Tag Archive for: gyerek

Ribancok és cuki kislányok

Tanulok rosszkislánnyá válni. Vettem magamnak egy tankönyvet is hozzá: Barbara Keesling: Jó kislányok, rossz kislányok, csábítás és gyönyör. Meglepetés magamnak a fa alá… 

Mit jelent az írónő szerint a rossz kislányság (ami szerintem borzasztó kifejezés)?

Aki imádja a szexet, szexuálisan magabiztos, fizikai gátlások nélkül él, szexuális étvágyat érez és tudja is, hogyan elégítse ki azt, rámenős, nem szégyellősködik, teljes életet él és rendkívüli orgazmuskészséggel rendelkezik.

Naná, hogy ezt szeretném. Ez kell nekem! „Én is rossz akarok lenni!” – mondogatom magamnak már napok óta, de közben érzem, nem ez a megfelelő kifejezés. Talán inkább (jó értelemben vett) ribancoknak kéne őket hívni. 

Az egyik első feladat volt a könyvben, hogy gondoljam végig, milyen „ribancokat” ismertem. Ki volt az a barátnőm, munkatársam, akire illettek a fenti jegyek? És én teljesen elbizonytalanodtam, mert úgy éreztem, nem igazán volt olyan lány, vagy nő a környezetemben, aki igazi határozott, szeximádó, dögös vadmacska volt. Aztán elbizonytalanodtam. Az nem létezik, hogy nem volt ilyen! Inkább hihető az, hogy nem akartam mindezt észrevenni. Hogy annyira tiltottnak éreztem a szexualitást, hogy úgy tettem, ez nem is létezik a környezetemben. 

szexi_ribanc_rossz_kislany_barbara_keesling.jpeg  Fotó: Pixabay @ Pexels

Volt több olyan barátnőm is, akit imádtak a pasik. Folyamatosan legyeskedtek körülöttük. Olyan lányok is bőven voltak, akik imádták a srácokat és mire megkezdték a középiskolát, már a sokadik kapcsolatukon voltak túl. Mi volt a titkuk? – kezdtem el gondolkodni, és arra jöttem rá, a mai napig fogalmam sincs róla. Amit kizártam, az a szépségük, vagy a mellbőségük. Szerintem nem ezen múlott. De akkor min?

Talán az, hogy már akkor nagylányként viselkedtek. Ez akkor ugrott be, amikor a könyv felszólított arra, hogy dobáljak ki mindent, ami kislányos, ami a kislány énemet erősíti, ami visszarepít a gyerekkoromba, ahol még nem volt szabad a szex. A kislányok cukik, nem szexik. Én pedig mindig is kislány voltam. Még most is az vagyok, ahogy itt ülök a plüss pulcsimban a laptop előtt.

Itt az ideje, hogy felnőjek, és kimásszak anyukám szoknyája alól.

A könyvet egyébként csak azoknak ajánlom, akik hajlandóak időt tölteni azzal, hogy az amerikai motivációs bullshitből kihámozzák az értékes mondanivalót. Akiket pedig kiver a víz ettől a stílustól (amit megértek), azoknak ígérem, írni fogok még pár bejegyzést arról, számomra milyen tanulságokoat hozott a könyv. És hogy álljon itt egy olyan könyv is egy szexéhes ribancról, amit viszont olvasni is jó: Abby Lee: Hol jár az eszem, amit meg is nyerhetsz tőlem. Részletek itt.

/Szerző:

Szex és a Trónok harca, avagy amit a szexről tanultam a dothrakiktól

Sok tekintetben nagy hatással van rám a Trónok harca és köztük vannak a szexuális tartalmai is. Évekkel ezelőtt beleivódott a tudatomba az a jelenet, amikor valami dothraki ünnepen gyakorlatilag a tűz körül basztak a „vadak”. Azért írom, hogy basztak, mert abban tényleg semmi finomkodás nem volt.

Próbáltam visszakeresni ezt a jelenetet a Youtube-on, de egyelőre csak  Daenerys és Drogo esküvőjére akadtam rá, ahol a nőket felváltva ragadja magához egy-egy férfi és kutyapózban jól megrakja. Jó, igazából ezt csak eltáncolják, de nekem valahogy tökre az ragadt meg, hogy konkrétan dugnak. Ami tudom, hogy rólam árulkodik… 🙂


0:50-től nézd

Tudom, lenne mi miatt köpködni erre a képre, hisz a nőnek semmi beleszólása nincs a dologba: neki csak egy dolga van: élvezni a vad, mocskos, nyilvános szexet. De bevallom, nekem ez akkor is nagyon bejött több dolog miatt is.

Szeretnék én is ilyen lenni

Szeretnék olyan nő lenni, aki imádja a vad, mocskos szexet, aki esetenként készen áll ilyen kalandokra. Akit meg lehet baszni keményen és közben erős nő tud maradni. Tudom, a film egy fikció, de nekem akkor is tetszik az a fantázia, ahol én egy ilyen dothraki nő vagyok.

Náluk nem szégyen a szex

Bemutatnak egy nagy családi ünnepet, egy esküvőt, ahol a mulatozás része a nyers szexualitás is. Mondhatnánk, úgy, mint az állatvilágban, ahol a bogarak, vagy az oroszlánok szintén nem vonulnak el utódot nemzeni. Talán csak az ember az egyetlen, aki úgy gondolja, ez egy „privát” dolog, ami nem történhet mások előtt.

Privát, vagy szégyellni való?

Számomra roppant inspiráló az, ha egy (fiktív) nép képes megélni a testi vágyat mások vizslató tekintete előtt is. Nem retteg előre, hogy kiderül, ha például nincs merevedése, hanem akár azt is méltósággal viseli. Nem érdekli őket, mit gondolnak mások a teljesítményéről vagy a technikájáról. Nem korlátozza őket a megfelelési kényszer: egyszerűen megélik azt, ami bennük van.

Legalább is a jelenetet elnézve én ezt szeretem hinni. És ezt szeretném megtanulni belőle.

Szeretnék én is úgy szexelni, hogy közben senkinek sem akarok megfelelni. Magamnak sem!

A csábítás, a szex tanulható

Kutatómunkám közben belebotlottam abba a jelenetbe is, amikor Daeneryst tanítja új férjét kényeztetni egy ribanc. És akkor ezt most inkább átfogalmazom. Egy örömlány fealjánlja neki tudását.Egy lány, akit 9 évesen adtak el a kéjházba, ahol 3 évig tanulta, hogyan tegye boldoggá a férfiakat.


A 4. perctől nézd!

Megint csak tudom, bőven van miért haragudni a prostitúció intézményére, de én inkább újra azt nézem, mit tanulhatok a jelenetből. A lány nem úgy néz ki, mint egy szolgáló. Nem, ő (és sok más prostituálit a filmben) úgy kényezteti a férfit, hogy közben nem lesz áldozat. A maga ura marad, sőt, többnyire inkább ő irányítja a férfit, aki mindeközben nem kell, hogy elveszítse férfiasságát. Együtt határozottak, mindketten azok.

A nő nem áldozata a férfi boldogságának!

Vegyünk mondjuk egy pincérnőt. Jelen lehet a munkahelyén úgy is, mint egy áldozat, vágja a pofákat, puffog és haragszik a vendégekre, vagy kihúzhatja magát, érezheti magát szórakoztatónak, csinosnak, vagy akár diszkrétnek (a lényeg, hogy valamiben kiemelkedően jónak) és közben élvezheti a munkáját. Megtalálhatja saját magát és a saját örömét abban, amit csinál, bármi is legyen az. Viszont csak akkor tud jó lenni benne, ha megtalálja ezt az örömöt.

28156202073_ec22b19af6_z.jpg A kép forrása: Andrea Acuña

Ha ez a 9 éves kislány meg tudta találni az örömét a szexben és tud ilyen szenvedéllyel beszélni róla, akkor nekem is sikerülhet! Igen, neki megfelelő oktatója volt ehhez, de ezt az oktatót még én is megtalálhatom (gyanítom, segíthet ebben Kékes Réka is, akivel ma délután jelenik meg az interjúm a Facebookon). Sőt! Ha ő kaphatott ilyen oktatást, az én jövőbeli gyerekeim is kaphatnak megfelelő oktatást a szexről! Nyilván nem prostituáltnak szeretném őket nevelni, hanem egyszerűen olyanoknak, akik megtalálják önmagukat és az örömeiket az ágyban (is).

/Szerző:

Belém élvezett

– Ugye nem élveztél belém? – kérdeztem.
Nem jött válasz, csak jelentőségteljesen nézett.
– Te bolond! – kiabáltam, és elkezdtem csapkodni a hátát. – Mit csináltál?!
– Elvesztettem a fejem… Gyere, zuhanyozzunk le! – pattant fel hirtelen, s berángatott a hideg zuhany alá.
– Baszd meg. – gondoltam. – Nem elég, hogy az engedélyem nélkül belém spricceled a spermád, de még le is öntesz hideg vízzel?

Még soha senki nem élvezett belém, csak mikor még gyógyszert szedtem, így nem volt tapasztalatom benne, mi van ilyenkor. Tudtam, hogy léteznek esemény utáni tabletták, de nem akartam bevenni.

Már évek óta vágytam gyerekre, s bár totál szerelmes is voltam belé, a tudatos énem mégis üvöltött velem:
– Normális vagy? Hisz még csak egy hónapja ismered! És hamarosan hazamész! Nem szabad gyereket vállalni egy ilyen friss kapcsolatban!
– De úgy szeretem! És tudom, hogy nagyon jó ember!
– És egy fillére sincs… Mégis miből fog eltartani, miközben egy másik kontinensen él?

Teljesen összezavarodtam, száguldozni kezdtek bennem a hormonok. Onnantól nem voltam képes másra gondolni, mint hogy anya leszek. Igen, az eszem egyik fele tudta, hogy ez őrültség, de a másik fele valahogy biztos volt benne, hogy ennek ellenére tökéletes terv.

Azóta többször elkövette ugyanezt a hibát: elvesztette az eszét és belém élvezett, mégsem vagyok képes elővenni az óvszert. Lelkiismeret-furdalásom van, mert azt hiszem, rossz kislány vagyok, de egyszerűen nem bírok mást tenni. Erősebbek nálam az ösztöneim. Még egyszer kap egy pofont, mikor újra „elrontja”, majd édesen megcsókolom. Úgy teszek, mint aki haragszik, holott örülök. Örülök, mert megőrültem.

/Szerző:

Miért nem lehetek meztelen?

Még sosem voltam nudista strandon, mégis megszállt a vágy, hogy ledobáljam a fürdőruhámat a strandon. Persze nem lehet, nem lehetek abban, amiben kényelmesen érzem magam. Miért nem? „Nem, és kész!” – kb. ezt érzem a kultúránk válaszának, merthogy igazán értelmes magyarázat szerintem nincs rá.

Azt mondja múltkor az őr a strandon a monokiniző hölgynek:
– Asszonyom, ezt nem kéne! Itt gyerekek is vannak.

ÉS??? Nem az lenne a jó, ha a gyerekek látnának igazi cicit is, nem csak azt az egy fajtát, amit a média mutat? Nem az lenne a szerencsés ahhoz, hogy normális testképük alakuljon ki? Amúgy meg nem pont két cicin nőttek fel? És nem anyu puncijából bújtak ki? Úgy kezdődött az életük, hogy fizikai kapcsolatba léptek egy másik ember nemi szerveivel – hát akkor miért kell ezt takargatni előlük?

A kép forrása itt.

Büszke lehetek a hajamra, szívesen nézegetjük a másik lábát, OK, ha a fürdőruhában szinte az egész tested látszik, de azt a kis szeletet takargasd, szégyelld, sőt fújolj, ha másét látod nyilvános helyen. Persze titokban, pornó oldalakon, vagy a hálószobában a pároddal dicsérheted, becézheted, csodálhatod, de nyilvánosan fikázni kell.

Titokban lehúztam a bugyim a víz alatt, ahol senki sem látja. Imádtam, hogy nem szorít a gumi, szabadnak éreztem magam. Persze csak titokban, félve a konfliktusoktól. Azt mondják, az anyák bármire képesek, hogy megvédjék a gyereküket. Csak mitől? Egy puncitól? Attól, hogy felszabadult szexuális életük legyen a jövőben? Miért félünk a szextől?

Várom, hogy egyszer eljussak egy nudista strandra, de még gyűjtenem kell az elhatározást.

/Szerző:

Szex és gyereknevelés

A kamasz fiú nem volt hajlandó odaadni a telefonját, hogy lemásoljam róla a közös képeket. Miért? „Mert nem.”

Bár alig ismerem a fiút, egyből levágtam, mi van a dolog mögött: pornóképek. Reggel is kiszúrtam, hogy állt a farka, majd sokáig bujkált előlünk.

Bár ez nem rólam szól, mégis belevág a blog témájába: szerencsétlen fiú szégyelli, hogy maszturbál. Elbújik, titkolja. Mi meg ugyanúgy titkolózunk: síri csendben csináljuk a szomszéd szobában. Izgulok, hogy ránk nyit, közben meg nem értem, miért lenne az baj. Hülye berögződések. Mit kéne ezen titkolni? Mi ezen a szégyellnivaló? Miért nem lehet vidáman megbeszélni a fiúval, milyen klassz képeket gyűjtött, s megosztani vele a saját kedvenceinket is? Helyette ő szégyenkezik, rejtőzködik, s közben minket is megutál, akik elől „el kell rejtenie” amit csinál. Holott ő csak örömet okoz magának. A tudtára akarom adni, hogy ez a legnagyobb rendben van, hogy örülök neki, sőt még irigylem is, mert én erre nem voltam képes kamaszkoromban. Csak még nem tudom, hogyan tegyem.

De talán nem is kell megmondanom neki. Egyszerűen csak pozitív példát kell mutatni majd a saját gyerekeimnek is. Egyszerűen csak szégyenérzet nélkül kell beszélni a saját szexualitásomról. Örömmel. És nem zavarba jönni a felvilágosításkor, nem méhecskékről beszélni, hanem elmondani, hogy konkrétan mit történik, és a felnőttek ezt bizony imádják, mert nagyon jó érzés.

Fú, jó nehéz lesz majd levetkőzni a keresztény mintákat…

Nem értem a világunkat. Nem értem, mi szégyellnivaló van a szexen. Miért kell titokban csinálni. És azt sem értem, miért kell 18-as karikát tenni a blogomra, mert annak szexuális tartalma van. Pont a 18 alatti kamaszoknak kéne ezt a leginkább olvasniuk, hogy bele se menjenek ezekbe a körökbe, amiket én végigjártam!

A kép forrása itt.

/Szerző:

Vajon meddig lesz ilyen libidóm?

Ugyan nincs még gyerekünk, de sokat beszélünk arról, ha majd lesz. Sok sztorit hallunk arról, hogy kisgyerekes pároknál nincs kedv, vagy lehetőség szexuális életet élni.
– Ugye Bébi, ha majd lesz gyerekünk, ugyanúgy fogunk szexelni? – kérdezi pasi, akinek nagyon fontos a szex, gyakorlatilag állandóan / bármikor kanos.
– Én nagyon szeretném, ha így lenne. – feleltem. Megígérni nem tudtam, de szerencsére a szándék is elég volt neki. Igazából még az elkövetkező hónapokkal kapcsolatban sem mernék ígéretet tenni. Nem ismerem még eléggé az új önmagamat, a kibontakozó libidómat.

Olvastam pont egy cikket arról, mennyire fontos egy kapcsolatban az intimitás, a háromlábú széknek ez egy lába a kapcsolatban, ami ha kiesik, borul a szék. Nagyont dugtunk az éjszaka, boldogan pihegtem pasi mellkasán, majd mosolyogva felé fordultam:
– Édes, ha megtörténne a jövőben, hogy rendszeresen nemet mondok a szexre, kérlek, emlékeztess rá, mennyivel boldogabb voltam, mikor ilyen jókat szexeltünk!

Gyakorlatilag szeptember óta van, hogy kívánom a szexet, de sokszor hullámzik. Most is volt egy hullámvölgy, valószínűleg főleg a hüvelygomba miatt, amiből mostanra újra szépen sikerült kitornásznom magam. Nagyon büszke vagyok magamra, mert most ezt teljesen magamtól, terpáia és külső segítség nélkül sikerült megtenni, úgyhogy sokkal bizakodóbb vagyok, hogy nem lesz gond.

Egyre kevésbé félek. Mitől? Tudom, hogy tudom élvezni a szexet, képes vagyok rá, hisz volt már rá több példa is. De hajlamos vagyok ezt elfelejteni, visszaesni abba a mély gödörbe, amiben évekig voltam. Tudom, hogy kimásztam már onnan mostanra többször is, de fogalmam sincs, hogy csináltam, mit kell tennem ahhoz, hogy kizárjam a félelmeim, az elvárásaim és a jelenbe kerüljek. Nem tudatos, amit teszek, s ezért attól tartok, nem fog újra sikerülni, s bent maradok a gödörben.

Évekig tudtam létezni szex nélkül, s valószínűleg képes lennék erre továbbra is. Csakhogy közben kiderült: szex-szel sokkal jobb nekem. Boldogabb vagyok, kiegyensúlyozottabb. Igen, érzem a párkapcsolatunkon is: mikor jó a szex, pasit egyre szebbnek látom, becsülöm, tisztelem, csodálom. Ha viszont épp akadozik a libidóm, hirtelen feszültebb leszek, elkezdem nagyítóval keresni benne a hibákat, s hát ha keresem, találok is. Emiatt is éreztem, nagyon igaza van annak a cikknek: Résen kell majd lenni. Akkor is, ha majd egy csöppség kéredzkedik be mellénk az ágyba, akkor is, ha vékony lesz a hálónk fala, ha fáradtak leszünk, vagy ha már kezdünk ráunni egymásra. Nagyon kell majd figyelni, hogy ne aludjon ki a láng.

Most boldogság van. Mióta ismerem, kb. 3 alkalommal találkoztunk úgy, hogy aznap nem szexeltünk. Mondják, hogy ez változni fog, ha már rég óta együtt leszünk, nem leszünk ennyire aktívak. Nehezen hiszem, hogy pasival ez előfordulhat, ő olyan típus, aki mindig akarja a szexet. A kérdés az, hogy én milyen típus vagyok – ahhoz még túl új a szexualitásom, hogy erről nyilatkozni tudjak. Ami eddig történt, az bíztató, s bár tartok attól, hogy nem fogom tudni mindig tartani vele a tempót, egyelőre ez a félelem alaptalannak tűnik. Kívánom, akarom őt, mindig fel tud izgatni és nem azért vagyok vele az ágyban, mert úgy gondolom, „ezt kell tennie a pároknak, ez a normális”, „a pasiknak ez kell, szükségük van rá”, „így tud csak működni egy párkapcsolat”, hanem mert vele akarok lenni. Mert élvezem. És ez hatalmas dolog!

De inákbb nem parázok, hanem visszatérek a jelenbe, ahol jó lenni. Különben is, ha így haladok, nem lesz mitől tartani.

/Szerző: