Szexterápia-történetem

30 körüli csaj fél év házasság után bevallja a férjének, hogy még sosem volt vele orgazmusa. Nagyjából így kezdődik a Bliss (Vágy) c. film, amit mintha rólam mintáztak volna. Persze sok szálon nem esik egybe a történetünk (pl. én sosem színleltem még orgazmust), de nagyon együtt tudtam érezni vele.

Ez egy nagyon felkavaró, megrázó film, ami engem mégis mérhetetlenül megnyugtatott. Azt éreztette velem, nem vagyok egyedül, azaz nem én vagyok az egyetlen „selejtes” a föld kerekén. A következő bejegyzés-sorozatban felelevenítem azokat az emlékeket, érzéseket, amiket a film keltett bennem. Vigyázat, lesznek bennük majd spoylerek is!

A film egyik főhőse, Maria már 7 éve tol különböző terápiákat, mire eljut egy tantrikus mesterhez. 7 éve! Azaz nem csak nekem adatott meg a hosszú út a megnyílásig… Nekem kb. 16 éve indult a szexuális életem, s már nagyon hamar éreztem, hogy valami nincs rendjén velem. Nem úgy reagálok a pasik csábítására, mint ahogy a filmek és a magazinok mondják. 17 évesen elmerészkedtem egy tanácsadásra, amit valamelyik tinimagazin ajánlott. Titokban utaztam el a főváros túlfelébe, ahol aztán csak ellenségességet és értetlenséget kaptam.
– Mi a nyavalyát keres itt? – mondták gyakorlatilag. – Ez nem probléma. – Hallottam ki a szavaikból.

Teljesen tanácstalan voltam. Nem tudtam, mit tehetnék, kihez fordulhatnék. A pasimnak mindent elmondtam, de 18 éves fejjel nem tudott nekem segíteni. És senki más sem a környezetemben. Olyan felnőtt, akivel lehetett volna erről beszélgetni, nem volt körülöttem. Elképzelésem sem volt róla, milyen terápiák léteznek egyáltalán. Az ilyen információk teljesen elkerülték a világomat.

Már 23 éves voltam, mikor egy új szerelem miatt eldöntöttem: felkeresem az egyetemi pszichológust a problémámmal. Elhatároztam, hogy azt a kapcsolatot már problémamentesen kezdem. Ez a pszichológus végre kedves volt, de gyorsan közölte: ő ebben sajnos nem tud segíteni. Azt ajánlja, menjek hipnoterapeutához.

Megfogadtam a tanácsát, s a zsebpénzemből, a szüleim tudta nélkül elmentem egy barátnőm által ajánlott szakemberhez, aki az egyetemen tanít. Kb. 6 alkalom után közölte, hogy szerinte most már jól vagyok, majd jelezzem, ha újra szeretnék jönni. Ajánlott egy könyvet (ESZO – az elnyújtott szexuális orgazmust tanítja) és azt, hogy maszturbáljak, ismerjem meg a testem. A mai fejjel azt mondom, fatálisat tévedett. Gyakorlatilag arra kért, erőszakoljam meg magam.

Azt már éreztem, hogy nem ő az én utam, így ezzel a terápiával leálltam, de még nem láttam a következő lépést. Ebben a korszakomban viszont legalább elkezdtem járni különböző önismereti foglalkozásokra, tréningekre, ahol – ha lehetett – újra, meg újra bedobtam a témát.

Hoppál Borival először a női testről szóló előadássorozatának kapcsán találkoztam. Neki köszönhetem, hogy megtanultam kimondani azt a szót: „punci”, vagy egyáltalán, hogy tudtam nevet választani a sajátomnak és hogy elkezdtem beszélni a szexrő. Ő hozta meg az áttörést és a 4 kérdés módszertana Byron Katie-től. Szépen lassan előástuk azokat a gondolatokat, melyek gátoltak a gyönyör megélésében. Rengeteg blokkot találtunk, s oldottuk fel folyamatosan, melynek következtében most ott tartok, ahol tartok. Végre boldog a szexuális életem. De még mindig van hova fejlődni, még mindig van mit kitakarítani, úgyhogy megyek tovább. Valószínűleg jön majd jóni masszázs, tantrikus szex tanfolyam és remélhetőleg még sok más módszertanba is belekóstolhatok. Nektek mi az, ami bejött? Segítsetek, ajánljatok ti is az olvasóimnak!