Belém élvezett

– Ugye nem élveztél belém? – kérdeztem.
Nem jött válasz, csak jelentőségteljesen nézett.
– Te bolond! – kiabáltam, és elkezdtem csapkodni a hátát. – Mit csináltál?!
– Elvesztettem a fejem… Gyere, zuhanyozzunk le! – pattant fel hirtelen, s berángatott a hideg zuhany alá.
– Baszd meg. – gondoltam. – Nem elég, hogy az engedélyem nélkül belém spricceled a spermád, de még le is öntesz hideg vízzel?

Még soha senki nem élvezett belém, csak mikor még gyógyszert szedtem, így nem volt tapasztalatom benne, mi van ilyenkor. Tudtam, hogy léteznek esemény utáni tabletták, de nem akartam bevenni.

Már évek óta vágytam gyerekre, s bár totál szerelmes is voltam belé, a tudatos énem mégis üvöltött velem:
– Normális vagy? Hisz még csak egy hónapja ismered! És hamarosan hazamész! Nem szabad gyereket vállalni egy ilyen friss kapcsolatban!
– De úgy szeretem! És tudom, hogy nagyon jó ember!
– És egy fillére sincs… Mégis miből fog eltartani, miközben egy másik kontinensen él?

Teljesen összezavarodtam, száguldozni kezdtek bennem a hormonok. Onnantól nem voltam képes másra gondolni, mint hogy anya leszek. Igen, az eszem egyik fele tudta, hogy ez őrültség, de a másik fele valahogy biztos volt benne, hogy ennek ellenére tökéletes terv.

Azóta többször elkövette ugyanezt a hibát: elvesztette az eszét és belém élvezett, mégsem vagyok képes elővenni az óvszert. Lelkiismeret-furdalásom van, mert azt hiszem, rossz kislány vagyok, de egyszerűen nem bírok mást tenni. Erősebbek nálam az ösztöneim. Még egyszer kap egy pofont, mikor újra „elrontja”, majd édesen megcsókolom. Úgy teszek, mint aki haragszik, holott örülök. Örülök, mert megőrültem.