Teher az előjáték?

Van, amikor nem szeretem az előjátékot. Azt érzem, hogy tele van elvárásokkal. Hogy az egészet azért csinálja a pasi, hogy elérje általa, hogy behatolhasson. Ez az a szükséges bemelegítés, amit végig kell csinálni ahhoz, hogy lehessen szex.

És ezzel most semmilyen korábbi partneremet nem szeretném bemártani, mert könnyen lehet, hogy ez egyáltalán nem igaz rájuk, csak én képzeltem ezt. Simán lehetséges, hogy ők nem így vannak az előjátékkal, csak én értem máshogy a jeleket. Én akarom belemagyarázni a helyzetbe, hogy ők nem vágynak igazán másra, csak hogy a puncimba kerüljön a farkuk. Ez a cél, a többi csak időhúzás.

Talán ezekkel az aggodalmakkal (is) szabotálja a tudatom azt, hogy gyönyört érezzek, „mert az bűnös dolog”.

Talán azt érzem, nem érdemlem meg a törődést. Azt, hogy csak én legyek a fókuszban. Vagy nem is, hogy nem érdemlem meg, hanem inkább ha valamit kapok, azzal egyből lekötelezettnek érzem magam. Nem csak a szexben, hanem az élet számtalan más területén is. Azt érzem, hogy tartozom cserébe valamivel: ez esetben a behatolással. És hogy enyhítsek a lelkiismeretem kínján, elkezdem sürgetni a behatolást, és nem adom meg magamnak az időt arra, amit a másik szívesen adna.

 Fotó: Christopher Campbell, Unsplash

Közben ezt a vívódást a partner valószínűleg érzi, csak mivel nem mondom el, mi zajlik bennem, ezért csak a kérdőjelek kavarognak benne. És talán pont ezt az értetlenséget, bizonytalanságot értelmezem úgy, hogy „nem kíván engem”, hogy „neki teher az előjáték”. Holott lehet, hogy csak össze van zavarodva, mert nem érti, miért vagyok rideg. – Én meg azért vagyok rideg, mert őt ridegnek érzem. Ördögi kör.

Ezek a vívódásaim nem csak a szexben jelennek meg. Minél többet foglalkozom a szexuális elakadásaim kapcsán önismerettel, annál inkább rájövök, hogy ha ezekre keresem a megoldást, az egész hétköznapi működésemen változtatni kell. Mert ugyanúgy viselkedem a reggelizőasztalnál is, mint a szexben. Például sok emlékem van arról, hogy azt ettem, amit a párom/családom szokott, és nem azt, amit én szeretnék. Fel sem merült bennem, hogy lehetnek saját igényeim, vágyaim. Azt gondoltam, azt kell szeretnem, ami van. És még sorolhatnék számtalan ilyen példát.

Hogy mit tudok változtatni az előjátékkal kapcsolatos hozzáállásomon?

– Nem tudom! – nyafogtam magamnak, amikor megkaptam ezt a kérdést.
– Pedig kéne, hogy legyen valami tanulsága ennek az írásnak. Jó lenne, ha segíteni tudnál valahogy magadon. – válaszoltam magamnak.
– Tulajdonképpen ott a válasz a saját videómban. – jöttem rá. – Meg kell próbálnom másképp gondolni az előjátékra.

1. Egyrészt az is szex.
2. Másrészt megérdemlem én is a gyönyört.
3. És nem vagyok hálátlan, hanem nagyon is hálás (erről épp az imént nyugtatott meg a szerelmem).
4. Az előjáték csak egy játék. Ha játékos kíváncsisággal állok hozzá, abban a tudatállapotban talán nem is lehetséges látni a vélt elvárásokat.