Tabu-e az óvszervásárlás
Vettem ma egy doboz óvszert, bedobtam a hátizsákomba, amit aztán napközben többször nyitva felejtettem, s a csillogó doboz csak úgy kiabált belőle kifelé: „Itt vagyok!”. Mindahányszor ez feltűnt nekem, megfordult a fejemben, hogy gyorsan behúzom a cipzárt…
Mi a nyavalyát szégyellünk, mikor a pénztárszalagra helyezzük a doboz kondomot? Amikor a kosár mélyére dugjuk? Sokkal helyesebb lenne, ha kihúznánk magunkat, s büszkén ezt tennénk legfelülre. Hisz mit kommunikál mindez?
- Van kivel szexelnem, vagy legalább is erős remény mutatkozik. Ez örvendetes.
- Rendben van az egészségem, bírom a szexet.
- Felelősségteljes szexuális életet élek, védekezem.
Mi ebben a szégyellnivaló? Mi baj van a társadalmunkkal? Mi bűnös, elítélendő, titkolnivaló van a szexben? Miért nem lehet éppannyira természetes az óvszer-vásárlás, mint tegyük fel egy miniszoknya beszerzése? Miért kell titkolózni? Mire használjuk ezeket a tabukat? Hogy tudjuk őket ledönteni? Remélem, ez a blog segít ebben.
Ma mindenesetre egyszer sem nyomtam le a táska aljára a dobozt és nem húztam be a cipzárt. Sőt, nem lapítottam, nem szégyelltem el magam, mikor az asztaltársaságom fennhangon a szexről beszélt, hanem inkább élvezettel bekapcsolódtam. Végre! Mennyi ideje vágytam olyan társaságra, aki felszabadultan tudja kezelni a szexualitását!
Fotó: MIKI Yoshihito @ FlickR
