy mennyire imádja a testem, mennyire lelkesíti, hogy a vonalaimat ízlelgetheti, hanem arra, hol van bennem a hiba.

20160424_143233b.jpgLaci rajza rólam. Saját fotó.

„Az nem biztos, hogy a világ olyan, amilyennek látom, de az biztos, hogy én olyan vagyok,
amilyennek a világot látom.” (Halász, 1978. id. Vass, 2003.)

– idézett Hevesi Kriszta. Igen, én ilyen vagyok. Keresem a hibákat magamon és elvárom magamtól az erotikus gondolatokat is minden helyzetben.

Te szép vagy? Hogy érzed magad, mikor a tükörbe nézel? És amikor a párod lát téged meztelenül?

Egy kutatás szerint a nők 90%-a rosszul érzi magát, ha tükörbe néz. Hiába gyönyörű az a hölgy, aki visszaköszön ránk, hiába hevernek a lábunk előtt a férfiak és dicsérnek ismerőseink, mi attól még hajlamosak vagyunk a hibákat keresni: itt egy kicsit sok, ott az nem kéne. Ebben a lelkiállapotban pedig már nem tudunk mosolyogni, odalesz a ragyogásunk, ettől pedig csak még komorabb lesz az a kép a tükörben.

Kislány koromban imádtam a tükör előtt billegni. Talán még kamaszként is az volt az egyik kedvencem, hogy esténként mindenféle ruhakölteményeket tekertem magamra a törölközőből. Vigyorogtam, grimaszoltam, barátkoztam az arcommal. Jóban voltunk nagyon.

18721173_10213234012315132_534702083_o.jpgEzt a bejegyzést Somogyi Réka festménye ihlette.

Nem tudom, mi történt és mikor, de idővel ez elkopott. Már nem néztem magamra szeretettel. Már nem játszottam magammal. Lecsekkoltam a ruhám, a hajam, aztán indulás: csak addig néztem magam, amíg igazán szükséges.

Amikor egy barátom javaslatára megpróbáltam meztelenül szembenézni a saját tükörképemmel 5 percen keresztül, minden bajom volt. Azt mondta, gyakoroljam kitartóan. Hát, tiszta kínszenvedés volt! Hisz milyen már a hasam?! És a fenekem is narancsbőrös! Könyörgöm!

Nem ment.

Ádám persze imád tükör előtt szexelni, amibe én is lopva-lopva belenéztem…

Felkerült a szexelős tükör is az ágy mellé. A tükör, ami annál sokkal többet is tudott! Ez a varázsüveg ugyanis pont úgy helyezkedik el, hogy a meztelen testem legyen az első dolog, amit megpillantok, mikor felkelek reggel és elalvás előtt is a saját alakomat láthatom benne.

A sok szex és ez a csodatükör is hozzájárult ahhoz, hogy elkezdtem szépnek látni magam. (Nem csak szebbnek, hanem szépnek!) Úgy, ülve végül is a hasam is szép. Meg a csípőm íve is, aztán ahogy az folytatódik a combjaimban… A cicim mindig is tetszett. És a hajam is szeretem pakolászni már. Játszom vele, jobbra, majd balra fésülöm, feltekerem.

Aztán jöttek a videóim a Facebookon. Visszanéztem őket és nem tudtam levenni a szemem a király frizurámról és a mosolyomról. „De hisz ez egy tök jó csaj!” – gondoltam magamban egész idő alatt! És ez olyan jó! Végre!

12510337_10154485139733082_3235136791638188043_n.jpg

Saját fotó.

Amikor ez a fotó készült, még nem tudtam őszintén kimondani, de tudtam: ez a cél.

Ma este viszont kipróbálom. Belenézek a tükörbe és azt mondom: „Szép vagy, szeretlek.” Onnan pedig már csak egy lépés talán az önkielégítés is. Ja, meg még az, hogy megbocsássak a testemnek a betegségeimért.

Ha ismersz olyan művészt, akinek munkái szintén egy bejegyzés alapjául szolgálhatnak,
köss össze vele bátran! >>

Készült rólam pár akt fotó, de nem vagyok elégedett, mert nem azt kaptam, amit akartam.

Nem a fotós tehet róla, magammal nem voltam elégedett. Görcsösen, mindenáron egy igazi, szexi, csábító bestia képét akartam mutatni még akkor is, ha igazából nem is az vagyok.

A póz persze ment, azt jól beállítottuk. Mindenféle nehézség nélkül kaptam a lábam közé az átlátszó műanyagszéket. Nem zavart, hogy mindent lát a közönség. Csakhogy ez egy színjáték volt, amivel leginkább magamat akartam becsapni.

Magamat akartam becsapni, de a tekintetem elárult.  A szemeim bizonytalanságot, remegést mutattak.

photo_2017_03_07_16_37_35_kicsi.jpg

Fotó: Bánhalmi Norbert

Ültem és feszítettem. Kitoltam a melleimet amennyire bírtam, de nem volt elég. Még jobban erőltettem, mert úgy gondolom, ha kihúzom magam, kiemelem a cicim, attól vonzóbb leszek. Határozott, magabiztos testtartást erőltettem magamra, csakhogy az arckifejezésem is erőlködést mutatott.

Becsaptam magam, mint amikor a pasim farkát simogatom huncutul reggeli után a konyhában. Úgy teszek, mint aki fel akarja izgatni, mint aki vágyik rá, holott ez egyáltalán nem igaz. De nem is őt akarom becsapni, hanem magam, mert akarom a vágyat. Csakhogy ezt nem lehet akarni.

A fotózáson is ez volt: próbáltam magamra erőltetni a vágyat. Vadul kutattam az emlékezetemben azok után a pillanatok után, amikor fel voltam izgulva, amikor vágytam valamelyik férfira, vagy amikor igazán csábítónak éreztem magam. Csakhogy nem ment. Megvolt az emlék, de nem hatott: nem nedvesedtem, nem kezdtek csillogni a szemeim. Sem a körülmények, sem a hormonjaim, sem a libidóm nem tették lehetővé, hogy felizguljak.

Haragudtam magamra, csalódott voltam. Nem csak azért, mert nem olyan lett a kép, amilyet szerettem volna, hanem mert nem olyan vagyok, amilyen szeretnék lenni. Még mindig nem vagyok ellenállhatatlan dög és lepedőakrobata.

És még mindig képtelen vagyok időt adni magamnak a fejlődésre.

***

Sokat gondolkodtam rajta, hogy ki merjem-e tenni a rólam készült képet. „Hisz mit fognak szólni hozzá?” „Nem illik a testem mutogatni.” „Kurvának fognak tartani…”

Az igazság az, hogy semmi szégyellnivaló nincs a testemen. És csak annyi látszik belőlem rajta, mint egy bikiniben. Mégis más, mint a strandon. De miért? Azért, mert valójában nincs rajtam ruha? Vagy mert szexuális töltetű? (Erről épp most írtam le, hogy mennyire nem volt az.) Azért, mert lesz, aki erre önkielégít?

– Kislányom, nem tudhatod, hova kerül a kép! Vigyázz magadra! – rémüldözik a bennem élő anya. De mégis mi történhet? Bekerülök egy naptárba és bennem fognak gyönyörködni egy műhely falán? És akkor mi van?

Kompromittál? Vajon mivel?

A nagymellényű szaunázók mindig azzal jönnek, hogy bezzeg Nyugat-Európában már senkinek eszébe sem jut fürdőruhát húzni, mikor belép a wellness-be, sőt, ki is zavarják, ha úgy tesz. Nem egészséges a fürdőruha anyagának kipárolgása – világosítanak fel. Meg hát különben is, minek zárnád a tested egy szoros gumidarab börtönébe, mikor szabadon is lenghet a farkad / melled?

Felkészületlenül ért az első.

Nem mintha bármit is magammal kellett volna vinni, hisz épp ez a lényeg: dobj le mindent.

A meztelenkedésre nem voltam felkészülve.

Írásom folytatása a Blikk.hu-n.

 

A kép forrása itt.

Kislányként arra tanított anyukám: eszembe ne jusson akárhova is leülni bugyi nélkül, mert könnyen elkaphatok valami fertőzést. A lepedő volt az egyetlen lehetőség, ahova nyugodtan letehettem a popsim, mert az szent terület volt: utcai ruha nem érinthette.

Voltak rémálmaim. Azt álmodtam, hogy bugyi nélkül, meztelenül vagyok, s mindenki engem néz. Alapból nem voltam szégyellős, de mégis azt éreztem, bár én nem bánom, ha bárki meglát, ez másoknak nem oké. Csúnya dolog.

Néha, kánikulában megpróbáltam meztelenül aludni, de újra, meg újra felriadtam arra a rémálomra, hogy valaki bejön a szobába és megbotránkozik. Kénytelen voltam felkelni és felöltözni, mert nem hagyott aludni a tudat.

A közös meztelenkedés törte meg ezt a rémálmot. Ákos a lehető legtermészetesebben közlekedett az albérletben pucéran, sőt még rázta is a farkát. Elámultam: lehet, hogy ez nem mindenkinek jelent problémát? Lehet, nem mindenki prűd a világban? Lehet, hogy van az a társaság, ahol ez lehet?

Én is megpróbáltam: végigsétáltam az otthonán pucéran. Nagyon furcsa érzés volt, de akartam. Meg akartam törni az átkot. Minden egyes alkalommal egyre jobban ment.

A végső áttörést egy csoportszexelős hétvége hozta meg, ahol az egész társaság meztelenül közlekedett a lakásban három napon keresztül. Még a reggelit is pucéran fogyasztottuk el: engem kivéve, aki jókislányként legalább a feneke alá tett egy törölközőt.

A kép forrása itt.

Vigyorogtam, majd lehúztam a bugyim az autóban, s a műszerfalra dobtam, mire ő felnyögött vezetés közben. Simogatni kezdtem, majd mosolyogva felé fordultam:
– Akár kereshetnénk is egy jó fajta bokrot…
Nyelt egyet, majd a visszapillantó tükörre akasztotta a csipkés tangát.

Csak csodálkozom magamon, honnan jön belőlem ez a sok huncutság. Vagy hol volt eddig? Egyre jobban élvezem a szexet, s így egyre többet kérem. Már elég magabiztosság, elég jó élmény gyűlt össze bennem, hogy ne csak belemenni tudjak a játékokba, de képes legyek kezdeményezni is.

Lehajtott az országútról a patak mentén, s ment még néhány métert. Megálltunk ott, ahol már elég távol volt a főút, felhajtottuk a szoknyámat, s a motorháztetőre borultam. Tudtuk, hogy bármikor jöhet valaki, bárki megláthat minket a teljesen nyitott tájon, ahol nem nagyon volt, mi takarjon minket, de nem számított.

Pont, mikor befejeztük, s én elterültem a napsütötte fűben, egy autó közeledett felénk. Bepattantunk hát a kocsiba, hogy félrehúzódjunk, s elengedjük, s közben dilemmáztunk:
– Lehet, hogy eddig ott várt minket a távolban, hogy befejezzük?
– Lehet, hisz háttal voltunk neki…
– Sebaj. Legalább látott valami izgalmasat.
És tényleg nem jöttünk zavarba! Sőt, irtó vagánynak éreztük magunkat. Büszkén vigyorogtunk, s újra, meg újra felidéztük a kitérőnket az út hátralevő részén.

Hol van már az a lány, aki összerezzent a gondolatra, hogy bugyi nélkül legyen, nem beszélt a szexről és nem szeretett meztelenkedni?! Annyival jobb így!

Sokáig rendszeresen visszatért az a rémálmom, amiben ruha nélkül vagyok nyilvános helyen. Például nincs rajtam se nadrág, se bugyi a vonatállomáson, vagy az osztályteremben. Olyankor zavarban vagyok, szeretnék felöltözni, de nem lehet, nincs ruhám. Állok az emberek között tehetetlenül, szégyenkezve.

Sokféleképpen éltem meg a meztelenséget életem során. Kislányként egyrészes fürdőbugyim volt. Sokat jártunk uszodába, ahol megszoktam, hogy a nők levetkőznek egymás előtt. Nem takargattam magam a tornaöltözőben sem. A fürdőszoba egy közösségi tér volt a családi házunkban: míg az egyikünk fogat mosott, a másik zuhanyzott, a többiek pedig levetkőzve várták a sorukat és beszélgettek közben. Valahogy aztán kamaszkoromban egyszer csak elkezdett zavarni ez a helyzet: főleg apám meztelensége és az, ahogy a nemi szervéhez ér. Undorodtam tőle és megijesztett. Szerencsére mertem jelezni anyunak, aki merte jelezni neki, hogy a lányuknak ez most már nem komfortos.

Szégyellős sosem voltam – inkább csak szembesülni nem szerettem a testemmel. Többször is sztriptízeltem kamaszkoromban, amit még kimondottan élveztem is egészen az azt követő bűntudat megjelenésééig. Az, hogy meztelenül látnak, az OK volt, de amint a tükör előtt kezdtem el nézegetni magam, vagy szexi képeket próbáltam készíteni magamról, rosszul lettem:
– Te jó ég, hogy nézek ki! Jó, a cicim bizonyos szögből szép, de oldalról szinte nem is látszik a kitüremkedő bordáim miatt. Túl nagyok a bordáim, igen. A puncimon nem értem, mi lehetne szép és a hasam is, bár nem túl nagy, de szintén nagyon elnyomja a mellem.

Idén nyáron kaptam egy házi feladatot: minden este 10 percig nézzem magam a tükörben meztelenül. Nem ment. Elsunnyogtam. Néha ex rajtakapott, s bár biztatott, helyeselt, én megijedtem. Éreztem, ez így nincs rendben, itt tényleg dolgom van önmagammal.

Az első randinkon pasi csak félig vetkőztetett le, a sportmelltartómat letolta a hasamig. Az első menet után észrevettem, hogy rajtam maradt a ruhadarab:
OK, ez most egy kihívás! – mondtam magamnak. – Úgy tudom, a félig lerángatott cuccokat szexinek tartják a pasik: hát próbáljuk meg jól érezni magunkat ebben. Hagyjuk úgy: ne vetkőzzünk tovább és ne is öltözzünk fel.

Pasi mindeközben teljesen otthon érezte magát: meztelenül flangált a lakásban, kaját csinált, majd fejébe csapott egy kalapot és furulyázni kellett. Én meg csak lestem: nem tudtam mit kezdeni sem a saját, sem az ő meztelenségével, de közben magamra mosolyogtam:
– Menni fog ez! Nézd meg, milyen jól érzi magát a szintén nem tökéletes testében! Te is meg tudod ezt tanulni idővel!

Jelentem, sikerült! Egyszer csak azon kaptam magam, hogy szépnek, szexinek látom magam és kérem, hogy készítsenek rólam meztelen képet, amit büszkén mutogatok másoknak. Már bírom a naturista szaunát, sőt, kezdem élvezni és mikor egy-egy csoportos alkalom után meztelenül falatozgatunk, elbizonytalanodom: vajon mi ezzel a problémája másoknak?!? Néznek szex közben „kívülállók” és nem jövök zavarba.

Lehet, a rémálmok is ki fognak lépni az életemből?

Fotó: heather buckley @ FlickR

Sosem voltam még nudista strandon, de mostanra komolyan elkezdett érdekelni. Az ötösben töltött hétvégén nemcsak, hogy együtt, illetve egymás előtt szexelgettünk, de a nap hátralevő részében se nagyon öltöztünk fel. Két dugás között barátaink pucéran szorgoskodtak a konyhában. Abban a konyhában, ahol előtte az asztalon kúrtak.

Nézegettem őket, s nem tudtam felfogni, miért nem így élünk máskor is. Mi szégyellnivalónk van a testünkön? Miért kell ezt annyira takargatni? Pláne a szexuális életünket!

Sokszor eszembe jut a reakcióm arra, ahogy régen a kutyáink nyalták-falták egymást. Két kan kutya. Gyerekként nem fért a fejembe a történet: mindkettő kan, s ráadásul ott nyomják mindenki szeme láttára. Mostanra úgy gondolom, nagyon is igazuk van. Miért ne tehetnék azt mindenki szeme láttára, amit élveznek? Mi különbség aközött, hogy kedvenc fagyimat fogyasztom mások előtt és aközött, hogy kedvenc faszomat élvezem? Mindkettő válthat ki irigységet a közönségben. Mégis miért rosszabb egyik a másiknál?

meztelenül a lakásban

Fotó: Marvin Meyer, Unsplash

Pasi szerint a szexuális frusztráció miatt: a többség nem tudná elviselni sokáig, ha nézné, ahogy más szexel, miközben ő kimarad. Én mondjuk ezt nehezen tudom elképzelni, de elhiszem, hogy ez másoknak borzasztó is lehet. Állítása szerint a dugás komolyabb ügy, mint mondjuk valakinek a jólétét irigyelni. Engem elgondolkodtat viszont, hogy vajon amiatt érzünk így, mert nem vagyunk hozzászokva, hogy mások szexualitásával találkozzunk, vagy tényleg ennyire komoly ez az ügy? Ráadásul a mások jólétét irgyelők miatt több háború indult már, mint a punci miatt. Akkor most tiltsuk be, hogy valaki drága autóját mutogassa az utcán?

Mindenesetre elképesztő felszabadító volt pucéran mászkálni egymás előtt a lakásban. Nekem sokkal könnyebb úgy elfogadni a saját testem, hogy látok másokat is – s ezek a mások nem az agyon photoshoppolt modellek, hanem hús-vér emberek. Pláne, ha még dugni is látok valódi embereket, nem csak színészeket: rengeteget lehet ebből tanulni – amellett, hogy gyönyörű látni, ahogy mások szeretik egymást és gyönyört élnek át együtt.