Bejegyzés

A napokban újra előkerült a paskoló: fotózni készültünk a szexshopom Insta csatornájára (humoros képeket találsz rajta, szerintem érdemes bekövetni).

Ahogy kihúzta a táskámból a párom, máris éreztem, hogy beleremeg a lábam. Még csak használnia sem kellett! Elég volt csupán a gondolat, hogy a kezében van ez a játékszer.

A mostani videómban néhány számomra nagyon kedves játékszert mutatok be. Mióta egyre több, a felszabadultságomat akadályozó gátlásomat engedtem el, rájöttem: én nagyon is imádom ezeket az eszközöket. Pajkosságot, játékot, extra fűszert visznek a szeretkezésekbe a paskoló, a cirógató, a bilincs, vagy épp a szemkötő.

Ébredő Szexualitás YouTube paskoló bilincs cirógató


Persze az, hogy számomra ezek nagy élményt jelentenek, nem mindenkihez passzolnak.

Ez pedig nagyon durva: képzeljétek el, a 365 nap című film hatására elkezdett terjedni egy trend a TikTokon, amiben tinik azzal menőznek, hogy leutánozzák a film jeleneteit, és a zúzódásaikkal dicsekszenek. (Itt egy cikk erről.)

Szerintem teljesen rendben van, ha valaki szereti a fizikai fájdalmat a szexben.
De fontos, hogy csak akkor csinálja, ha az valóban gyönyört ad mindkettőjüknek, és semmiképp sem azért, mert ez divatos, vagy mert a párjának akar megfelelni!

Legyen szó paskolókról, vagy bármilyen más szexről, fontos, hogy megfigyeld, mi az, ami valóban kedvedre való.


Ezt akár megteheted úgy is, hogy megnézed a videómat, és elképzeled, milyen lenne ezeket az eszközöket bevetni. De az is lehet, hogy nem tudod elképzelni.
Lehet, hogy azok közé tartozol, aki még nem tudja megmondani, mi esne jól neki valójában, mert még nehezen ismered fel a vágyaidat. Én is ilyen voltam.

Ha így vagy, üzenem, hogy türelem, kitartás! Ha velem tartasz, bízom benne, hogy tudsz ezen változtatni! Jó úton vagy! <3


Szeretnél még többet megtudni az öröm- és a gyönyörszerzés technikáiról?

Akkor Neked szólnak az online előadások a szexről!

online előadások a szexről

Van néhány hely, ahol bármilyen szokatlan dolog is az, ami izgat téged szexuálisan, azt nem kell takargatnod. Olyan hely, ahol nem érzed, hogy fura vagy, ahol lehetsz önmagad. Ilyen a Hedonista Party, melyről most egy olvasóm, Johanna beszámolóját szeretném veletek megosztani:

Végül egyedül mentem a buliba, és az volt az érdekes, hogy tök komfortosan éreztem magam így.

Egy átlag buliban szerintem fél óra múlva jött volna egy nyomulós pasi: “Szia cica, van gazdád?”. Ezzel szemben itt valahogy olyan benyomás alakult ki bennem, hogy sokkal nagyobb tisztelettel vannak az emberek a másik irányába, nagyobb a személyes tér, és senki sem tolakodik. Lehet, hogy a pokol később szabadult el, és az elején még mindenki meg volt szeppenve, nem tudom… Én leléptem éjfél után. De amúgy nem hiszem.

Egy átlag buliban sokkal jobban szoktam érezni ezt a tolakodásos/nyomulásos/másik nemmel kicsit idiótán való viselkedést. Dugni akarok, de nem tudom, hogy csináljam, és szerencsétlenkedésemben idióta vagyok a nőkkel/férfiakkal típusú viselkedést. Itt mintha mindenki jobban képben lett volna magával és így mások irányába is tiszteletteljesebb volt a kapcsolat. Jó érzés lehet, hogy van egy hely ahol nyíltan lehet vállalni a furcsa szexualitást.

 

Nagyon tetszett, hogy sokan a párjukkal voltak… Nagyon sokan. Tetszik, hogy ilyen nyitottság lehet egy kapcsolatban, hogy ilyeneket csinálnak. Hogy ezek nem ilyen titkos vágyak, amiket dugiban csinál az egyik fél, hanem mind a ketten ott vannak.

Fura volt, hogy nem éreztem cikinek semmit. Az emberek ki-be járkáltak pl. a lingam masszázson Csörgits Kinga masszírozta Hummel Zsolt farkát), és én is néztem, én nem éreztem, hogy ciki, hogy nézem, vagy hogy engem látnak, hogy nézem… Mint mikor mondjuk az ember titokban néz pornót, vagy valami hasonló. Nem éreztem, hogy hú, most rajtakapnak, hogy kukkolok, mert ez itt most legális. 

Szerintem nem a vágy megélése a gond, hanem ha van vágy, és az nincs megélve. Kinga olyan szépen masszírozta amúgy Zsoltot, nagyon tetszett a mozdulata! Mint egy tánc. Az, hogy az emberek megélhetik a titkolt vágyaikat, sokkal egészségesebbé teszi őket, mint mikor valaki se nem éli meg, se nem vallja be magának a dolgot – lásd American Beauty, katona apuka.    

De azért az is eszembe jutott, hogy ez itt a pokol, és hogy vajon helyes-e mindent megélni, vagy akár egy ilyen partin részt venni. Tök fura, hogy elvileg nem vagyok ilyen értelemben erősen vallásos, de mégis van egy olyan gondolatom, hogy ez mind nagyon bűnös és egyáltalán nem biztos, hogy jó út ebbe belemélyedni. Pedig, hogy elmentem ebbe a buliba, és ráadásul tök egyedül, az mutatja, hogy erős bennem a kíváncsiság. A kíváncsiságot pedig azért általában egy jó dolognak tartom. Addig van élet, míg van kíváncsiság. De valahogy mégis minden vallás valami módon azt tanítja, hogy a féktelen vágymegélés nem jó. Hogy ez egy szekrény, amit ha kinyitsz kíváncsian, hogy mi van benne, azt talán később már sosem lehet igazán visszacsukni. Hogy ha pl. megélsz valami fura szexualitást, ami jó, esetleg úgy rákattansz, hogy később már nem tudsz visszamenni az átlagosba. És ettől nem megnyílik az élet, hanem beszűkül.

 

A masszázs alatt beöltözött darkos (?) BDSM-es (?) párok álltak mellettem, és tök szépek voltak! Olyan jó, hogy két ilyen ember egymásra talál és így boldog együtt, és a furaságaikat együtt élik meg!

Biztos ismeritek a Titkárnő című filmet. Szerintem olyan szép történet. Hogy nem az a lényeg, hogy normális (átlagos) vagy-e, hanem hogy találsz-e hozzád illőt, akivel tök jól vagytok, még ha a világ nem is érti meg. És ilyen ez a buli is. Szóval ez volt a benyomásom. De csak kb. 2 órát voltam, a program több részéről lemaradtam.”

hedonista_party_ruha_dresscode.jpg

Én sajnos végül nem jutottam el a bulira, pedig nagyon készültem rá. Nem éreztem jól magam aznap délután, így nem voltam alkalmas a bulizásra. De a következőre már mindenképp elmegyek – méghozzá ebben a ruhában!

Ha pedig még nem láttad, mindenképp ajánlom a közös videónkat Pásztor Annával, a buli megálmodójával.

 

  

Beöltöztél már valaha egy légyotthoz? Esetleg szereted a jelmezeket? Emlékszem, jó 10 évvel ezelőtt megosztotta velem egy barátnőm, hogy van egy nővérke-ruhája, amit imád hordani. Akkor még sajnos túl szégyellős voltam, és nem kérdeztem meg a részletekről, pedig bevallom, nagyon érdekelt. Miért? Mert el sem tudtam képzelni magam egy ilyen helyzetben.

Persze gondolhatjátok, hogy nem arról van szó, hogy elítélném a szerepjátékokat! Egyszerűen csak képtelen voltam elképzelni magam, ahogy eljátszom a szexi nővérkét. Főként azért, mert nem éreztem magam szexinek, huncutnak. A gyönyör mélyebb ismerete nélkül rettentő nehéz volt ebbe beleélni magam.

szexi_noverke_jelmez.jpg Fotó: Pixabay

Bevallom, azóta is alig várom, amikor eljutok arra a “szintre”, ahol tényleg magabiztosan elő tudok adni például egy huncut vadmacskát.

Az eheti videómban Pásztor Anna sokat mesélt a beöltözésről: latexről, BDSM ruhákról, meg úgy általában a jelmezekről is. 

Ahogy beszélt, egyre jobban összeállt a kép. A beöltözés tényleg zseniális dolog. Átlényegít, játékba hív. Egy új szerepbe tehetem magam, ahol kipróbálhatok olyanokat is, amiket máskor nem mernék. Például azzal, hogy beletettem magam a szexblogger szerepébe, máris merek vadidegenekkel is beszélgeni a szexről, pedig korábban senkivel sem tudtam ezt megtenni. Vagy, amikor újságíróként mentem el egy eseményre, volt “felhatalmazásom” arra, hogy bárkit megszólítsak. De ilyen akár egy tál süti is: az is már egy ürügy a kapcsolatteremtésre.

Ha te jelmezbe, vagy szerepbe bújnál, miért tennéd azt? Mit szeretnél általa megtapasztalni?

Én általában arra vágyom ilyenkor, hogy csodáljanak, dicsérjenek, legyek a középpontban, szólítsanak meg. Ez persze már valahol messze ment a szextől – de talán mégsem. Mert ha csilloghatok, szexinek érzem magam. Kívánatosnak, érdekesnek, izgalmasnak.

Otthon azonban (nem pedig egy ilyen Anna-féle Hedonista Partyban) valami mást kéne kipróbálnom. A hálószobában nem arra vágyom, hogy csodáljon a párom, mert abban nincs hiány. Kitalántam, hogy macska-bőrbe kéne bújnom! A macska ugyanis egyfajta példaképem: amellett, hogy kecses, nagyon is tudja, mit akar. Ha simogatásra vágyik, megszerzi, ha pedig valami már nem kell neki, odakap, vagy fogja magát, és elsétál. Talán, ha macska-bőrben bújnék, adna egyfajta felhatalmazást nekem arra, hogy visszautasítsam azt, ami épp nincs az ínyemre, és a megfelelés és önfeláldozás helyett megtapasztaljak egy kis önzést is.

szexi_cica.jpg Jut eszembe, ilyen macska-parókám is van! 🙂

Számodra mi az, amit máskor nem mersz kimutatni, érezni, megtapasztalni? Van olyan jelmez, szerep, vagy szuperhős, aki megadhatná nekied ezt az élményt? Ezt kipróbálhatod otthon, vagy Anna bulijában is, amire most 4db páros belépőt sorsolok ki! Ha érdekel, itt tudsz regisztrálni!

hedonista_nyeremenyjatek2v2.png

Beteg az, akit a BDSM érdekel? Merült fel a kérdés újra most, hogy ismét a reflektorfénybe kerültek a Szürke ötven árnyalata sztárjai. Fruskával, aki ismert arca a magyar BDSM szcénának Mr. Grey-ről beszélgettünk legutóbbi videónk leforgatását követően.

Mi a baj a Szürke ötven árnyalatával?
– Hát például az, hogy a film úgy állítja be, hogy a lelki problémái miatt alakult ki Grey-ben a játékszerek, a fájdalom és az alá-fölérendeltség iránti szenvedélye. – avatott be Fru, amin őszintén elcsodálkoztam. Nekem ugyanis másképp jött le a sztori. Nekem úgy tűnt, igen, Christian rengeteg traumát élt át gyerekkorában, amiknek a hatásait máig hordozza. A BDSM pedig azért kezdte el érdekelni, mert egy idősebb nő megmutatta neki ezt a világot.

bdsm_szex_fajdalom_szadomazo.jpeg Fotó: Pexels

Persze értem én, hogy ez azért rossz, mert ráerősít az emberek sztereotípiáira, azaz arra, hogy a BDSM-esek őrültek. Ez tényleg kellemetlen, amikor ennek a meg nem értett világnak már amúgy is elég rossz volt a PR-ja. Erre ennek tetejébe bemutattak egy filmet, amiben „arra a szegény, ártatlan, szűzlányra ráerőszakolta az a gazdag pöcs a játékszereit, majd a végén jól elverte”. Lehet így is értelmezni a filmet, de én más mozit néztem.

Számomra adott egy lelki-sérült fickó, akinek fogalma sincs, hogyan működjön bármilyen emberi kapcsolatban, retteg a kötődéstől és az érintéstől. Rákattan egy lánykára, aki naiv és mérhetetlenül vágyik egy férfi szeretetére. Bár igazából sosem beszélgetnek (mert tényleg nyoma sincs egy mély, őszinte beszélgetésnek a filmben), mindketten azt hiszik, az a vágy, amit ők átélnek, az szerelem. Én legalább is ezt projektálom bele a történetbe – merthogy én ezzel az Annával tudok azonosulni. Hány évig hittem azt a vágyra, hogy szerelem, és hány évig próbáltam elhitetni magammal, hogy a különböző partnereimmel csodálatosan összeillünk, holott sokszor nem így volt.

Mindezek mellett a fickónak különleges vágyai vannak, amik bár megrémisztik a lányt (a könyvben legalább is), mégis a vágy és a kíváncsiság nyer. Ugyan mindkettőjük elvei ellen szól az, hogy ilyen kalandokba bocsátkozzanak (hisz Christian nem is akart Annához érni a szerződés nélkül), de nem bírják ki, túl erős a vágy. Tegye fel a kezét, aki ismeri ezt az érzést!

Őrült? Szerintem nem, csak sérült, mint ahogy a legtöbben azok vagyunk. Lelki gondokkal küzd – igen, mint ahogy gyakorlatilag mindenki, talán néhány megvilágosult bölcset leszámítva. Van ennek köze a BDSM-hez? Valamennyire talán igen, talán nem.

fruska_bdsm.jpg Fruska

Minden BDSM-es őrült? Naná, hogy nem. Mint ahogy minden vanilia szex rajongó sem normális.
– Minden csoportban vannak őrültek – mesélte Fruska.  – Itt is volt olyan eset, ami már a kriminológiába csapott át. Megkötözte a partnerét, aztán kirabolta. Ezért tartom fontosnak, hogy csak olyan partnerrel kezdjünk BDSM kapcsolatba, akit már ismerünk, akiben már eléggé megbízunk, és a szerződést is fontosnak tartom, abban az esetben, ha 24 /7 kapcsolatban élnek a felek egymással.
– Miért, tényleg létezik a valóságban ilyen szerződés? – kérdeztem.
– Persze, mi is ilyet írtunk a partneremmel, akivel 4 évig voltam egy ilyen kapcsolatban. Volt szerződésünk, amit együtt alkottunk meg és folyamatosan megújítottunk a változó igényeink alapján. De ez nem úgy történt, mint a filmben, hogy az egyikünk a másik orra alá tolt egy már létező szerződést. Ezt mi együtt állítottuk össze, mélyebb ismeret, bizalom után, közös megegyezéssel.

 

Fruska egyébként bizonyítottan nem őrült. A családja annyira féltette a BDSM-től, és annyira nem normálisnak tartották, hogy már inkább úgy döntött, meggyőződik erről, kideríti, hogy normális-e. Elment szexuálpszichológushoz, kivizsgáltatta magát, és igen. Semmi baja. Teljesen egészséges a szexualitása. Egyszerűen csak szereti ezt a fajta szexet és életformát.

Ahogy én is leírtam korábban, Fru is örül annak, hogy ez a film végre megmutatta, nem csak egyfajta szex létezik. Alternatívát adott az embereknek. Vannak hibái, amit az alábbi videóban át is beszéltünk, de az jó, hogy megmutatja az pároknak, hogy ha ilyesmi vágyaik vannak, az is oké. Az is lehet „normális”.

Van egy kis korbács a háztartásunkban. Pontosabban egy korbács Tominál, egy pálca pedig nálam. Persze nem olyan luxuskivitelben, mint a Szürke ötven árnyalatában, de amire nekünk kell, arra tökéletesen megteszi ez is.

Hogy mire használjuk? Tulajdonképpen az ágyban szinte még nem is került elő. Ez nálam az előjáték része inkább. Birkózunk, csiklandozzuk egymást, verekszünk, és amikor már végleg elvetem a sulykot, Tomi előveszi a korbácsot, vagy a paskolót, és azzal büntet meg.

paskolo_korbacs_toll_szurke_otven_arnyalata.jpg

Persze tudom, hogy általában nem így szokták ezeket alkalmazni. A BDSM konferencián még oktatáson is részt vettem, mire kell figyelni a korbácsolásnál – igaz, ők inkább egy komolyabb darabra gondoltak (kb. 1m hosszúak voltak, amiket ott láttam). A miénk elég rövid, nem hiszem, hogy komoly sérülést lehetne vele okozni, főleg, hogy leginkább még ruhán keresztül kapom a büntetésem. De ha jól tudom, alapszabály, hogy vesére pl. nem ütünk. (Erről majd tervezek egy konkrét videót.) A paskoló már komolyabb ügy, ott van, hogy becsúszik, hogy a nyele talál el, ami már elég kemény, de nyomot még egyszer sem hagyott. Pedig én elég könnyen lilulok.

Miért jó ez? Mert én komolyan felizgulok a kis házi bunyótól. Imádok küzdeni a férfival, és imádom, amikor legyőz. Imádom érezni az erejét és felizgat, ahogy lefog, és én nem tudok kiszabadulni.

Közben játékosan kifejezi csalódottságát is, hogy milyen rosszcsont vagyok. Imádom ezt is, bár leginkább akkor, ha teljesen hülye szavakat használ, azaz látszik, hogy egyáltalán nem komoly az egész. Ezek olyannyira nem hagynak lelki nyomot, hogy konkrétan fel sem tudom idézni, miket szokott mondani.

szabadsag_otven_szurke_otven_arnyalata_kiprobaltuk.jpg A cirógató tollakat is eddig még csak paskoláshoz használtuk. 🙂 (Saját fotók)

Imádom ezeket a játékokat. Felizgat, átmozgat és levezeti a stresszt. De nem könnyű, vigyázni is kell vele. Fizikai sérülésnek még csak a közelében sem voltunk, viszont volt, hogy túlzásba vittük egymás cukkolását, és vita lett a vége. Figyelni kell az egyensúlyra, mert míg engem ez izgat, Tomi inkább úgy éli meg, hogy “küzd ellenem”, és ez nem kelt benne pozitív érzéseket. Sokat beszélgettünk már erről, és sokat fejlődtünk abban, hogy mindketten ép lélekkel sétáljunk ki a játékból, nem úgy, mint a film első részében. (Apropó, most volt a premier, hamarosan arról is írok majd, milyen volt a Szabadság ötven árnyalata.)

Te meddig mész el az ágyban? Egy kis paskolás? Szereted, ha beleharapnak a mellbimbódba? Hogy állsz a szerepjátékokkal? És azzal, ha egy csövet dugnak fel a húgycsövedbe, vagy meggyújtják a tested?

Egy kicsit belekóstoltam abba a világba, amit a Szürke ötven árnyalata szeretett volna lefesteni, csak nem sikerült neki: elmentem az idei II. Magyar BDSM Konferenciára. Van, aki azért jött, hogy tippeket szerezzen, hogyan teheti izgalmasabbá a szexuális életét, hisz itt többek között szakértőktől tanulhattunk korbácsolni, kötözni, vagy épp áramot vezetni a másik testébe. Én magam bár kacérkodok a BDSM világával, inkább csak távolról szerettem volna szemlélni az eseményeket, illetve a hazai és nemzetközi BDSM közösség tagjait, akik meglepetésemre a legkedvesebb társaságnak bizonyultak, akikkel mostanában találkoztam. Megható volt, ahogy teljesen megnyíltak előttem és a többi résztvevő előtt. Volt, aki egy gyerekkori szexuális traumájának feldologzásáról mesélt nekem egy kávé mellett, mások pedig bepillantást engedtek legperverzebbnek tartott szokásaikba. Senki semmire sem akart rábeszélni, egyszerűen csak megismerhettem őket, az ő vágyaikat. Én dönthettem el, miből mennyit hallgatok végig, mit viszek haza, és miben veszek részt helyben. Tökéletesen tisztelték minden résztvevő határait.

bdsm_konferencia_szado_mazo_3.jpg Fotó: KNI Pictures

Mi a BDSM, röviden?

„Jelenthet megkötözést és fenyítést (bondage & discipline -B&D), dominanciát és behódolást (dominance & submission -D/s), illetve szadizmust és mazochizmust (S&M). Valójában pontosan annyi meghatározása létezhet, ahányan művelik.”  Forrás itt.

BDSM Konferenciákat világszerte tartanak, rendszeresen. Európában a legismertebb a Római BDSM Konferencia, amit jövőre ötödjére rendeznek meg. Hazai BDSM eseményekről tájékozódhatsz ezen a weblapon is.

Hol is kezdjem?

Megérkezésem után egyből a főszervezőt (RisleyAddix) kezdtem el faggatni, melyik programot ajánlja egy olyan kezdőnek, mint én. Mert egy kisebb harapdáláson és popsipaskoláson túl még sosem volt ilyen élményem.

bdsm_konferencia_szado_mazo_risley_addix_master_dart.jpg Master Dart és Risley Addix a péntek esti buliban (Fotó: KNI Pictures)

Ilyen címekkel találkoztam elsőre: “Pálcázás.” “Hónalj és láb fetisizmus.” “A kötözés élvezete és izgalma.” “Kreatív és szadista BDSM technikák egy cuki és ártatlan dominától.” “Fólia és ragasztószalag bondage.”

A pálcázást elsőre nem javasolták, lehet, megfeküdné a gyomrom az erősebb fájdalom okozásának látványa. És bár végül nem arra ültem be, kicsit sajnáltam. Gyönyörű kéjes nyögések hallatszottak ki abból a teremből. 

Fura vagy izgató?

Két napot töltöttem a konferencia vendégei között és imádtam. Na nem azért, mert bármennyire is rákattantam volna ez idő alatt a BDSM világára, hanem egyszerűen azért, mert igazán kedves, befogadó, elfogadó emberek között lehettem. Olyanok közt, akit a többség nem ért meg, és ezáltal nagyon empatikussá válik azok iránt, akiket szintén nehezen értenek meg. (Hasonló elfogadást tapasztaltam a poliamor közösségünkben is.)

A legkülönbözőbb kínzásoknak és megaláztatásoknak voltam szem- és fültanúja. Nem állítanám, hogy egy pillanatra is felizgultam volna, viszont nagyon érdekesnek találtam az ő világukat. Legfőképp azért, mert bár tényleg egészen durva és veszélyes jeleneteket is láttam, ennek ellenére azt éreztem, a partnerek között valami egészen elképesztő mértékű szeretet és törődés van jelen. Lehet, hogy abszurd, de én így láttam.

Létezik gondoskodó domina?

Elmesélem az egyik talán legfurább és egyben legkedvesebb élményem. Egy igazán dögös domina uralkodott egy pasi felett, aki épp valami péniszkalodát viselve hallgatta a korbácsolásról szóló oktatást. Sehol egy ölelés, vagy egy puszi, csak durvulás. A férfi a nő lábánál ült a hideg kövön.

bdsm_konferencia_szado_mazo_2.jpg Néhány játékszer… (Fotó: KNI Pictures)

Később, a program végeztével láthattam őket játszani. Egy komolyabb korbácsolást néztem végig (a férfi tangában került fel egy András-keresztre), majd a nő módszeresen betekerte alávetettjét fóliával. Az egész testét. Igen, a fejét is. Épp csak annyi lukat hagyott, hogy levegőt kapjon. Hosszú perceken keresztül tartott a jelenet. Amikor végzett, elővette a ragasztószalagot, és még azzal is áttekerte a mumifikált férfi testének minden négyzetcentijét.

Amikor újra visszanéztem, a férfi már a földön feküdt, betekerve, a nő pedig fölötte ült egy fotelben, keresztbe tett lábbal, némán. Figyelte párját, ahogy épp kiszabadul a fogságából. Lépésről lépésre fejtette le magáról a sok műanyagot.

Döbbenten és meghatottan néztem a jelenetet. Miért meghatottan? Mert azt gondolom, ez alatt a szeánsz alatt a férfi egy csodálatos újjászületést élhetett át. Egyedül, a saját erejéből szabadult ki ebből a börtönből. Nekem azokat a terápiákat juttatta eszembe, ahol császár-metszéssel született embereket vezetnek át egy küzdelmes folyamaton, hogy pótolják azt az élményt, amit a szülőcsatornán való átjutás jelent egy újszülöttnek. Persze valószínű, hogy ennél a párnál teljesen más játszódott le, mindenesetre azt gondolom, ez egy elképesztő trip lehetett drogok nélkül, amiben a férfi megtapasztalhatta a saját erejét.

A domina mindeközben némán ült. Talán 2 órán át is eltartott ez a szeánsz, és ő az idő alatt nem mozdult a párja mellől. Támogatóan figyelte minden mozdulatát, ott volt mellette. Tudom, hogy ha a férfi leadta volna az előre megbeszélt biztonsági jelzést és segítséget kért volna, a nő egyből megadta volna. 

Lehet, hogy a nő élvezte a kínzást, de az is biztos, hogy a férfi is élvezte, hogy kínozták. A domina azt adta a párjának, amire vágyott, amit szeret és amire úgy gondolja, szüksége volt a férfinak. Megértem, ha olvasva sokkoló a jelenet, de én nem ítélem el őket. Egyszerűen mást szeretnek, mint az átlag.

Játék az egész

Aztán a cuki és ártatlan dominát is megpillantottam játék közben. A párja péniszét kínozta – inkább nem mesélem el, hogyan. És amikor a szintén legalább egy óra hosszú szeánszuknak vége lett, a férfi arcán olyan boldog eufórikus mosolyt láttam, amilyet talán még soha senkin.

És ugyanezt a felszabadult, széles, szinte gyermeki vigyort láttam mindenki más arcán is, akit előtte jó alaposan megkínoztak. Imádták. Teljesen átszellemültek.

Nem gondolom, hogy mindenki számára játék ez, de sokan azok közül, akivel ott találkoztam, annak éli meg. Játszanak, kiélik kreativitásukat, más szerepbe bújnak. Mindezt egy támogató, elfogadó, szeretetteli közösségben.

Tudom, hogy eza többségnek fura. Nekem is az volt. De hiszem, hogy mindenféle – a társadalomi elvárások és normák miatt – furcsaságnak tartott jelenségnek meglehet a helye a világban addig, amíg okoznak kárt másoknak. Ők nem ártottak senkinek, csak annyira, amennyire azt mindenki vágyta. Nem akartak téríteni, engem sem akartak belerángatni semmibe. Hagyták, hogy annyit tapasztaljak, amennyit szeretnék, amennyit elbírok. Semmi sem volt kötelező, sőt.

Nem tudom, leszek-e valaha BDSM rajongó, de szeretnék segíteni, hogy ezeknek az embereknek is legyen helye a világban, és ne kelljen az ítélkező pillantások elől bujkálniuk. 

És én élveztem. Csörgits Kinga egy nem mindennapi szexuálterapeuta. Amiket eddig írtam róla, közel sem takartak mindent. Az első alkalommal ugyanis, miután beszélgettünk egy nagyot, kimondta: azt gyanítja, hogy nekem segítene, ha némi BDSM elemet is vinnénk a terápiába.

“A BDSM gyűjtőszó az angol Bondage & discipline (B&D), Domination & submission (D&S), Sadism and masochism (S&M) szavakból képzett rövidítés, magyarul ‘kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus’ fogalmakat jelöli. Korábban egyszerűen a szado-mazochizmus (SM) volt az elterjedtebb kifejezése.” – Wikipedia

Felcsillant a szemem, amikor ezt mondta. Akkortájt kezdtem el ugyanis sejteni, hogy vonz engem ez a világ. Nem hiszem, hogy az extremitások szintjén, de valami alap-fokon igen. Hisz nagyon tudom élvezni a harapás okozta fájdalmat és a korbácsolást is.

“A BDSM lehet szexuális fűszer, titkos vágy, de lehet lelki beállítottság vagy életforma is. A legtöbb ember már megtapasztalhatta – ha tudtán kívül is – a BDSM egy izgalmas részét, amikor bekötötte a partnere szemét, megkötözte a kezét vagy megvette az első bilincset az otthoni kelléktárba.” – eroticFétis

Kinga meztelenül fektetett fel a masszázs-asztalra, ahová már kikészítette a csukló- és bokabilincseket.

Ez lehetne ijesztő is, de a helyzet az, hogy Kinga személyisége és magabiztossága rám olyan megnyugtató hatással volt, hogy szinte semennyire sem izgultam. Bíztam benne az első pillanattól és tökéletes biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy itt most minden értem történik, azért, hogy az én szexuális elakadásaim feloldódjanak. És azt is tudtam, hogy bármikor mondhatok nemet, bármikor megállíthatom a folyamatot. Ő pedig nem elégedett meg azzal, hogy rám bízza, majd szólok, ha valami nem oké (mert abban mi nők sokszor nem vagyunk túl jók), hanem inkább folyamatosan kérdezgetett is: “Most hogy vagy?” “Ez milyen érzés?” “Kényelmes neked, ha így kötözlek ki? Tudsz úgy ellazultan feküdni kb. 20 percen keresztül?”

bilincs_bdsm_terapia.jpgFotó: KlausHausmann @Pixabay

Kikötözött egy lánccal, miközben a bilincsek puha bélése fogta a kezem és a lábam. Meglepően kényelmes volt. A lábamat pedig gondosan betakargatta egy pihe-puha pink pléddel, mert nagyon fázós vagyok. És így kezdett masszírozni egy üveg-dildóval. De erről majd legközelebb.

Egy ponton (miután áldásomat adtam rá), a szemem is bekötötte. Arra jutottunk ugyanis, hogy egyértelműen van bennem egy nagy adag bűntudat és szégyenérzet, aminek az oka még nem világos, viszont megkeseríti a szexulis életem. Tettünk hát egy kísérletet: mi lenne, ha ezt a bűntudatot megpróbálnánk kisütni büntetéssel? Később remélhetőleg majd az okokra is fény derül, de addig is kezeljük a tüneteket.

Elővette hát a korbácsot és óvatosan csapott egyet a meztelen combomra. 
Ez milyen érzés? – kérdezte, én pedig csak vigyorogtam.
– Izgi. Tetszik.
– Rendben. Akkor most egyre erősebbeket fogok csapni, te pedig jelezd, hol van a határod. – és minden ütés után rákérdezett, menjen-e tovább.
Amikor megtaláltuk a határom, én mondhattam meg, hány ilyen csapást kérek büntetésként. És amikor megtörtént a masszázs közben az, amiért nagyon szoktam haragudni magamra: elkalandoztak a gondolataim teljesen más tájakra, akkor egyből meg is kaptam az 5 korbácsütést.

Lehet, hogy durván hangzik, de az egész közben mosolyogtam és teljesen izgatott lettem. Olyan volt, mint egy játék, mintha ajándékot kapnék. A csípés nyoma édesen bizsergett és a puncim teljesen felpezsdült az ütésektől, holott nem is ő kapta őket. 5 csapásra elszálltak a félelmeim, elrepültek a fekete felhők a fejemből és boldog izgatottsággal vártam a folytatást.

– Ez persze most egy terápiás eszköz. – magyarázta el Kinga. Nem azt jelenti, hogy innentől mindig ezt kell használnom, vagy hogy csak így fogok tudni szeretkezni. De most tettünk egy kísérletet, ezt a kísérletezést pedig folytathatom otthon, ha szeretném. És könnyen lehet, hogy egyszer csak eljön a pont, amikor már nem lesz erre szükségem, nem fogom kívánni. De amíg segít, vagy jól esik, addig játszhatunk ezzel otthon is.

Hatalmas mosollyal távoztam a szeánsz után és azon morfondíroztam, hogyan fogom ezt elmesélni úgy, hogy ne kapjanak frászt tőle az olvasók.

Fogalmam sem volt róla, hogy szeretem a játék-fenyítést a szexben. Esküszöm, nem is sejtettem, hogy ez izgat, amíg meg nem érkezett a paskolóm. Megsuhintottam a kezemben és bizsergés futott végig a hátamon.

Később kiderült, az egy dolog, hogy szívesen cukkolom vele Lacit, de az egész igazából arra megy ki, hogy elvegye tőlem a pálcát, és engem kapjon el vele

Megvilágosodás-szerű volt beszélgetni a szexuálterapeutámmal, Csörgits Kingával. Ő világított rá, hogy valójában nekem valószínűleg büntetésre van szükségem. Terápiás korbácsolásra. Viccesen hangzik, de nekem nagyon is igaznak tűnik. Azzal magyarázta, hogy jól látszik, hogy mélyen belém ivódott egy nagy adag bűntudat és szégyenérzet. Egy jó kis fenekelés pedig valószínűleg ki tudja sütni ezt a bűntudatot egy időre. A rossz kislány elnyeri a büntetését és tiszta lappal kezdhet újra rosszalkodni, azaz elkezdheti élvezni a szexet.

Azt a kettes számú házi feladatot kaptam a terápián (az egyes számút itt mesélem el), hogy kezdjünk el Lacival kísérletezni a büntetéssel. Nézzük meg, mi működik és milyen helyzetekben segít.

szadomazo_szex_paskolo1.jpgAz ágyon fekve szelfizgetek a paskolómmal… 😀 

Persze ez nem olyan egyszerű. Nem is arról van szó, hogy kapni nehéz az ütéseket (mármint huncut paskolásról, nem durva verésről beszélek)! Csillogó szemekkel, ujjongva, rajongással tekintek fel Lacira, amikor ráteszi a kezét a paskolóra, vagy a kis korbácsra. Izgatott leszek, mintha szülinapom lenne. Emellett pedig érzem rajta a férfi erejét és határozottságát, ami ultra szexi. Neki viszont azért ez nehéz. Bár marha jól játssza a domot, közben azért felébrednek benne olyan minták, amiket épp elkerülni szeretne. Úgy látszik, a sors neki is osztott egy feladatot, hogy szembenézzéen ezzel.

Most kezdődik a kísérletezés. Megnézzük, hogy milyen büntetés jön be és milyen okkal. Ha játékkal (harapdálással, csikizéssel, csipkedéssel) kiprovokálom, az tutira bejön. De vajon hogy tudjuk kiütni ezzel a szexben érzett bűntudatot? Például azt, amikor a tudatom elkezd csapongani és a holnapi bevásárló listára kezd fókuszálni, nehogy bele tudjak merülni a gyönyörbe. Vagy mikor tudom, hogy most épp orgazmusom lenne, a testem produkálja is annak jeleit, csak épp az élvezetet blokkolja a tudatom… Ezeket vajon mikor és milyen szöveggel kell “kiverni belőlem”?

 

Holnap megyek a BDSM konferenciára, hogy többet megtudjak erről a szadomazo, domináns-alárendelt viszonyról. Izgulok.

Egyébként cél, hogy idővel szépen kigubancoljuk, mi okozza ezt a szégyenérzetet, mert úgy fest, ez még az abúzus előttről származik. Amíg viszont nem sikerül feltárni a mély okokat, igyekszünk kiismerni a mostani működésem és kitapasztalni, mi az, amivel irányítani lehet azt.

szadomazo_szex_paskolo2.jpg

Olyan lelkesen beszélgettek a játékokról, mint a gyerekek! Csillogott a szemük és izgatottan vigyorogtak. Látszott, hogy imádnak játszani az ágyban. – emlékeztem vissza a múltkori eseményem résztvevőire, ahol a szexuális játékszerekről beszélgettünk.

Bármi lehet játékszer az ágyban. Egy jégkocka, egy ruhacsipesz, de még a WC-papír is.

– mondta az egyik hölgy résztvevő huncut mosollyal.

Számomra is van az a helyzet, amikor imádok játszani. Persze spontán. Csiklandozom a másikat és közben birkózunk: ez a kedvencem.  Meg persze a harapdálás. Addig vadulok, míg végre lefognak. Akkor vagyok a legboldogabb. Most már sejtem, hogy a szexjátékszerekkel is valami hasonlót élhetnénk át.

Van egy csomó játékom, amiről csillogó szemekkel tudok beszélni. Nagyon vonzanak, szeretem őket, pedig alig használtam őket. Sőt, van, amit ki sem próbáltam még, pedig nagyon is tetszenek. Valahogy olyan nehéz elkezdeni…

img_20171023_120633_v2.jpg A kis gyűjteményem egy része…

Elsőként bevetni játékszereket kicsit olyan, mint az óvszerhasználat. Megakasztja a folyamatot. Benne vagyunk egy áramlásban, és akkor meg kell állni, megkérdezni a másikat, hogy “van kedved kipróbálni a párvibrátort?”, majd felkelni, elővenni, és aztán bénázni az ismeretlen eszköz használatával. Tudom, hogy idővel ez nem ilyen lesz, de az első nehéz. Mint az első szeretkezés, amikor még nem igazán tudod, hova dugd és hogyan…

Ma rájöttem, hogy az ágyban kéne tartani ezeket a játékokat, hogy csak úgy elő tudjuk húzni, ha szeretnénk.

Komolyan nem tudom elképzelni a szitut… Már eleve iszonyat mód kell koncentrálnom, hogy megtartsam a gyönyört, ne zökkenjek ki az együtlétből, ne ragadjanak magával a régi berögződések és a rossz emlékek. Azt már valahogy megtanultam, hogy az óvszer felhúzásánál ne menjen el a kedvem az egésztől. Addig én felkötöm a hajam, nézem őt, és igyekszem a mosolygásra koncentrálni. De közben rettegek, hogy teljesen elveszi a hangulatomat a kütyü próbálgatása és felhelyezése, valamint a félelmem attól, hogy fogom-e tudni élvezni. Amivel az a baj, hogy egy roszabb élmény nálam előhúz egy tucat régi rossz emléket is, és így már nem csupán egy kellemetlen helyzet lesz belőle, hanem egy trauma-halom. És az is a baj, hogy itt is megvannak a magammal szembeni elvárásaim: élveznem kell a játékot. Mert az a sztori nem is létezik a fejemben, hogy esetleg a kütyü szar. Nem, csakis én lehetek a béna…

De van egy ötletem, mit fogok tenni. Először is többször is kipróbálom a használatukat, elgyakorlom, hogy kell bekapcsolni. Aztán legközelebb, amikor az előjátéknál járunk, én felhelyezem magamnak a vibráló tojást, majd elkezdem a párom simogatni, nyalogatni. Akkor legalább az ő gyönyörén lesz a fókusz, és talán megszűnik a magammal szemben támasztott elvárás, hogy élvezzem, mert nem magamra fogok figyelni.

Ráadásul így nem is kell arra várnom, hogy ő kezdeményezzen. Merthogy igazából én akarom ezt az egészet. Ő köszöni szépen, inkább nem vinné be a technológiát az ágyba, nem vonzza a dolog. Csupán a kedvemért tenne próbát ezekkel, ami engem külön elbizonytalanít. Félek, hogy ráerőszakolok valamit…
– Ne marháskodj, Lili! – mondja az okosabbik felem. – Hisz te is annyi mindent megteszel érte! Ha annyira viszolyogna a dologtól, tudod, hogy nem ajánlotta volna fel, hogy kipróbálja veled!
– Igaz… – ismerem el, és közben igyekszem felidézni, amikor reggel nagy nevetések közepette próbálgattuk az új paskolót és ostort.

img_20171026_104101b.jpg Korbács, paskoló és cirógató… Egyre jobban tetszenek!

Imádom harapdálni, csípni, csiklandozni gyakorlatilag az összes partnerem. Ennél viszont talán még jobban begerjeszt, ha engem harapnak, vagy fognak le. Szeretem érezni a partnerem erejét és vadságát.

Sokszor annyira bele tudok felejtkezni a birkózásba, a harapásba, hogy már komolyan nehezemre esik leállni vele. Kezdem azt érezni, hogy ez valamiféle függőséget kapcsol be, mert egy ponton túl tényleg nem tudok megállni. Teljesen bepörgök. Aztán rátaláltam az “odaxelagnia” névre hallgató parafíliára, azaz szexuális devianciára. Tessék, már ennek is van neve, igaz, nem tudom kimondani.

szex_harapas.jpg Fotó: klimkin @ Pixabay

Az odaxelagnia egy parafília, amely a harapás, vagy a harapás által okozott szexuális izgalmat vonja maga után. Az odaxelagnia a szadizmus enyhe formájának tekinthető. Alfred Kinsey is tanulmányozta az odaxelagniát. Arról számolt be, hogy a megkérdezettek nagyjából fele tapasztalta a szexuális izgatottságot. Az odaxelagniát összefüggésbe szokták hozni a vámpír életmóddal még akkor is, ha nem feltétlenül eredményez vérzést. (Wikipedia)

Deviancia, ami az emberek felét érinti? Akkor az vajon tényleg a normálistól eltérő? És baj, ha harapunk? És azt gondolom, bár egy fokig a harapdálás szuper izgató dolog, de amikor valamelyik félnek ez már nem kívánt fájdalmat, vagy sebesülést okoz, az egy probléma. Márpedig én megint úgy megharaptam a partnerem, hogy azóta reklamál. Én pedig teljesen össze vagyok zavarodva, mint a kisgyerek, akit nem nevelnek következetesen, mert Laci még aközben is mosolyog, amikor piszkál, hogy micsoda vadmacska-nyomok vannak a testén. Nehezen tudom elhinni, hogy ez tényleg egy nem kívánt játék, mert úgy érzem, pozitív visszacsatolásokat kapok. Meg talán azért sem, mert igazából azt akarom hinni, hogy ő is szereti.

Nevetve hívott fel múltkor:
– Képzeld, szuper tanácsot kaptam Ritától, hogyan állíthatlak le a harapdálásról!
– Nahát! Mesélj! – faggattam.
– Azt mondta, náluk az jött be, hogy amikor Ritára rájött a harapási inger, a pasija megelőzte és gyorsan megharapta őt. – magyarázta. És a helyzet az, hogy én borzasztóan örülök ennek a módszernek, hisz a harapásnál már csak azt szeretem jobban, ha engem harapnak. Főleg a vállamon és a hátamon… Lehet, ezért:

A szexuális szadizmus és mazochizmus egyik “legegyszerűbb és leginkább elfogadott módszere” a harapás. A harapás az erős érzetek miatt segíthet kizökkenteni az érzélekésében zsibbadt embereket, akik ezáltal újra kapcsolatba kerülhetnek testükkel”. (Dr Brenda Love)

Ákos magától is felfedezte, hogy ha elkezdi csapkodni a csiklómat, attól csak jobban fogok élvezni. Így ébreszti fel kicsit a testem a zsibbadtságból. És ez sok esetben tényleg működött! Azt hiszem, a BDSM-nek nekem ezen része jön be…