Te meddig mész el az ágyban? Egy kis paskolás? Szereted, ha beleharapnak a mellbimbódba? Hogy állsz a szerepjátékokkal? És azzal, ha egy csövet dugnak fel a húgycsövedbe, vagy meggyújtják a tested?

Egy kicsit belekóstoltam abba a világba, amit a Szürke ötven árnyalata szeretett volna lefesteni, csak nem sikerült neki: elmentem az idei II. Magyar BDSM Konferenciára. Van, aki azért jött, hogy tippeket szerezzen, hogyan teheti izgalmasabbá a szexuális életét, hisz itt többek között szakértőktől tanulhattunk korbácsolni, kötözni, vagy épp áramot vezetni a másik testébe. Én magam bár kacérkodok a BDSM világával, inkább csak távolról szerettem volna szemlélni az eseményeket, illetve a hazai és nemzetközi BDSM közösség tagjait, akik meglepetésemre a legkedvesebb társaságnak bizonyultak, akikkel mostanában találkoztam. Megható volt, ahogy teljesen megnyíltak előttem és a többi résztvevő előtt. Volt, aki egy gyerekkori szexuális traumájának feldologzásáról mesélt nekem egy kávé mellett, mások pedig bepillantást engedtek legperverzebbnek tartott szokásaikba. Senki semmire sem akart rábeszélni, egyszerűen csak megismerhettem őket, az ő vágyaikat. Én dönthettem el, miből mennyit hallgatok végig, mit viszek haza, és miben veszek részt helyben. Tökéletesen tisztelték minden résztvevő határait.

 Fotó: KNI Pictures

Hol is kezdjem?

Megérkezésem után egyből a főszervezőt (RisleyAddix) kezdtem el faggatni, melyik programot ajánlja egy olyan kezdőnek, mint én. Mert egy kisebb harapdáláson és popsipaskoláson túl még sosem volt ilyen élményem.

 Master Dart és Risley Addix a péntek esti buliban (Fotó: KNI Pictures)

Ilyen címekkel találkoztam elsőre: „Pálcázás.” „Hónalj és láb fetisizmus.” „A kötözés élvezete és izgalma.” „Kreatív és szadista BDSM technikák egy cuki és ártatlan dominától.” „Fólia és ragasztószalag bondage.”

A pálcázást elsőre nem javasolták, lehet, megfeküdné a gyomrom az erősebb fájdalom okozásának látványa. És bár végül nem arra ültem be, kicsit sajnáltam. Gyönyörű kéjes nyögések hallatszottak ki abból a teremből. 

Fura vagy izgató?

Két napot töltöttem a konferencia vendégei között és imádtam. Na nem azért, mert bármennyire is rákattantam volna ez idő alatt a BDSM világára, hanem egyszerűen azért, mert igazán kedves, befogadó, elfogadó emberek között lehettem. Olyanok közt, akit a többség nem ért meg, és ezáltal nagyon empatikussá válik azok iránt, akiket szintén nehezen értenek meg. (Hasonló elfogadást tapasztaltam a poliamor közösségünkben is.)

A legkülönbözőbb kínzásoknak és megaláztatásoknak voltam szem- és fültanúja. Nem állítanám, hogy egy pillanatra is felizgultam volna, viszont nagyon érdekesnek találtam az ő világukat. Legfőképp azért, mert bár tényleg egészen durva és veszélyes jeleneteket is láttam, ennek ellenére azt éreztem, a partnerek között valami egészen elképesztő mértékű szeretet és törődés van jelen. Lehet, hogy abszurd, de én így láttam.

Létezik gondoskodó domina?

Elmesélem az egyik talán legfurább és egyben legkedvesebb élményem. Egy igazán dögös domina uralkodott egy pasi felett, aki épp valami péniszkalodát viselve hallgatta a korbácsolásról szóló oktatást. Sehol egy ölelés, vagy egy puszi, csak durvulás. A férfi a nő lábánál ült a hideg kövön.

 Néhány játékszer… (Fotó: KNI Pictures)

Később, a program végeztével láthattam őket játszani. Egy komolyabb korbácsolást néztem végig (a férfi tangában került fel egy András-keresztre), majd a nő módszeresen betekerte alávetettjét fóliával. Az egész testét. Igen, a fejét is. Épp csak annyi lukat hagyott, hogy levegőt kapjon. Hosszú perceken keresztül tartott a jelenet. Amikor végzett, elővette a ragasztószalagot, és még azzal is áttekerte a mumifikált férfi testének minden négyzetcentijét.

Amikor újra visszanéztem, a férfi már a földön feküdt, betekerve, a nő pedig fölötte ült egy fotelben, keresztbe tett lábbal, némán. Figyelte párját, ahogy épp kiszabadul a fogságából. Lépésről lépésre fejtette le magáról a sok műanyagot.

Döbbenten és meghatottan néztem a jelenetet. Miért meghatottan? Mert azt gondolom, ez alatt a szeánsz alatt a férfi egy csodálatos újjászületést élhetett át. Egyedül, a saját erejéből szabadult ki ebből a börtönből. Nekem azokat a terápiákat juttatta eszembe, ahol császár-metszéssel született embereket vezetnek át egy küzdelmes folyamaton, hogy pótolják azt az élményt, amit a szülőcsatornán való átjutás jelent egy újszülöttnek. Persze valószínű, hogy ennél a párnál teljesen más játszódott le, mindenesetre azt gondolom, ez egy elképesztő trip lehetett drogok nélkül, amiben a férfi megtapasztalhatta a saját erejét.

A domina mindeközben némán ült. Talán 2 órán át is eltartott ez a szeánsz, és ő az idő alatt nem mozdult a párja mellől. Támogatóan figyelte minden mozdulatát, ott volt mellette. Tudom, hogy ha a férfi leadta volna az előre megbeszélt biztonsági jelzést és segítséget kért volna, a nő egyből megadta volna. 

Lehet, hogy a nő élvezte a kínzást, de az is biztos, hogy a férfi is élvezte, hogy kínozták. A domina azt adta a párjának, amire vágyott, amit szeret és amire úgy gondolja, szüksége volt a férfinak. Megértem, ha olvasva sokkoló a jelenet, de én nem ítélem el őket. Egyszerűen mást szeretnek, mint az átlag.

Játék az egész

Aztán a cuki és ártatlan dominát is megpillantottam játék közben. A párja péniszét kínozta – inkább nem mesélem el, hogyan. És amikor a szintén legalább egy óra hosszú szeánszuknak vége lett, a férfi arcán olyan boldog eufórikus mosolyt láttam, amilyet talán még soha senkin.

És ugyanezt a felszabadult, széles, szinte gyermeki vigyort láttam mindenki más arcán is, akit előtte jó alaposan megkínoztak. Imádták. Teljesen átszellemültek.

Nem gondolom, hogy mindenki számára játék ez, de sokan azok közül, akivel ott találkoztam, annak éli meg. Játszanak, kiélik kreativitásukat, más szerepbe bújnak. Mindezt egy támogató, elfogadó, szeretetteli közösségben.

Tudom, hogy eza többségnek fura. Nekem is az volt. De hiszem, hogy mindenféle – a társadalomi elvárások és normák miatt – furcsaságnak tartott jelenségnek meglehet a helye a világban addig, amíg okoznak kárt másoknak. Ők nem ártottak senkinek, csak annyira, amennyire azt mindenki vágyta. Nem akartak téríteni, engem sem akartak belerángatni semmibe. Hagyták, hogy annyit tapasztaljak, amennyit szeretnék, amennyit elbírok. Semmi sem volt kötelező, sőt.

Nem tudom, leszek-e valaha BDSM rajongó, de szeretnék segíteni, hogy ezeknek az embereknek is legyen helye a világban, és ne kelljen az ítélkező pillantások elől bujkálniuk.