Tag Archive for: elvárások

– Minden jó szex közös orgazmussal végződik. – mondja nekünk minden rendes erotikus jelenet a filmekben, könyvekben. Mindig is az volt az érzésem, én nem is vagyok rendes ember, hogy nem tudok elélvezni a pasival. Közben meg nem is értettem, hogy lehetséges ez.
– Mégis mi annak az esélye, hogy egyszerre jutunk el oda? – értetlenkedtem.

Az utóbbi időben elkezdett változni bennem valami. Elkezdett tudatosabbá válni a puncim, s elkezdtem érezni, mikor közelít a pasi a csúcs felé. Korábban nem így volt, de most tudtam előre, hogy mindjárt elmegy. Éreztem a puncimban. Lehet, ez most nagyon triviális minden kedves olvasónak, de nekem totális újdonságként hatott, hogy azok a hormonok, amiket a pasi ilyenkor termel, vagy kibocsát, vagy tudomisén, azok szinte kézzel foghatóak, kiabálnak: – Mindjárt elmegyek, Kicsim!

Az új kedvencemnek, az Ádámon való lovagolásnak hódoltam.
– Kicsim, van egy óvszered? – kérdezte, én pedig megörültem a kérdésnek, mert tudtam, úgy tovább bírja, s úgy tovább  bennem maradhat.
– Van. – nyúltam az éjjeli szekrény felé, és kezdetét vette a vágta.

Nem szoktunk óvszerrel szexelni. Nem is tudom, volt-e már olyan vele, hogy úgy élvezett el, hogy közben a puncimban van még a farka. Pedig kellett volna… Vagy legalább is mostantól kelleni fog, merthogy megtörtént a csoda: elindult a folyamat, ami teljesen felpörgetett engem, csakhogy most nem az történt, hogy a csúcs előtt kirántotta a farkát és a hasamra spriccelt, hanem az óvszerbe élvezett, miközben én lovagolhattam tovább és ELÉLVEZHETTEM.

Még ő is meglepődött. Nem rajtam, hanem azon, milyen hosszú ideig tartott így az orgazmusa.

Érdekes mód annak ellenére, mennyit vártam rá, hogy egyszerre élvezzek el a pasimmal, most ez tök természetesnek tűnt. Mintha mindig is így lett volna. Semmi különöset nem éreztem. Nem szakadtak le a csillagok, nem lettem más ember, nem állított senki dobogóra, nem tapsolt a nézősereg. Egyszerűen csak egy jót szexeltünk, majd lihegve összebújtunk és ő elszundított.

Nyugalom volt. Kiéhezve maradt frusztráció helyett azt éreztem, minden rendben.

„A szex az érzelmekről szól. A jó szex a szabad érzelmekről, a rossz a blokkolt érzelmekről.” (Deepak Chopra)

Nem tudom hová tenni ezt az idézetet. Elsőre az ugrott be róla, hogy ez hülyeség. Pont akkor érzem azt, hogy jó a szex, mikor teljesen szabad vagyok – talán még az érzelmektől is, de a gondolatoktól mindenképp.

Fülig szerelmes voltam már, mikor először eljutottunk az ágyig Ádámmal. Már rengeteg dolgot tudtunk egymásról és vágytuk egymást nagyon. Mi lett ebből? Aggodalom és bizonyítási vágy. Be akartam bizonyítani, hogy jó velem az ágyban is. Jót akartam adni neki. Azt akartam, hogy olyan isteni legyen nekem is vele az ágyban, mint amennyire a társaságában lenni, beszélgetni. Sikereket akartam, hatalmasat élvezni, elmerülni az érzésekben. De a lámpaláz és az elvárások ezt nem engedték. Elérkeztünk hát az első csalódáshoz, ami megrengette a magamba vetett hitemet: „Ó, akkor mégsem megy nekem a szex. Pedig már azt hittem.” És leírtam magam újra.

Ellenben ott volt András a Balaton-parton. Bár jót beszélgettünk, nem éreztem, hogy vonzódnék hozzá érzelmileg is. Épp, hogy azt éreztem, bár jó ember, imponál is, de ebből sosem lenne kapcsolat. Meglepő volt, hogy ezek ellenére egyszer csak közeledni kezdett egymáshoz a testünk. Mire kettőt pislogtam, a keze már a bugyimban volt ott, a vízparton. Ugyan az éjszaka valamennyire eltakart minket, de azért jártak arra sokan. Nem érdekelt. Belelkesedtem, mert valamiért el tudtam magam engedni mellette. Talán épp azért, mert nem voltak érzelmek. Mert nem számított ő nekem. Nem ő számított, hanem én: a saját vágyam, a saját gyönyöröm. Nem akartam neki megadni semmit, csak mentem vele. Kapni akartam én is, ő is és ez működött együtt. Életem első egy éjszakás kalandja volt, amit élveztem is. Miért? Talán mert szabad voltam az elvárásoktól.

Nem tudom hová tenni ezt az idézetet… Segítetek? Megírjátok, nektek mit mond?

A kép forrása itt.