Odalesz a hite a férfiasságában, ha megkérem, máshogy csinálja
Bevallom, sokszor még mindig nehezemre esik irányítani a partnerem. Persze tudom, hogy legtöbben jól vennék, de én továbbra is rettegek attól, hogy megbántom, ha megkérem, „ne úgy” csinálja.
Marc, csokibőrű afrikai lovagom úgy látszik, hogy nincs hozzászokva, hogy a nő is lehet aktív az ágyban. Örülök, hogy végre eljutottam odáig, hogy merem a saját csiklómat izgatni behatolás közben, de úgy fest, ő ezt nem tudja hova tenni. Az az érzésem, ő ezt úgy értelmezi: nem elég, amit csinál, nem elég jó az ágyban. Mintha sértené a férfiasságát. De én úgy döntöttem, nem érdekel a dolog, akkor is csinálni fogom, mert semmi rossz nincs abban, hogy örömet okozok magamnak. Itt az ideje, hogy ő is eltanulja tőlem. Tudom, hogy az ő kultúrájában a pasik között sem dívik a maszturbálás.
Hát még, mikor meglovagolom! Megemel, és elkezd alulról pumpálni. Csak egészen rövid ideig hagyja, hogy úgy mozogjak rajta, ahogy nekem jó. Majdnem elsírtam magam, mikor a csúcs előtt szakított meg. Mintha kivették volna a kezemből a fagyit…
Fotó: Stokpic @ Pexels
Nem merek visszajelzést adni neki, mert úgy érzem beleroskadna…
Lehet, valami olyasmi játékot kéne vele is játszani, mint amit a Tudatos Szex Alapítvány alaptanfolyamán csináltunk.
Ott az volt a feladat, hogy a partner alkarját kellett simogatni, majd visszajelzést adtunk egymásnak arról, milyen lenne a tökéletes mozdulat. Szoktathatnánk Marc-kal is egymást egy ilyen ártatlan gyakorlaton keresztül az őszinte és érthető kommunikációhoz és nem utolsó sorban ahhoz is, hogy képesek legyünk megfogalmazni a saját igényeinket. Mert az bizony nem infó, hogy
Nekem minden tetszik, amit csinálsz!
A tanfolyamon bizonyos partnereimnél tapasztaltak alapján nem vártam meg, míg a játszótársam is ugyanezzel jön: egyből elkezdtem eldöntendő kérdésekkel bombázni:
„Hogy esik jobban? Ha finomabban, vagy erősebben érek hozzád? Inkább egy ujjal, vagy teljes tenyérrel cirógassalak? Lassan, vagy gyorsan tetszik jobban?” stb.
A fordítottja is vicces volt persze, mert halvány lövésem sem volt róla, mi esne jól. Aztán, mikor azt hittem, valami tetszene és azt elkezdte csinálni, egy kis idő után már mégsem esett jól. Például dörzsölt. Csakhogy ezt ott a játék folyamatában nem tudtam világosan az értésére adni (csak igen és nem szavakat használhattam). Végül azzal az érdekes tanulsággal zártam a játékot, hogy egyrészt elképzelésem sincs, mi esne jól (ezt mondjuk már tudtam), illetve a legjobban azt szeretem, ha változatosság és meglepetések folyamatos sorozata van. De nem úgy, hogy a ritmusból kiesve össze-vissza csinál mindent, hanem szépen felépítve, egy-egy mozdulatsort végigvezetve.
