Nemet mondani

Este nagyon rosszul lettem, teljesen felpüffedt a hasam, ahogy szokott időnként. Egy nagy lufi akart kitörni belőlem, ami szúrt, hasított. Így telt az egész este, s még akkor is tartott, mikor az ágyba kerültünk. Rosszul voltam, féltem, ha meghajlik a testem, elhányom magam. De közben tudtam, hogy a pasim vágyik rám, kíván. Tudtam, hogy jó szokott lenni együtt. Mégis hányingerem volt a mozgás gondolatára is.

Még korábban a fülébe súgtam, hogy ne lepődjön meg, ha majd egy punci kerül az arcába váratlanul. Közös viccünk ez, amit nem felejtett el. Itthon egyből elkapott és a mellkasára ültetett, miközben nekem két dolog járt a fejemben:
1. Ezt én most így nem tudom annyira élvezni, nem megy (visszatérő gondolat ez nálam).
2. Wow, ahogy befeszítem a hasizmomat, nem is fáj a gyomrom. Beigazolódott, amit sejtettünk: a szex gyógyít.

Aztán megdugott. Azért is mondom így, mert elég egyoldalú volt a dolog. Bár én nem éreztem magam rosszul, nem fájt, nem volt kellemetlen, de gyakorlatilag alig éreztem bármiféle kéjt. Egyszerűen beengedtem, hagytam, hogy élvezze a testem. Lehet, ez volt, ami visszarepített a vámpír kishúgomhoz. Az, hogy valami hasonlót éltem meg, mint régen mindig. „Meg akarom adni a másiknak az élvezetet, mert szeretem.” Magamnak is meg szeretném adni, de az nem megy, így legalább a fél sikert el akarom érni.

Kicsit színleltem is. Úgy tettem, mint aki élvezi. Paradox mód a játékot viszont már élveztem is. Mocskos, szexi dolgokat mondtam neki, ami ugyan nem tüzelt fel igazán, de legalább a jelenben tartott.

Végül, kisebb viszontagságok után elélvezett. Bár utána beszélgettünk, s azt mondta, amit hallani akartam, azért tutira nehezített terep volt neki is, hogy az én élvezetem nem volt jelen. Szomorúan mondtam neki, hogy nem voltam igazán a topon. Tényleg bántott. Megijesztett, hogy újra elvesztettem azt, amit végre megtaláltam, hogy újra visszaesek oda, ahol voltam, s nem fogom tudni élvezni a szexet. Szomorú voltam és csalódott – magamban. Közben mindennek a tetejében mélyen még ott lapult bennem az is, hogy nem voltam jó kislány, nem tudtam megadni neki, amit meg kell. Nem feleltem meg a saját elvárásaimnak. Bár kívülről durvának hangozhat, de ő a legcsodálatosabb választ adta nekem:
– Részemről nem volt gond. A lényeg, hogy add oda magad nekem, s az már nekem jó. Az sem zavar, ha alszol közben, csak benned lehessek.

Ez persze így sarkított és úgy tűnhet, mintha egy eszköznek tekintene engem, de igazából felszabadítóak voltak a mondatai. Felmentettek a megfelelési kényszer, a teljesítménykényszer, a kudarc alól. Azt mondta ezzel, hogy csak magammal van elszámolni valóm, vele nem. Az ő öröme, az ő boldogsága nem függhet tőlem. Azt csak ő tudja megadni magának.

Hajnalban megébredtünk, ő pedig elkezdett simogatni. Még mindig velem volt a hányinger és a félelem, hogy újra nem fog menni. Összeszedtem minden bátorságom, s megkérdeztem, lehet-e nemet mondani a szexre. Tudtam a válaszát, hogy lehet, persze, de magamnak nem tudtam megadni ezt a választ. Nem lehet, mert

• Megígértem neki, hogy bármikor belém dughatja a farkát, amikor csak akarja. Mindezt abban a nagy örömömben tettem, hogy ráeszméltem: végre élvezem a szexet, sőt vele mindig élvezem. = Becsaptam, nem tartottam meg az ígéretem.
• Nemrég sorolta, miket szeret bennem. Ezek között szerepelt az is, hogy rajta vagyok a szexen. Félek, hogy ha kiderül, hogy ez mégsem igaz, kiábrándul belőlem.
• Az akarok lenni, aki rajta van a szexen. Félek, hogy kiábrándulok magamból.
• Ez azt jelenti, hogy megfutamodtam. Azt mondtam, szeretnék szembenézni a félelmeimmel és utánuk eredni. Ha nemet mondok, azzal maradok a komfort zónámban, ami ráadásul nem is komfortos.

De én nemet mondtam, s visszaaludtunk.

Reggel aztán újra odadugtam a popsimat hozzá, ami mindig felizgatja, s nagy megkönnyebbülésemre (talán vámpír kishúgomnak köszönhetően) újra izgalmat adott az, ahogy hátulról belém hatolt néhány percre. Úgy, ahogy a legjobban szeretem.

Nincs gond. Nincs minden veszve. Mosolyogva indulhatok neki a napnak.

Fotó: Pixabay