A csókmegvonás beindít
Én az a lány vagyok, akit folyton ölelni, csókolni kell, bárhol vagyunk. Az utcán, a szüleimnél vendégségben, ébredéskor, lefekvéskor, bevásárláskor, a mozgólépcsőn, a villamoson, mindig. Ha a pasi nem ölel, nem csókol, elhanyagolva érzem magam és egy idő után pánikba is esem: „nem kívánja az érintésem”, vagy „biztos már nem szeret”.
Ehhez képest Jay kultúrájában ez tabu: náluk nem lehet nyilvános helyen csókolózni. És ez olyan mélyen benne van, hogy még nyitott szellemű szülei házában sem nagyon akar hozzám érni.
Mivel tudtam a kulturális mintát a viselkedése mögött, csak néha estem pánikba attól, hogy az érintés-szükségletem töredékét kaptam csak meg. Viszont így, hogy egész nap egy mély csók, egy forró érintés után vágyakoztam, a szex utáni vágy is folyamatos jelenlétet követelt az életemben, hisz tudtam: igazi öleléseket csak az ágyban kapok meg tőle. (Vagy fordítva: ha olyanok a körülmények, hogy meg tudja engedni magának az intimitást, már egyből meg is dug.)
Végre rendszeresen azon kaptam magam mellette, hogy azt akarom: dugjon meg.
A kép forrása itt.