Tag Archive for: film

A Reszkessetek betörők 2. – így beszélgettek nyíltan a szexről

Tegnap reggel még a gyerekek visongatása, a csillagszórók illata és az csomagolópapír-galacsinok határozták meg a McCallister-ház atmoszféráját. (Ha nem olvastad egy korábbi bejegyzésem: a „Reszkessetek, betörők!” felnőtt szereplőinek történetével játszok most is.)

Aztán este eljött az év egyik legváratlanabb pillanata.
(Nem, most nem tűnt el senki.)

A gyerekek végre elaludtak.
A csatatér nagyobb része eltakarítva.
A karácsonyfa fényeinek félhomályában a fotelekben és a heverőn nyújtóztatják tagjaikat a társaság felnőttjei:

  • Peter és Kate, a házigazdák, akik sokkal kisimultabban érkeztek el az este 9 órás „felnőtt időhöz”, mint amit az ünnepi hajtásból feltételeznénk,
  • Frank, Peter bátyja, aki a gyerekekkel együtt bontogatott és próbált ki minden új játékot, és
  • Leslie, Frank felesége, aki megkönnyebbült, hogy végre nincs kinek utána szólnia :
    ne rohangálj teli szájjal, inkább ülj le és egyél rendesen!”,
    „ne keverd a kólát és a kakaót, mert tudod mi lesz a vége!” és
    „halkítsatok már azon a robotkutyán, mert mindjárt megsüketülök!”.

Túlélték a szenteste zsivalyosabb részét.

Ahogy maguk elé révednek a mosogatógép zenei aláfestésében, Leslie a szoba közepére sóhajtja költői kérdését:
„Mikor vált az ünnep ilyen fárasztó, hajtós logisztikává?”

Kate mosolyra húzza a szája szélét, miközben Peter combjára tett kezével simogatja finoman a férfit. Mert benne pont valami egészen más fogalmazódott meg a lassú félhomályban:

PoliLili Ébredő Szexualitás - Nyíltan a szexről könyv és kártya

„Szinte hihetetlen… Milyen jó, hogy így is lehet ünnepelni, kéz a kézben a kanapén csücsülve, egymáshoz simulva. A karácsony előtti estén meg még egy istenit szeretkeztünk is…. Ha tavaly erről mesélt volna nekem valaki, biztosan leciccegem, hogy „ugyan már, tudjuk, hogy ilyen a mesében sincs.”

Kate, Leslie és Frank felé fordulva azt mondja: Mit szólnátok, ha most lazítanánk valami különleges dologgal? Úgysincs semmi dolgunk.

Leslie: Hát, ha nem fáraszt tovább, akkor jöhet.

Kate: Szerintem ettől biztosan nem álmosodtok tovább, sőt… 

Peter: A kártyákra gondolsz?

Frank: Milyen kártyákra?

Kate: Emlékeztek, amikor annyit említettünk úgy fél éve, hogy elmentünk párterápiára?

Frank: Mi, én ezt nem is tudtam!

Leslie: Jajj, mondtam neked, hogy beszéltük Kate-tel, biztosan akkor sem figyeltél…

Peter: A teraputa ajánlott egy kommunikációs eszközt, amivel meg tudunk beszélni párkapcsolati meg hálószobai dolgokat, aztán annyira rákaptunk, hogy beszereztünk belőle nem csak pároknak, hanem baráti társaságoknak szóló verziót is.

Frank meghökkenve: Mások előtt akartok beszélni a házaséletetekről?

Kate: Meglepődnél, milyen sok feszültség oldódik az ilyen beszélgetésekkor. Én például bedobtam már többször is ezt a kártyacsomagot a barátnőimnek a színház utáni dumcsipartikon. Volt, hogy azután tudtunk Peterrel megbeszélni olyan problémát a szex terén, amit addig valahogy nem tudtuk, hogyan beszéljünk róla.

Leslie kissé bizonytalanul: Mi van, ha valakinek ez túl intim?

Peter: Ismertek, hogy én pont nem vagyok az a könnyen megnyílós típus. De elolvastam a kézikönyvet, amikhez a kártyák tartoznak, és megértettem, hogy miért fontos megpróbálni megnyílni. És igen, eleinte annyira intim volt, hogy szinte minden kérdést passzoltam. Mert ez is oké, ezt is lehet. Aztán ahogy Kate-nek voltak válaszai, nekem is lettek egy idő után. Úgyhogy most hetente két este biztosan elővesszük a kérdéseket és beszélgetünk… És nem fogjátok elhinni, de sokszor szex is lesz belőle.

Frank torkán akadt volna a bor, ha éppen kortyolt volna belőle. Hirtelen izgatottságában kibökte: Na így már mindjárt más a gyerek fekvése! 

Felnevettek mindannyian.

Leslie rá is vágja kaján mosollyal: Persze, a szex az mindig jöhet, mi, Frankie baby!

Kate lelkesen: Látjátok? Még csak éppen elkezdtünk beszélgetni az intimitás meg a szex témáról, és máris hogy felélénkült a hangulat! 

Peter: Van kedvetek a kártyákból is húzni? Nagyon jók a kérdések!

Frank kajánul, viccesen: Részemről továbbmehetünk, csak aztán majd ne panaszkodjatok éjszaka, hogy vékonyak a falak!

Leslie kissé zavartan felnevetve: Na de Fraaank! 

Kate körülbelül kettő percben ismertette a biztonságos kereteit a szexről folyó nyílt beszélgetésnek, aztán bele is vágtak, Peter húzott először…

Olyan kérdéseket beszéltek ki például, mint:

  1. Hogyan beszélsz a szexről a pároddal?
    Mesélj el egy friss élményt: mi indította el a beszélgetést, hogyan reagáltatok egymásra, mi lett belőle?
  2. Van olyan filmszereplő, akinek a szexualitása, kisugárzása vagy hozzáállása inspirál téged?
    Miért épp ő, mit tanultál tőle?
    (Ne külsőségekben gondolkodj, hanem értékekben, minőségekben)
  3. Mit ad neked a pornó vagy más erotikus történet (például könyvek)?
    Mi a funkciójuk a te életedben?
    Milyen érzéseket keltenek benned?


És a perecből végül egy darab se fogyott, a kártyákból viszont annál többet húztak…

Valahogy így is történhetett volna, ha a McCallister családba eljutottak volna a Nyíltan a szexről kézikönyv és beszélgetőkártyák, és megajándékozták volna a családot egy ilyen  felszabadító élménnyel karácsony este.

könyv és kártyák Nyíltan a szexről PoliLili Ébredő Szexualitás


A kézikönyvben több baráti társaság beszélgetésének is tanúja lehetsz, ahogy a kártyák kérdéseire őszintén és hangosan gondolkodva válaszolnak – mindezt olyan odafigyeléssel és elfogadással egymás iránt, ahogy a könyv gyakorlati útmutatójából megtanulták.

És ez a módszertan kulcsfontosságú.

A biztonságos tér hatására osztanak meg magukról igazán intim és bensőséges részleteket az asztaltársaságok tagjai, amit nagyon inspiráló és felszabadító olvasni. De ugyanez elmondható a könyvben szereplő párok és önfelfedezők válaszairól is.

Ha te is kipróbálnád ezt az élményt a barátaiddal, akkor itt tudod leadni rendelésed:
https://ebredoszexualitas.hu/polilili-konyv/

Egy jól feltett kérdés megnyitja a kíváncsiságot, nem vizsgáztat és nem is szül elvárásokat –  hanem igazán közel tudja hozni az embereket önmagukhoz és egymáshoz is.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!

/Szerző:

A Reszkessetek betörők „LibidON” sztorija

Képzeld el, hogy a „Reszkessetek, betörők!” készítői úgy döntenek:

 „Na jó, nézzük meg, hogy zajlik a McCallister családnál a karácsony, ha a felnőttek szerelmi életére fókuszálunk. Legyünk időben 1 év múlva, legyenek túl néhány párterápiás alkalmon és egy 3 hónapos intimitást felélesztő kurzus elvégzése után. ”

Jól van, tudom egy kissé elrugaszkodott ötlet a valóságtól. 😀
De hát miért ne lehetnének szexfókuszú önismereti érdeklődésű filmgyárosok? 🙂

Na, lássuk azt a medvét..

A ház ugyanaz.
A gyerekek még mindig túlon túl korán kelnek.
A csomagolópapír ismételten térdig ér.
A kávét pedig megint hárman öntik ki, mielőtt valaki végre megihatná.

De valami megváltozott.

Peter és Kate –, az 5 gyerekes család szülőpárosa –  tavaly ilyenkor még teljesen el voltak veszve a hétköznapok taposómalmában.

Néha már azt sem tudták, hogy a szex egy létező területe az életüknek. 

LibidON, a párkapcsolatban újra feélszthető a vágy - PoliLili Ébredő Szexualitás

Kommunikációjuk a
„miért nem vettél 220 V-os adatpert a repülőútra” és a
„neked kellett volna intézni az útleveleket” számonkérő és száraz, logisztikai szóváltásaiban merült ki. 

 „Nem hiszem el, hogy megint mindent nekem kell megcsinálnom, már úgy unom”
– az arcukra volt írva mindkettőjüknek.

Elég kiábrándító volt.

Ez a karácsony viszont egész másképpen zajlik.
Peter a kiömlő kávét készségesen törli fel a padlóról. Onnan felemelkedve a hozzá odalépő Kate meztelen lábairól huncutul felfuttaja tekintetét a nő hálóköntösén keresztül egészen az arcáig:
„Jól aludt, kedves hölgyem? Megkínálhatom egy csésze frissen facsart feketével egyenesen a konyhakőről?”

Kate álmosan, nevető szemekkel és játékossággal a hangjában válaszolja:
„Hízelgő ajánlat, megfontolom! Olyan jóóót aludtam, istenem… még nem tértem teljesen magamhoz. Azt álmodtam, hogy királynőként imádnak és járulnak hozzám a szolgálók, megfürdetnek, illatos olajjal bekennek, az ágyba visznek…” – hangja átvált a végén érzékien suttogósra, ahogy Peter füléhez hajolva belecsókol a férfi nyakába.

 „Valami hasonlót álmodtunk akkor…” – jegyzi meg Peter lassan és halkan, csukott szemmel, átadva magát az finoman erotikus érintésnek.  

A tekintetük, a szavaik bensőséges kapcsolatról árulkodnak.
A testükkel is egyértelműen beszélnek egymáshoz.

És persze lehet, ezt senki nem venné észre rajtuk kívül…
Csak az, aki igazán figyel.

És ez a változás a szerelmi életükben nem azért történt, mert varázsütésre több idejük lett.
Vagy mert csodával határos módon a gyerekek három órával tovább aludtak volna.
(Ugyan már…)

Hanem mert az elmúlt évükben — lassan, finoman, egymásra hangolódva — újra megtanulták, hogyan teremtsenek helyet a vágynak ott, ahol látszólag semmilyen tér nincs.

Ott, ahol tavaly még azok voltak a leggyakoribb mondatok:

„Még ezt a 3 oldalt elolvasom, aztán odabújok, jó?”

„Ne haragudj, fáradt vagyok…”

„Tudod, hogy nagy a stressz az irodában, tiszta ideg vagyok, majd inkább máskor…”

„Nehezedre esett volna megjegyezni? Ezt az 1 dolgot kértem tőled…”

„KEVIN!!!!”

És valahogy mindig „máskor” lett, meg jövő hét, meg 2 hónap múlva.
És egy idő után már egyikük sem tudta, hogy mikor feküdtek le utoljára.

Egy évvel ezelőtt még egészen máshogy néztek egymásra.
A túlterheltség szépen-lassan beszűkítette köztük azt a teret, ahol régen játékosság, kíváncsiság és vágy volt. 

És most?

Elég csak összenézniük.
Csak egy pillanatra.
De abban a sürgésben lelassított egyetlen pillanatban van valami egészen finom, rejtélyes izgalom:

„Jó veled. Olyan jó lesz újra szeretkezni, alig várom!”

És ez nem tipikus hollywoodi ágyjelenet, nem is romantikus, gyertyafényes együttlét.
Sokszor csak egy rövid, csókokkal vagy játékos kényeztetéssel telő huncut összebújás — épp csak 5-10 perce, mikor mennyit tudtak kihasítani a nap végéből.


De ez a 20-30 TikTok videónyi időkeret épp elég ahhoz, hogy napról-napra ébren tartsd a köztetek élő intimitást és a vágyat. Mert ha már tudod, hogyan éleszd újra, legalább ennyivel meg is őrizheted. De hidd el nekem, nem akarsz majd itt megállni. 🙂

MacCallisterék

hagyták magukat vezetni egy olyan úton, ahol újra megtanultak kapcsolódni: a saját testükhöz, a saját vágyaikhoz, egymáshoz.


Olyan érzékenységgel és olyan tempóban, amitől újra biztonságos lett számukra közeledni.

Nagyon sok ilyen változást látok a konzultációkon és a programjaimon, főleg az erre a célra létre hívott  „LibidON” pároknak szóló kurzusban.

A vágy felébresztése és a tűz etetése tanulható képesség.

Itt pedig hozzá is kezdhetsz ingyenesen, ha erre van szükséged:
https://ebredoszexualitas.hu/vaggyal-teli/

És akkor… egy pici előzetes arról, mi is történik a McCallister-házban karácsony este, miután a gyerekek végre elaludtak.

A nappaliban még fent maradnak a felnőttek: Peter, Kate, Peter bátyja és sógornője, Frank és Leslie.
Frank bont egy üveg bort.
Leslie hoz egy tál perecet.
És lassan mindenki leereszt: végre nem kell semmit intézni, csak belesüppedni a mézeskalács-illatú kanapéba.

És ebben a kicsit csapzott, kicsit álmos, de meleg hangulatban Kate elővesz egy pakli kártyát. (Nem, nem unót és nem is franciakártyát.).

Egy olyan kártyacsomagot, ami olyan izgalmas beszélgetést idéz elő a felnőttek között, hogy egy pillanatra még az állólámpa fénye is pislog egyet a sarokban.

De ezt majd holnap elmesélem. 🙂
És azt is, hogyan lehet egy ilyen kis esti beszélgetés — a te családodban is — az intimitás újraélesztésének egyik legfinomabb első lépése.

Addig is, legyen ma bármilyen zajos vagy beiglimorzsával telített a nappalid — kívánok neked finom, meghitt, intim pillanatokat. Legyen az egymagadban, a pároddal, vagy a családod/barátaid körében.

Boldog Karácsonyt!

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!
/Szerző:

Swingerklub – a film

Egyrészt tudom, hogy egyszer még eljutok egy swingerklubba, másrészt valamiért őrülten vonz, hogy nyissak egy sajátot, pedig még sosem voltam egyben sem. Ezért is éreztem azt, hogy mindenképp el kell mennem erre a Swingerklub c. dán filmre.

Nem csalódtam.

Nem, ez nem pornó. Nem is valami erotikus film. Ez kőkemény dán társadalomkritika, amiben megszürkült (ha egyáltalán voltak valaha mások, mint szürkék) ötven feletti házaspárok spékelnék fel unalmas hétköznapjaikat egy swinger hétvégével, csakhogy még ezt is annyira középszerűen és unottan teszik, hogy az egészen döbbenetes.

A film elején elgondolkodtam, hogy bírják majd ezek a középszerű házasok azt elnézni, ha a párjuk mást kefél, hisz zéró őszinteség van a kapcsolatukban, sőt, gyakorlatilag nem is beszélnek egymással. Hát elmondom, hogy: sehogy. Nem bírják elviselni, hogy a férjük, feleségük mással hetyeg. De leginkább azt nem bírják, hogy mennyire semmilyen az életük. Ülnek a nagy semmiben és utálják érte magukat.

Közben a koncepció mégiscsak tetszett. Felkerekednek a párok és elutaznak egy teljesen másik helyre, hogy együtt legyenek. Persze nem ketten, egymásra figyelve, de legalább fizikailag is eltávolodva a TV és a munka dögunalmától. Elutaznak oda, ahol minden adott, hogy felrázzák kicsit az életüket és valami érdekességet, valami örömöt csempésszenek abba. Ez persze a résztvevőkön is múlik.

20883426_1583858558333551_661656186_oj.jpg Saját fotó

Aztán elég hamar kiderül, hogy itt bizony borulni fog nem egy bili nem egy házasságban. És akkor azon kezdtem el morfondírozni, hogy vajon jófejség-e ilyen swinger hétvégéket rendezni tudva, hogy ezekre aztán jópár házasság rámegy. (Persze nem ezekre megy rá szerintem, hanem arra, hogy sosem voltak őszinték sem magukhoz, sem egymáshoz és nem tudnak kommunikálni, de ez az eredmény szempontjából lényegtelen.) És végül arra jutottam, hogy igen, az. Igen, szívesen adnám a nevem egy ilyen helyhez, ami jó alaposan felkavarja a szart a házasságokban megadva a lehetőséget arra, hogy ebből valami jobbat hozzanak ki. Ha mernek.

Vagy lehet, hogy mégsem, mert testközelből nem bírnám nézni ezeket a párokat. Nem lennék elég türelmes hozzájuk. Nem bírnék elviselni ennyi őszintétlenséget.

/Szerző: