Bejegyzés

Egyaránt találkozni olyan férfiakkal és nőkkel is, akik valamiért nem igazán élvezik a puncinyalást (akár ők nyalnak, akár őket kényeztetik).
Ennek a leggyakoribb okai régről beégett gátlások. A nyalás tévhitek témájáról is szól most ez a következő fantasztikus vendégcikk az egyik olvasóm “tollából”. Írásához egy videót is készítettem, melyet a cikk végén megtaláltok.

A nyalást a legtöbbünk nagyon szereti.

De sokan ódzkodnak tőle, nehézségeik vannak e tekintetben, félelmek, elutasító, de legalábbis hátráltató beidegződések árnyékolják együttlétüknek ezt a csodálatos intim formáját.

 „Azok a lányok, nők félnek a nyalástól, akik nem ismerik/szeretik a testüket, a puncijuk formáját csúnyának, illatát rossz szagnak gondolják, ezért feltárniuk azt a gátlásaikba ütközik, talán korábban e tekintetben durva megjegyzéseket is kaptak.”

Ez a magyarázat már szinte tételként sokszor elhangzik.

De miért nem ismerik/szeretik a testüket?

Nézzük meg a szexuális fejlődés kezdetének néhány, szerintem nem eléggé meg- és kibeszélt kérdését:

A felvilágosító irodalom, szülői beszélgetés – ha van, volt egyáltalán- többnyire a szaporodásról, a két nem szerveinek találkozásáról, esetleg a védekezésről, vagyis a gyerek csinálásról, vagy annak elkerüléséről szól. A szexuális gyönyörről nem. Főleg nem arról, hogy szájjal érinteni és érintve lenni nem mocskos dolog.

A szülők, családtagok beszélnek a higiéniai kérdésekről, a lányok esetében a menstruáció miatt ez azért többnyire elengedhetetlen, de “tisztességes családban” a maszturbálásról nem esik szó, vagy ami még rosszabb, büntetendő beteges cselekedet volt még nemrég.

Tehát a punci nem a gyönyörök fizikai és mentális forrása, hanem valami kellemetlen, rossz szagú nyílás, a WC-papírt ne az irányába húzd és havonta bújj el a “nehéz napokon” a “csúnyáddal” a lyukból kifolyó véres dolgaiddal együtt.

A sietve, titokban lepörgetett maszti a sokakban kialakított szégyenérzet mellett a gyors csiklói élvezést fixálja.

Sok lány, nyilván sok szerencsés kivétel mellett, így érkezik felkészületlenül, belső önbecsülés és önszeretet nélkül első, esetleg többedik testi kapcsolatába.
A fiúk még ennél is felkészületlenebbül érkeznek a felnőtt öröm világába.

Kamasz koromban, ami nagyon régen volt, a környezetemben lévőktől megtudtam, hogy egyrészt dugni mindenki tud, másrészt: Igen nyalni is lehet, sőt, talán jó is, de csak az nyal, aki nem tud dugni!

Nem segíti a szexuálisan érők és a már beérettek helyzetét, hogy a trágár közbeszéd éppen az orális szexszel kapcsolatosan a legdurvább.
Ezért sokan durva, alárendelt helyzetbe hozó, közönséges, akár az adót, vagyis az orális kényeztetést végzőt alázó-büntető helyzetnek gondolják: a serdülők előbb tanulják meg ezeket a kifejezéseket – nőkre, férfiakra vonatkozóan-, mint magát a tapasztalatot megszereznék.

Később, például az életmód tanácsadó magazinokból megtanultuk, hogy előjátékra van szükség.
Ez praktikusan azt jelentette, hogy kézzel és ha engedte(!) a lány, szájjal fel kell izgatni(?), de ez ne tartson sokáig, mert egyrészt a lány elunja(?), másrészt a fiú hamarabb, vagyis idő(?) előtt elélvezhet, ami, mint megtudtuk, igen kínos dolog, maga a kudarc!

Mi a feleségemmel már túl vagyunk a kezdeti félelmeken, húzódozásokon, aggályokon, de ehhez sok idő, megértés és fejlesztés kellett.

Hogy mi foglalkoztatja a párokat a nyalással kapcsolatban?

Általánosítva elmondható, hogy a fiúkat az, hogy megint elkövethetik a korábbi hibáikat, és ez még inkább kapkodást, rossz élményt indukál, a lányok pedig, mint láttuk az okokat, nem tudnak segíteni, nem tudják az adott szituációban elmondani, hogy pontosan mire is vágynak.
A másik, ami foglalkoztathatja a párokat (szerintünk tévesen) az a kölcsönösség, a viszonozás kötelességének érzése, illetve megkövetelése. Egy újabb a nyalás tévhitek közül.
Ezért nem is igazán jó a “nyalást adó” megnevezés. Egyrészt ez nem egy szolgáltatás, amit viszonozni kell, másrészt a nyalás –férfi oldalról – nekem is óriási élmény, a nyalás öröme az egyik legteljesebb momentuma az együttlétnek.

Azelőtt mi is “jó gyerekek” voltunk, és az orál kölcsönösen az előjáték része volt.
Ma már tudjuk, hogy ez nem jó.

Ha nincs vágy, nem szabad a nőt “felnyalni”, ahogy a férfit sem “felszopni”, hogy izgalomba jöjjön.

Nálunk a nyalás önálló, hosszú műsor, és nem a felizgatást szolgálja. Egy formája az együttlétünknek.
És az sem baj, ha “viszonzatlan” marad, és az sem, ha nem végződik orgazmussal, hanem más, mély elégedettséggel. És én is ugyanezt az elégedettséget érzem nyalás közben és után, pedig lehet, hogy hozzám sem értünk. Nem véletlenül írom többes számban, hiszen semmi gond nincs abban, ha nyalás közben a férfi gyönyörködteti a kezével magát.

Egy fejlődési folyamat sohasem érhet véget.

Tudom, hogy a jövőben az eddigiekhez képest is nagyobb türelemre van szükség: mert akármekkora az összhang, nem mindig vágyhatunk ugyanarra.
Ha a nő nem kívánja a nyalást, hanem inkább mondjuk egy mély behatolást, vagy éppen semmit ( 🙂 ), nem szabad erőltetni. Másrészt, egy ideje már tudjuk, ami szintén a nyalás tévhitek egyikét leplezi le, hogy

a szex és ezen belül a nyalás célja nem mindenképpen az orgazmus elérése kell, hogy legyen, főleg nem a gyors elélvezés hajszolása.

Csodálatos dolog csak úgy benne lenni. De ez a gyakorlatban nem olyan egyszerű, és bármelyik irányban könnyű csalódást kelteni és érezni.

(Anonim szerző)

Folytatás következik!

a nyalás öröme Ébredő Szexualitás Blog viedó

Ha érdekel, miben rejlik a nyalás öröme,
és mitől lesz felejthetetlen főfogás,
akkor a Nyelvlecke online kurzusom neked szól!

Nyelvlecke - felejthetetlen punci nyalás útmutató

A saját bőrömön is tapasztaltam, hogy a hétköznapi viták, egyszerű konyhai konfliktusok is hatással lehetnek a nemi életünkre: és gyakran elmarad a szex.
A sok apró tüske egyre inkább eltávolít minket egymástól, és így egyre nehezebb lesz megkívánni őt, akire neheztelek.

Szerencsére ezek feloldása lehetséges!

Ebben segít az ingyenes De jó, hogy elmondtad e-mail sorozatom is, melynek segítségével fejleszthetitek a kettőtök közötti kommunikációt.

Sőt, még egy videót is készítettünk nektek Varga Szilvia Edittel, aki az empatikus kommunikáció módszerét ajánlja ahhoz, hogy könnyebben mehessenek köztetek a beszélgetések.

hogyan beszélj a vágyaidról, ha elmarad a szex


Mindezek mellé szeretettel ajánlom nektek a videó kapcsán Szilvia írását is:

„A félreértések megelőzésében, kezelésében és a szexben egyaránt kulcsfontosságú, hogy ki tudd mondani azt, amire igazán vágysz.
Különösen akkor jó, ha tudsz erről, ha éppen azért nem kívánjátok egymást a pároddal, mert sokat veszekedtek.

Ha ilyenkor megfejtenétek és kimondanátok, mi a valódi oka annak, hogy nincs közöttetek szex, és hogy mi miatt vitáztok, akkor megoldódhatna mindkét probléma: kibékülnétek és összebújnátok.

De mégis hogyan csináld?

Erre ad megoldást az empatikus vagy más néven erőszakmentes kommunikáció.
Ha a módszert használva tudsz beszélgetni, akkor képes leszel nyíltan, őszintén kifejezni az érzéseidet és igényeidet a kapcsolat bármely területén, a háztartási teendőktől kezdve, a szabadidő eltöltésén át egészen a szexualitásig. Ráadásul azt fogod tapasztalni, hogy

ha te megnyílsz, akkor a párod is könnyebben fog beszélni az érzéséről és szükségleteiről,
tehát kölcsönösen könnyebb lesz egymásra hangolódnotok a hétköznapokban és az ágyban is.

Az empatikus kommunikáció egyelőre nem része a hivatalos tantervnek az iskolákban, így nem meglepő, ha nem hallottál még róla, vagy épp nem tudsz így kommunikálni.
Így az sem meglepő, ha esetleg eddig nem voltatok teljesen egy hullámhosszon a pároddal és nem működött tökéletesen a szex sem köztetek. Hiába látjuk filmeken, sugallják ezt a Facebookon, Instagramon látott, követett hírességek, nem jön mindenkinek, mindenkivel automatikusan és könnyedén az egymásra hangolódás.
Nem te vagy a hibás, ha neked sem megy könnyen. De tehetsz, tehettek érte a pároddal, hogy így legyen.

Mit tehetsz, hogy mindketten nyíltabban tudjatok kommunikálni egymással?

✋        Ne magadból indulj ki!

Ami számodra logikus, ami neked tetszik vagy épp bántó és kellemetlen, az egyáltalán nem biztos, hogy a másiknak is ugyanazt jelenti. Ne keverd össze a véleményed a tényekkel! Ha vitáztok, indulj ki abból, amit láttál, hallottál!

🙏        Fogadd el az érzéseidet és tegyél így a másik érzéseivel is!

Az érzéseink egyediek. Lehet, hogy egy hosszú szeretkezés után te megelégedettséget, örömet, kiegyensúlyozottságot érzel, míg a párod kimerültséget vagy akár feszültséget, mert ő csak egy gyors szexre vágyott. De hozhatnánk más példát is: míg te csalódott és dühös leszel, ha valakivel vitád volt a munkahelyen, addig a párod lehet, hogy értetlenül hallgatja, miért veszed ezt a szívedre, mert ő nem szokott rágódni a munkahelyi gondok miatt otthon. Mindkettőtök érzése más és mindkettő elfogadható, a jó és a rossz egyaránt.

❤️        Fejtsd meg a szükségleteidet!

Mire vágysz igazán, akár a párodtól függetlenül?
Ne rajta legyen a fókusz, ne azt mondd, ő mit tehetne érted, hanem csak fogalmazd meg 1-1 szóval, mit szeretnél? Pl. több szeretetre, gyengédségre, meghallgatásra, távolságra, időre van szükséged?

💬        Mondd el, mit kérsz a párodtól!

Amennyire csak tudod, annyira konkrétan fogalmazd meg a kérésedet az érzéseid és szükségleteid alapján. Ekkor van a legnagyobb esélyed arra, hogy azt, és úgy teszi majd, amit tényleg szeretnél.

Mitől lesz ez a fajta kommunikáció kölcsönös és együttműködő?

Kérdezhetnéd, hiszen eddig csak rólad volt szó.
Egy fontos lépés még kimaradt: legyél nyitott arra, hogy ő is elmondja az érzéseit és szükségleteit, ha kell, segíts neki és kérdezz rá! Majd ezután hozzatok egy olyan döntést közösen, hogy mit tesztek együtt, akár a szexben, akár a kapcsolatotok, vagy az élet bármely más területén.”

Ha kíváncsi vagy bővebben a témára, akkor nézd meg a következő videóm, amelyben Varga Szilvia Edit mediátorral beszélgettem arról, hogyan hatnak a konfliktusok, a ki nem mondott szükségletek a szexualitásunkra, ami miatt sokszor elmarad a szex, és hogyan segíthetünk ezen az erőszakmentes, empatikus kommunikációval.

Szilvi mediátorként és önismereti coach-ként dolgozik, itt olvashatsz több információt róla: https://csaladiproblemak.hu/

Az erőszakmentes kommunikációt személyesen és online tanfolyamain is megtanulhatod tőle.

Egészen a mai napig az az alaptézis határozta meg a szexhez való hozzáállásomat, hogy nekem a klasszikus behatolásos szexből kéne gyönyört átélnem. Ha erre nem vagyok képes, az az én hibám, én problámám. Nekem kell ezt megoldanom.

Hölgyeim és uraim, egy igazi paradigmaváltásnak lehetnek most szemtanúi! Az imént néztem meg egy TED videót (ezt) félig. Azért csak félig, mert addigra már annyi gondolat kavargott a fejemben, hogy jobbnak láttam letisztázni őket, mielőtt folytatom. Most döbbentem rá, hogy egészen eddig rosszul gondolkodtam.

A beszédet tartó Grace Wetzelnek azt hiszem, örökké hálás leszek a gondolatmenetéért. Az, ahogy ma gondolkodunk a szexről, az gyakorlatilag a pénisz gyönyöréről szól. Elmesélte többek között, hogy az Oxford szótár szerint a szex a behatolással egyenlő. Gyakorlatilag minden más, ami ezen felül történik, extra. Sőt, a definíció szerint igazából a melegek szexuális élete sem szex.

Nem szeretnék egy feminista cikket kerekíteni ebből, inkább arról szeretnék írni, hogy nyomtam el saját magam az egész eddigi életemben. Úgy éreztem, nekem nincs jogom „extra fáradságot” kérni a partneremtől. Mert hát egyébként ugyanannyi szexből részesültem mindvégig, mint ő, hisz ugyanannyi időm volt arra, hogy gyönyört éljek át, mint neki. Azaz, ha kinyal, vagy hosszabb előjátékot „tart”, az már extra.

mi_jar_az_agyban_szex_polilili.jpgFotó: Toa Heftiba, Unsplash

Aha! Csakhogy ezt máshonnan is lehet nézni, és erre sosem gondoltam. A behatolást én nem tudom úgy élvezni, ahogy ő. Amíg neki minden pillanata maga a csoda, addig nekem hosszú percekig tart, mire egyáltalán be tudom őt fogadni, és el tudom kezdeni élvezni, amit csinál. Amíg neki hosszú percek mézédes gyönyöre jut, addig nekem néhány másodperc. Ha onnan nézzük, hogy az lenne igazságos (mert eddig mindig erre alapoztam az önelnyomó érveim, hogy mi igazságos, és mi extra), hogy mindkettőnknek ugyanannyi gyönyör járna, akkor bizony még jó sokat kéne „pedáloznia”. Miért? Mert mindig úgy szexeltünk, ahogy neki jó. Nem úgy, ahogy nekem. (És ide kb. bármelyik partnerem behelyettesíthető.)

Újra kihangsúlyozom, hogy nem a férfiakkal van problémám, hanem elsősorban a saját hozzáállásommal, amit többnyire a mai kultúránk üzenetei alapján állítottam össze. Mivel eddig mindvégig azt hittem, hogy igazából a behatolás a szex, és nekem ebből kéne elélveznem, ezért nem mertem többet kérni a partneremtől. És sok esetben ő sem tudta, hogy nekem ez a fajta szex nem olyan jó (vagy egyáltalán nem jó).

Hiszem, hogy a partnerem is mindig azt szerette volna, hogy legalább ugyanannyi gyönyör jusson nekem, mint neki. Csakhogy a többség nem tudja, hogy a nők nagy részének az a behatolásos szex nem úgy, és nem annyira jó, mint a férfiak többségének (és ez igazán nekem sem állt össze eddig). Arról, hogy a nőknek hogyan lehet ugyanekkora gyönyört okozni, arról lényegesen kevesebb szó esik, és emiatt sok mindenre magunktól kell rájönni. Ami nehéz. Nehéz nekem is, és neki is rájönni arra, mitől lehet nekem ugyanolyan jó. Kevés erre az útmutatás.

Boldog vagyok, mert most rájöttem egy fontos dologra: hogy nekem is ugyanannyi jár. Jogom van hozzá, nem kell ezt megvonnom magamtól. Most már csak az a kérdés, mi az, ami nekem igazán jó…

Hullámvölgyek. Egyszer fent, egyszer lent. Gyakorlatilag ez jellemezte az egész szexuális életemet. Vagy legalább is az elmúlt három évet, amikor már végre megtapasztaltam azt, hogy lehetek fent is, nem csak lent. Azelőtt nem léteztek csúcspontok, csak mély gödrök.

hullámvasút a szexben Fotó: Will Myers, Unsplash

Persze valahol ez így normális. Nem lehetünk mindig a csúcson az élet semelyik területén. Van, amikor a sok stressz, a munkahelyi problémák, a kevés pénz, a gyereknevelés, a párkapcsolati gondok, vagy bármi más faktor rányomja a bélyegét a libidónkra is. Szóval érdemes elfogadni, hogy nem mindig lehetek igazi vadmacska.

Ez mind igaz, csakhogy sajnos hozzá kell tenni, hogy én nem vagyok hétköznapi nő. Persze senki sem az, mindenki más, tudom. Én abban vagyok más, hogy hatalmas hátránnyal indultam. Úgy érzem, az én libidóm nem egyszerűen halvány volt, hanem el volt temetve több méter mélyen a föld alá, sőt, még egy jókora betonréteget is húztak fölé.

Tudom, hogy sok nő a harmincas éveiben él át először orgazmust a párjával. Tudom, hogy a legtöbbeknek van egy második kivirágzásuk, amikor rádöbbennek, hogy az a szex, amit addig átéltek, az még semmi, és elindulnak felfelé egy új csúcs irányába. De minél több önismereti csoportba járok, ami a szexualitással foglalkozik, annál inkább azt érzem, hogy én tényleg iszonyat hátránnyal indulok.

És nem tudom miért.

És ez rettentő szar érzés. Mert tudom, hogy az a gyerekkori szexuális bántalmazás, amiről már meséltem hatalmas nyomot hagyott az egész felnőttkori szexualitásomon, de valahogy azt érzem, ez még nem minden. Még kell lennie egy traumának, amit mélyen eltemettem, amire nem emlékszem.

 

Három éve kezdtem el kivirágozni. Akkor kezdtem el szépen apránként élvezni a szexet. Apránként. Néha egy kicsit jobban, aztán visszazuhantam a start mezőre. Azaz ez nem igaz, mert ha épp optimista hangulatomban vagyok (mint amikor a fenti videót készítettem), akkor nagyon is azt tudom érezni, hogy egy csomót fejlődtem, és a startmezőre nem ugrok vissza soha, max. visszalépek pár mezőt.

Amikor optimista vagyok, látom, hogy nagyon sok mindenben fejlődtem. Már értem, amit a puncim mond, tudok vele beszélgetni. Már nem kalandozik el a tudatom állandóan szex közben. És sokszor van orgazmusom.

Sok-sok akadályt leküzdöttem, de az igazság az, hogy még most sem könnyű. Legtöbbször most sem tudok úgy elmerülni a szexben, ahogy néhányszor már sikerült. És ez rohadtul kétségbeejtő érzés tud lenni. Még most is félek a szextől, sokszor előtörnek iszonyat mély félelmeim, amiket nem értek, és sokszor elbőgöm magam orgazmus után. Ezeket még nem értem, mik. De nem adom fel. Bármilyen nehéz is leküzdeni a szexuális traumákat, én nem fogom feladni.

Ezzel a bejegyzéssel szeretném megünnepelni a blogom – és a kivirágzásom kezdetének harmadik évfordulóját. Köszönöm, hogy velem vagytok, köszönöm a sok hálás levelet!

3_eves_a_blog.jpg Fotó: Annie Spratt, Unsplash

Ha még nem olvastad a szülinapi hírlevelem, itt elolvashatod. (A bal felső sarokban találsz feliratkozó linket is.)

A szexben mindent szabad – írtam le múltkor Bori Anitával való beszélgetésem alapján. Szabad bármit érezni és bármire vágyni. De tényleg így van ez?

Vajon meddig szabad nem vágyni a szexre?

Vannak időszakok, amikor bezárkózom és eluralkodnak rajtam a félelmeim. Olyankor egyáltalán nem kívánom a szexet. De ez nem olyan békés, „kösz, most nem kérek” állapot, hanem egy feszült, elvárásokkal teli időszak, ugyanis ennyi év önmunka alatt sem sikerült még kiirtanom magamból az elvárást, hogy egy párkapcsolatban nekem bizony szexelnem kell.

kapcsolat_szex_nelkul.jpgFotó: Alexandra Gorn (Unsplash)

Peti megpróbált megnyugtatni, miután újra belementem egy olyan aktusba, amire a puncim nem állt készen:  “Innentől szerintem legyen az, hogy csak akkor szexelünk, amikor tényleg kívánod.” Neki nem olyan fontos, ő köszöni, hetekig is jól megvan orgazmus nélkül. De sajnos nem nyugodtam meg, mert ettől én még rossz partnernek, rosszul működő nőnek, selejtesnek érzem magam.

És valahogy az is nehezen hihető nekem, hogy neki ez nem olyan fontos. Valahogy nem ezt érzem rajta. Elmondása szerint neki addig oké, hogy nem lesz szex, amíg már meztelenül nem csókolózunk az ágyban. Onnantól már nagyon nehéz számára a visszautasítás, és az, hogy nem elégülhet ki.

A tanulság számomra az volt, hogy jól gondoljam végig, hogy el akarom-e kezdeni a szeretkezést, vagy sem. Mert ha már egyszer rábólintok, nincs visszaút. Vagy van, de az szar lesz. Persze kielégíthetem olyankor máshogy is, de attól még szar lesz.

 

Csak hát olyan nehéz sokáig váratni! Végtelennek tűnik számomra az idő. Ezekben az időszakokban nehezen tudom elhinni, hogy lesz ez máshogy. Attól félek, hogy ha egy pillanatra meg is kívánom a szexet, egyből bekapcsol a fejemben a kisördög:

– Hohó, itt ez a szikra, amiből akár láng is lehet! Gyorsan kapjuk el, csiholjunk belőle hatalmas tüzet! És itt kéne azt mondanom annak a hülye kisördögnek, hogy:
– Nem! Nem kell tüzet rakni! Majd meglátjuk, hogy a szikrából lesz-e lángocska, vagy nagy tűz. Nem kell erőltetni. Nem kell saját magmra erőltetni a szexet.

Tudom, hogy milliószor megírtam már ezt, de talán fontos tudni a velem hasonló cipőben járóknak, hogy ez nem változik olyan könnyen, igenis évek kőkemény munkája szükséges hozzá.

Akkor kezdett el jóra fordulni a szexuális életem, amikor végre elkezdtem megbocsátani a bénaságunkat tinikori exemnek és saját magamnak. Ez volt az első lépés. Addig a kettőnk kapcsolatára kentem az összes problémámat, onnan eredeztettem mindent.

Haragudtam rá és haragudtam saját magamra akkor már sok-sok éve. Rá azért, mert folyton nyomult, “erőltette a szexet”, hisztizett, ha nem elégülhetett ki. Magamra meg talán még jobban nehezteltem, amiért mindezt hagytam. 

2014. május 22. Kezembe kerültek a jegyzeteim erről a napról. Hoppál Borinál voltam “terápián” (én legalább is terápiának hívom, lehet, tévesen). És úgy fest, az akkori beszélgetésünk akkora hatással volt rám, hogy amikor átolvastam a 3,5 éves sorokat, egy betűje sem lepett meg. Minden akkori tanulság elevenen él bennem a mai napig. 

tini_szex.jpeg Fotó: Trinity Kubassek @ Pexels

Ezen a napon, 12 év harag után képzeletben magamhoz öleltem kamaszkori önmagamat és hosszasan simogattam a haját. Megbocsátottam az akkori Lilinek. Rájöttem, hogy sosem akartam rosszat magamnak. Mindig a lehető legjobban akartam cselekedni, a tőlem telhető legjobban igyekeztem megváltoztatni a hozzáállásom a szexhez. Mindig azért mentem bele a következő aktusba, mert azt hittem, abban bíztam, hogy ettől majd jobb lesz. Ha sokat próbálkozom, előbb utóbb sikerül megtanulni élvezni a szexet. Minden egyes alkalomnál reménykedtem, hogy “majd most”. Én tényleg jót akartam magamnak (is).

Nem tudhattam kamaszként, hogy ezzel nem hogy nem segítek magamon, de ráadásul olyan mintát égetek bele a tudatomba (“én nem tudom élvezni a szexet” “nekem ez nem fog sikerülni”), amit aztán több, mint 10 évig tart kitörölni. Nem tudhattam, nem tudhatta egyikünk sem, hogy ezzel milyen következményeket szülünk.

Ricsi pedig, a kamaszkori párom szintén nem tudhatta. Ő egy hormontúltengéses kamasz volt, aki folyton szexelni akart. Érthető módon, hisz ezt diktálta a teste. Imádta, élvezte a szexet, az ő bőrébe bújva pedig tényleg marha nehéz elképzelni, hogy valakinek ez a csodálatos tevékenység nem tetszik. Szegényem, biztos értetlenül nézte a könnyeim. 18 éves volt, mégis honnan tudhatta volna, hogy kell kezelni egy ilyen helyzetet?!?

Boldog vagyok, mert ahogy visszatekintek, már tényleg azt látom, hogy őszintén megbocsátottam a kamasz Lilinek és Ricsinek. Édesek voltak, szerették egymást, szerették a kapcsolatukat és igyekeztek azt a tőlük telhető legjobban csinálni. Persze, hogy hibáztak, de igyekeztek. Erősek voltak és bátrak, sosem adták fel a küzdelmet ezzel a hülye helyzettel kapcsolatban. 

Boldog vagyok, hogy végre már nem ostorozom magam az akkori hülyeségemért és nem neheztelek rá sem a “hisztijeiért”, a “türelmetlenségéért”, az “erőszakosságáért.

 

Figyeljek a puncimra, és csak akkor engedjem a férfi közeledését, ha már készen állok rá. Mennyi ilyen tanácsot kapok! De mégis hogyan? És mi van, ha nem kívánom?

Most épp nagyon elegem van abból, hogy ez ilyen nehéz.
Minden bátorságomra szükség van ahhoz, hogy jelezzem a másik felé, hogy most ne. Mert tudom, hogy ha már felizgult, és ebben az állapotban kap egy nemet, abból csak balhé lesz. Gyakorlatilag az összes pasimmal így volt ez.

Ha nemet mondok valamikor (egy adott pillanatban, nem örökre szólóan) a szexre, az nekem mindig nagyon kegyetlennek tűnik, mert azzal vonok párhuzamot, hogy ezzel a partneremre is nemet mondok. Nem is csoda, hisz ezt így is szokták lereagálni: teljesen magukra veszik.

mit_akar_a_punci.jpeg 
Fotó: Pixabay @ Pexels

Teljes kétségbeesésben, könnyek között tépelődtem, mégis mit kéne csinálnom.
A legnagyobb félelmemmel szembesülök, amikor beismerem, most nem állok készen. Borzasztó nehéz ezt már magamnak is beismerni! Miért? Mert ezzel úgy érzem, frigidnek címkézem fel magam. Márpedig a társadalom két elvárást támaszt a nők felé: csak a párját kívánja, őt viszont mindig. Az a nő, aki például a filmekben nemet mond az aktusra, igazi negatív hős. Mégis hogy tudnám felvállalni ezt a szerepet, hogy tudnám vállani azt, ha nem kívánom?

Elkezdek hát színlelni. No, nem azért, hogy a párom átverjem. Azért, hogy hátha így bele tudom lovallni magam a helyzetbe. Hátha, ha úgy teszek, akkor majd rám ragad a hangulat és megkívánom az szexet.

Csakhogy ez a taktika egyáltalán nem működik. Nem tudom átverni magam, sosem tudtam. A pasit viszont igen. Elhiszi, hogy szex lesz, belelovalja magát. Én érzem, hogy még nem lesz jó a behatolás, de képtelen vagyok bevallani, csak reménykedek, hogy hátha majd mindjárt megnyílik a puncim. De mégis hogy tudna megnyílni, amikor hagyom, hogy olyat tegyenek vele, ami neki épp akkor nem jó? (Mégis hogy tudna valaki relaxálni, miközben erőszakoskodnak vele?)

És akkor két végkimenetel marad: vagy végig csinálom a testem akarata ellenére, és fájdalmat okozok magamnak (testi, de annál nagyobb lelki fájdalmat), vagy leállítom, és fájdalmat okozok mindkettőnknek. Mert amikor leállítják, a legeslegmegértőbb férfi is elveszíti a türelmét. Nem várható el, hogy álló farokkal asszisztálja végig, hogy én elkezdek bőgni és megértésre vágyom? Ehhez már igazi megvilágosult partner szükségeltetik.

Mit kéne tennem? Persze, nem kéne idáig eljutni. Összeraktam én ezt már zokogás közben is: el sem kellett volna kezdeni az előjátékot. De hát olyan cuki volt, ahogy simogatott, csókolgatott, és már olyan rég találkoztunk! Hiányzott, szerettem volna vele lenni. Ráadásul emlékszem még, előző este hogy kívántam, hogy bennem legyen! „Hogy lehetek ilyen béna, hogy ez most nem megy?” – gondoltam, és reménykedtem tovább, hátha majd mindjárt visszatér a kedvem.

Ez alkalommal kicsit másképp volt. Éreztem, hogy most egy előrelépés történt, annak ellenére is, hogy hatalmas konfliktusban találtuk magunkat újra. Tudtam, hogy most megtettem egy lépcsőfokot a fejlődés útján: észrevettem magamon, hogy most nem kívánom. Beengedtem az érzéseket, a félelmet és a kétségbeesettséget, majd elkezdtem vizsgálgatni ezeket, elkezdtem szembenézni velük. Egy új működés volt ez, annyira új, hogy közben már nem tudtam cselekedni. (Mint amikor vezetni tanul valaki, az elején már az is túl bonyolult, hogy menet közben a rádiót is kezelje.) Csak figyeltem magam, miközben a partnerem haladt előre az együttlétben. Nem vette észre, hogy nem tartok vele, mert hamis jeleket adtam.

Tudom, hogy nem így kellett volna, de most az egyszer nem fogok haragudni emiatt magamra.
Inkább hüppögve meglapogatom a vállam, mert ügyes voltam, hogy megtettem az első óvatos lépést, és levontam sok-sok tanulságot. Mély levegőt veszek, összeszedem újra minden bátorságom, odamegyek hozzá, és megteszek mindent, hogy higgadtan el tudjuk engedni ezt a vihart.

Köszönöm Endes Györgyinek a tanítást, ami lehetővé tette ezeknek a tanulságoknak a levonását. Ezt pedig ti is megnézhetitek ebben a videóban:


Azoknak, akik az elsők között, április 24-ig csatlakoznak a támogatói közösség tagjaihoz, ajándékba kapják Endes Györgyi “A punci és a női lélek titkai” fantasztikus előadásának hangfelvételét.

Hogy érzed? Szívügyed a jó szex?

belső kör polilili patreon támogatói közösség

A magyar imád panaszkodni. Nemzeti sport. Én persze igyekszem ezzel szembemenni, sokszor szemet szúr másoknak az optimizmusom. Mégis van, amikor felfedezem, hogy nem tudom levetkőzni magamról ezt a rossz beidegződést.

Ha a szexualitásomról beszélek, gyakorlatilag állandóan a sikertelenségeket és a nehézségeket sorolom. Sorra beszámolok arról, ami nem ment, amivel küzdök, de arról, amit imádtam, szinte soha. Ákos hívta fel erre a figyelmem a múltkor:
– Sosem meséled el, ha orgazmusod van!

És én ledöbbentem. Bár már megtanultam a többségnél jóval nyíltabban beszélni a szexről (amit én is tanultam, nem ilyen voltam alapból), a gyönyörről még mindig csak gátlásokkal tudok beszámolni. Amikor rákérdezett, aznap volt-e orgazmusom, képtelen voltam válaszolni. Szégyellősen belefúrtam az arcom a vállába és képtelen voltam kibökni egy szót is hosszú percekig. Akartam beszélni, de nem bírtam. Valaki lakatot tett a számra.

orgazmus_gatlas.jpegFotó: Juhász Imre @ Pexels

– Jó, hát volt két valami orgazmus szerű… – hebegtem – De nem olyan igazi, inkább csak valami elfojtott kis gyenge… Nem is vagyok benne biztos, hogy ez orgazmus volt…
– És ezt mégis mikor akartad elmesélni nekem? – cukkolt és igaza volt. Azt, ha volt orgazmusom, vagy akár csak valami hasonló, szinte sosem mesélem el magamtól.

Azért van, mert nem egy ilyen kis orgazmusra vágytam, hanem egy „rendesre”? Mert elégedetlen voltam magammal? Nem hiszem, mert amikor igazi, kétségbevonhatatlan orgazmusom volt, arról sem számoltam be. Hát akkor mi?
– Lehet, hogy mélyen belül az dolgozik benned, hogy nem érdemled meg a gyönyört? – tette fel a kérdést Ákos és én nem tudtam válaszolni. Talán így van, de ez annyira mélyen lakik bennem, hogy még én sem láthatom.

Meddig tartson a szex? Van, hogy túl rövid az aktus és van, hogy úgy tűnik, sosem lesz vége. Nehéz megtalálni azt az egyensúlyi állapotot, ami mindkettőnknek pont jó. Nekem általában túl hosszú.

Nagyon-nagyon sokszor volt már, hogy a végét kívántam. Már elég volt, elfáradtam, elvesztettem a fókuszt. Egyszer csak elillant a vágy és lement a libidóm a béka segge alá. Már terhes a szex, nem akarom, hogy a puncimhoz érjen bármi is. Egyre kevésbé vagyok nedves, elkezd kellemetlenné válni a behatolás. De nem szólok semmit, mert nem akarom, hogy a másik hoppon maradjon. Nem akarom, hogy ne élvezzen el, nem akarom cserben hagyni. 

mikor_elvezzek_el_korai_magomles_szex_hossza.jpg Fotó: Annca @ Pixabay

Hosszú perceken keresztül reménykedek, hogy hátha mindjárt elélvez. Folyamatosan abban bízom, hogy a következő mozdulattal ejakulál. A valóságban azonban egyre távolabb kerülünk tőle, merthogy akárhogy nyögdécselek tovább, megérzi, hogy már nem úgy élvezem és ettől neki is fokozatosan elmegy a kedve

Ilyenkor gyakorlatilag önmagam kínzom. Önerőszak. Én kényszerítem a szexet saját magamra, pedig nyugodtan mondhatnék nemet.

Ez lett a harmadik házi feladatom a terápián: amikor már azt érzem, nem szeretnék tovább szeretkezni, kérjem meg a párom, hogy hagyjuk abba. Persze ezt beszéljem meg vele előre, hogy ne érje meglepetésként. Álljunk meg, és ha úgy érzem, egy fél óra múlva szívesen folytatnám, akkor legyen, de csak akkor, ha tényleg szeretném. Azaz: ha nem kívánom, ne szexeljek.

kinga link, vagy videó

Nehéz ez. Tudom, hogy sosem tudtam megtenni. Az egyetlen trükköm eddig ez volt: ha már azt kívánom, élvezzen el, akkor valami ilyesmit mondok neki:

Úgy vágyom rá, hogy lássam, ahogy elélvezel!

Ennyit mertem, mert féltem, hogy ha egy az egyben azt mondom:

Drágám, elfáradtam, kérlek, gyorsan élvezz el, mert már szar.

az semmi jóra nem vezet. Kizökken, és ugyanott leszünk, amitől féltem: hogy úgy lesz vége a szexnek, hogy mindkettőnknek rossz érzése lesz. Szexet rossz szájízzel befejezni pedig extra nehéz: valahogy ebben az állapotban a nehéz szituk sokkal mélyebbre mennek.

Jó kislány vagyok, így a házi feladat fontos nekem. Ezért odaálltam Ádám elé, és mondtam neki, hogy ez a feladat: abba kell hagynom a szexet, amikor már nem élvezem. Naná, hogy jól fogadta, tudtam, hogy meg fogja érteni, sőt, már a házi előtt is milliószor elmondta, hogy mondhatok nemet, bármikor. 

Sokat adott ebben a beszélgetésben az, hogy találtunk egy közös megoldást. Megegyeztünk, hogy ha azt mondom, szeretném, ha már elélvezne, az azt jelenti, hogy már érzem, hogy fáradok, úgyhogy tök jó lenne, ha belehúzna, mert hamarosan ki kell, hogy szálljak. Így megadom az esélyt arra, hogy ne a csúcs előtt maradjon hoppon, de ha meg azt érzi, még nagyon messze van, akkor ne maradjak benne egy örökkévalóságig.

És képzeljétek, működik! Mosolyog közben, nem zökken ki, nincs sértődés, nincs frusztráció és végre egyértelmű, mit akarok mondani valójában. Olyan boldog vagyok! 

Köszönet terapeutámnak, Csörgits Kingának az inspirációért! Legújabb videóm vele, ami ugyan nem a témába vág, de hasznos:

 

“Az évek során a partnerek szexuális étvágya elapad, már nem kívánják egymást olyan mértékben, mint a kapcsolat elején.” – hallom sok helyről. És azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy ebbe nem vagyok hajlandó beletörődni. Jó, a napi 2 szexet még el tudom engedni, de a heti 2-3 alkalom szeretném, ha megmaradna.

És ezzel most a világért sem akarom azt mondani, hogy a heti 2-3 alkalom a “normális”, mert olyan nincs. Mindenkinek annyi való, amennyit jónak érez. Amennyire vágyik. De én speciel, ha nincs meg a kb. heti 2-3 együttlét, már megijedek, hogy eltávolodtunk egymástól és már nem szeretjük egymást annyira, mint korábban. Tudom, hogy a vágy és a szeretet nem feltétlenül következik egymásból, tudom, hogy szex nélkül is létezik szerelem, de a félelemnek akkor sem tudok parancsolni.

>>> A cikk előzményét itt találod: Nem kíván a párom. Miért? Az elhidegült kapcsolat okai.

Mit tehetek, ha úgy érzem, nincs elég szex a kapcsolatunkban?

A szakértő véleménye szerint a következő lehetőségeket mérlegelhetjük:

  1. “Az első dolog, amit megtehetsz, hogy tudomást veszel a probléma létezéséről. – És bízzunk benne, a partnered sem fogja ezt elutasítani. Mert sajnos sok olyan helyzet van, amikor egyszerűen az egónk nem engedi, hogy felismerjünk egy problémát, és olyankor kezdődik a heves tagadás…
  2. “Bár néha kínosnak és megalázónak hathat, fontos, hogy beszéld ezt át a partnereddel.” – Amit sajnos a legtöbben sem az iskolában, sem a szüleinktől nem tanulunk. De szerencsére már elérhető számtalan írás, videó és tanfolyam, amivel könnyebbé és őszintébbé válhat a kommunikációnk.beszelgess_a_paroddal_oszinten.jpeg
  3. “Fordulhattok terapeutához, vagy tanácsadóhoz, hogy segítsen megtalálni a probléma gyökerét és újra kapcsolódni egymáshoz.” – Nekem nagyon bevált.
  4. “Néha elég, ha egy kicsit máshogy kezdesz közelíteni a partneredhez: kipróbálhatsz más típusú érintéseket, kedvességeket. Ide tartozik, hogy az előjáték nem a hálószobában kezdődik, hanem a hétköznapi interakciók során. Néhány apró figyelmesség is csodát tehet.” – Erről már le is forgattunk egy interjút, ami hamarosan elérhető lesz a YouTube csatornámon. Iratkozz fel! 🙂
  5. “Bár a szexuálterápia általában rövid (8-9 alkalom), sokat profitálhatsz belőle. Megtanulhatod kommunikálni a preferenciáid, fantáziáid és meghallgathatod a partneredét is. – Én már kezdek belejönni. De extrém nehéz tud lenni egy ilyen helyzet, ahol mindkét fél számára új ez a terület. Főleg, ha azt érzed, hogy csak neked fontos ebben fejlődni… Kitartás!
  6. “Dönthettek úgy, hogy prioritást adtok a szexnek a hétköznapi teendőkkel szemben és erre tudatosan figyeltek.” – Azaz nem hagyjátok, hogy ne legyen rá idő.
  7. “Figyelhettek jobban a tisztálkodásra és a megjelenésetekre is.”
  8. “Ha úgy érzitek, egészségügyi probléma áll fenn, forduljatok orvoshoz.” – Hogy utálom, hogy a legtöbb cikk arra fut ki, hogy valami nemibetegségem, vagy diszfunkcióm van! Olyan kevesen vesznek tudomást a lelki, vagy párkapcsolati problémákról! Pedig a legtöbb testi probléma lelki eredetű!

Fontos figyelni az empátiára a beszélgetés során. Figyelj oda a partnered megosztására is és ne kezdj közben védekezni. – segít a szakember. (Forrás.) Erről jut eszembe, hogy régen azt játszottuk egy partneremmel, hogy 10 percig csak ő beszél, kötetlenül, bármiről, én pedig közben mélyen a szemébe nézek és igyekszek semmilyen reakciót nem mutatni. Csak kizárólag hallgatok, figyelek, nyitott tekintettel. Aztán cserélünk: 10 percig én figyelek rá, ő pedig hallgat engem. Közben sem védekezni, sem vádaskodni, sem ítékezni nem tudunk.

Gilján János tanácsait is érdemes megfogadni, mert azoknak a pároknak is hasznos lehet, ahol nincs gyerek:

Az én tippjeim

Összeszedtem én is azokat, amik segítettek közelebb kerülni a partneremhez. Ha pedig gyökeresen szeretnél változtatni ezen a helyzeten, nagyon jó szívvel ajánlom a Vágyébresztő online kurzusomat, melyet direkt erre a problémakörre alakítottam ki.

1. Minőségi együtt töltött idő.

Azaz csináljunk valamit együtt úgy, hogy tényleg csak ketten vagyunk. Kirándulás, beszélgetés, étterem, bármi. Lehetőleg a mobiljaink kizárásával.

2. A jó élmények feltöltenek.

Kell a közös nevetés, pár felhőtlen óra ahhoz, hogy regenerálódjon a kapcsolatunk. Főleg fontos szokott ez nekem lenni azokban az időszakokban, amikor belekerülünk egy spirálba és állandóan csak a problémáinkat gubancoljuk. Amikor túltoljuk az őszinte beszélgetést és a konfliktusok felgöngyölítését, fontos, hogy tartsunk pár nap szünetet, amikor félretesszük a nehézségeket és igyekszünk csak a jóra koncentrláni.

3.  Legyek szexi.

Minél vonzóbban nézek ki és (!) minél vonzóbbnak érzem magam, annál jobban tudok neki is tetszeni. Ebben nekem speciel sokat szokott segíteni, ha egy másik udvarlónak köszönhetően újra megélem a vonzerőmet. Lehet ez csak egy olyan helyzet is, amikor valaki kifejezi a tetszését a metrón, de nálam még hatékonyabb, ha meg is élem azt a flörtöt. Ádámot határozottan izgatja, ha mással is lefekszem, mert ilyenkor sugárzik belőlem a boldogság és a szex. Tudom, ez nem mindenkinek való, de fontosnak tartottam ezt is megosztani. (Kapcsolódó cikk: Kihűlt a kapcsolat? Feküdj le mással, attól majd felmelegszik!)

4. Legyek jól, úgy leszek vonzó

Ha figyelek a lelki egészségemre, ha nem vagyok állandóan szomorú, vagy gondterhelt, akkor sokkal kívánatosabb vagyok.

5. Önkielégítsek előtte

Ezt még sosem próbáltam, mert nem mertem, de azt gondolom, nagyon is működne Ádámnál, ha szó nélkül elkezdeném simogatni magam mellette az ágyban… 🙂

Fotók: Pexels

További tippeket találsz a Vágyébresztő programomban: